Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)
1961-05-10 / 107. szám
Igaz mese cjjT megcsútolt néger babáról Gazdagodjanak földjeink Más napoktól csupán abban különbözött, hogy feltűnően sok gyermek sétálgatott szülök kíséretében az utcákon. Karácsonyra készült Róma. Nem messze a Porta Piától valóságos csődület tolakodott egy fényes áruház játék-kirakata előtt. De volt is mit csodálni.' Ezer meg ezer ötletesnél ötletesebb játék díszlet ott. Szebbnél-szebb babák,. buborékot fúvó, bicikliző majom, repülök, autók, hajók... — Csak az árak! — szeppent meg az ember, ha oda pillantott. S—4 ezer líránál kezdődtek. Ám volt valami, amit úgyszólván fillérekért vásárolhatott a közönség. E darabok kis címkét• viseltek, ezzel a felirattal: ,,Made in VSA’’. Volt ezek között géppisztoly, géppuska — pontos hű mása a valódinak. Még csak apró golyócskák is repültek belőlük. Megtalálható volt a tank, az ágyú, a bombavető és az emberölés minden modern eszköze. A választék legalább 80 százalékát ez a lélekmérgező dömpingáru képezte. Amint említettem, a kirakatnak rengeteg bámulója akadt, odabenn azonban csak itt-olt lézengett egy-egy vásárló. Mellettem éppen egy angol házaspár égőszemű fiúcskája válogatott magának az indián felszerelés kellékei között. Ott nyomban fel is öltött magára minden darabot. A rikító színű toll egészen elborította: úgy festett, mint valami megzavart, borzas kakas. — Mi juthatott eszébe? — néztem rá kíváncsian, ami,kor leemelt a polcról egy szelíd arcú, göndör- hajú néger babát. — Mégsem kaphatott rossz nevelést ez a gyerek — állapítottam meg örömmel, de a következő pillanatban alaposan megváltozott a véleményem. A babát egy sarokba állította céltáblának. Szeméf összehúzva íjával célozgatni kezdte. Feszülten figyelt az egész áruház. Ahá- nyan voltunk, annyiféle érzés lángolt bennünk. A hegyes nyílvesszők a fiú minden igyekezete ellenére elkerülték a babát, Az csak. állt, mint addig, szelíd, esdeklő tekintettel. A sikertelenség láttán a fiú valósággal ör- jöngeni kezdett. Dühösen földre dobta az íját és bárdszerű fegyverével rontott neki a babának. Előbb azzal is mellé talált, de a következő csapás Kettéhasította a kis „négert”. A szülők arca felderült. Valami olyasmit mondhattak egymásnak, hogy „életrevaló gyerek! Ezt aztán nem kell félteni!” Egy pocakos amerikai úr hangos „bravók” közepette meg is tapsolta az atrakciót. Mellettem kísérőm, egy idős olasz munkás állt. Szemünk találkozott, megértettük egymást. Felvette a földről a tönkrement babát. — Hazaviszem. rendbe hozom. A kisunokám örülni fog neki, vigyázni fog rá, szeretni fogja — mondta elhomályosuló szemekkel, szinte már fogadalomképpen. — Ezek... — szorult ökölbe a keze, és hirtelen nem is tudta, hová irányítsa lesújtó véleményét. Hiszen az a hatéves fiúcska mit tehet róla, hogy a farkasok között maga is farkassá válik. Sokat gondolok arra a kis megcsúfolt, de egy munkáscsalád szivében mégiscsak otthonra talált néger babára. — Ügy, mintha csak élő volna. Hiszen hány és hány kis göndörhajú gyerekkel bánnak el a hasonlóképpen neveit fiúcskákból lett gonosz gyilkosok! (Kecskovszky) Ezzel a jelszóval indult meg ez év kora tavaszán az egész ország I mezőgazdaságát átfogó mozgalom. Ebbe a mozgalomba kapcsolódnak be a megyékben mindazok a gazdaságok és szervek, melyek a mezőgazdaság területén dolgoznak. E mozgalom célja a talajerő gazdagításával emelni mezőgazdaságunk termésátlagait. E ko- | moly cél határozott előrelépést ! kíván a mezőgazdaságban me- I gyénkben is. Tényeket, eredmé- j nyékét követel a népgazdaság a termelés terén, ahol ma mór az egy helyben való topogásnak ideje lejárt. Most, amikor megyénkben a fiatal szakemberek gárdájával együtt az idős, nyugdíjas szakemberek is újból a termelő munka területére léptek, a felelősség- érzetnek és a gyakorlati szaktulakarmánvbs állatállományunk részére. E céléból üzemeinknek törekedniük kell arra, hogy már a közeljövőben a drága és bizonytalan egynyári szálas takarmánynövényeket a lehetőségekhez képest kizárják a nagyüzem termeléséből és azok csak közbeszúrtan szerepeljenek — juhlegelő stb, — de ne képezzék a főbázist. Ellenben a biztosan termő évelő pillangósok és a csöves silókukorica termesztését vezessék be. E takarmánynqvé\ *ii6k u őri terén szintén van tennivalónk, azok fajtáinak megválasztása szempontjából. Az alkalmazott fajták jól beváltak. Azonban szükségünk van egy korai és későbbi érésű fajtákra. Az már tudott dolog, hogy ugyanazon fajtának szakaszos vetése nem hozza meg a betakarításnál az eltolódás periódusát, így a nagyüzemre egyszerre érik rá a silókukorica, tehát nem lehet biztosítani az ideádásnak teljes súlyával, már egy újabb, merészebb előrelépést kell kezdeményezniük. Ennek a merészebb előrelépésnek az ideje elérkezett. Nem holnap. nem majd jövőre, de már ma! A kutatóintézetek, állami gazdaságok. fejlett termelőszövetkezetek által kikisérletezett és a gyakorlati élet terén keresztülvihető, bevált módszereket haladéktalanul ki kell vinni a gyakorlati élet területére levizsgáztatni és siker esetén azokat nagyüzemiig bevezetni. A módszerek levizsgáztatása alkalmával kívánatosak e területeken rendezendő gyakorlati bemutatók, ahol a bírálatnak és tanulásnak tág tere nyílik. Megyénk adottságait tekintve, J nagyüzemeinknek első lépését keli j hogy alkossa a zis biifomtáxa nyék biztosítják állataink részére a szükséges fehérje és keményítőértéket, művelésük és betakarításuk gépesíthető, hozamuk a legnagyobb, tehát önköltségük a legkisebb. E téren sokkal nagyobb területet kell biztosítani homokos járásainkban a Teichmann-íéle homoki lucerna elterjedésének, amely még nem elismert ugyan, de a gyakorlat területén az igények oly nagy mértékben lépten, fel, amit megyénk vezetősége figyelmen kívül nem hagyhat. ca lernieüztcü lis viaszos betakarítási időpontot, és ezáltal egyrésze túlérik, mely komoly veszteséggel jár. Silókukorica termesztésünknél tehát az egyidőben vetett, de különböző időben érő fajták bevezetése válik szükségessé. E téren a gyakorlati kísérletezések már megindultak és eléggé biztatóak. A szemeskukorica termesztésénél* fel kell számolnunk a ritka Szétnéztem, hogy nem találnék-e'' ol- dalazási lehetőséget. Minden hiába: a Zemu gleccser felöl a lejtő lavinás, a túloldalon pedig — merőleges bordák, lentebb lapos púpban végződnek. Erik mellettem állt és hallgatott. Nem szólt semmit, csak egyszerűen felém tolta hátizsákját a kampókkal. A fal megmászása két óra hosszat tartott. Olyan hótakaró volt rajta, amely nekem egyáltalán nem felelt meg. Alulról kevéssé volt látható, mert csak keskeny szegélye állt ki és kieresztett fehér nyúlványai mintha pókhálóval vonta volna be az egész kőlapot. Szóródott, mint a por. Semmiféle támaszt nem jelentett. A kampó elnyújtott, mély hangot, adott a kalapács ütéseitől s e hangok, ahogy a kampó bemélyedt, egyre rövidebbek és magasabbak lettek. Jobb kezem lassanként érzéketlen cipóvá zsibbadt a fáradtságtól. Csak a szívemet, óriási, fojtogató szívemet éreztem, amely egész mellkasomat kitöltötte heves dobogásával. Tizenkettőkor kiértem az árnyék felső határán túl s leültem a sziklaküszöb csúcsán. Erik mintegy öt méterrel mélyebben keresgélt utat. Alattam — óriási mozdulatlan levegőtömeg. A fenekén — a jégmező megrepedezett hullámai, részben hótakaróval fedve. Messze, az utunkul szolgáló gerinc árnyékában más, alacsonyabb gerincek meredekek elő a felhők közül. A láthatár legtávolabbi mélyén, a Passzanram jégme- nk mögött, emelkedett a ködfelhők felé a Siniolch irtózatos tömbje, mint valami sziklasziget az óceánban. Oldalain a hó fogazott vonalban szakadozott le a csúcs alatt. A sziklák, a felhők és a jég óriási tömege vérünk ütemével együtt lüktetett a szemünkben. Erik megállt mellettem s lassú, megfontolt mozdulatokkal tekerte fel a kötelet. Belebámultam a Siniolch kopár csúcsába s erre valami váratlanul megremegett az oldalában. A íö völgyet kitöltő óriási hónyeiv felágaskodott, lassan hátrahajolt, egy szempillantásnyi ideig így maradt s aztán rendkívül lassan kezdett lefelé csúszni. Az élettelen csendben hangtalanul zúdult a lejtőre. A tájat egy szempillantás alatt eltakarta a porrázúzott hó felhője. Minden forrongani kezdett, a lavina egyre gyorsabban csúszott lefelé, végre elérte a mélyen úszó ködöt, széjjelszaggatta és eltűnt. Fent a lekopasztott hegyoldalakon fénylett a régi jégpáncél. Talán egy pillanatig tartott a csend — azután a túloldali lejtőn csapott fel a fehér füst, mintha robbanás történt volna. Elindult a másik lavina, utána a harmadik, aztán még egy. Belerobbantak a ködbe és ronggyá ^aggatták. Csak most ért hozzánk a tom- >a robaj; ennyi időre volt szüksége a hangnak, hogy a Passzanram jégmezőtől ,-zzánk érjen. A dörej hol erősödött, hol elhalkult, az oldalsó völgyekben szerte- oszlott, aztán ismét visszatért. Most kezdett a ködfoszlányok fölé emelkedni a lavina által a levegőbe röpített legapróbb hótörmelék felhője — s szemünket egyszerre elkápráztatta a szakadékot, átívelő óriási szivárvány Erik már régen mellettem állt. Mindketten azt néztük, hogy mi történt odalent, végül is ő tért magához előbb. Nem volt sok időnk, indulni kellett. A Kancsu csúcsa felé tartottunk. Ettől a helytől kezdve a hegygerinc óriási ívben kerülve emelkedett felfelé. Amikor a szél folyton egy irányban fúj, a hegygerincen a hó kezd kinyúlni a talajon, túl az űrbe s valóságos függő torlaszokat épít a szakadék felé, amelyek alig leheletszerűen kapaszkodnak a jéggel borított sziklafalba. Alulról látni, hogy ezek a kiugrók a levegőben lógnak, fent azonban, ha az ember a gerincen halad, mindenütt csak a vakító fehér havat látja> amely a hegygerincet egyformává kendőzi ezekkel a csalóka peremekkel. Jobb felől a hegyoldal a kúp alakú csúcsig meredek szakadék volt, melyen alig fehérlett valami hó s éppen errefelé nyúltak ki százával ezek a lebegő félszigetek. Némelyik magasra emelte fejét s ezzel elárulta magát, a másik viszont olyan volt, mintha a gerinc meg- hosszabítása volna. Az ember szeme hiába tévelygett a távolban, hogy a legveszélyesebb helyeket emlékezetébe vésse. Mindenütt a szivárványok, a szikrázó fények ezrei, a feneketlen űr s fölötte a zavartalan, nyugodt, halvány égbolt. Felemelt csákánnyal, a részben ösz- zegöngyölt, részben vállamra csavart kötelet erősen markolva indultam Erik után. nert most ő vezetett. A nagyon mély hó szinte megéledt az intéstől, berzenkedett, forrongott s egész .vamokban zúdult lefelé. A kúp alakú csúcs egyenesen előttünk állt, az égbolt úkotta háttér előtt, nyugat felől hóval borítva, kelet felől kopáran, sziklás lejtője tőeserépszerűen rétegeződve. Egymás ;tán haladtunk s szemünket nem vettük le róla. Erik oldalvást húzódott, mert a hegygerinc kissé kiszélesedett s kényelmes átjárót biztosított. (Folytatjuk.) ültetés elavult rendszerét. Megyénkben a kh-kénti 16—22 000 tőszám biztosítja a kielégítő terméseredményt, az eddigi 9—10 000 'őszámmal szemben. A* ős*i árpa iepmes*tése megyénkben szintén nagy jelentőséggel bír a sertésállomány szempontjából és jó terméseket érünk el, ha azt idejében — szeptember JO—30 között — vetjük el és a vetés két hengerezés között történik. Erre példa az ömbölyi Kossuth Tsz, ahol 1959 őszén két henger között vetették el összes árpájukat (85 kh), kifagyás nem mutatkozott sehol és 15 q-ás átlagtermést értek el, ugyanakkor, amikor a közvetlenül mellettüK lévő egyéni őszi árpák kifagytak. A szöszösbükkönytermesztésre különösen homoki üzemeinknek fel kell figyelniök. A juhtartó gazdaságoknak igen nagy segítséget nyújthat. Homokdombokon augusztus , végén, szeptember 10-ig, a volt rozstarlóba elvetett kh-ként 35 kg. szöszösbükköny- mag 35 kg. rozzsal igen jó birkalegelőt ad egész télen át május közepéig. Ezután a területet lei kell szántani és abba korai érésű krasznodári, iregszemcsei, lovász- patonai napraforgót kell vetni, mely napraforgófajták szeptember végére beérnek és kombájnnal arathatok. E napraforgók után tavasszal egyszerű tárcsázás után magcsillagfürtöt lehet vetni, mely után jó rozstermést várhatunk. Ez már egy gyakorlati vetésforgó. A szükséges szöszösbükköny- magot az üzem könnyen megtermelheti, ha ősszel a rozsvetés alkalmával kh-ként 5 kg. szöszös- bükkönymagot kever a rozs vetőmag közé. Az így termelt szöszös- bükkönyös rozs sem a kézi, sem a gépi aratást nem akadályozza és kh-ként 100—200 kg. bükkönymagot terem a rozs között, melynek csigatriőrön való elválasztása igen kevés munkaerőt Igényel. (Folytatjuk.) Ajtay Ödön. HuUúrhúx épül Kulmtínhá&nn Tavaly kezdték meg építeni 1 millió forint költséggel a kál- mánházi modern kultúrházat. Az építést társadalmi munkával segíti a község lakossága. A KISZ- fiatalok már eddig 30 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A kultúrházban, — amit ez év második felében terveznek befejezni, — színdarabokat fognak játszani és színtársulatot fogadni. A kultúrbáz mellé könyvtárat és olvasótermet is építenek. 800 kötetes könyvtárat rendeznek be. — nemes — •„Háztáji“ füzetek Aranyosapátiban — Tanár bácsi, behoztam a háztáji füzetemet —, mondják az aranyosapáti általános iskolában a gyerekek orosz óra után. A füzet valóban „háztáji”, otthon tartják és az orosz nyelv írásgyakorlására használják. Hetenként öt mondatot írnak bele. Havonta bemutatják és a tanár osztályozza a munkájukat. A füzet vezetése nem kötelező, sem a jegyekbediktálása a naplóba, mégis vezeti majdnem az egész felső tagozat. Ez a kezdeményezés évekkel ezelőtt indult ki az orosz szakkörből. A tanulók jó dolognak tartják a „háztáji” füzetet, mert, mint mondják. ,.sok jó jegyet hoz a házhoz”. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 64.
