Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-16 / 112. szám

Értekezlet helyett egyelőre csak diplomáciai megbeszélések Genfaen H ruscsov és Brezsnyev üdvözlő táviratai az osztrák vezetőkhöz (folytatás az 1. oldalról.) körül mutatkozó nehézségeket kommentálva azt írja, az amerikai küldöttség ma­gatartásával azt érheti el, hogy elveszti az értekezlet nyugati és semleges résztve- viőnek rokonszenvét. A Reuter munkatársa a többi között rámutat, hogy a nyugati hatalmak külügyminiszterei kö­zött az utóbbi három nap alatt folytatott külön megbeszéléseken az angol és a francia külügymi­niszter igyekezett megőrizni az egység látszatát, de az angol kül­döttség köreiben vasárnap este elhangzottak olyan kijelentések, amelyekben elégedetlenség volt felfedezhető az amerikaiakkal szemben. Genf, (TASZSZ): Vongviehit, a Patöt Lao genfi küldöttségének a vezetője vasárnap este sajtóérte­kezletet tartott. Vongviehit hang­súlyozta,. a Patet Lao egységei súlyos csapásokat mértek a lá­zadókra és az ellenséget csak­nem teljesen megsemmisítették. A Patet Lao azonban békét akar, és éppen ezért készségesen elfo­gadta az 1954-es genfi egyezmény elnökeinek tűzszüneti felhívását, hogy ilymódon Géniben összeül­hessen a laoszi kérdés békés ren­dezésével foglalkozó nemzetközi értekezlet. A küldöttség vezetője rámuta­tott: amerikai beavatkozás és tá­mogatás nélkül a lázadók nem merészeltek volna fegy­veres támadást indítani a hazafiak és a nép ellen. Felhívta a figyelmet arra, rend­kívül fontos, hogy a laoszi békét a felek tárgyalásával valósítsák meg. A nemzetközi értekezlet összehívásának az a célja — hangsúlyozta Vongviehit —, hogy véget vessenek az amerikai be­avatkozásnak és ‘ biztosítsák a teljes békét, valamint a szigorú semlegességet. Az értekezlet — mondotta — a békés rendezés egyetlen járható útja. A Patet Lao küldöttségének a vezetője ezután kijelentette, semmivel sem indokolható a genfi értekezlet megkezdésé­nek további halogatása. Vongviehit élesen bírálta azo­kat a kísérleteket, hogy meg­különböztető intézkedéseket hoz­zanak a Souvanna Phouma-kor- mány és a Neo Lao Hakszat, Párt küldöttsége ellen. A Patet Lao ismételten hang­súlyozza — jelentette ki — lehe­tetlen a laoszi kérdést békésen ■megoldani e küldöttségek részvé­tele nélkül. Mi a., magunk részé­ről hajlandók vagyunk beleegyez­ni, hogy a Boun Oum—Nosavan csoport részt vegyen a megbeszé­léseken. Vongviehit ezután hangsúlyoz­ta, a lázadók az Egyesült Álla­mok támogatását élvezve sokáig késleltették a laoszi érdekelt fe­Hitler „árnyéka64 Afrikában? Berlin, (MTI): Politikai megfi­gyelők körében most már nem tartják kétségesnek, hogy Martin Bormann, Hitler egykori helyet­tese, akit a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék 1946. október 1-én távollétében kötél általi ha­lálra ítélt, ma is él és még min­dig bujdosik, akár csak dr. Méngéle, az Auschwitz-i haláltá­bor volt SS-orvosa. A fentieket egy jeruzsálemi sajtóértekezleten megerősítette Topolevsky, Argentína volt izraeli nagykövete is, aki határozottan állította, hogy mind Bormann, mind pedig dr. Josef Mengele — a „milliók hóhéra" — egészen Eichmann elfogatásáig Argentína déli részében élt, az ottani náci kolóniában, amiről az angol rendőrható­ságoknak tudomásuk is volt. Eichmann elfogatása után azon­ban mindketten kereket oldottak. A Münchenben megjelenő „Revue” című képes hetilap mun­katársai a tiroli Nauders-ben be­szélgetést folytattak egy Rudolf Blaas nevű 82 éves hegyi vezető­vel, akiről köztudomású a kör­nyéken, hogy évtizedek óta em­bercsempészéssel foglalkozik. Az öreg azt mondta, hogy 1947 augusztusában Martin Bormann, akinek Jose Perez nevre kiállított papírjai vol­tak, egyik este felkereste ót és megkérte, hogy vezesse át Olaszországba, ami meg is történt. Bormann ad­dig Bozen környéken bujkált. Bozenben élt ugyanis kolostor iskolájának prefektusa. Politikai megfigyelők összefüg­gést látnak Hitler egykori he­lyettesének titokzatos bujdosása és idősebb fiának feltűnően hir­telen elhatározása között. Feltéte­lezik ugyanis, hogy „Hitler ár­nyékáénak nevezett Bormann Eichmann elfogatása után nem Barzíliába, hanem Afrikába szö­kött ... lek tárgyalásainak megkezdését és a provokációk egész sorát kö­vették el azért, hogy akadályo­kat gördítsenek a genfi értekez­let elé. A küldöttség vezetője megbélyegezte Washington manő­vereit, amelyek következtében az értekezlet még most sem nyílott meg. (*riun Utó : üiösxtrájkra nincs időm Genf, (TASZSZ): A TASZSZ különtudósítója jelenti: Mint ismeretessé vált, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kijelentette Dean Rusk amerikai külügyminiszternek, hogy ele­gendő ideje van a laoszi kérdés rendezéséről folytatandó komoly és szakszerű tárgyalásokra, arra azonban már nem ér rá, hogy részt vegyen a nyugati hatalmak egyes képviselői által meghirde­tett „ülősztrájkban”. Gromiko emlékeztette Ruskot: már régebben megegyeztek ab­ban, hogy a laoszi fegyverszünet, a nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottság munkájának fel­újítása és a genfi értekezlet szo­rosan összefüggő dolgok, amelyek egységes egészt alkotnak. Most a jelek arra mutatnak, hogy egyes nyugati hatalmak 'meg akarják szegni ezt a megegyezést. A szov­jet küldöttség véleménye szerint fennáll az a veszély, ha az értekezlet egyes résztvevői mesterséges akadályok tá­masztásával akarnak túljárni mások eszén, végül is a saját eszükön járnak túl. Utolsó pillanatban ismeretessé vált, hogy az amerikaiak, mivel nem érték el céljaikat, visszavo­nulásra kényszerültek. Éppen ezért nincs kizárva, hogy elhárul­nak az értekezlet megnyitása előtt tornyosuló akadályok. ★ Héttőn egyébként Gromiko megbeszélést folytatott Genfben a burmai külügyminiszterrel. Moszkva, (TASZSZ): Nyikita Hruscsov, szovjet miniszterelnök és Leonyid Brezsnyev, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke táv­iratban üdvözölte Gorbach oszt­rák szövetségi kancellárt, illetve Schärf köztársasági elnököt az osztrák államszerződés aláírásá­nak hatodik évfordulója alkal­mából. Hruscsov a táviratban hangoz­tatja: az aláírás óta eltelt évek meggyőzően bizonyítják, hogy az államszerződés és az állandó sem­legesség jó alapot nyújt az Öszí- rák Köztársaság független és. bé­kés fejlődésére, megszilárdítja á' népek barátságát és az európai békét. Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter Bruno Kreiäky oszt­rák külügyminiszterhez intézett . táviratot. 4z \BC amerikai rádiótársasá«: közeli Hruscsov—Kennedy találkozó lehetőséget jelentette he Washington, (MTI): Nyugati hírügynökségek egybehangzó je­lentése szerint az NBC amerikai rádiótársaság vasárnap este vi­lággá röppentette a hírt, hogy közeli Hruscsov—Kennedy talál­kozó lehetséges. Az NBC Palm Beachben mű­ködő tudósítója szerint (mint is­meretes, Kennedy elnök a flori­dai Palm Beachban tölti a hét végét) az amerikai kormány sze­retné, ha Kennedy küszöbönálló párizsi látogatását követően, jú­nius elején „egy európai semle­ges fővárosban” találkozhatnék Hruscsov szovjet miniszterelnök­kel. A tudósító szerint az ameri­kai kormány „már megvitatta a találkozó lehetőségét az Egyesült Államok szövetségeseivel”. Salinger, a Fehér Ház szóvi­vője — aki Kennedy elnökkel együtt Palm Beachben tartózko­dik — az NBC rádiótársaság be­jelentését kommentálva hangoz­tatta, hogy „jelenleg nem létezik ilyen terv”. A szóvivő elzárkó­zott minden további állásfoglalás elől. Nyugati hírügynökségek e cáfo­latnak minősülő hivatalos állás- foglalás ellenére hangoztatják, washingtoni diplomáciai köröd­ben tartják magukat a hírek, hogy Kennedy párizsi látogatása után találkozóra kerülhet sor Hruscsov szovjet miniszterelnök­kel. Vezető amerikai szenátorok a hír hallatára kedvezően nyilat­koztak egy esetleges Hruscsov— Kennedy találkozó lehetőségéről. Mansfield, a demokrata párt szenátusi csoportjának vezetője „tanácsosnak és kifizetődőnek” mondotta a két kormányfő eset­leges találkozóját. Humphrey de­mokratapárti szenátor reményét fejezte ki, hogy Kennedy talál­kozik Hruscsovval. Fulbricht, a szenátus külügyi bizottságának elnöke szerint a találkozónak „a legnagyobb mértékben nem-hiva­talosnak kell lennie”. A hideg- háborús politikának még az olyan bajnoka, mint Bridges köztársaságpárti szenátor fs, kénytelen volt kijelenteni, hogy . „nem ellenezné a találkozót és abban nem lát semmi károsat";. A NYÍREGYHÁZI RADIO MŰSORA Városaink, falvaink életéből. Zenés műsor. — Jegyzet. ». — Könyvekről. — Hírek. — Barom- íitenyésztési tapasztalatok. TIZENHAT EV TÁVLATÁBÓL Zürichben Dulles várt rájuk és személyi titkára. Az amerikai titkosszolgálat főnöke és Wolff SS tábornok közt hosszúra nyúlt a beszélgetés. Mindketten elen­gedhetetlennek tartották Kessel­ring jóváhagyását. Dulles újra leszögezte ugyan a feltétel nél­küli megadás feltételét, ue ugyanakkor a kemény feltételek enyhítésének lehetőségét is meg­ígérte a hivatalos megállapodá­sokon túlmenően. Wolff pedig kötelezettséget vállalt a meg­adási szerződések betartására nézve. he.welpiiij*: helyet! Victiitgitoff felesége és nyolc gyermeke. . A „Revue” munkatársai Génuá- ban megállapították, hogy Bor­mann a Nemzetközi Vöröskereszt­től szerzett útlevél birtokában onnan 1948 február végén az Argentínába irányuló kivándor­lást vezető iroda titkárának segít­ségével a Liberty nevű hajón „kisegítő matróz”-ként Argentí­nába utazott. Berlinben vasárnap igen nagy feltűnést Keltétt az a hír, hogy Bormann legidősebb fia, akit szintén Martinnak hívnak, mint a katolikus egyház „Jé­zus szíve társaságának” ál­dozópapja — Afrikába készül és ott „hittérítőként kíván ve­zekelni apja bűneiért”. A fiatal misszionárius ma még Salzborg-Zieíeringben, az oltani Alig érkezett vissza Wolff Olaszországba. máris közölték vele, hogy Kaltenbrunner idő­közben minden áron beszélni akart vele telefonon és, hogy Kesselring helyett Vi etinghoff tábornoikot bízták meg az olasz- országi csapatok íöparancsnoksá- í gával. A fegyverletétel előkészí- | tése érdekében Wolffnak most I ki kellett puhatolnia az új főpa- 1 rancsnok, annak vezérkari főnö- | ke, Röttinger tábornok, valamint az Olaszországban állomásozó légierők parancsnoka. Pohl repü­lőtábornok állásfoglalását. Röt- tingerről és Pohlról hamar kide­rült, hogy hajlandók támogatást nyújtani a megadásra vonatko­zó tervek megvalósításához. Kesselring leváltása és a Kal­tenbrunner részéről Wolff akció­jának megtorÍ»edózására tett lé­pések igen nehéz helyzetbe hoz­ták Wolffot, az olaszországi SS vezetőjét, úgy Németország, mint a nyugati szövetségesek előtt. Dulles kérésére Alexander mar­sall. két tábornokot küldött Svájcba, hogy ott tárgyalásokat folytassanak Wolf fal a fegyver- letételről. A találkozás Asconában folyt le, március 19-én. Megállapodtak, hogy Wolff felfogja keresni Kes­selringet és kérni fogja, hogy támogassa a szövetségesekkel fo­lyó tárgyalásikat. Wolff azt is ígérte, hogy utána Himmlert is meglátogatja, hogy így elébe Kulte*! brttnnt-r rád ja és Himmler hnragja Hitler tábornokai és a du!lesi II. ró«-/ tuujon vágni Kaltenbrunner ak­ciójának. Március 23-án Wolff találko­zott Kesselringgel. Kesselring helyeselte Wolff kezdeményezé­sét, de kijelentette: — Személyes felelősséget nem vállalok, legalábbis addig, amíg Hitler életben van. Wolff másnap óvatosan jelen­tést tett a Svájcban folytatott tárgyalásokról Himmlernek és Kaltenbrunnernek. Himmler ki­ismerhetetlen magatartást tanú­sított. Hozzájárult ugyan a to­vábbi tárgyalásokhoz, de ugyan­akkor minden egyéb svájci uta­zást megtiltott. Kaltenbrunner pedig továbbra is leplezetlenül gyanakvó maradt Wolff iránt. Amikor Karl Wolff visszatért Olaszországba, megtudta, hogy Vietinghoff tábornok írásbelileg közvetlenül a führeri főhadiszál­láshoz fordult, hogy onnan kér­jen elvi döntést az ügyben és ezzel Hitler előtt elhárítsa a fe­lelősséget magáról. Néhány nap múlva Himmler- től parancs érkezett: Wolff mi­előbb jelenjen meg nála Berlin­ben. Wolff, mielőtt elindult Ber­linbe. még egy utolsó beszélge­tést folytatott Mussolinivel és egy végrendeletet hagyotj Dul­les részére. A végrendeletet így fejezte be: „Halálom esetére ké­rem Dulles urat. azoknak az eszményeknek a nevében, ame­lyekért életemet feláldoztam, kíséreljen meg tisztes megadási feltételeket biztosítani a német és olasz csapatok számára”. Ezzel a kitétellel Wolff alá akarta húzni, hogy az ő meg­adási tárgyalásai az első perctől kezdve arra irányultak, hogy nemcsak a német, hanem az olasz csapatok számára is elfo­gadható feltételeket biztosítsanak. Gondolta, hogy mivel Mussolini is tud végrendelete tartalmáról, baj esetén mentő lépést tesz Hitlernél. Ha pedig mégis sike­rül ép bőrrel megúszni a berli­ni utat, akkor a nyugatiak előtt újabb jó pontot szerez azzal, hogy a Dullessel kidolgozott „eszményekért” ó hajlandó volt akár életét is feláldozni. Berlinben Wotffnak .valahogy sikerült Kaltenbrunner vádjai ellenére Himmlert annyira kien­gesztelni, hogy az kijelentette: — Hozzájárulok ahhoz, hogy kísérelje meg személyesen iga­zolni eljárását Hitler előtt, de nem vagyok hajlandó jelen lenni ennél az életveszélyes vállalko­zásnál. Ezzel az engedékenységgel pe­dig Himmler akart jó pontot szerezni a nyugatiak előtt. Leg­alább annyit, hogy a felelősség- revonáskor elmondhassa: Én egyetértettem a különbéke meg­kötésével és életveszélyt vállalva nem vontam felelősségre Wólff tábornokot titkos tárgyalásaiért. Wolffnak ellenlábasa, Kalten­brunner társaságában kellett megjelenni a Kancellária alatt lévő ■ führerbunkerben. Wolff emlékiratában így írja le Hitlerrel való találkozását: „Éjszaka három órakor érkez­tünk meg a bunkerhez. A folyo­són egyenesen Hitlerrel találtuk szembe magunkat. Megijedtem tőle, amikor megláttam, úgy megváltozott külsejében. Azóta, hogy utoljára láttam őt, szürke­hajú aggastyáná változott. Sze­me a távolba meredt, mintha nem is tudott volna semmit ar­ról, ami körülötte történik. Majd rámvetette eszelős pillantását és, fürkészőleg többször tetőtől tal­pig végigmért. Tudtam, hogyha most bizonytalan, vagy gyana­kodó benyomást keltek, akkor menthetetlenül végem van”, (Folytatjuk,) Szabó György 1

Next

/
Thumbnails
Contents