Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-16 / 112. szám
Értekezlet helyett egyelőre csak diplomáciai megbeszélések Genfaen H ruscsov és Brezsnyev üdvözlő táviratai az osztrák vezetőkhöz (folytatás az 1. oldalról.) körül mutatkozó nehézségeket kommentálva azt írja, az amerikai küldöttség magatartásával azt érheti el, hogy elveszti az értekezlet nyugati és semleges résztve- viőnek rokonszenvét. A Reuter munkatársa a többi között rámutat, hogy a nyugati hatalmak külügyminiszterei között az utóbbi három nap alatt folytatott külön megbeszéléseken az angol és a francia külügyminiszter igyekezett megőrizni az egység látszatát, de az angol küldöttség köreiben vasárnap este elhangzottak olyan kijelentések, amelyekben elégedetlenség volt felfedezhető az amerikaiakkal szemben. Genf, (TASZSZ): Vongviehit, a Patöt Lao genfi küldöttségének a vezetője vasárnap este sajtóértekezletet tartott. Vongviehit hangsúlyozta,. a Patet Lao egységei súlyos csapásokat mértek a lázadókra és az ellenséget csaknem teljesen megsemmisítették. A Patet Lao azonban békét akar, és éppen ezért készségesen elfogadta az 1954-es genfi egyezmény elnökeinek tűzszüneti felhívását, hogy ilymódon Géniben összeülhessen a laoszi kérdés békés rendezésével foglalkozó nemzetközi értekezlet. A küldöttség vezetője rámutatott: amerikai beavatkozás és támogatás nélkül a lázadók nem merészeltek volna fegyveres támadást indítani a hazafiak és a nép ellen. Felhívta a figyelmet arra, rendkívül fontos, hogy a laoszi békét a felek tárgyalásával valósítsák meg. A nemzetközi értekezlet összehívásának az a célja — hangsúlyozta Vongviehit —, hogy véget vessenek az amerikai beavatkozásnak és ‘ biztosítsák a teljes békét, valamint a szigorú semlegességet. Az értekezlet — mondotta — a békés rendezés egyetlen járható útja. A Patet Lao küldöttségének a vezetője ezután kijelentette, semmivel sem indokolható a genfi értekezlet megkezdésének további halogatása. Vongviehit élesen bírálta azokat a kísérleteket, hogy megkülönböztető intézkedéseket hozzanak a Souvanna Phouma-kor- mány és a Neo Lao Hakszat, Párt küldöttsége ellen. A Patet Lao ismételten hangsúlyozza — jelentette ki — lehetetlen a laoszi kérdést békésen ■megoldani e küldöttségek részvétele nélkül. Mi a., magunk részéről hajlandók vagyunk beleegyezni, hogy a Boun Oum—Nosavan csoport részt vegyen a megbeszéléseken. Vongviehit ezután hangsúlyozta, a lázadók az Egyesült Államok támogatását élvezve sokáig késleltették a laoszi érdekelt feHitler „árnyéka64 Afrikában? Berlin, (MTI): Politikai megfigyelők körében most már nem tartják kétségesnek, hogy Martin Bormann, Hitler egykori helyettese, akit a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék 1946. október 1-én távollétében kötél általi halálra ítélt, ma is él és még mindig bujdosik, akár csak dr. Méngéle, az Auschwitz-i haláltábor volt SS-orvosa. A fentieket egy jeruzsálemi sajtóértekezleten megerősítette Topolevsky, Argentína volt izraeli nagykövete is, aki határozottan állította, hogy mind Bormann, mind pedig dr. Josef Mengele — a „milliók hóhéra" — egészen Eichmann elfogatásáig Argentína déli részében élt, az ottani náci kolóniában, amiről az angol rendőrhatóságoknak tudomásuk is volt. Eichmann elfogatása után azonban mindketten kereket oldottak. A Münchenben megjelenő „Revue” című képes hetilap munkatársai a tiroli Nauders-ben beszélgetést folytattak egy Rudolf Blaas nevű 82 éves hegyi vezetővel, akiről köztudomású a környéken, hogy évtizedek óta embercsempészéssel foglalkozik. Az öreg azt mondta, hogy 1947 augusztusában Martin Bormann, akinek Jose Perez nevre kiállított papírjai voltak, egyik este felkereste ót és megkérte, hogy vezesse át Olaszországba, ami meg is történt. Bormann addig Bozen környéken bujkált. Bozenben élt ugyanis kolostor iskolájának prefektusa. Politikai megfigyelők összefüggést látnak Hitler egykori helyettesének titokzatos bujdosása és idősebb fiának feltűnően hirtelen elhatározása között. Feltételezik ugyanis, hogy „Hitler árnyékáénak nevezett Bormann Eichmann elfogatása után nem Barzíliába, hanem Afrikába szökött ... lek tárgyalásainak megkezdését és a provokációk egész sorát követték el azért, hogy akadályokat gördítsenek a genfi értekezlet elé. A küldöttség vezetője megbélyegezte Washington manővereit, amelyek következtében az értekezlet még most sem nyílott meg. (*riun Utó : üiösxtrájkra nincs időm Genf, (TASZSZ): A TASZSZ különtudósítója jelenti: Mint ismeretessé vált, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kijelentette Dean Rusk amerikai külügyminiszternek, hogy elegendő ideje van a laoszi kérdés rendezéséről folytatandó komoly és szakszerű tárgyalásokra, arra azonban már nem ér rá, hogy részt vegyen a nyugati hatalmak egyes képviselői által meghirdetett „ülősztrájkban”. Gromiko emlékeztette Ruskot: már régebben megegyeztek abban, hogy a laoszi fegyverszünet, a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság munkájának felújítása és a genfi értekezlet szorosan összefüggő dolgok, amelyek egységes egészt alkotnak. Most a jelek arra mutatnak, hogy egyes nyugati hatalmak 'meg akarják szegni ezt a megegyezést. A szovjet küldöttség véleménye szerint fennáll az a veszély, ha az értekezlet egyes résztvevői mesterséges akadályok támasztásával akarnak túljárni mások eszén, végül is a saját eszükön járnak túl. Utolsó pillanatban ismeretessé vált, hogy az amerikaiak, mivel nem érték el céljaikat, visszavonulásra kényszerültek. Éppen ezért nincs kizárva, hogy elhárulnak az értekezlet megnyitása előtt tornyosuló akadályok. ★ Héttőn egyébként Gromiko megbeszélést folytatott Genfben a burmai külügyminiszterrel. Moszkva, (TASZSZ): Nyikita Hruscsov, szovjet miniszterelnök és Leonyid Brezsnyev, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke táviratban üdvözölte Gorbach osztrák szövetségi kancellárt, illetve Schärf köztársasági elnököt az osztrák államszerződés aláírásának hatodik évfordulója alkalmából. Hruscsov a táviratban hangoztatja: az aláírás óta eltelt évek meggyőzően bizonyítják, hogy az államszerződés és az állandó semlegesség jó alapot nyújt az Öszí- rák Köztársaság független és. békés fejlődésére, megszilárdítja á' népek barátságát és az európai békét. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Bruno Kreiäky osztrák külügyminiszterhez intézett . táviratot. 4z \BC amerikai rádiótársasá«: közeli Hruscsov—Kennedy találkozó lehetőséget jelentette he Washington, (MTI): Nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint az NBC amerikai rádiótársaság vasárnap este világgá röppentette a hírt, hogy közeli Hruscsov—Kennedy találkozó lehetséges. Az NBC Palm Beachben működő tudósítója szerint (mint ismeretes, Kennedy elnök a floridai Palm Beachban tölti a hét végét) az amerikai kormány szeretné, ha Kennedy küszöbönálló párizsi látogatását követően, június elején „egy európai semleges fővárosban” találkozhatnék Hruscsov szovjet miniszterelnökkel. A tudósító szerint az amerikai kormány „már megvitatta a találkozó lehetőségét az Egyesült Államok szövetségeseivel”. Salinger, a Fehér Ház szóvivője — aki Kennedy elnökkel együtt Palm Beachben tartózkodik — az NBC rádiótársaság bejelentését kommentálva hangoztatta, hogy „jelenleg nem létezik ilyen terv”. A szóvivő elzárkózott minden további állásfoglalás elől. Nyugati hírügynökségek e cáfolatnak minősülő hivatalos állás- foglalás ellenére hangoztatják, washingtoni diplomáciai körödben tartják magukat a hírek, hogy Kennedy párizsi látogatása után találkozóra kerülhet sor Hruscsov szovjet miniszterelnökkel. Vezető amerikai szenátorok a hír hallatára kedvezően nyilatkoztak egy esetleges Hruscsov— Kennedy találkozó lehetőségéről. Mansfield, a demokrata párt szenátusi csoportjának vezetője „tanácsosnak és kifizetődőnek” mondotta a két kormányfő esetleges találkozóját. Humphrey demokratapárti szenátor reményét fejezte ki, hogy Kennedy találkozik Hruscsovval. Fulbricht, a szenátus külügyi bizottságának elnöke szerint a találkozónak „a legnagyobb mértékben nem-hivatalosnak kell lennie”. A hideg- háborús politikának még az olyan bajnoka, mint Bridges köztársaságpárti szenátor fs, kénytelen volt kijelenteni, hogy . „nem ellenezné a találkozót és abban nem lát semmi károsat";. A NYÍREGYHÁZI RADIO MŰSORA Városaink, falvaink életéből. Zenés műsor. — Jegyzet. ». — Könyvekről. — Hírek. — Barom- íitenyésztési tapasztalatok. TIZENHAT EV TÁVLATÁBÓL Zürichben Dulles várt rájuk és személyi titkára. Az amerikai titkosszolgálat főnöke és Wolff SS tábornok közt hosszúra nyúlt a beszélgetés. Mindketten elengedhetetlennek tartották Kesselring jóváhagyását. Dulles újra leszögezte ugyan a feltétel nélküli megadás feltételét, ue ugyanakkor a kemény feltételek enyhítésének lehetőségét is megígérte a hivatalos megállapodásokon túlmenően. Wolff pedig kötelezettséget vállalt a megadási szerződések betartására nézve. he.welpiiij*: helyet! Victiitgitoff felesége és nyolc gyermeke. . A „Revue” munkatársai Génuá- ban megállapították, hogy Bormann a Nemzetközi Vöröskereszttől szerzett útlevél birtokában onnan 1948 február végén az Argentínába irányuló kivándorlást vezető iroda titkárának segítségével a Liberty nevű hajón „kisegítő matróz”-ként Argentínába utazott. Berlinben vasárnap igen nagy feltűnést Keltétt az a hír, hogy Bormann legidősebb fia, akit szintén Martinnak hívnak, mint a katolikus egyház „Jézus szíve társaságának” áldozópapja — Afrikába készül és ott „hittérítőként kíván vezekelni apja bűneiért”. A fiatal misszionárius ma még Salzborg-Zieíeringben, az oltani Alig érkezett vissza Wolff Olaszországba. máris közölték vele, hogy Kaltenbrunner időközben minden áron beszélni akart vele telefonon és, hogy Kesselring helyett Vi etinghoff tábornoikot bízták meg az olasz- országi csapatok íöparancsnoksá- í gával. A fegyverletétel előkészí- | tése érdekében Wolffnak most I ki kellett puhatolnia az új főpa- 1 rancsnok, annak vezérkari főnö- | ke, Röttinger tábornok, valamint az Olaszországban állomásozó légierők parancsnoka. Pohl repülőtábornok állásfoglalását. Röt- tingerről és Pohlról hamar kiderült, hogy hajlandók támogatást nyújtani a megadásra vonatkozó tervek megvalósításához. Kesselring leváltása és a Kaltenbrunner részéről Wolff akciójának megtorÍ»edózására tett lépések igen nehéz helyzetbe hozták Wolffot, az olaszországi SS vezetőjét, úgy Németország, mint a nyugati szövetségesek előtt. Dulles kérésére Alexander marsall. két tábornokot küldött Svájcba, hogy ott tárgyalásokat folytassanak Wolf fal a fegyver- letételről. A találkozás Asconában folyt le, március 19-én. Megállapodtak, hogy Wolff felfogja keresni Kesselringet és kérni fogja, hogy támogassa a szövetségesekkel folyó tárgyalásikat. Wolff azt is ígérte, hogy utána Himmlert is meglátogatja, hogy így elébe Kulte*! brttnnt-r rád ja és Himmler hnragja Hitler tábornokai és a du!lesi II. ró«-/ tuujon vágni Kaltenbrunner akciójának. Március 23-án Wolff találkozott Kesselringgel. Kesselring helyeselte Wolff kezdeményezését, de kijelentette: — Személyes felelősséget nem vállalok, legalábbis addig, amíg Hitler életben van. Wolff másnap óvatosan jelentést tett a Svájcban folytatott tárgyalásokról Himmlernek és Kaltenbrunnernek. Himmler kiismerhetetlen magatartást tanúsított. Hozzájárult ugyan a további tárgyalásokhoz, de ugyanakkor minden egyéb svájci utazást megtiltott. Kaltenbrunner pedig továbbra is leplezetlenül gyanakvó maradt Wolff iránt. Amikor Karl Wolff visszatért Olaszországba, megtudta, hogy Vietinghoff tábornok írásbelileg közvetlenül a führeri főhadiszálláshoz fordult, hogy onnan kérjen elvi döntést az ügyben és ezzel Hitler előtt elhárítsa a felelősséget magáról. Néhány nap múlva Himmler- től parancs érkezett: Wolff mielőbb jelenjen meg nála Berlinben. Wolff, mielőtt elindult Berlinbe. még egy utolsó beszélgetést folytatott Mussolinivel és egy végrendeletet hagyotj Dulles részére. A végrendeletet így fejezte be: „Halálom esetére kérem Dulles urat. azoknak az eszményeknek a nevében, amelyekért életemet feláldoztam, kíséreljen meg tisztes megadási feltételeket biztosítani a német és olasz csapatok számára”. Ezzel a kitétellel Wolff alá akarta húzni, hogy az ő megadási tárgyalásai az első perctől kezdve arra irányultak, hogy nemcsak a német, hanem az olasz csapatok számára is elfogadható feltételeket biztosítsanak. Gondolta, hogy mivel Mussolini is tud végrendelete tartalmáról, baj esetén mentő lépést tesz Hitlernél. Ha pedig mégis sikerül ép bőrrel megúszni a berlini utat, akkor a nyugatiak előtt újabb jó pontot szerez azzal, hogy a Dullessel kidolgozott „eszményekért” ó hajlandó volt akár életét is feláldozni. Berlinben Wotffnak .valahogy sikerült Kaltenbrunner vádjai ellenére Himmlert annyira kiengesztelni, hogy az kijelentette: — Hozzájárulok ahhoz, hogy kísérelje meg személyesen igazolni eljárását Hitler előtt, de nem vagyok hajlandó jelen lenni ennél az életveszélyes vállalkozásnál. Ezzel az engedékenységgel pedig Himmler akart jó pontot szerezni a nyugatiak előtt. Legalább annyit, hogy a felelősség- revonáskor elmondhassa: Én egyetértettem a különbéke megkötésével és életveszélyt vállalva nem vontam felelősségre Wólff tábornokot titkos tárgyalásaiért. Wolffnak ellenlábasa, Kaltenbrunner társaságában kellett megjelenni a Kancellária alatt lévő ■ führerbunkerben. Wolff emlékiratában így írja le Hitlerrel való találkozását: „Éjszaka három órakor érkeztünk meg a bunkerhez. A folyosón egyenesen Hitlerrel találtuk szembe magunkat. Megijedtem tőle, amikor megláttam, úgy megváltozott külsejében. Azóta, hogy utoljára láttam őt, szürkehajú aggastyáná változott. Szeme a távolba meredt, mintha nem is tudott volna semmit arról, ami körülötte történik. Majd rámvetette eszelős pillantását és, fürkészőleg többször tetőtől talpig végigmért. Tudtam, hogyha most bizonytalan, vagy gyanakodó benyomást keltek, akkor menthetetlenül végem van”, (Folytatjuk,) Szabó György 1
