Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-24 / 146. szám
Fiatalok az éjszakában című cikkünk nyomán Hiúsági Klub születik Lapunk május 4-i számában a fenti című cikkben „A város szégyenfoltja” alcím alatt foglalkoztunk az Irodaház nagytermében lezajló szokásos hétvégi tánc- mulatság kérdésével. Nemcsak a rendező Móricz Zsigmond Művelődési Házat, hanem a KISZ városi bizottságát is felelősséggel érintette az itteni állapot. Az azóta eltelt időben tapasztaltak alap- ján közölhetjük, hogy örvendetesen megváltozott a helyzet. Csak aki arra méltó . . . KÉRDÉS ÉS FELELET Komiódtótialun Klub-igazolványokat rendszeresítettek. Ezeket az igazolványokat csak személyi igazolvány alapján töltötték ki és csak azoknak, akiknek igazolt munkahelyük van. Természetesen hiába volt igazolt munkahelye annak, aki az eddigiek alapján nem érdemelte meg az igazolványt. Az Irodaház nagytermében csak ilyen igazolványok tulajdonosai vehetnek részt a hétvégi táncmulatságokon. A klubtagok egy ismerőst hívhatnak magukkal. Ha valaki időközben méltatlanná válik a klubtagsághoz, mint ahogy már volt is rá példa, attól azonnal bevonják az igazolványt és többet nem engedik be. Szeszesital-árusítás nincs ezeken a táncmulatságokon. Ha valaki pedig a városban berúg, nem engedik be. Állandó rendezőgárda gondoskodik a rend fenntartásáról. Ha valaki most bemegy erre a táncmulatságra, azonnal megálla- píthatja, hogy teljesen megváltozott a helyzet. A művelődési ház és a KISZ közösen kulturált szórakozást biztosít a város ifjúságának. Mégiscsak meglesz a klub A klub-igazolványokhoz azonban klub is kellene, mondhatná valaki és tegyük mindjárt hozzá azt is, hogy teljes joggal. Ez a szombat és vasárnap esti rendezvény megoldja ugyan rendszeresen a város táncolni vágyó ifjúságának a helyzetét, de ez még nem klub. Klub ugyan valóban nincs még, de a terve már megszületett. A KISZ városi bizottsága kidolgozta a klub tervét. A Móricz Zsigmond Művelődési Ház biztosítja az anyagiak nagyrészét. 0 • _0 Külön könyvtárat létesít, társasjátékokkal szereli fel a klubot, állandó felügyelőt biztosít. A KISZ a TlT-tel közösen előadás-tervezetet állít össze, biztosítja az előadókat, megszervezi a hallgatóságot. A város minden alapszervezetében egy hónapra előre ismertetik a klub műsorát, hogy az ifjúság előre figyelembe vehesse azt. A KISZ vezetősége rendszeresen látogatja majd a klub foglalkozásait, hogy a helyszínen adhassanak segítséget. Sokévi vágyak teljesülnek Ennek a klubnak a megvalósításával Nyíregyháza ifjúságának sok-sok évi problémája oldódik meg. Különösen szombaton és vasárnap volt kevés ifjúsági rendezvény az esti báloktól eltekintve. A szórakozáson túl természetesen egységesebbé teszi ez a klub az ifjúságot és elősegíti világnézeti fejlődését, általános műveltségének emelkedését, ha rendszeres, színvonalas' előadásokat, foglalkozásokat tartanak. A KISZ városi bizottságának terve negyedéves időközökben írja elő az itt folyó munka értékelését, mi azonban jóval hamarabb szeretnénk minél több jót írni lapunkban ennek a klubnak a munkájáról. — Miért k tdnak szívesen a fiatalok? Ezt kérdezi Komlódtótfa- lun. És választ vári un Üf Kilencvenkét ház a csengersimai úton. -nelyike valóságos kis kastély. egyik udvaron éppen nagytaka \sban szorgoszodik a fiatal a. íny: Antal Cáborné. — Szétnézni? — ijedezl — Éppen most, amikor úgy t ’- jel van minden? Alig pár éves a ház. Szépv a bútorok. Tisztaság. — Maguk szerezték? — Igen — szerénykedik. A férje sertésgondozó a téesz- ben. Nincs itthon, hogy fogadhatná a vendéget. Az asszonyka még most sem tud belenyugodni, hogy „szalad a ház”. Akkor látnák csak, amikor rend van. .. Egy másik udvaron: Ari Jolánt keressük, de ő is dolgozik. Az édesanyja mos az udvaron. — Igaz, hogy menyasszony a lánya? — Igaz! — kacak szégyenlősen. — De miért?... — Igaz, hogy megvan a bútor? — Igaz! De miért... — Igaz, hogy nemsokára esküvő? — Igaz, igaz! De mondják már. . . — Igaz, hogy Jolán a téesz- ben kereste meg a bútorra valót? — Igaz! De miért kérdezik, mondják már... Ezért kérdeztük. A kisebbik Ari lány is ott mosolyog. — Na, Viola, jössz dolgozni? — kérdi tőle a téesz-elnök. — Megyek, hát! — Elvégezted a nyolc általánost, ugye? — El hát! — Majd kapáljátok a gyümölcsös fák alját, Jó lesz? — Miért ne lenne? Biztosan megkeresek vagy száz munkaegységet! — Hát tovább tanulni volna kedved? — Ha itthon is lehetne! Az elnök bólint. Majd megkeresik a módját. És sorakoznak a házak. Majdcsak mindenikben fiatalok, pár éves házalok, vagy házasságra készülődök. És új bútor, új bútor. .. az új házakban. .:r. r Valami., oi az ország minden táján lehetett találni falubeli embert, ahol utat épí>ttek, követ törtek. így mondi az elnök. árom kőműves brigád, egy ác. irigád építi ma saját erőből \ új falut. Olcsóbb minden 's építésnél. S visszatérül a 'unak. Mind. ú tagja az önsegélyezésnek. rddig „minden holtat a tét saját halottjának tekintett”, , a téesz temettet- te el. Az elmúlt >zdasági évben minden hatvan é ’en felüli nő, hatvanöt éven . üli férfi külön 1800 forint 1 zpénzt, kétszáz forint érték n két mázsa búzát kapott. S minden nyugdíjas külön ké mázsa búzát. S a juttatások! úgy részesülnek, mint min m tag. Kétezer forint elő» let kaptak a csengersimt úttörők (Csengersima is a tei lelőszövetkezethez tartozik, 6. úgymondják: üzemegységük. Menjenek nyaralni, majd szednek érte szilvát. Egy tehenet „vezényeltek” a csengersimai óvodához, hogy legyen friss tej állandóan az óvodásoknak. Az óvodát a téesz hozta rendbe. De újjá munkálták a kuglipályát is, legyen szórakozásuk a nagyobbaknak. Három hold kétszáz öl a téesz fiatalság külön „birtoka”. Fejünket kidugtuk a szakadék fölé. A magnézium vakító fénye széjjelvágta a ködöt. Megpillantottuk a partokat: azt, amelyiken állottunk és a túlsót, amely talán hatvan méternyire lehetett tőlünk. Azután egy ködgomolyag megint eltakarta a lánggal égő töltényt. Nem sokáig tartott. A világos gomolyagok széjjelhúzódtak, s a rögtönzött ejtőernyő gombája alól új fények robbantak ki, bár fényük gyorsan elenyészett. A fény csalókán remegve ömlött át a ködfátyolon. Alatta a mélyben hosszúkás, fekete massza tűnt elő, s megvillant, mint egy megkövesedett lá- vahuilám. Mikor a fény ereje lelohadt, úgy láttam, mintha a massza kiszélesedett, majd összehúzódott volna, mint a kígyó teste, mikor egy jókora falatot elnyelt. Azután minden eltűnt. Amikor lassan visszahúzódtunk a szakadék széléről, Arszenyev mindkét kezét övébe dugta. — így van ez mindig: mikor az ember már azt hinné, hogy a kételyek elosztanak, tizével bukkannak fel újak... mit gondolnak arról ott? — s lefelé mutatott. — Én valami mozgást vettem észre — kezdte óvatosan Rainer, — de nem tudom, nem csalódom-e, azonban... — Nem csalódott — vágott közbe a csillagász. — Feláldozhatnánk még egy töltényt, de nem érdemes. A parthoz lépett, s lámpása fény kévéjét lefelé irányította. De az elveszett a ködben. — Mi az ördög ez? — Lávafolyó? — pendítette meg óvatosan Rainer, — Az volt az érzésem, hogy folyik. — Ahhoz túl alacsony a hőmérséklet. — Talán valami csatorna? — Csatornák a Venuson? — A fenekéig alig lehet több harminc méternél — vetettem közbe. — Az ilyen világítás nagyon megnehezíti a becslést. No, de mégiscsak le kell mennünk. Tessék utánam. Arszenyev elsőként csúszott le a szakadék szélén. Szótlanul lépkedtünk utána, eleinte arccal a part felé, azután megfordultunk, s akkor már gyorsabban haladtunk. ' A bazaltszerú sziklafalon éles szegélyű barázdák húzódtak. Soltyk egyszerre felkiáltott: — Vigyázat! Itt van! A fényszóró kévéje mozdulatlanná vált. A fénykörben magas töltés látszott, s mindkét irányban a fénykéve határán túl tűnt el. Kövéren, feketén csillogott, mint egy bálna háta. A sekély sziklamedret kitöltő massza kidagadt az egymástól tíz-tizenkét méternyire levő kőpartok közül. Felülete lassan hullámzott, s a kiterjedések és összehúzódások jobb felől indultak és bal felé oszlottak el. — Perisztaltika — suttogta valaki. Arszenyev egy pallószerű, hosszú kőlapon ment a fekete massza felé. Egészen a csücskén állt meg, úgyhogy lábával érinthette a masszát. A massza fröcs- csent, s egy enyves darabkája hozzátapadt a csizmájához. Az érintett hely környezete hullámosán megrándult. Eddigi mozgásának kimért üteme eltűnt. A levegő megremegett. A falak mentén végigsuhant a szellő, s a fényes massza lassan tornyosodni kezdett, görcsös csomókban félfolyékonyan összetolult, néha megmerevedett, míg végül szélesen terjengő nyúlványt bocsátott ki a lapos kő felé, amelyen Arszenyev állt. — Vigyázat, professzor! — kiáltottam. Arszenyev mozdulatlanul várta a közeledőt. A fekete mézga a csizmájához ért, aztán visszahúzódott, majd hirtelen loccsanással körülfogta csizmáit, s egy hullám hatalmas púpként kiemelkedett a ködből és a part felé nyomult. Most még valaki, azt hiszem Rainer gyújtotta meg fényszóróját. A professzor nagyot kiáltott, s visszarántotta magát. A fekete sár csaknem térdig elöntötte. A masszán újabb hatalmas vonaglás hullámzott végig. — Vissza, professzor, vissza! — kiáltottam. Nem értettem, miért áll ott, mintha gyökeret vert volna a lába. Meggöi- nyedt, a háta remegett, mintha nagy terhet emelt volna. Soltyk állt a legközelebb, Ő ugrott hozzá oldalról és megrántotta, de megbotlott, s csaknem derékig esett a fortyogó fekete mézgába. Elcsukló kiáltást hallatott. (Fóhyttttjttk.) Adót a téesz fizet utána, fogattal a téesz segít. A haszon a fiataloké, kirándulásra, szórakozásra. Minden hónapban 10 forint munkaegység-előleget kapnak a fiatalok. Azazhogy minden ledolgozott munkaegységre 10 forintot. Ifjú Csontos Gáspár például májusban húsz nap alatt harminc munkaegységet teljesített, s ezért háromszáz forint előleget kapott. Huszonhárom fiatal jött vissza Csen- gersimára, mióta a téesz a komlódtótfalui szövetkezettel egyesült. 1600—2000 forint a fiatalok havi átlagos keresete. Hacsak sürgető munkák nincsenek, este hétkor már „pucc- ba vágva” gyülekezenek, szórakozni, beszélgetni, próbr % i. vagy táncolni. Most egy éve agronómus Fe- renczi András. A téesz költségén lett azzá, a téesz tagja volt és az ma is. Házat épített. Alul van még a harmincon. Nincs napközi, nincs óvoda Komiódtótialun. Nincs orvosi lakás. Egy oldal utcát szeretnének villamosítani. Nincs klubhelyiség, a volt kastély épületéből is kiszorultak, restaurálják, most veszélyes a bent tartózkodás. Baj van a továbbtanulással. Nem nagy az érdeklődés. A kulturális lehetőségek kisebbek, mint már nagy átlagban a megye falvaiban. De nyugodt, biztos törekvés irányul a bajok leküzdésére. Optimizmussal terveznek és cselekszenek. Ez benne van a falu levegőjében. # Napszítta arcú ember a téesz elnöke, Gál Zsigmond. Felesége bogárszemű, friss mozgású asszony. A ház szőlővel futtatott, 1954-ben rakták le az alapját. Tavaly festették. 1957-ben 19 ezer forintért került bele bútor. Vikszelt padló, függönyös, modern ablak, zöld huzatú kombinált szoba, „világitós” rekamié. Három gyermekük fényképei az asztalon, 3, 7, 9- évesek. Felfújt, nagy gumielefánt a rekamién, moszkvai emlék. Kilencféle újság jár a házba, havi 60 forint körül az áruk. Addig nincs alvás, amíg át nem olvassák. Meg a szakköny- vek! Persze, megvan a „gazdasági háttér” is. Az udvaron egy koca, kilenc süldő; azazhogy nyolc és félezer forint „háztáji”. Gálné hozzájárulása a „konyhához”. öcsi szalad be, a legkisebb. Persze, meghökken a vendég láttán. Apja invitálja szíves szóval: — Adj pacsit a bácsinak, különben nem megyünk ki fényes motorral nagyapához! Pedig nagyapa kaszál, és fogott neked egy fácánt, meg egy kis nyulat! Csak most látom, hogy a téesz elnök maga is fiatalember. Igaz, hogy nyolc éve tölti be ezt a komoly tisztséget, de csak most harmincöt éves. Minden kiránduláson, rendezvényen ott van. Legutóbb maga írta a szöveget és maga modta is él, azazhogy konferált. A tűzről pattant fiatal- asszony pedig a tánccsoportban táncolt. — Miért maradnak szívesen a fiatalok? Ezt kérdeztem Komivdtótfalun. A választ most megittam. SB, s FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 103.
