Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-04 / 129. szám

AHOVA A KOCSMAZAJ a huligánkodás reset Sírkőrougáló, kártevő fiatalok Kyíre^yházán Úttörők Először április 22-én borogat­ták a sírköveket a Kótaji úti te­metőben, másodszor a május el­sejére virradó éjszakán. Mindkét esetben huligánok voltak a tet­tesek, akik szántszándékkal akar­tak kárt tenni, rongálni. A Himes rémei Az első eset tettesei ipari ta­nulóik, akik 13 sírkő lerombolá­sával fitogtatták az erejüket: Sinka Mihály géplakatos tanuló, Szabolcsi Tibor, Gyöngyösi Ist­ván segédmunkás és Belus János órás tanuló. Húszévesek... Május elsején újabb nyolc sír­követ találtak összetörve. A tet­tesek: Kecskeméti István hon­véd, aki eltávozáson volt itthon, Salamon György vízvezetékszere­lő, Nagy András asztalossegéd és öccse, János, továbbá Dzso- gán József segédmunkás, régi „haverok”. A „galeri” vezére Kecskeméti, az ő vezetésével rongáltak, garázdálkodtak már régóta lakóhelyükön, a Hímes- ben. A szintén 20—21 éves „nagy­legények” április 30-án együtt ittak, biliárdoztak a Tölgyesben. Egy ittas embernek sört öntöt­tek a cipőjébe, s záróra után el­indultak májusfát szerezni a lá­— Eredj és üsd le! Mint akik dolgukat jól végez­ték, indultak vissza a Hímes felé. Útközben észrevették, hogy vala­ki a kerítés mellett halad. Éjjel 11—12 körül járt az idő. Sala­mon vette át a „parancsnoko- lást”: — Eredj, nézd meg ki az és üsd le! — parancsolta Kecskemé­tinek. S a kései járókelőnek csak az volt a szerencséje, hogy Dzso- gán ismerőse volt. — Kihúztad volna a gyufát, ha nem te vagy — közölte Dzso- gán. Aztán végigmentek a Hímes utcáin, virágot loptak, kiskapu­kat szereltek le, megrugdosták a kerítéseket, idegen udvarokban garázdálkodtak, ordítva, fütyül­ve zavarták meg a vasutasok május elsejei Szerenádját. Ez történt azon az éjszakán. A hímesd „galeri” már koráb­ban kiérdemelte rossz hírnevét: szilveszterkor is több kerítést megrongáltak, leszedték a levél- szekrényt, egy fogatot az árok­ba borítottak. Szinte mindenna­pos programjuk volt a kártevés, verekedés. nyoknak. A gyermekszanatórium- j nál belekötöttek egy kerékpáros­ba, a teniszpálya mellett feldön­töttek az erdőgazdaság telefon­póznáját. Mikor a temető két méteres betonkerítéséhez értek, a katona-,.főnök” kiadta a paran­csot. — Ki tud palánkot mászni? Mindnyájan átmásztak, csak a legfiatalabbnak nem akart sike­rűim. Ki is gúnyolták érte: — Látszik, hogy nem voltál katona, ott megtudtad volna a palánkon. Mikor mindannyian a temető­be értek, a sötétben nekiestek a sírköveknek és borogatni kezd­ték. Csak Dzsongánban kereke­dett felül a jóérzés, vagy a félsz: — Hagyd már abba te. mit szólnál, ha a te testvéreid sír­köveit borogatnák? A „főnök” csak káromkodott: — Mit sajnálod őket? Talán majrézol?... dulás előtt cseléd volt. Később szőlőt, gyümölcsöst kaptak a né­pi demokráciától, s a fiatalember már gyermekkorában is mindig tele volt pénzzel, gyakori vendé­ge lett a sóstói kocsmáknak. Gyöngyösi a gyógypedagógiá­ról került ki. Korábban már volt ellene eljárás óralopás gyanúja miatt. Szabolcsi hányatott életű, ma­gára hagyott fiatal, apja meg­halt, anyja egyáltalán nem törő­dik vele. S a legszomorúbb: mindnyá­jan KISZ-tagok! Kecskemétiek hadbíróság elé kerülnek, megkapják méltó bün­tetésüket. Ez azonban még kevés: a két esetből mások is okulhat­nak. Szabolcsi Tibor a Manda bo­korban lakik. Már többször is kifakadt: —- Mit csináljak abban a bo­korban? Nincs KISZ élet, nem törődik velünk senki. . . A KISZ és az MHS is hibás... Bizony, jó lenne. ha egyes KIS Z -szer ve ze te k jobban foglal­koznának tagjaikkal: nemcsak mulatságokat kell szervezni, tö­rődni kell a politikai felvilágosí­tással. a neveléssel is. Az ipari tanulók egy részére is joggal panaszkodnak mestereik: fegyelmezetlenek, nagyszájúak, visszafeleselnek, s ha rájuk szól­nak, szaladnak fűhöz-íához, ipa­ri osztályhoz és iskolaigazgató­hoz. így pedig nem lehet szak­embert nevelni belőlük. A városi KISZ ne csak az üze­nni titkárokat számoltassa be a munkáról, ne sajnálja a fárad­ságot, kérdezze meg a műhelyek mestereit is arról, hogyan visel­kednek a fiúk. S az MHS-ben sem elég, ha lövészetre viszik őket, sportoltatják, ha a nevelé­sükkel keveset törődnek. S itt a marxizmus oktatására gondo­lunk, azon belül elősorban a fiatalok emberségre, tisztesség­re. hazaszeretetre való nevelésé­re! Semmiképpen nem helyeselhet­jük, hogy az ipari tanulók kocs- mázni, mulatozni járjanak. Bűnt követ el, aki őket itallal kiszol­gálja, de bűnös a szülő is, aki nem számoltatja be arról gyer­mekét, hogy hol töltötte az éj­szakát. Azért, hogy a két „galeri” sír­köveket borogatott, nemcsak ők maguk felelősek, hanem azok is, akik elhanyagolták az alapos ne­velésüket. A magukrahagyott fiatalok útja vezet a garázdálko­dáshoz, huligánkodáshoz. Pedig ha rendszeresen foglalkoztak vol­na velük, belőlük is becsületes, dolgos ember válhatott volna. Lázas ütemben dolgozunk, szükségünk van minden becsü­letes emberre. Nincs idő a tét- lenkedésre... Győri Illés György Avatás után maguk is megpróbálják, sikerül-e megkötni a piros nyakkendőt. (Hammel József felv.) tró—olvasó találkozó Ökiiri tó fii ipösön AZ OLVASÓK MEGHÍVÁSÁ­RA látogatott el Ököritófülpösre az ünnepi könyvhét idején Fü- löp János, a fiatal fővárosi mun­kásíró, és a megyei írócsoport tagja, Végh Antal. Az írók elbeszélgettek a falu legidősebb embereivel: Farkas Gyula és Pincés Lajos bácsival, akik szemtanúi voltak, de ma­guk is viselik az 1910 évi hús­vét vasárnapján történt tűzvész katasztrofális égési sebeit és fáj­dalmait. Elmondották azt is, hogy milyen nyomorúságban és elnyomásban éltek az akkori ököritói szegényparaszt családok. AZ ISKOLÁS ÉS A KISZ FIATALOK. úttörők körében szárnyra kelt a hír, hogy író érkezett a faluba. Meg is kérték, hogy tartson részükre a mai iro­dalomról előadást. Teljesült a kívánságuk, mert Fülöp elvtárs örömmel állt ren­delkezésükre. Rövid idő alatt megtelt az iskola ebédlője. A fia­tal munkáin U! nagy taps köze­pette fogadták és virággal , kör szöntötték. Az előadás a n;;‘, i. magyar irodalomroJ szólt.' ■ z\ KISZ fiatalok és úttörők Öröm­mel 11ci•. g' Á és kérdéseket tét­lek fel, am„,/ekre az i vaiSr szolt. Később a faluban a felnőt­tek már gyülekeztek a kultür- házhoz, ahol kónyvnapi iro es olvasó találkozó volt. A KULTÜRHAZ ZSÚFOLÁ­SIG MEGTELT. Az írók ismer­tették a könyvnap jelentőségét, célját, majd válaszoltak a hall­gatóság kérdéseire. A fülpösiek kérték Fülöp elvtársat, hogy mondja el: hogyan lett író es, milyen müveket irt, milyen' írói tervei vannak, végül arra kértek^ hogy írjon Ököritófülpös életé-" ről. A helyi KISZ fiatalok a fér- geteges tánccal és szavalatok­kal, énekszámokkal gazdagítot­ták az ünnepi író-olvasó találko* zót. Kiss Lajos Adatok a klerikális reakció megyei történetéhez szódét tartott, hogy „most ke­zünkbe ragadtuk a hatalmát, majd elbánunk az urakkal. , „...rövid időn belül ott folytathatjuk, ahol Kik ezek? Kik ezek a garázda fiatalok, milyen emberek lehetnek, akik | rendszeresen kötekednek, s még a halottgyalázástól sem rettennek vissza? Mindannyian egyszerű dolgozók gyermekei. Az első eset tettesei közül Be­lus György órástanuló a Finom- mechanikában. Negyedik éve ta­nuló. már többször elbukott. Rendszeres iskolakerülő, aki a tanulás helyett inkább csavarog. Sinka apja tsz-tag, a felszaba­Elek fromá^neaes kilométeróra Gépkocsikon a kilométerórák Spirál közvetítésével működnek, i A spirál használata költséges és ! sok hibalehetőséget idéz elő. A Nyíregyházi 53-as számú Autó­közlekedési Vállalatnál Munká­csi Tibor és Sailai Lajos olyan \ elektromágneses kilométerórát készített, melynek az élettartal­ma szinte korlátlan és úgyszól­ván teljesen üzembiztos. Az eredeti kilométeróra fel­használásával elkészíthető elek­tromágneses kilométermérő sok­kal kevesebbe kerül, mint az eredeti. A kterfkátis reakció királypárti volt és a legjobban az osztrák—magyar monarchia visszaállításának örülte-k volna a papok. Nagy lelkesedéssel köszöntötték volna a trónon az évszázados elnyomó Habsöurg- ház tagját. Ezzel a gondolattal sokáig kacérkodtak. Énekes Já­nos, nyíregyházi római katoli­kus prépost, főesperes az 1920 március 24-i megyei rendkívüli közgyűlésen, amelyen először jelent meg a megyei ellenfor­radalom színe-'drága: gróf Vay Ábrahám, dr. Bencs Kálmán, gróf Pongrácz Dezső, a Gen- csy, Liptay, Jármy, Okolic.sá- nyi, Nónássy, Mikecz família sarja és közöttük Miklóssy István görög katolikus püspök, Geduly Henrik evangélikus püspök — ezt mondotta „A magyar haza ezeréves fennál­lásának két leghatalmasabb sarkköve a kereszténység és a királyság ...” Teljes mértékben igaza volt, persze az igazság ! pontosabb és leplezetlenebb megfogalmazásában: „A ki­I zsákmányolás ezeréves fenn­állásának két leghatalmasabb sarkköve a kereszténység és ki­rályság .. .* f An hamar felismerte a klerikális reakció, hogy Hort­hy lovastengerész kormányzó­sága kitűnően betölti a „ki­rályi” elnyomó rend szerepét es a legmesszebbmenőkig támo­gatta az orgoványí, siófoki hó­hérokat. 1920 április 15 -én Horthy ellátogatott Nyíregyhá­zára is. A megye és város ne­vében mindenekelőtt Miklóssy István, görög katolikus püspök üdvözölte a nép gyilkosát Az egekig magasztalta és vérlází- tóan hazug iörténelemhamisí- tással a dicső Hunyadihoz ha­sonlította ezt a magyarul is alig tudó, imperialista zsolden hizlalt ellenforradalmi ter­rorvezért. Ilyen mon­datok hangzottak a püspök szá­jából: „Bízom a jó Istenben’ aki szórón ga ctatásunk gyötrel- raes napjaiban Hunyadi lelkét küldte alá e földre, hogy az Föméltóságodba szállva, ment­se meg e hont. Bízom abban, hogy rövid időn belül ott folytathatjuk, ahol elhagytuk s elhagytuk...” ezt, már most, okulva a leg­közelebbi múlt eseményein, kétszeres éberséggel és hatvá­nyozott erőfeszítéssel teljesíte­ni legszentebb kötelességünk­nek ismerjük __’• A~ETér!Eatis reakció be is váltotta a szavát, folytat­ta évszázados népellenes poli­tikáját, hatványozott erővel sietett a fehérterror segítségé­re. A Budaházy különítmény tiszti-hóhérai a nyíregyházi Báthory utcai kinzókamrában gyilkolták a hazafiakat, a kle­rikális reakció pedig megkezd­te a haladószellemü pedagógu­sok boszorkányüldözését. A legkisebb „bűn”-nek is kímé­letlen büntetése volt. Szándéko san nem hozunk fel olyan pél­dát, amikor kommunista taní­tókat üldözött az egyház. Cs. Papp Györgv példáját hozzuk fel, aki Hodászon tanított, s akinek csupán annyi köze volt a proletárdiktatúrához, hogy né­hány tanácsülés jegyzőkönyvét vezette. Igaz, hogy Meggyes! Pál, a görög katolikus egyház­megye ügyésze a vádiratban azzal válolta Papp Györgyöt, hogy „a kommunizmus kitöré­sekor” agitációs gyűléseken vett részt és olyan értelmű be­— de a helybeli tanúk tanú­sága szerint igen jámboran vi­selkedett. Turzán József hely­beli görög katolikus pap indí­totta és szervezte ellene a tá­madást. A vallás- és közokta­tásügyi miniszterhez levelét írt: „A haladás miniszterei kérjük Nagyméltóságodban.... Cs. Papp Györgyöt, nemcsak falunkból, de a közoktatás egész területéről pusztítani méltóztassék...” A falu lako­sai menteni próbálták a taní­tót, erre a pap megfenyegette őket. 1921 május 8-án például betört Dankó Mihály házába és így ordítozott: „Szemtelen gazember, piszkos parasztja, hogy mered kinyitni a szád egy kommunista mellett?!” Kezet is emelt Dankóra a görög kato­likus paróchus. Papot internál­ták. Amikor kiszabadult, ne» taníthatott, Mátészalkán nyó- morgott családjával együtt. Egy rokonától kért kölcsön pénzt, s biztosítékul, zálogul a tanítói oklevelét adta oda. Tur­zán fondorlattal kicsalta az oklevelet és újabb feljelentést tett a tanító ellen: „tanítói ok­irata elherdálásáért...” Cs. Pap Györgyöt újra lecsukták, majd nyomorban, tüdővészben pusztult el, úgyszólván éhen- halt. A példák százát tudnánk hasonlóképpen felsorakoztatni — igazolva a klerikális reakció 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents