Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)
1961-06-02 / 127. szám
Tablóművészet vagy üzlet? Mit tesz a járás művelődéséért a nyírbátori járási pártbizottság ? Ez az időszak egyebek között a tablók virágzásának ideje is. Ez így van rendjén, fgy csinálják ezt már hosszú idők óta és még bizonyára husszú ideig csinálják ezután is. Reméljük azonban, hogy nem egészen ilyen lesz a folytatás... Az érettségiző diákban már kezd emlékké szépülni a diákkor. Talán éppen ezért olyan kedves számára a múló pillanatot, az ünnepi hangulatot rögzítő fénykép, az egész tabló, hogy nem sajnál sem fáradtságot, sem pénzt, hogy minél szebb legyen. A fénykép tehát a lényege az egésznek, most mégsem erről akarunk szólni, bár megérdemelne néhány szót, hanem inkább a háttérről. Sok esetben talán maguk az alkotók sem tudnák megmondani, hogy mit akarnak kifejezni a háttérrel. Mindegy az, hogy a hagyományosabb rokokó stílust, vagy a modern, absztTavaly októberben irodalmi szakkör alakult a tiszavasvári új, 3-as számú általános iskolában 12 ötödikes és három hatodikos tanulóval. A helybeli állami gazdaság és a Debreceni Csokonai Színház Ígéretéhez híven támogatja őket, rendelkezésükre bocsátják a kultúrtermet, ruhákat biztosítanak az előadásokhoz. Ilyen rövid idő alatt is szép kis könyvtárat alakítottak saját vásárlásból és a szülők ajándékából. Három alkalommal közös mozilátogatáson vettek részt. A Szultán rabságában, a Zsiska és a rakt kifejezési formát keresik, az eredmény ugyanaz; ízléstelen mázolmány. Szólnunk kell erről a jelenségről még akkor is, ha egyesek esetleg ünneprontónak mondanak majd. Minden eszközzel a giccs ellen küzdünk. Hát akkor miért hunynánk szemet éppen a tablók ízlésromboló hatása fölött? Egyetlen olyan diák sincs, aki ne nézné meg az érettségizők tablóját! Rajtuk kívül a hozzátartozók, ismerősök és kívülállók ezrei tekintik meg ezeket a tablókat. Kisebbített másolatát otthon függesztik a falra. Nagyon sok ember „gyönyörködik” tehát benne. Az iskolák igazgatói, tanárai könnyen meggyőzhetnék a diákokat, hogy sokkal jobban járnának, ha grafikusokkal, hozzáértő művészekkel készíttetnék el inkább a tablókat. A művészileg értékes tablók sok esetben még olcsóbbak is lennének. Tiszavasvári ban Légy jó mindhalálig című filmeket tekintették meg. Külön foglalkozáson ismerkedtek meg Tárász Sevcsenkó munkásságával. Albumot készítettek Gárdonyi Gézáról. Novellákat, képeket gyűjtöttek, rajzokat készítettek. Az elmúlt héten nyilvános szakköri gyűlésen adtak számot a szülőknek és tanároknak egész eddigi munkájukról. Tevékenységük azt bizonyítja, hogy az irodalom máris többet jelent számukra egy tantárgynál. A falusi kulturális munka elsősorban nem papírmunka, még a vezetés és irányítás kérdésében sem. Helytelen lenne tehát, ha a nyírbátori járási pártbizottság kulturális munkáját csupán a v. b. ülések jegyzőkönyve és a hozott határozatok alapján akarnánk megismerni, bár ezek fontosságát és szükségességét senki sem tagadhatja. „Tapasztalatok a nevelőtestületekben megtartott tantervi tervezet vitáiról” címmel például nagyon alapos, elmélyült, elemző beszámoló készült. Mégis többet jelentett az, hogy a pártbizottság részt vett néhány ilyen vitán, például a nyírbátori és a járási vitán. Annak a bizonyítéka ez, hogy nem beszámolókból, papírról ismerik a problémákat, hanem az életből és te- vékenyen vesznek részt a vitában, hozzá is szólnak. r~ Hogy a pártbizottság esetében mennyire nem papírmunka a népművelés, arra konkrétabb példát is lehet felhozni. A helybeli gimnáziumban személyesen tartottak előadást a nemzetközi helyzetről, a kollégiumban pedig a vallással, a babonákkal kapcsolatban. Ezt nem azért említjük meg, mintha ezt tartanánk legfőbb feladatunknak, de hozzátesszük: alkalmanként a jövőben is jól teszik, ha tartanak a pártbizottság munkatársai hasonló elődást, különösen, ha erre külön felkérik őket. Amikor a pedagógusok iskolán kívüli munkájáról, a társadalmi munkáról esik szó, nemcsak elvileg tudnak állást