Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-12 / 109. szám
Lovon üget a vén diák,.* Lóháton „ballaglak** a szálkái technikum végző# növendékei Nagyecsedi Vörös Csillag Termelőszövetkezet állattenyésztési ve-. — Szállj le már a magas lóról komán, ha velem beszélsz! — Hobó barátom, nem úgy van ám; mert felülni könnyű, de leszállni, az.„ szóval nehezebb! Ez a kis párbeszéd szerdán hangzott el a Mátészalkai Mező- gazdasági Technikum udvarán. Fogatokon a tanári kar A huszonöt lovas-diák az iskolában tartott ünnepség után végivonult a községen. Utánuk fogatokon az igazgató és az osztályfőnök, majd a tanári kar. A sort a technika egy modernebb vívmánya, teherautó zárta be, melyen yagy ötven szülő szorongott. A hosszú sor a Kölcsey utcán kígyózott végig. Az emberek kiállVirágzik a paradicsom, fejesedik a nyári kápoázta, töltögetik a korai burgonyát a nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezetben Mintegy hatvan-betven kisebb diák és szülő nézte meg a negyedik osztályosok színpornpás ballagását Ez a búcsúszkodás teljésen eltért az előző évekétől, mert a tanulók lóháton sorakoztak fel a ballagáshoz. tak a házak elé, még a nagy forgalmat lebonyolító önkiszolgáló csemegeboltban is szőhetett rövid időre az árusítás. A lovasok legvégén nagybajszú idősebb férfi porószkált. Semmi esetre nem nézett ki diáknak. — Ki lehet ez? — hallottuk a kocsiból a kíváncsi nézősereg találgatásait. Szállási Laci bácsi, a Egy kis társadalmi munka A Kossuth Lajos Gimnázium tanulói társadalmi munkát végeztek a gimnáziummal szomszédos téren. A munkát a Ha- zafias Népfront kezdeményezte, s alig egy hét alatt megváltozott a tér képe. Az addig íulballpályának használt térből cserjékkel, virágokkal tarkított tér lett. A gimnázium I. és II. KISZ alapszervezete minden délutánra megszervezte á munkát. Naponta 15—17 diák dolgozott. A nagy lelkesedést mutatja az is, hogy a munkát íél hatig tervezték, de az gyakran este hét óráig nyúlt. Az ültetést már elvégezték, s a kert további gondozásáról és locsolásáról is gondoskodtak. A II. alapszervezet szervezésében megalakult a locsolóbrigád. A tér parkosításának tervezésében és kivitelezésében nagy segítséget nyújtott M. Takács Ferenc tanár. Így lett az egykori „grund'-ból az „Ifjúság kertje”... (gyógypedagógiai nap Nyíregyházán A tavalyi három holddal szemben az idén 45 holdon rendeztek b* konyhakertészetet a nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezetben. S hogy jó jövedelmet is biztosítson ez az üzemág, igyekezték kihasználni a kedvező időjárás-adta lehetőségeket: a korai növények — paprika, paradicsom, szépen díszlenek, a szabadban. A paradicsom már Virágzásnak indult és a nyári káposzta fejesedik. A szántóföldi növények is gyorsan fejlődnek. Az előcsírázlatott. korai burgonya már olyan szép,. hogy megkezdhették az 54 holdas tábla töltögetését. zetóje kísérte a diákokat, mivel a tsz patronálta a technikum negyedik osztályosait és ők adták az „ügetéshez” a lovakat is. Köszönet a járás vezetőinek A sor elején haladt Tóth László, Király Jancsi, Gombos Erzsébet, Fogarasi Ilona. Mind a négyen jeles, jó tanulók. A csoport bekanyarodott a járási pártbizottságra, hogy a fiatalok köszönetét mondjanak a járás vezetőinek azért a sok szeretetért és gondos- kodásért, melyet a négy év alatt kaptak. Ugyancsak megköszönték ja járási és a községi tanács vezetőinek is a segítséget, hogy tanulmányi éveik alatt- nyugodtan fordíthattak minden figyelmet ‘munkájukra. A „második érettségi** A huszonöt fiatal néhány hét múlva reméljük sikeres érettségi Után kikerül az idősebbek -által sokszor emlegetett ÉLETBE. Bár tizennégyen egyetemre, főiskolára szeretnének menni, de a többieket várja a szocialista mező- gazdaság. Itt már nincsenek tanárok és évente csak egyszer van vizsga, amikor a terményeket betakarítják. Az iskolában tanultak felhasználásával a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói fogják a végleges jegyet beírni a fiatal mezőgazdasági technikus bizonyítványába. És ehhez a „második érettségihez is”, -sok sikert kívánunk! (kovácsi) A nyíregyházi gyógypedagógiai nevelő és foglalkoztató intézetben május 13-án 9 órai kezdettel gyógypedagógiai napot rendeznek. A gyógypedagógiai nap megnyitóját Horváth Miklós elvtárs, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője mondja el, majd Tárnái Ottó elvtárs. az intézet igazgatója tart előadást a megye gyógypedagógiai problémáiról. Ezután dr. Fazekas Árpád orvos és Tárnái elvtárs előadása következik a gyógypedagógiai kórformák etiológiájáról, az egyes betegek, esetek bemutatásával. Az előadások után a vendégek megtekintik az intézetet. kalarábé, karfiol — palántái már A hol as óvodások játékait is javítják Kiállításra készülnek Kántorjánosiban Harmadik éve működik Kántorjánosiban az általános iskola technika-szakköre Vigh Gyula vezetésével. Minden év júniusában kiállítást rendeznek az év folyamán készített munkadarabokból. Horgolt dísztárgyak, kávés készletek, virágkosarak, babák. állatfigurák, tinta tartók, levéltartók dicsérik a lányok és fiúk ügyes kezét. Felsorolni is sok lenne azt a rengeteg munkadarabot, amely az idén is kiállításra vár. A szálékor munkája megmutatkozik az iskola díszítésében is. ízléses, díszes keretben értékes képzőművészeti alkotások reprodukcióit, jelmondatokat helyeztek el a falakon. A kis óvodások játékainak a kijavítását is vállal- ta a; szakkör, sőt/ megígérték, hogy újakkal is gyarapítják majd készletüket. . , Mint az utóbbi években mindig, most is készülnek a járási és megyei úttörőkiállításra. Eddigi sikarei-kről már sok oklevél, ajándékrargy tanúskodik. Jónás Ilona tudósító Jól vizsgáztak a íeluőtt iskolások Vaján Nemrég tartották meg Vaján és Vaja Boglya-tanyán a dolgozók általános iskolájának záróvizsgáját. A községben két csoport működött. A VII. osztályban kilenc tanuló, a VIII. osztályban tizenhárom tanuló vizsgázott. Vaja Boglya-tanyán elsőízben szervezték meg a dolgozók általános iskoláját. Nem hiába, hogy a hallgatók maguk kérték az iskola szervezését,, be is bizonyították tanulni-akarásukat és tudásvágyukat: a VII. osztály 8 tanulója 3,8 átlagot ért el. A tanulók nagyrésze mind a községben, mind a tanyán 35— 40 éves férfiakból állott, akik egésznapi munka után ültek be az iskolapadba. Molnár Mátyás tudósító Dohánypai fák — saiát erőből A tiszalöki Rákóczi Tsz tagságának 20 holdnyi dohánytermésre kell számítania. Már előre készítik a< pajtákat, A régi mellé újakat építenek. A tetőfedéshez való nád is saját termés, de a munkaerő is kitelik a tagság soraiból. (Hammel József felvétele.) r3e.Lzélq,etéjL az ávökpartmi 4 Nagyecsed jelé vezető kövesül mindkét oldalán Mély árok, s. balfelöl, a lombosodó akácsoron belül nők, férfiak kapálnak árnyékukra hajolva. Tóth Sándor pedig, a győrtele- ki Aranykalász Termelőszövetkezet 111. számú növénytermelési brigádjának vezetője az ölezőt ledűti itt, az árokparton és megint számot ír be kockás füzetébe. . — Az irodában azt mondták, hogy a Tóth elvtárs a tsz egyik legjobb brigádvezetője — dicsérem szembe egyenesen. Összehúzza a 'szemét, mintha kételkedne. Aztán elneveti magát. ' ■'' " ■ — Nem szószerinl így, élvtárs. Hanem az a helyesebb megállapítás, hogy... a nép a jó. Azzal együtt vagyok én úgy, ahogy. A másik két brigád is igyekszik. ■— Hány tagja van a brigádjának? — Hatvanegy. Ennyien vagyunk 90 és fél hold kukorica, 55 hold napraforgó, pár öl híjával 28 hold burgonya, 20 hold cukorrépa és 16 hold 500 öl magkender kapálásához. De a nem tagkönyves családtagok ugyancsak segítenek. — Fel van osztva kinek-kinek a ráeső rész? — Fpl. Cukorrépából, ami itt van — mutat jobb kezével félkörben előre. —- Néhányon még többet is vállaltak. Pótor Elekné például, aki ott jön ni éppen, ifjú Andrási György névéi, 1500 öl sarabölásával végzett. A kapával érkezett két fiatalasszony mellénk áll s érdeklődve várják a beszéd folytatását. — Nagy dolgosok ezek is — int szemével a két,erős ; termetű ' asszonyra Tóth Sándor. -, — Megérdemlik, hogy nevük/ az újságba kerüljön. • — Na, tán nem? Ilyesmiről van itt szó? — mondja a beszédesebbnek látszó Potomé, — Hát jó. Ha úgy áll a dolog, — de minden dicsekpés nélkül mondom, — én másfél nap alatt négy munkaegységet szereztem a sarabolással Megmondom őszintén, hogy... — kacsint Andrásinéra, — azHdén bizony sókat akarunk keresni. Vagyis akarok, úgy mondóm. 'A napraforgót mikor kezdhetjük kapálni, Tóth elvtárs? — Előreláthatólag, két nap múlva. — Hét mázsa terv van abból ugye? Na én megcsinálom az én részemmel, hogy tizet érjek el! Mert... jónak mutatkozik az a premizálás... — És általában ilyen a brigád munkakedve, akarata?' Mert az elvtársnő... talán, hogy tudja, újságba kerül ez a beszélgetés... — Tessék csak megkérdezni mindannyiónkat — avatkozik be ifjú Andrásiné is. -—’Meg a többieket, akik a búzavetést tisztítják, a másik oldalon. Hallga csak! Azok még dalolnak is. — Én pedig azt felelem az elvtárs előbbi szavára — támaszkodik kapája nyélén Potomé —v hogy: az akaraterő a legnagyobb dolog a világon. Ebből lehet érteni. — Aztán mi adja ezt az akaraterőt? Például maguknál? Feleletre illetékesnek a brigádvezető érzi magát, mert megint magához veszi a szót, — Először is: minden tag tudja, miből mennyit kell megdolgoznia. Másodszor: tisztában vannak azzal, hogy a termésátlagok elérése egyik biztosítéka a tervezett munkaegység előteremtésének. Harmadszor: a termésátlagon felüli termésből való részesedés. Ami talán a leg- fontosabb. — A tagok tehát tudjak, ml után mennyi prémiumot kaphatnak. — Tudják — feleli azonnal Potoméi, —. A terven felüli mennyiség féle a mierik. A szerződéseseknél pedig a pénzbeli érték. Tiszta sor ez. Látja as ember, mit miért tesz. És igyekszik. '■ t —1 Hát az irányítás, a szervezés■? Az hogyan van megoldva? Megint a brigádvezető felel: — Papp András, meg Bartha László a munkacsapatvezetőik Legkésőbb minden délután három-négy óráig — míg keresés nélkül értesíteni lehet a tagokat megbeszéljük a következő nap tennivalóit. Nem pórunk vele reggelre. Vagy, hogy a tagok keressenek minket, hogy hova menjenek, mit csináljanak. Egyébként magam is minden alkalmas percemet a tagok közt töltöm. Ellenőrzőm at munkát, magyarázom a felvetődő problémákat, amelyeket m vezetőség tárgyalt, vagy elintézett. Az ilyesmikről is jó tudni mindannyiunknak, növeli az önbizalmat, a felelősség érzetéti. Ebben a feleletben bízom$ nagyon sok minden benne von. És Tóth Sándor, a brigádvezetS még mindig tesz hozzá: — No igen, el ne felejtsemi egyáltalán nem viszem oda <c dolgot, mert én vezető vagyok} amit mindenáron éreztetni akarnék. Türelmes, meggyőzS szép szóval feltétlenül többré, lehet menni... Most is aootü iparkodunk, hogy mire az ara-í íás elérkezik, minden vonatkozásban rendbelegyük a növény* ápolást. A két asszony boiongaí, mmtl ahogy a túloldali haragosztjid-* színű búzatenger az erős Qeo- gely napi szélben. /Ustarto« DÄUirf-,
