Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-15 / 138. szám

HALLÓ, ITT !ásfiius?2-re összehívták a megyei tanácsot Ä megyei tanács végrehajtó bizottsága 1961 június 22>re,csü­törtökre összehívta a megyei tanácsot. Az ülésen a vb. beszá­mol a tanács lejárt határidejű határozatainak végrehajtásá­ról és a végrehajtó bizottság munkájáról. Ezt követően vitatják meg a helyiipari vállalatok helyzetét, a kisvárdai járási tanács munkáját. Az ülés napirendjén szerepel az anya- és csecse­mővédelem, s a nők helyzeténe k értékelése, az 1960 évi költ­ségvetés végrehajtásáról szóló jelentés. Ez alkalommal állapítják meg a III. negyedévi munkatervet is. Isz-vezetők tapasztaíatcsere látogatása ii Csengeri Állami Gazririsfíghan Az Erdő-sori laktanyában min­den csendes. Az üdezöld, virág­gal szegélyezett park előtt kato­nás rendben állnak a piros ko­csik, az emberék megszokott foglalkozásukat végzik, s az ál­landó telefonügye1 ctes, Jedenák kocsiban, a gépkocsivezető gyúj­tást, gázt ad, az őrségpa­rancsnok bezárta a tartálykocsi ajtaját, s kifutnak az udvarról. Kilenc óra, ötvenöt másodperc. A telefonhívás óta egy perc sem telt el, a járókelők már hallják az utcán a sziréna vijjo­gását. A bent ülők teljes fel­szerelésben, Pé­csi elvtárs ismer­teti az útirányt, a káresetet, s hogy a beavatkozás ho­gyan, mivel tör­ténik. „Elvtársak, az útirány Körte ut­ca 45 szám. a fel­adat műszak, mentés!” Az első kocsit másik követi, megrakva geren- riaiio, itt 05! Igen, azonnal: dákkal, műszaki anyagokkal. András őrmester sem volt még j Leugrálnak a kívülről új és munkában. j hatalmas ház előtt, aztán be az Délelőtt kilenc óra. 1 udvarra, a szobákba, ahol le­Felberreg a te­lefon, az őrmes­Emeletról a kocsiba. Ez a csúsz­da«. Sajnos — mint Kuizs őrnagy elvtárs elmondja — az első ne­gyedévben sok volt a munka. Lakóházak, pajták, fészerek, ólak, nem egy esetben emberek váltak a tűz áldozatává, s bár­milyen gyorsan is avatkoznak be a tűzoltók, kár nélkül soha nem lehet a hanyagságot, a felelőt­lenséget megúszni. Sok még a gyermekjáték nyomán eredő i tűzeset — ami nem ritkán a ziilők felelőtlensége. Most, az utóbbi időben vala- | mit már csökkent a tüzesetek | száma, s mint mondják: ez ör­vendetes. Talán használt valamit! a nagyszabású felvilágosító mun- | ka, a tűzmegelőzési propaganda. 1 tér gyorsan je­gyez, aztán be­nyomja a riasz­tócsengőt. Pócsi József, a szolgá­latos őrségpa­rancsnok azonna: átveszi a kárfel­vételi papírt. Közben az eme­letről a csúszdá­kon pillanatok alatt leérnek a tűzoltók, már bent is ülnek a ha­talmas Jkori's-/ szakadtak és nagy kárt tettek a tetőgerendák, amelyeket a ház { | egykori építtetője bizony kor­hadtan vásárolt meg már az építkezés idején. A három lakó között nagy a riadalom. Re­megve mesélik, hogyan történt, s hogy milyen szerencse: ember­életben nem esett semmi kár. Pedig a tetőszerkezet beomlása ezzel is járhatott volna... A műszaki mentők már végzik a dolgukat, ügyesen bánnak a szerszámokkal, ácsoknak is dicsé­retére válna. Egy óra alatt alá­dúcolták a ház minden helyi­ségét, amíg véglegesen lebont­ják az egész mennyezetét... Már rohan is a kocsi vissza­felé. Fel búg a motor, megszólal a sziréna. A tűzoltók azért nem pihen­nek. Szerte a megyében éberen vigyázzák a népvagyont, hogy Folyik a mentés. felkészülve fogadják az esetle­ges bajt. Mert — mint mondani szok­ták — az ördög nem alszik. Kopka János—Hammel József riportja. A termelőszövetkezetek és a fejlettebb mezőgazdasági üze­mek — állami gazdaságok — kap­csolata a tapasztalatcseréken ke­resztül mind élőbbé, szorosabbá válik. A tsz-vezetők megismerik az állami gazdaságokban a szer­vezés, növénytermelés, állatte­nyésztés legjobb módszereit, hogy azokat saját gazdaságukban al­kalmazhassák. Legutóbb a csengeri járás tsz- vezetői, szakemberei a Csengeri Állami Gazdaságban a takar- mánybetakarítás módszereit tar­Az iskolai tanév befejeztével egy összegben visszakapják a ta­nulók a takarékbélyeg-betétekben j összegyűjtött forintokat. Az idén a megyében 107 ezer tanuló négy­millió forintot gyűjtött össze ta­karékbélyeg-betétben. A takarék­bélyegek visszaváltását a megye valamennyi postahivatala és OTP fiókja megkezdte. Az iskolák nevelői és a szülők hasznos munkát végeztek az idén a gyerekek takarékosságra nevelésével. A szülők is egyre nulmányozták. Megismerték az. állványos szénaszárítást és annak előnyeit, a szénabetakarítás gé­pesítését. A tapasztalatszerzésen részt vett har 0 ncegy tsz-vezető tet­szését igen megnyerték a látot­tak. S ha még nincs is módjuk­ban a takarmánybetakarítás tel­jes gépesítettségét biztosítani, azt már elhatározták, hogy a mini­mális anyagi befeketést igénylő állványos szénaszárítást a követ­kező kaszálások idején alkalmaz­ni fogják. inkább megértik azt, hogy a ta­karékos gyerek később is foly­tatja ezt és felnőtt korban ren­dezettebb, kiegyensúlyozottabb életet fog élni. A takarékosságban jó pártá­val jártak elöl a nevelők is. Az iskolai év befejezésével ők is visszakapják a KST betétilen gyűjtött másfélmillió forintot. A pedagógusok KST-jában az idén 1037 nevelő jegyzett kisebb-na- gyobb összeget es nemes -a Eredményesen takarékoskodtak a tanulók Megkezdődött a/, iskolai takarékbélyeg-betétek v isszatizetése Ä SZÍV §ZAVÁB£.. Eqy különös nap Záhonyban A záhonyi vasutas kultúrotthon- ban nem gyűlésre, nem is kultúr­műsorra gyűltek össze sokszázan kedden. A kultúrházban fehér- köppenyes emberek sürögtek, s mintha hevenyészett, kórházzá alakították volna át ezt az épüle­tet; a színpad előterébe orvosi laboratórium került, vele szem­ben, a kályha mellett serényen dolgozott a belgyógyászát, s a büfé helyére a műtő települt. Nem tömeges baleset történt Záhonyban, nem azért érkezett ide külön buszon a debreceni kórház húsz tagú, orvosokból, egészségügyi dolgozókból álló brigádja, hogy valamilyen ka­tasztrófában segítsen, hanem azért, mert a záhonyiak szívük szavára hallgatva elhatározták, hogy sok ember életét, egészsé­gét mentik meg... így kezdődött . Tóth Béla, a záhonyi vasút ke­reskedelmi főnöke kedden immár harmincütödször nyújtotta a mű­tőasztalon a karját, hogy vért vegyenek belőle a szerencsétle­nül járt, vagy súlyos beteg em­bereknek. S utana még sokszáz záhonyi vasutas, vámhivatali dol­gozó. a környékbeli falvak pa­rasztjai. katonák feküdtek a fe­hérrel