Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-14 / 111. szám
CLAUDE MC. KAY: AMERIKÁHOZ |Y| crget csöpügtetsz titkon ételembe. Ha dolgozom, száraz kenyér a bér, mert vétek az, ha ajkam enni kér. És mint a tigris, törsz a védtelenre. De érzem én, hogy bűnhődsz nemsokára. Rút dög leszel, kit senki nem sirat. Oh, eljövend a boldog pillanat, hogy béke száll a néger homlokára. Széttörhetetlen gránittömb vagyok. Szemembe lásd, egy tisztult kor ragyog. Nem ölhetsz mór meg gyilkod özönével. Gonosz vasuk’ bár érzem keblemen, a forradalmat mégis hirdetem! Te elpusztulsz, de él tovább a néger! (Rakovs/,ky József fordítása) fl közösségi nevetés néhány problémája Hozzászólás Albert Antal: „A munka, a nevelés fontos tényezőié“ című cikkéhez Ciaucic Mc. Kay Jamaicában született 1891-ben. Tizenegyen voltak testvérek, ő mint a legkisebb, egyik bátyja házában ncvelke- dett. Asztalosinasnak adták, majd később kitanulta a kocsigyánósá- got is. New-Yorkba került, ahol nehéz munkája mellett állandóan művelte magát. Beutazta Európát, fél évig- élt a Szovjetunióban. Jelenleg újságíró az Egyesült Államokban és tagja a színesbörück fejlődéséért küzdő nemzeti szövet- segnek, melynek élén Rooswelt elnök özvegye áll. Négyszáz esztendő után előkerült egy jelentős humanista kézirat Vittore Branca, a paduai egyelem professzora egy firenzei antikvárius üzletében felfedezte a XV. században éli Poliziano humanista egyik rendkívül értékes. elveszettnek hitt kéziratát. A mii több mint száz, az antik nyelvtudományról és kultúráról szóló cikket tartalmaz. Szakemberek tudták, hogy Poliziano 1494-ben bekövetkezett halála előtt befejezte ezt a művét, amely 1498-ban meg is jelent,, a kötetet azonban eddig sehol sem sikerült felfedezni. A leletnek a humanista kutatás szempontjából igen nagy értéke van. A közoktatási reiorni legtöbb feladatának jelöli meg az iskolai élet minden tevékenységének az élettel való szorosabb összekapcsolását, a tanulók megismertetését a gyakorlattal és a termeléssel. E célkitűzések alapján az elkészült tan- terv-tervezet komoly szerepet biztosít a munkának. Albert elvtárs cikkének a munkára vonatkozó elvi megállapításaival egyet is értek. Hiányosságnak tartom azon-' ban, hogy szemléltető példákat nem közöl járásunkból. Az iskola rendjének megóvása önkiszolgáló rendszerrel részben már megvalósult az ófehértói modern, 8 tantermes iskolában, ahol a tanulók az osztálytermek tisztasága, a termek parkettájának megóvása lelett védnökséget vállaltak, s e munkából aktívan kiveszik a részüket. Itt említhetjük meg az iskolaudvarok parkosítását, különböző sportpályák létesítését, melyeket legtöbb helyen a tanulók társadalmi munkában végeztek, vagy végeznek. Példaként csak Ófehértót és Nyir- madát említeném meg, de sorolhatnám tovább is. Nem egy iskolai gyakorlati kertben is komoly munkát végeznek a tanulók a nevelők irányításával. Példaként csak a vajaiak „primőr hagyma'’ termesztését említeném meg. Ugyancsak itt kell megemlítenem az apagyi iskolások munkáját dicsérő Falusi Ifjúsági Szövetkezet eredményes zárszámadását is. A felnőttekkel együtt végzett közös termelő munkára is akad DÉNES GÉZA: \ hídnak csak egyik * felől van már meg a korlátja, az is korhadt. Másik felöl a- párja letört valamikor. Két korhadt vége hegyes szilánk. De nem veszélyes, nem szúrna az meg senkit, ha valaki beleszaladna se, egyrészt azért, mert nem jár erre járatlan idegen, de még talubeli is igen ritkán, másrészt meg csak hozzá kell érni a korhadt fához, s máris porlik le az évszázados pudvás része. Ez a kis *híd de sok szép, küvér civis-gazdát segített már át az .alvégről a módosabb felvégre. Hány perpatvarnak, hány ádáz osztozkodásnak volt már tanúja. Mert azért a föld a föld, hogy legyen miért gyűlölnie, marnia testvért a testvérnek. Azon a régi, késő őszi ökörnyáias-napfé- nyen délelőttön egy nyúlánk, szikármagas fiatal parasztember igyekszik az ösvényen az erdő, a híd felé. Szeme szilaj, keze ökölbeszprul, arcát eltorzítja a vak düh. Néha csaknem szalad, majd lihegve lelassítja lépteit. A kis erdő sarkánál kifárad, s valósággal ledől az ösvényt szegélyező árok partjára. Ahogy testét pihenteti, ügy működteti az agyát. Már megpihent, lélegzete is normális lesz. de ^gya nyugtalanul dolgozik, s szeme rémülten cikázik a falu felé, ahonnan elindult, s a kis híd felé, amely felé igyekszik. Hirtelen felül az árok pariján, tarzsebébe nyúl, s onnan egy gyűrött, sargu papirost vesz elő, amit bar lassan, betűzve, de nem ^valami nyugodtan olvas. A sárga papiros felső sarkúban jól látható a felírás: „BúiTOKLÉ VÉL.” A fiatal parasztembert a áo.i, sárga papiros felingerli: csak annyi időt hagy maganak, hogy a papírt zseoeoc vissza^ űrje, s máris ugrat fel, hogy még dühödtebben induljon a kis híd felé. így éri el végre a hidat. Átlódul rajta, s megállapodik, hogy széjjeltekintsen, hogy a célt, a továbbfutás irányát megállapítsa. S hirtelen észrevesz a közelben egy üszővel és egy öszvér- - rel szántogató idős parasztembert. Az is megpillantja a csapzotthajú, közelgő fiatalembert, megállítja az állatokat és egy'vasrúdat készít a kezeügyébe. A fiatalabbik paraszt lassú, kimért lépésekkel megindul az idősebbik leié, s szemét le nem véve róla, mintegy húsz lépésre megáll előtte, szétterpesztett lábbal, csípőre tett kézzel. — Itt vónék megint! Kiadja, vagy nem?... Eleget hazudozott mán... Az öregember az apja. Szólni sem tud, csak néz maga elé némán, fulladozó döbbenettel. — Szóljon hát — sürgeti amaz. Nem várunk tovább. Most beszéltem a feleségemmel. Elég vót... Vagy kiadja a négy hódat, vagy... — s azzal lassan, elszántan megindul az öregember felé, aki csak áll, hangtalan, megbénult torokkal. Valami tompa, hasító fájdalom, valami sötét, nehéz emlék sújtja fejbe. Mintha mindez valamikor réges-régen ugyanezen a helyen, ugyanígy egyszer már megtörtént volna... S hirtelen mintha elhűlne körülötte a világ, már nem is tudja, hol van, mi történik vele. A Jiút megvadítja az apja szótlansága, tenyere ökölbeszorul, s az ökle már üt is. Égyet, kettőt, ötöt. Többet csak azért nem, mert az apja összerogyik. Uramisten, vége — fut át a gyerek gerincén a hideg. Megragadja, s húzza-vonszoija a híd felé. Ott a híd alatt majd jó helyen lesz. Ott senki meg nem látja. Hajtja a bosszú, de még inkább az ijedelem. Futásnak ered, bukdácsolva, barázdáról-barázdára ugrálva igyekszik terhével. A hídnál felállítja apját rogyadozó lábaira. Az öreg nem akar megállni sajat lábán, hát nek,- uuu a híd meglévő norhaut korlátjának, ami egy ropanással kettétörik, s az idős paraszt beiectui az árokba. Jaj, csak most ne jöjjön ’valaki. A tiu csaknem összerogyik ijedtében. Apja hangjai hallja lentről, az árok mélyéről. Az ijedelem hirtelen átcsap reménykedéssé, örömmel ugrik be az árokba. Ott lihegve hajol apja fölé, aki vérbeliül! tővel, lehunyt szemmel fekszik a fia karjában és halkan, szakadozva nyögi: — Most mán elég, fiam... Haggy itt, fektess le... Én is csak eddig cipeltem az apámat... Csak idáig, a kis hídig. A rég kiszáradt nagyháti Tólaposon ma is ott áll a korlát nélküli kis híd. Az egyik korlát végén még nem régi a törés. helyi példa. A levelek! úttörőcsapat például munkaegységkönyvet váltott a helyi tsz-ben, s megállapodtak azokban a mun - kaféleségekben, melyből a pajtások ki fogják venni a részüket. A továbbiakban helyesen állapítja meg a cikk azt is, hogy a jövőben fokozottabb figyelmet kell szentelnünk a fegyelemre való nevelés; a követelmény támasztás, az érzelmi nevelés, a tanulói közösségek kialakításé- nak területére. Itt csak egy momentumot szeretnék kiemelni mégpedig az iskolai közösségek kialakítását, s mindjárt néhány eddig tapasztalt negatív jelenséget is szeretnék megemlíteni. Nem kívánok itt a közösségek kialakításának pedagógiájával foglalkozni, csak annyit szereinek leszögezni, hogy minden iskolában adva van már egy olyan mag, amelyből kialakítható az osztály, illetve az iskolai közösség. Ez a közösség: az úttörőcsapat. Ennek alátámasztására röviden csak az önkéntes voltát, a kommunista jellegét és az iskolában folyó főleg oktató munkával szembeni nevelő tevékenységet szeretném megemlíteni. E munka eredményességét nagyon szépen példázza a csapatok történetét feldolgozó, most folyó nyomolvasó munka, melynek során a „Hősök könyvébe” igen sok, ma már íe.lnőtt, volt úttörő visszaemlékezése kerül. Sajnos, nem e«y helven megfelelő gyakorlat hiányában, a szétszórt iskolatermek örökségeként, — a nevelők a legkülönbözőbb módon, s sokszor egymással ellentétben próbálják kialakítani az osztályközösségeket. Ez különösen akkor derül ki, amikor az iskolaépítési terv megvalósítása során modern 4 vagy ennél több tantermes iskolába „költöznek”. Járásunkban ez év végéig ezek száma eléri a hetet. Sajnos az a tapasztalat, hogy a nevelőtestíile-, tek nem készülnek fel alaposan ezen új nevelési lehetőség megfelelő kiaknázására, pedig ez a körülmény igen alkalmas az egységes nevelői ráhatások és eljárások folytán az iskolai közösségek kialakítására is. Na-' gyón kevés helyen találunk az iskola életével, a tanulók érdeklődésének kielégítésével foglalkozó, a tanulók cs a nevelők által közösen szerkesztett faliújságot, az iskola tanulóit dicsérő, vagy dorgáló, az egyes osztályok vállalását népszerűsítő táblát. A folyosók ez irányú dísze legtöbb helyen csak a hirdető tábla. A Művelődési Minisztérium és az Úttörő Szövetség Országos Tanácsa közös intézkedése leszögezte: az úttörőközösség legyen az iskolai osztályközösségek alapja. Mégis azt tapasztaljuk, hogy sok helyen még félreértve a mozgalom szervezeti önállóságát, mereven válaszfalat húznak az iskola és az úttörő- csapat közé. Ennek, mondanom sem kell — mindnyájunk közös ügye,— a közösségi nevelés vallj b kárát. Ott, ahol ezt a problémát sikeresen oldják meg, nagy lépéssel halad előre a közösség kialakítása. ^ajuálaltal keli azt is megállapítanom, hogy járásunk területén még szép számmal akadnak olyan pedagógusok, akik csak szemlélik, vagy bírálják az úttörőcsapat munkáját, de nem segítenek nevelői munkájukkal még sokoldalúbbá tenni az ott folyó munkát. Az osztályfőnököknek is közelebb kell kerülniük osztályuk őrsi illetve raj életéhez. Tarthatatlan, hogy egyesek a mozgalomtól független közösségi mechanizmusokkal kísérleteznek, s mellőzik a mái meglévő, és jól bevált közösségi szervezetet. Meg kell érteniük az osztályfőnököknek, hogy az úttörőcsapatnak nem csak a tagjaival való foglalkozás a feladata, hanem magával kell ragadnia az egész tanulóifjúságot, mint ahogy ez a sportvonalon már megvalósult. Ahol ezt acélkitűzést az osztályfőnökök megértették, és magukévá tették (ezeknek száma egyre nő), ott az erők koncentrálásával, a célkitűzések összeegyeztetésével helyes úton halad a közösségek kialakítása. Ennyiben kívántam Albert elvtárs cikkét kiegészíteni, illetve a közösségi nevelés járásunkban meglévő egyes problémáira rámutatni. Pintér Árpád járási úttörő titkár Baktalórántháza Nyári Szabadegyetem nyílik Pécsett A TUDOMÁNY OS ISMERET- TERJESZTŐ TÁRSULAT Baranya megyei szervezete 1961-ben negyedízben rendezi meg a múlt években nagy sikert aratott Nyári Szabadegyetemét. A hallgatok a Pedagógiai Főiskola festői környezetű kollégiumában nyernek elhelyezést és ellátást. Egyetemi és főiskolai tanárok és a legjobb szakemberek előadásai ismertetik gazdag szemléltetéssel Pécs és Baranya földrajzát, történetét, természeti világát, irodalmát, zenei, művészeti és tudományos életéi, a kultúra és technika nagyszerű helyi alkotásait. EGÉSZNAPOS KIRÁNDULÁSOKON megismerik a megye nagyjelentőségű történelmi emlékeit: Szigetvárt, Siklós várát, Mohácsot (a most folyó csatatéri ásatásokat) Pécsváradot és a Mecsek vadregényes tájait, az aba- ligeti cseppkőbarlangot, a harkányi és sikondai gyógyfürdőt, Komló szocialista várost, valamint a keleti Mecsek és Zengő környéke vadregényes vidékeit. SZAKSZERŰ VEZETÉS MEL LETT megismerkednek a 2000 éves Pécs híres műemlékeivel, a Mecsek felejthetetlen szépségű kiránduló helyeivel. A város múzeumai, könyvtárai, strandfürdői mozijai, stb. az egyéni szórakozás minden lehetőségét megadják. A Pécsi Nyári Szabadegyetem 1961. július 16-tól 29-ig tart. A SZABADEGYETEMRE ISKOLAI VÉGZETTSÉGRE VALÓ TEKINTET NÉLKÜL bárki jejelentkezhet, aki üdülő Idejét az ország ezen történeti emlékekben és tájképi szépségekben gazdag vidékén művelődve és szórakozva óhajtja eltölteni. A részvételi díj 890,— Ft. Ez magában foglalja nemcsak a szállás és ellátás díját, hanem az előadások, kirándulások, városnézések költségeit is. ÉRDEKLŐDŐKNEK részletes tájékoztatót küld a Nyári Szabad- egyetem Titkársága: Pécs, Janu? Pannonius u. 11. szám, telefon 14-44., 62-48. Jelentkezni ugyanott lehet írásban, vagy szeméi.’ - • sen. 7