foglalni. Amellett, hogy sok helyen még mindig a régi egy—két nevelőre hárítanak minden ilyen munkát, vannak jó példák az egyenletes elosztásra is: Nyírlugos, Nyírmi- hálydi. Nyírgelse, Nyírbogát, Nyírbéltek, Ömböly. Elgondolkoztató Vadon elvtársnak, a járási népművelési felügyelőnek az a véleménye, hogy az egész pártbizottságnak igyekezni kell még jobban elmélyülni szakmai kérdésekben, amellett, hogy elvi kérdésekben segítenek. Sokkal közelebb tudnak kerülni általában a nevelőkhöz, ha mondjuk egy speciális pedagógiai kérdésben is eszmecserét folytatnak velük. Jó lenne, ha a jövőben egészen mélyrehatóan megismernék egy-egy iskola belső életét: mit és hogyan tanítanak. Sokkal jobban tudnák így irányítani az erkölcsi, politikai nevelés munkáját. Ügy véljük, hasonlóan áll ez minden népművelési ágazatra. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenben szakemberek legyenek, hiszen ez lehetetlen. Egyes szakmai jellegű kérdésekben azonban állandóan tájékozódniuk kell, tovább kell ké- pezmitik magukat. Lényegében hasonló az igény az egyes szervek részéről is. A járási könyvtár, ugyanakkor, amikor örvendetes együttműködésről számol be — a könyvhét megrendezésével kapcsolatban, a könyvismertetések témáinak, he* lyének kiválasztásával kapcsolatban és sok más kérdésben — még gyakoribb, nagyobb segítséget igényel. A TIT járási szervezetének munkájában nagy a fejlődés; ebben a félévben csaknem kétszerannyi előadást tartotok, mint az előzőben, éppen a párt- bizottság segítségével. A vidéki munka megsokszorozódott azáltal, hogy az előadóknak kocsit biztosítottak minden esetben. Az előadások témáját, anyagát közösen válogatták ki a helyi követelmények figyelembevételével. Még több szakmai segítségre, gyakoribb ellenőrzésre van azonban szükség a további fejlődéshez. 4 Somlyai János, járási KISZ* titkár: az úttörőavatás, KISZ átvétel munkájában sokat segített a párbizottság. A kulturális seregszemlén nemcsak az elvi segítség volt jelentős, hanem például az is, hogy egy munkatárs mindvégig jelen volt a járási bemutatón. Van némi túlzás abban, amit Vadon elvtárs körülbelül a következőképpen fogalmazott meg: olyan lesz a falvakban a a kultúra iránti érdeklődés a jövőben, amilyen mértékben a járási vezetők, köztük a pártbizottság munkatársai érdeklődnek ezek iránt. A falusi kulturális munka fejlődését nyilván nemcsak ez határozza meg. de ösztönző, irányt mutató ereje fontos tényező. j 5 A nyírbátori járási pártbizottság igyekezett minél jobban tóit jÚ irodalmárok Egyetlen szökéssel lent teremtem. A csizmám alatt csúszó törmelékkel nem törődve futok, hogy olyan helyet találjak ahonnan az egész eget beláthatom. Magasan fent, tiszta, hófehér felhőréteg fénylik. A csendes zúgás fokozódik, erősödik, közeledik. A felhőrétegek közül kiütközik egy hosszú alak, mint valami sötét hal: a Kozrnokrátor. Beszólok, kiabálok a mikrofonba, de már futok is a síkság felé, ahol a repülőgép áll! Fájdalmasan beleütközöm a dermedt alakzatokba, térdre esem, felugróm s újra hívom az űrhajót. A zúgás változik. Az űrhajó leereszti az orrát és fordulásra hajlik. Szűk csigavonalban kozd repülni. Sötét teste megnövekszik a fehér háttér előtt. A kormányok mögül a fellegeknél világosabb lángoszlop lövell ki. 1 atörzstől fatörzsig szökellve rohanok a valószerűtlen üveghidakon át, átugrálom a mozdulatlanul fénylő törmelékeket s lentről a motorok kimért bugása egyre erősödik, fülsiketítő dübörgéssé fokozódik, aztán ismét távolodik, halkul... Az űrhajó egyre kering, már-már veszélye: mélységig leereszkedik. Nem nézek feléje mert félre kell ugrálnom a kristályol elől, amelyek mint megannyi kard mc rednek a levegőbe. Egyszerre üvegindái, sűrű fonadéka zárja el az utamat, megpróbálok átugrani, de visszaesem, a ve- ■ajték a szemembe folyik, már nincs erőm '■'krofonba kiáltani — egy rög kicsúszik a talpam alól, elvesztem az egyensúlyt, lezuhanok. Felugróm, mint egy őrült, vaktában rohanok az akadálynak, amikor közvetlenül a fejem fölött csendes, gúnyos hang hallatszik: — Nyugalom, pilóta! Nem a rádió szólt. Bennem szólalt meg egy hang s ettől egyszerre megdermedtem. Erre nincs út. Vissza kell fordulnom. Ismét futni kezdek és hallom, hogyan gyengül a motorzúgás. Megfordulok, megállók. Az űrhajó beleolvadt a fellegekbe, mint egy látomás, a motorzúgás mély búgásbán csap át, egyre halkabbá válik, egyre távolodik, még egy pillanat — s már egyetlen hang, egyetlen nesz sem jut hozzám, csak ziháló légzésem erősödik a fémsisak belsejében. A hallgatók némák s köröskörül a leggyönyörűbb színekben tündökölnek a kék-arany, málnaszínű kristályok: csend van, tökéletes, halotti csend... Leülök egy lapos töredékre és várok. Várok öt percig, tízig, tizenötig. A íel- aőgomolyagok állandóan egy irányban úsznak. Vakító fehérségükbe nézek s a íosszas nézéstől könnybe lábad a szenem, könnyem végigcsordul arcomon, íem, nemcsak a káprázatos fény köny- nyei... — Ez a vég — góroltom s azonnal válaszol is rá ugyanaz a hang, amelyik az előbb; BBHRf — S még ha úgy van is, hát aztán? — Jói van1 Fogamat összeszoritom, felállók és elindulok. Megállók, hogy megnézzem az iránytűt. Elvesztettem az irányt abban az őrült rohanásban. A radioaktivitás itt valamivel gyengébb, mint az üvegfalnál volt —* csak vörös pont izzik a homályos golyóban. Szétnézek magam körül. Magas, ágas-bogas kristályok között állok. Az egyik le van döntve s egyenetlen, szögletes felületén a" vérvörös és ibolyaszínű szélek között egy ezüst golyócska hever. Ugyanolyan, amilyeneket az imént láttam egy üveges kristályba beolvadva. Nézem a golyócskát. Olyan, mintha ezüst fémből öntötték volna, kissé lapos csepp, nem nagyobb egy borsószemnél. Felkeltette figyelmemet, mert nem a kristályos bokor felületén nyugszik, hanem mintha néhány milliméterrel fölötte függene. Közelebb lépek s egyszerre földbegyökerezik a lábam. Az ezüst golyócska megrezdül. Élesedő vége felém fordul ß benne egy szikrácska fénylik. Nem, nem! Egy hajszálvékony sodrony vége nyúlik ki belőle. Ugyanakkor hallgatóimban szaggatott, rövid hangok hallatszanak. Lélegzetvisszafojtva bámulok az ezüst apróságra. Egy alig látható spirális sodronyon áll s az hol kinyúlik, hol meg összehúzódik. Ez a mozgása egyre élénkebbé válik. Ösztönszerűleg visszahúzódom. Erre a kis lény mintha leülne. Közelebb lépek — ő is megmozdul s a hallgatókban éles nesz hallatszik. „Tehát mégis amazoknak volt igazuk — villant át agyamon a rendszerte- ’snül összevissza zavart gondolatok kö- ött —, fémtoangyák! Fémhangyák!” Kinyújtom a kezemet, hogy megfogjam a kis lényt, de megállók. Hiszen ez minden kicsinysége ellenére is egyike azoknak a lényeknek, amelyek nyolcvan évvel ezelőtt megépítették azt a bolygóközi rakétát. Tehát /védekezni fog — talán valami halálos sugárzással? A rádióaktivitást mérő készülékre pillantottam. 'Folytatják.) mogatni a kulturális munikát és ez a támogatás szinte mindenütt 1 konkrét példákkal dokumentálható. De legalább ennyire fontos az a felismerés, hogy a pártbizottsággal szemben támasztott igény is állandóan növekszik. És ez örvendetes. A mezőgazdaság átszervezésével növekedett a dolgozók kulturális igénye; természetes, hogy megnövekedett a vezetőkkel szemben támasztott követelmény is és ezt a párbizottság minden munkatársának figyelembe kell vennie. Gál Béíd Díszoklevél a jubiláló kisiparosoknak Fél évszázadon át, a múlt sok keserű emlékét hordozva magukban, fogják még mindig a szerszám nyelét. Ötven évvel ezelőtt kezdték önálló kisiparosként. Műnk'jukra, dolgos kezükre azonban számít ez a társadalom, s -" -peri tevékenységüket. A KIOSZ díszoklevéllel tüntette ki a jubiláló Kovács Miklós nagykállói cipész. Szabó Gyula nyíregyházi asztalos, Forró Sándor nyíregyházi ács, Kusnyerik András nyíregyházi csizmadia, Vizer József mérki asztalos és Kovács András balkányi asztalos mestereket. A díszokleveleket az alapszervek közgyűlésein adták, illetve adják át ünnepélyes keretek között a jubiláló kisiparosoknak FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 83.
