Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-18 / 141. szám

Nem cserélt szívet... Ü7 Stnhßr útja nem min- Ht CIII3JCI dig sima. Olykor felbukkannak váratlan akadá­lyok, zökkenők. Akadnak szép számmal „szabálytalanul'’ köz­lekedők is. & ilyenkor hiába tör célja felé az egyenes szán­dékú ember, hiába halad sza­bályosan. Esetleg mégis őt éri „baleset”. így van ez egy szé­lesebb országúton, az életúton is... N. István „szabályosan” lé­pett az útra. Messziről indult. A bárányok őrzésétől hosszú volt az út az akadémia kated­rájáig. Közben részes arató­ként „vágta” a kenyeret, szív­ta a cséplőgép porát, Nyártól- nyárig pedig járta a félorszá­got a kubikosok világjáró egy­kerekűjével. Negyvenötben két és fél hold földet kapott Fe­hérgyarmaton. Ebben az évben lépett be egy szobácskába is, melynek falára írástól elszokott kéz írta rá: Magyar Kommu­nista Párt. Öntudat? azt akkor, ami oda vonzotta. Egy láthatatlan behívó vezette oda, melyet a keserű évek véstek bensőjébe. Eleinte szokatlanul figyelte önmagát. Gyűlésekre járt, a falvakba ment szervezni a döllöre költözött az akadémia, vele N. István. Mindenki elége­dett a munkájával, egyéniségé­vel. Valósággal „csodát” mű­vel a szemináriumában, még a legképzetlenebb hallgatókat is „felhozza” jelesre. Észre sem veszi eközben, hogy komor fel­hők gyülekeznek feje fölött?.. . Egy gyékény szőnyeg, egy el­dobott villanyvasaló, egy kopott asztali lámpa. . . Ezek miatt hi­vatta az akadémia igazgatója az egyik napon. — Nálad vannak ezek a dol­gok? — kérdezte vizsgálódva. — Nálam — felelte N. István. ■— De hisz ez mind az isko­la tulajdona. . Ez a mondat te N. István további sorsát. Hiába bizony­gatta, hogy nem volt szándé­kában eltulajdonítani semmit, ami az iskoláé, hiába erőskö- dött, hogy azért, vitte be az ideiglenes szállására, mert ott hevert gazdátlanul, nem volt leltárban sem. Megindult a vizsgálat. Ebben az időben hódi- tott a gyanakvás, könnyen ki­mondták az ítéletet emberek felett. És kimondták N. István felett is. Egy „jóakarója” is nek: ő intézte az összeírást, mindent, s az ő részére nem érkezett piros könyv. Kiújult a régi seb... If szerzett róla tudo­It ^OUUU mást: a párt hatá­rozatot hozott, hogy akit koráb­ban kizártak áz MDP-ből, azt csak az a pártszervezet veheti fel az MSZMP-be, amelyik ki­zárta. — De hol vannak már azok az emberek? És mit tud­nak arról Gödöllőn, hogyan i állt meg a talpán azóta? Ta­lán ha a járási pártbizottság — amelynek tagjai ismerik min­den lépését — talán ha ők ad­nának egy papírt, azzal el­menne Gödöllőre — töprengett sokáig. De a gondolatok nem j váltak cselekedetté, lassan be- j letörődött mindenbe. Lehet ő jó kommunista tagkönyv nél- j kül ís. Ügy sem tud más len­ni. .. Azóta így él. Elégedett. Telepvezető az állátforgalmi kirendeltségen, munkatársai, „ügyfelei” szeretik, családi éle­te nyugalmas. És a szoba fa­lán a sok elismerés, kiváló dol­gozó jelvény, s mellette a me- gyei pártbizottság oklevele az 1 956-os pártszervezésért. . Visszaérkezett első útjáról a Tihany tengerjáró A Di’RT legújabb tengerjáró hajója, a Tihany sikeresen érkezett haza első útjáról. A kilencezer kilométeres, hat hétig tartó utat, o u-vissza teljesen megrakodva tette meg. A kínai és görög árucikkeket most rakják ki a Csepeli Sza­badkikötőben. hogy a hajó egy hét múlva magyar árukkal újra útra indulhasson Földközi-tengeri kőrútjára. (MTI Foto — Lajos György fetv.) pártot, beszélt... Csak most vette észre, milyen érdekes szavak kelnek szárnyra az aj­kán. Azelőtt mindig elnyelte hangját a talicska nyikorgó za­katolása. A FÉKOSZ, az UFOSZ, majd a DÉFOSZ pá­lyájának állomásai, ő szervez­te meg ezeket a járásban. Nemsokára pártis'koiára küldik, 1940-ben pedig az akkor meg­nyíló zsámbéki mezőgazdasági akadémia fogadta be, ahoi a politikai tudományok tanítását bízzék rá, a 9~es szemináriu­mot... Énjét és nappal a könyvek £|Jd mellett éri, tanul, hogy minél jobban tanítsa a rábízott hallgatókat. A 9-es szeminárium nyerte el év vé­gén a tanulmányi első díjat. Minden idegszálát lekötötte az emberek nevelése, saját maga képzése. Gyermekkorától fogva tanító akart lenni. S most egyenesen felnőtteket bíztak rá. Később Budára, majd Gö­közbelépett. akit korábban N. István megbírált. Addig „fúj­ták” a három ócska holmiból kerekedett fegyelmi ügyet, míg hamarosan azon vette észre, hogy felfüggesztették. Később, távollétében kizárták a párt­ból. . . Fill# Ifilán omlott össze LflY Wild!I benne. Hát ilyen is van? A legnagyobb kincsétől megfosztottál! jött ha­za Fehérgyarmatra. Itthon nem tudotrt elhelyezkedni, a bélyeg kísérte. .. Végül az állami gazdaság alkalmazta. Évek múltak el, míg behegedni kez­dett a seb. S ekkor jött 1956. Hívás, megbízatás nélkül látott hozzá megszervezni a pártot a községben. Néhány társával ala­kították meg a kis magot. N. Istvánt választották meg párt- titkárnak. Szerényen, de annál nagyobb buzgalommal végezte a munkát 1957 teléig, mikor elérkezett a tagkönyvcsere ide­je. Nem akart hinni a szeraé­Szovjet kolhoztagok Naqy-B ritanniában A Brit Szövetség meghívására két szovjet kolhozparaszt- asszony látogatott el Nagy-Britanniába. A képen: a látoga­tok: Galina Maszlova (jobbszélen, világos kosztümben) és Galina Burkackája (mellette), sajtótájékoztatón felelnek a honeájok intézett kérdésekre. (MTI Külföldi Képszolgálat.) H lctwán nem cserélt szí- ■ lot Tol! vet. A régi ma­radt, az, aki elindult tizenöt évvel ezelőtt az úton. A se­bek végleg behegedtek, az ál­mok is valóraválnak. Az apa nem lehetett tanító, de a fia tanár ak-ar lenni. ★ Miért került a lap hasábjai­ra N. István életútja? — kér­dezhetné valaki. Azért, mert nemcsak egy megsebzett N. Ist­ván él a megyében, aki nem cserélt szívet, de a szíve még gyógyításra, sorsa törődésre vár. Talán arra is int az ő tör­ténete: nincs nagyobb fele­lősség, mint az emberekről al­kotott vélemény felelőssége. S ez a letűnt éveken túl a jelen­nek szól... Páll Géza 27 tissakerecsenyi kisses példát mutat A tiszakerecsenyi KlSZ-szerve- zet ea elmúlt években elég gyen­gén dolgozott. Nem volt megfe­lelő a vezetés és elsősorban ez hátráltatta a jobb munka kiala­kulását. A KISZ-szervezet tevé­kenysége a nagyritkán megrende­zett műsoros rendezvények szer­vezésében merült ki. A termelés szervezésére, a termelőszövetke­zet terméshozamainak növelésére, a fiatalok mozgósítására már nem tellett erejükből. Ebben az évben lényeges válto­zás következett be a KlSZ-szer- vezet életében. Az elmúlt év őszén hazajött falujába Vincze Sándor fiatal pedagógus; Bekap­csolódott a munkába, s a KISód, vezetőséggel karöltve részt vett a KISZ-szervezét, a falu társadalmi és kulturális életébén. Bekapcso­lódtak a termelő munkába is. Említésre méltó, hogy 27 fiatal vállalta 5 hold napraforgó meg­művelését. Vállalásukhoz hívén már végeztek az első kapálás1 sál. A termelőszövetkezet vezető­sége e munkáért viszonzáskép­pen egy hold napraforgó termé­sét, illetve annak értékét a KISZ- szervezetnek adja, akik a bevé­telből lemezjátszós rádiót vásá­rolnák. Nagy Árpád. G ö r e tükör Nestervágás A Görbe Egyenest Beskatulyázó Hivatal (röviden GEBE) vezér­karánál totál ünnepség­re készültek. Nem cso­da, hisz nemrég sike­rült kiharcolni, hogy ennek az országos je­lentőségű intézménynek is biztosítsanak egy na­pocskát abból a három­száz és hatvanötből, amelyből már jutott a pedagógusoknak, épí­tőknek, meg a jó ég tudná, hogy még kinek. A GEBE napját a ve­rőfényes június egyik vasárnapjára írták elő a fő-főigazgatóságon. Ezt akarták hát a HI­VATALBAN méltóan megünnepelni. Az ünnepi előkészítő bizottság Fürkész Do­mokos hivatalvezető és Studebaker Jeromos fő­osztályvezető személyé­ben még május köze­pén megalakult. S di­cséretükre legyen mond­va, minden áldott nap összeültek a nagy ese­mény méltó előkészíté­sére. Arról aztán mai- igazán nem a bizottság tehet, hogy a nehéz feladat megoldásában i naponta csak fél liter csillagos szilvapáiinkáig jutottak el.. Ekkorára mindig úgy belefárad­tak a dologba, hogy a következő féllitert éltet­ték másnapra. Az ülésezés legfőbb bökkenője általában az volt, hogy a nagy ün­nep alkalmából kinek milyen jutalmat java­soljanak. Mert csak akkor ünnep az ilyen ünnep, azt a hét fűz- fánfütyülő... Egyik tanácskozás al­kalmával, a félliter sű­rített szilva szublimá- lódása után, amikor a tőosztályvezető feje tö­kéletesen megvilágoso­dott, az asztalra su- vasztott fejjel, amelyet mázsás súllyal húzott le a gond, imigyen szólt: — Domikám! Mondd, édes testvérem! Ki ér­demelné meg jobban a szakma kiváló dolgo­zója kitüntetést, ha nem te? Te, igenis te! Aki szerető atya gon­dosságával vezettél be bennünket a görbe­egyenes rejtelmeibe! — mondta, és az elérzéke- nyüléstől zokogva bu­kott az asztal alá. A hivatalvezetőnek is igen nehéz volt vissza­tartani könnyeit ennyi ragaszkodás láttán, amely a tömegek ré­széről glóriaként övezi körül. — Jerikém — mond­ta meghatódottan, mi­közben felemelte fő­osztályvezetőjét az asz­tal alól. — Jerikém, Studebaker kartárs. Te a széles dolgozó réte­gek leikéből szóltál. Ez pedig nekem szent. Mert az én jelszavam: mindent a dolgozókért! — Az én látásom is megvilágosodott —foly­tatta, miután leghűbb munkatársát némileg sikerült egy féldeci üdí­tő itallal megnyugtat­ni. — Ugyan ki érde­melné meg a kétezer forint jutalmat, ha nem te? Te, igenis te! Aki az egyenes görbítésben semmi fáradtságot nem kímélve olyan nagy tö­kélyre tettél szert. Aki megvédte a dolgozók érdekeit a külső és bel­ső ellenséggel szemben! Soha nem volt olyan nyugodt álmuk, mint ez után a beszélgetés után. A nagy ünnepre vir­radva már hajnalban megkezdődött a szeren- csekívánatok sorozata. A GEBE dolgozói szóra sem érdemes apróságok­kal, kávéfőzővel, villa­mos ágy meleg! tővel, zsebrádióval kedves­kedtek a hivatal veze­tőjének. A kis úttörők hónapok óta összespó­rolt pénzükből szegfű, rózsa és orchidea csok­rokkal köszöntötték sze­retett szüleik szeretett vezetőit. Az ünnepség megtör­tént. A jutalmakat a íöhivatal vezetője ki­osztotta. És mindenki boldog megelégedéssel a szívében távozott, hogy jó étvággyal elfogyász- sza az ajándékozás miatt szűkre szabott ün­nepi ebédiét. Samu András 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents