Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-30 / 124. szám

Lendülettel végzik a növényápolást, készülnek az aratásra Taggyűlés a Tiszaszalkai Gépállomáson GYŐRI ILLÉS GYÖRGY: Könyvnapi vers 1961-ben A napokban taggyűlést tartot­tak a Tiszaszalkai Gépállomás kommunistái. A pártvezetőség ér­tékelte a tavaszi tervek teljesí­téséért végzett politikai munkát, a növényápolást és megvitatták az aratásra való felkészüléssel ösz- szefüggő kérdéseket, a brigádok és a traktorosok további tenni­valóit. Beszámolt a pártvezetőség arról is, hogy a legutóbbi tag­gyűlésen hozott határozatok meg­valósításáért mit tettek, örvende­tes, hogy szélesítették a munka­versenyt, az eredményeket 10 naponként értékelik és ismerte­tik. Verseny híradót is készítenek. Ezek nagymértékben hozzájárul­tak ahhoz, hogy a tavaszi ter­vüket 122 százalékra teljesítsék. Sok pártszervezetnél tapasz- ' talható még, hogy a vezető­ség csak általában dicsér es bírál. Itt nem így van. Ér­den' szerint tették szóvá a sikereket, de a hiányosságo­kat is. Megérdemelten dicsérték Lapos János, Szűcs Géza és Komári Gé­za elvtársakat. Mint műhelysze­relők, elősegítették a gépek idő­beni kijavítását és azt, hogy azok tartósan kiesés nélkül dolgozza- 1 nak. A területen dolgozó szere­lők közül Mándi Lajos, Gaál Jó­zsef, Kürtös Gusztáv, V. Tóth Lajos és ifjú Margita István elv­társak munkáját ismerte el a taggyűlés. fokozni kell a munka ütemét, mert csak így lehet eredmé­nyesen készülni az aratásra. Huszonkét aratógéppél 1430 hold. és 16 kombájnnal (ebbő! nyolcat most várnak) 2830 hold kalászos terményt aratnak le, il­letve takarítanak bé. A párive- zetóség hangsúlyozta: a terveket csak úgy válthatják valóra;, ha a kommunista és pártonkívüli szak- en.berek, traktorosok, aratugep- es kombájnkezelők minden per­cei kihasználva dolgoznak mái most, gépeiket mindig üzemké­pes alia^u.uan u,» ,,ák. A taggyú­Várdára hívtak verseket olvasni, olvasók találkozója lesz. Mint barna kislány hajában a masni, a nép olyan meghitt szokása ez. Űj szokás, hogy paraszt jár technikumba, vagy nagyapó marxizmust tanul, s a Balatonban pancsolhatunk újra... — Manapság ilyen szokás az úr! í És akár Várdán, akár Budapesten feláll egy költő, s szavalni kezd, rímjeiben e kor szele rebben — viharrá támaszthatjuk mi ezt! Miről beszéljek? Kisvárdától Pestig ilyen vihar sok port felkavar. .. Ügy tudom, hálás közönség lesz itt, s remélem, megértenek hamar. A kommunisták és a fiatalok munkasikerei brigád került az élte 153 száza­A kommunista traktorosok kö­zül Alexái János tavaszi tervét 231 százalékra, Popovics Gyula 209, Vancza Lajos pedig 204 szá­zalékra teljesítették. Vancza elv­társat eredményes munkája ju­talmául kéthetes siófoki üdülte­tésben is részesítette a gépállo­más. Örömmel állapította meg a taggyűlés, hogy a fiatalok Is derekasan helytállnak a munkában. A traktorosok versenyében Cse­repet Sándor került az első hely­re 264 százalékos tervteljesítéssel, de a többi fiatal traktoros is be­csületesen dolgozik. A brigádok közül a Bittner­lékkal. A Kósa-brigád 149, a Papp-brigád 146 százalékra telje­sítette tervét. A gépállomás 13 brigádja közül 12 teljesítette, il­letve túlteljesítette tervét. Nem hallgatták el a hibákat sem. Bírálták a resteket, akik nem teljesítették tervüket. A tag­gyűlésen beszéltek a növényápo­lásról és az aratásra való készü­lődésről is. 6600 holdon végeznek növényápolást, s ehhez a mun­kához 37 munkagéppel rendel­keznek. 2830 holdon vágják le 24 fűkaszával a takarmányt. A nö- i vényápolást és a takarmány be- j takarítást teljes lendülettel vég- j zik. Szükségesnek tartották azon- ! ban felhívni a kommunisták fi- gyeimét: Sikeres író-olvasó találkozók Eredményesen íotvik az ünnepi köuyviicl Ünnepélyesen nyitották meg szombaton Nyíregyházán a me­gyei könyvhetet. Délután a TIT Bessenyei Klubjában Mesterházi Lajos, Váci Mihály és Fülöp Já­nos találkozott az olvasókkal, ér­deklődőkkel. Este a Postás Kul- tűrotthonban a megyei írók est­jét tartották meg. Vasárnap Mátészalkán, Nyír­tasson, Tarpán és Tiszadobon rendeztek író olvasó találkozót. Mátészalkán a művelődési ház­ban Mesterházi Lajost hallgatta meg nagyszámú közönség. Tar­pán Váci Mihály és Szállási László, Nyírtasson Fülöp János és Bory Zsolt, Tiszadobon Gacsó László és Sipkay Barna részvéte­lével nyitották meg a könyvhe­tet. Vasárnap és hétfőn délelőtt a I nyíregyházi könyvsátor mintegy 7000 forint értékű könyvet adott el. Vasárnap délelőtt a fővárosi írók a könyvsátornál dedikálták műveiket. Mesterházi Lajosnak több, mint száz kötete fogyott el legújabb művéből. Váczi Mihály és Fülöp János könyvei — keve­sebb példányszámban álltak ren­delkezésre, — teljesen elfogytak, úgyhogy utánrendelési kellett eszközölni. Szépen folyt a könyv­vásár az egész járás területén, bár zavart okozott az eső. Tegnap és még két napon ! újabb író-olvasó találkozóra ke- í rült, illetve kerül sor megyénk­ben. Könyvheti vendégünk: Fülöp János Harminckét éves az író, je­lenleg az írószövetség lapjának, az Élet és Irodalom-nak mun­katársa. Munkás családból szár­mazik, apja vágóhídi munkás, aki 1919-ben vörös tüzér volt. Iskoláinak elvégzése után a Gabor Áron vasöntöde és gép­gyár munkása. Már ebben az időben az ifjúsági szervezetek akkori lapjaiban Írogatott. 1950-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsának irodalmi tehetségkutató pályázatán díjat nyert az „Ösvény” c. regényével és tagja lett az írószövetségnek. Az „Ösvény”-nyel kapcsolatos dicséretek és bírálatok arra fi­gyelmeztették, hogy élmény­anyaga zárt. A figyelmeztetést megszívlelve tíz évig újságíró­ként dolgozott. Szépirodalmi jellegű írást alig-alig publikált, ezek közül eljutott a varsói Vi­lágifjúsági Találkozó irodalmi zsűrije elé is és ott VIT-díjjal tüntették ki. Egy másikat az ifjúsági, egy harmadikat a Zrínyi Kiadó bo­csátott ki „Első győzelem”, il­letve „A Bakonyban címmel. A Honvédelmi Minisztérium lapjánál, majd a Szabad Népnél eltöltött évek után, 1957-től az Élet és Irodalom szerkesztőségé­ben dolgozott és itt kezdett is­mét rendszeres irodalmi tevé­kenységbe. Ennek a munkának első „fecskéje” a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelenő „Tö­vis” c. novelfáskötete. Az utóbbi időben a film szá­mára is dolgozik. Az „özve­gyek” c. elbeszéléséből forgató- könyvet készít, amely előrelát­hatólag ősszel kerül bemutatás­ra. Eddig megjelent művei: 1. ösvény. Szépirodalmi Kiadó, 2. Első győzelem. Ifjúsági Kiadó, 3. A Bakonyban. Zrínyi Kiadó, 4. Tövis. Szépirodalmi Kiadó j lés felhívta arra is a figyelmet, hogy a munkagépek javításában van pótolnivaló is. A traktorosom nevelésével is törődni kell jóí dolgoztak a tavaszi idény­ben a liszaszaikai traktoroson. A taggvt.asen is . 'ezen i.Oóid.1- koztak a legfontosabb gazdasági feladatokkal. Hiba volt azonban, bugy fő­leg csak gazdasági kérdések­kel foglalkoztak. Kévés sző esett a traktorosok nevelésé­ről, telclosscgér^etük növelé­séről. Hát kedyes, értő várdai közönség, Újról, jóról szólhatnék sokat, de nincs idő, hogy szóvirággal töltsék: vár a tett, a gond, s az áldozat! Mert mindenki még nem jár technikumba, s nyáron sok a gép mellett nyaral. A váltakat a súly is visszahúzza, s hamis néha nálunk is a dal... Még élnek köztünk szolgalelkű gyávák visszahúzók és képmutatók és lusták, akik a csodákat várják. Otthon mindig nem cuppan a csók. A becsületben tolvajok is élnek, s nem viszünk mindig húst sem haza. Azt is tudjuk, hogy fertőz az enyészet, s veszélyekkel érkezett a ma. Becsületes munkájuk bizonyít­ja, sokat törődnek a szövetkeze­tekkel, de szükséges a traktoro­sok nevelésével többel foglal­kozni. Ha a következő taggyűlé­sen a jól végzett gazdasági mun­ka értékelése és a feladatok meg­határozása mellett több szó esik majd a traktorosok munkájának politikai jelentőségéről, a terme­lőszövetkezeti parasztság iránti fokozott felelősségükről, bizonyá­ra még jobban betöltik" szerepü­ket a tiszaszalkai traktorosok, a gépáilomás kommunistái. Nagy Tibor. Nincs prémium sem minden negyedév b' s nyereséget mindig osszanak? Aki költő, ne folyton dicsérjen, de mondjon és írjon- igazat! Hogy a paraszt is jár technikumba, s nagyapó is marxizmust tanul, hogy ilyen könyvnap lesz jövőre újra, ez az igaz! Igen, ez az új! De igaz még az új mellett a régi, s hallgatva nem tűnhet el soha! Ki nem szól róla — az a régit védi, s rosszat akar, vagy tán ostoba... Szentesi 'bácsi A teherszállító litt huppanva megáll. Rajta két tör­melékkel telt talicska. A gép­kezelő fülkében Szentesi Mihály kikapcsolja a villanymotort és megáll az ajtóban. Vár még egy kicsit, aztán megfogja az egyik talicska szarvát és eltoljá a jó távol magasodó szemétcsomó­hoz. Ez már nem az ő feladata, de amíg Gábriel Antal — a se­gédmunkás visszajön, addig sem várhat a lift... Megcsappant a Balázs-brigád, kevesen dolgoznak már a befe­jezés előtt álló Szabadság téri bérház építkezésénél. Javaré­szük átment a gimnázium épí­téséhez. Oda is kell a munka­erő, itt is hamar be lehetne már fejezni, ha ...-- Lassan halad ez az segít kezes — mondom a két talicska közötti szünetben a gépkezelőnek. — Rajtunk nem múlna, mi meg is csináltuk a belső vako­lást Ha jól emlékszem, 15 nap­pal a vállalt határidő előtt — válaszolja magabiztosan. Ha a parkettázók és az állványozók idejében «jönnek, akkor az épü­letet is átadhatjuk határidőre. Újra zörög a talicska, aztán indul a gépi csörlő, s a lift üre­sen köt ki valahol a harmadik emelet tájékán. Közben megér­kezik a brigádvezető és a se­gédmunkás is. Megszólal a jel­zőcsengő, újra felzúg a csörlő, felnyög a villanymotor, de a lift nem indul. Szentesi bácsi gyor­san visszakapcsol és felkiált: — Hopp! A tiltót nem dugtad be te... Várj, feljebb megyek! Az 6« hajú ember mo­solyog; Hat évtizede már elég lenne a nyugdíjhoz, de neki nem sürgős. Valahogy nehéz lenne itthagyni a gépeket, no meg a brigádot, amelybe három évvel ezelőtt befogadták. A brigádvezető, mintha csak olvasna a gondolatomban, úgy beszél: — Bizony az ő hibájából még nem állt meg a lift. Meg va gyünk vele elégedve. — Már aki — cáfolja Szentes bácsi a brigádvezetőjét. — Bi­zony akad még, akinek nem tet­szik. hog> a munkakezdés előtt ct perccel csengetek, meg nem engedem meg senkinek, hogy a Liften a japánerrel utazzon fel az emeletre. — Ha nem íyy lenne Szentesi bácsi, akkor meg a többség lenne magával elége­detlen. Meg a művezető, mert s lift például személyszállításra nem alkalmas. — mondja ne vetve Balázs István. Mihály bácsi egy mosollyal nyug: za az elismerést s ezzel át is adja a szót újra a brigád­vezetőjének. — Nemsokára megválunk Szentesi bácsitól, mert itt már csak a homlokzati rész, meg a lépcsöház marad hátra. Aztán a gimnázium építésénél újra szük­ség lesz rá. Nem lenne szép do­log végleg megválni tőle, mert a vállalások teljesítésében min­dig számíthatunk rá. S a dicséret nem ok nélkül való Szentesi Mi­hály bácsi „gépe” mindig friss olajtól csillog. Pontos, lelkiis­meretes munkát végez, s ha úgy adódik, hatvan éves fejjel, még a taöcska szarvát is megfogja. T. A.

Next

/
Thumbnails
Contents