borított műtőre, hogy élet­adó vérükkel életeket mentsenek. Mindez Tóth Béla, a harminc­ötszörös véradó kezdeményezésé­re történt. S Tóth Béla szavára felfigyelt a párt, felfigyeltek a társadalmi szervezetek. Pénteken megérkezett Záhonyba egy Euró- pa-hírű orvosnő, dr. Aszódi Lili és filmvetítéssel egybekötött elő­adást tartott a véradásról. Férfi­szem is kevés maradt szárazon az egyszerű, szívbemarkoló sza­vak után. S keddig mintegy hat- százan jelentkeztek, hogy önként, minden ellenszolgáltatás nélkül vérüket adják a kisvárdai, nyír­egyházi, vásarosnaményi, máté­szalkai. sőt még a távolabbi, be- rettyóújfalusi és budapesti bete­geknek is. Egyedül Ditrói Emil vasúti j hivatalnok 130 társát hozta el I vért adni. S a szervezésben a i párt, a szakszervezet, a többi tö- | megszervezet is élen járt. így I történt, hogy keddre a községből 21, a kis Eperjeskéről 43, Tisza- rnogyorósról 15, Mándokról 351 dolgozó jelentkezett véradásra, s őket délután külön autóbusz j szállította a záhonyi kultúrházba. j Mozdonyvezetők, fűtők, vasuta- I sok és feleségeik az állomásfő- ! nőkkel, a vezetőkkel, a szakszer- j vezeti bizottsággal az élen több; mint négyszázan jöttek, s az akcióba a vámhivatal és a hpn- védsóg is bekapcsolódott. r Es folyt a drága vér . Először vérpróbával megállapí­tották a vércsoportot, a fehér és vörös vérsejtek számát, a vér­süllyedést, s megállapították, ki mennyi vért adhat egészsége ká­rosodása nélkül. Utána lelkiis­meretes orvosi vizsgának vetet­ték alá a jelentkezőket, nehogy beteg ember vére kerüljön a pa­lackokba. Aztán a debreceni vér­konzerváló állomás orvosának, ( dr. Szabó Zsuzsának, a záhonyi j MÁV ellenőrző orvosának, dr. í Szabó Emilnek és a helyi kör­i zeti orvosnak a vezetésével bét decitől öt deciig vették a vért, a drága, gyógyító folyadékot Négy ágyon, 4—5 perc alatt, tel­jesen fájdalommentesen vették le a vért, majd „kalóriapótlásként’* virslivel, sajttal, mignonnal, bambival vendégelték meg a „Véradásra Kész” jelvénnyel s az elismerő emléklappal megju­talmazott önkéntes véradókat Hazafias kötelesség volt A vért a vérkonzerváló állo­másra szállítják, s az utólagos, lelkiismeretes laboratóriumi vizs­gálat után osztják szét a kór­házaknak. Soha nem tudni, kinek lehet szüksége a vérre. A záhonyiak hazafias kötelességet teljesítettek, s példát mutattak mindenkinek: egyszer egy évben mindenki, aki megteheti, adja a vérét a rászo­rulóknak, akik ezt a vért ha szükséges, literszámra is díjtala­nul kapják. A véradók ember­életeket mentenek, súlyos, kivér­zett szülőanyák életét, balesetet szenvedett férjek, gyermekek éle­tét, s a műtőasztalokon az ő vé­rüktől lesz megint piros sok sá­padt arc, az ő vérüktől kap új lüktetést sok lankodó pulzus. 1959-ben indult meg hazánkban a díjtalan véradó mozgalom, s azóta sokezer ember adta ellen­szolgáltatás nélkül a vérét. Me­gyénkben először most mutattak példát a záhonyiak, s ezt a pél­dát, szívük szavára, bizonyára követik majd Csengertől Tisza- dobig, Mátészalkától Nyíregyhá­záig egész Szabolcsban, Becsület, köszönet az életmen* tőknek! Győri Illés Gy&egy 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents