Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-14 / 137. szám

„ Megelőzés és nevelő szándék — ez a rend alapja “ Interjú a besenyőéi Igazság Tsz elnökével Termelőszövetkezeti megyénk dolgozó parasztsága nagy lendü­lettel munkálkodik a termelési és értékesítési tervek teljesítése ér­dekében. Mind jobban erősödik bennük annak tudata, hogy közös boldogulásuk alapja, biztosítéka ez. De mert, a még nemrég el­hagyott maradi, kicsinyesen egyé­nieskedő szemlélet némelyeket megtéveszthet a többség kárára, a nagyüzemi gazdálkodást válasz­tó közösségek előreláthatóan, az ilyeneken segíteni akaró szándék­kal hozták létre vezető szervük­ben a fegyelmi bizottságokat. Nos, a napokban a másfél év óta szö­vetkezeti Besenyődön jártunk és épp erről beszélgettünk Kálmándi Istvánnal, az Igazság Tsz elnö­kével. — Hogyan működik ebben a termelőszövetkezeiben a fe­gyelmi bizottság? — tettük fel az első kérdést. — A tagság szorgalma igen példás. Nagy az igyekezet. Most, hogy jött a tavaszi munka, két növénytermelési brigádvezetőnk szinte nem győzte kimérni a te­rületeket. Tavaly viszont még volt egy kis differencia. Különösen a burgonyánál. Meg a kukorica be­takarításától tartottunk, mivel akkor szétszórt területen volt. De mi nem vártunk a nem jó dolgok elszaporodására, hanem mielőbb elejét igyekeztünk venni. És mondhatom, ma már büszkék vagyunk arra, hogy szövetkeze­tünk bemutató közös gazdaság a járásban. — Milyen intézkedésekkel előzték meg a tavalyi rend­ellenességeket? — A burgonya szedésének meg­kezdésekor, mindjárt az első nap egyesek 10—20 kilót hazavittek. A fegyelmi bizottság a vezetőség­gel együtt azonnal összeült és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magukról megfeledkezők- kel szembeni határozatnak ne­velő hatásúnak kell lenni. Ennek megfelelően az érintetteket úgy terheltük meg az elvitt mennyi­séggel, mintha zárszámadásig elő­legként kapták volna azt. Emel­lett 1-től 3-ig terjedő, felfüggesz- tet munkaegység-levonásban is részesítettük őket. A munkaegy­ség levonás felfüggesztése azon­ban addig szólt, amíg hasonló dolgot nem követ el az illető. Mert ez esetben érvénybe lépett volna, az ismételten elkövetett hibás lépés következményeivel súlyosbítva. így a közöst ért ká­rosodás megtérült, ugyanakkor lehetőséget adtunk arra, hogy a megtévedt elgondolkozhasson helytelen cselekedetén. De a kukorica betakarításánál Pár nap múlva átad|ák a for»alomnak az U j utcát Befejezéshez közeledik Nyír­egyházán az Űj utca építése. Az üt alapszerkezetének megépítése után már megkezdték a felső asz­faltburkolat terítését is. A 400 méter hosszú, hét méter széles, korszerű út megépítésével az ut­ca lakói megszabadulnak a por­tól. A Városgazdálkodási Vállalat útépítő részlege jól halad a mun­kával, s előreláthatóan még e héten átadják az utat a forga­lomnak. Az út megépítése három­negyedmillió forintba kerül. már eddig sem vártunk. A fe­gyelmi bizottság a vezetőség se­gítségével igyekezett megelőzni az esetleges szabálytalanságokat. Jó­val a törés megkezdése előtt is­mertettük a tagsággal, hogy a kö­zös vagyon megcsonkítása mind­annyiunk kárára van, amit nem lehet szó nélkül hagyni. A tagság megértette az egyenes beszédet és hogy úgy mondjam, szinte egy­mást ellenőrizték a közös termés megóvását illetően. — A tagság helyesli-e a rend- szabályozó intézkedéseket? ÉRETTSÉGIZŐK — Az az igazság, hogy a tagság általában valósággal követeli a fegyelmet. Többen a legkisebb hi­báért is mindjárt 5, mások pedig még 10 munkaegység-levonást is emlegetnek az okozott kár megté­rítése mellett. Ennek sablonos be­vezetése persze túlzás lenne. Hi­szen tudjuk, hogy nem mindenki válik máról holnapra tökéletes szövetkezeti taggá. De módot kell adni arra, hogy azzá lehessen. — Tehát mik a legfontosabb feltételei a rend és a szabá­lyok fegyelmezett betartásá­Automata „villanyrendőr44 Nyíregyházán A balesetek gyakori előidéző­je volt már a városban, hogy a gyalogosok és a járművek vezetői nem tartották be a villamossí­nek előtti kötelező megállás sza­bályait. A város területén sok mellékutca torkollik a villamos­járatú főútvonalba, de ezeken a helyeken vagy egyáltalán nincs figyelmeztető tábla, pislogó lám­pa, vagy ha van is, nem tudja feltűnő módon figyelmeztetni a közlekedőket. Éppen ezért a vá­rosi tanács építési és közlekedé­si osztálya, valamint a BM köz­lekedési osztálya újfajta, veszélyt jelző villanylámpák elhelyezését vette tervbe. Az oszlopra szerelt piros jel­zőlámpák automatikusan kigyúl- nak, amikor a villamos ötven méterre megközelíti az útkeresz­teződést és önműködően kialusz­nak, ha a villamos elhalad. Az automata „villanyrendőrök” elhelyezésével kapcsolatos tár­gyalásokat június 21-én délután tartják meg a már említett szer­vek és a MÁV képviselői. nak? — Megelőzés és nevelő szán­dék — ez a rend alapja. S mint ahogy szóltam már róla — és azt hiszem, másutt is így van —, hogy a tagság nagy többsége nemcsak elítéli, de követeli is a nem- kívánom-dolgok megakadályozá­sát. Mert mit érhetnének a szö­vetkezésbe vetett legszebb remé­nyeink, ha úton-útfélen jogtala­nul csipegetnénk az enyém-tied- övé kárára. A szüntelen nevelő, segítő szándék az, aminek érvé­nyesítésében kétszeres feladata van a vezetőségnek, és a fegyelmi | bizottságnak egyaránt. Hogy tag- | ságunk tudja: mit miért kell ten- j nie Ilyen formán látják számí­tásuk valóra válását; nincs okuk rosszakaratú tett elkövetésére. Csak a premizáláson kívül is, — ami ugyancsak jelentős értéknek Ígérkezik, — egy munkaegységre 30 forint van tervezve. Érdemes érte jól dolgozni. — Ebben az évben nem került sor nálunk egyetlen fegyelmi ha­tározatra sem — fejezte be e mondattal utolsó kérdésünkre adott válaszát a tsz elnök. A. B. Könnyű felismerni Toldi Marika nagy izgalmát. A felvétel néhány perccel érettségi vizsgája előtt készült. A jobb olda­lon álló Böó'r Irénke már nyugoJtabb. Nemrég jö.t ki a vizs­gáról. Azóta mindketten — és még néhány százán Nyíregy­házán — túl vannak már életük e nagyjelentőségű esemé­nyén. Ez már nyarat köszönt A nyíregyházi állomás teraszán színes „gombák” árnyéka ban pihennek a vonatjuk indulását váró utasok. (Hammel József felvétele.) Bent a Zrínyi gimnázium egyik termében hat kislány ül a bizottság előtt. Papp Erzsiké magyarból felel. A többiek ké­szítik a kihúzott kérdésre feleleteiket. (Hammel József felvétele.) „Gy ógyclpősök" Először a naményi bol­tosok csodálkoztak. Nem tudták elképzelni, miért van oly nagy keletjük a magasszárú, fűzős, elől-hátul nyitott, fehér „gyógycipőknek”... S ami leginkább feltűnt: fiatal falusi asszonyok zsongták körül naponta az fmsz áruház pult­jait. . . Lassan a raktár is kimerült. így szaporodtak meg a gyógycipőt viselők ta­valy tavasszal Kisvar- sányban. A nagy válto­zás feltűnt, mert ennyi beteglábú asszonyt még nem láttak a faluban. S amerre mentek, min­denütt találkoztak ve­lük. Sokan találgatták, mi történhetett Sz. J.-né­véi, B. L.-nével, R. J.-né­véi, B. S.-nével és még vagy húsz—huszonöt me­nyecskével, hisz olyan egészségesek voltak azok, mint a makk... Sántikalva, bicegve jár­ták az utcán, ha kérdez­ték őket, panaszkodtak, a lábukat fájlalták... Tucatjával jelentek meg dr. Somogyi Dezső or­vosnál a rendelőben is, aki ugyancsak elcsodál­kozott, mikor meglátta a „gy ágy cipős” -asszo­nyok seregét. Egymás után engedte be a pá­cienseket. — Mi a panasza? — A lábam, doktor úr, a lábam. Nagyon sajog. Az orvos megvizsgál­ta, megnyomkodta. — Jaj! — kiáltott fel az egyik. Somogyi doktor cso­dálkozott, mert nem észlelt rendellenességet. Tévedne talán?... Le­het. — Jöjjön el holnap. Aztán következett a második, harmadik, s a többi. Egyiknek sem adott igazolást, de be­rendelte őket másik vizsgálatra... S ekkor újra élőről kezdődött a panaszkodás, a jajga­tás. .. Somogyi meg mo­solygott, mert észrevet­te, ' hogy az asszonyok csak színlelik a beteget, ■valójában viszont egész­ségesek. Észrevették ezt a fiatal asszonyok is, s megpróbálták ostrom alá venni az orvost. — írjon ki bennün­ket doktor úr, nem tu­dunk dolgozni. Adjon igazolást. Somogyi doktor hajt­hatatlan maradt. De az asszonyok is, mert le nem vetették volna a Dárius kincséért sem a gyógycipőt, melyet az­előtt soha nem használ­tak. Híre futott a falu­ban is az esetnek. — A Lenin utcabeli asszonyok azért vásárol­tak „gyógycipőt”, hogy ne kelljen dolgozniok a tsz-ben — mondták. A pirongatás akkor még nem hatott. S ezt a tsz földje sínylette meg... De mint ahogy az idők is változnak, úgy az emberek is. Egy esz­tendő telt el, s lassan eltűntek a „gyógycipők” is a fiatalasszonyok lá­bairól. .. Ma már humo­ros történetként emle­getik a kisvarsányiak az esetet. Szekrényekbe kerültek a drága pénzen vásárolt nyitott cipők., levetették őket, s járják a határt az asszonyok. Kigyógyultak betegsé­gükből, melyben sokat segített a falusi orvos, Somogyi Dezső. S ennek is köszönhető, hogy et kisvarsányi Űj Élet Tsz földje tiszta, mert terü­letet vállaltak a Lenin utcaiak, s a többiek is... így „gyógyítják” lábu­kat munkával, becsüle­tes serénykedéssel a kisvarsányi menyecs­kék. . . , Farkas Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents