Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-27 / 122. szám

Több mint hétszázezer hold szik termőképességét adja vissza a kisvárdai mészialaj Újabb lápi mészbánytít tártak fel Dühéit Négy évvel ezelőtt lápi mész­telepre bukkantak Kisvárda ha­tárában az olaj után kutató geo­lógusok. A Rákóczi vár környé­kén egy több mint száz holdas területen a debreceni Talajjavító Vállalat nyomban megkezdte az értékes talajjavító anyag kiak­názását, s eddig összesen több mint 500 ezer köbmétert szállí­tottak el belőle a hortobágyi, a bugaci és a dunántúli szikesekre. A debreceni Talajjavító Válla­lat mérnökei tovább folytatták a kutató munkát ezen a vidéken, s Dögé község határában most újabb száz holdas lápi mészbá- nyát találtak. Az új bánya mint­egy másfél méter vastag mész- talajréteget tartalmaz, amelynek alján, ugyancsak másfél méter tőzeg helyezkedik el. Elhatároz­ták a kutatók, hogy a mész-talaj- réteget már a kibányászás alkal­mával tőzeggel keverik, s így kiválóan alkalmas lesz a sava­nyú kémhatású futóhomok-terüle­tek közömbösítésére, s termőké­pességének fokozására. Számítások szerint innen kö­rülbelül 26 millió másza szerves­anyaggal kevert mécztalaj kerü.i a terméketlen földekre. A bá­nyafeltárás előkészületei már megkezdődtek. A kisvárdai és a dögéi mésztalaj-bányák tartalmá­val több mint 200 ezer hold föl­det javíthatnak meg a mezőgaz­dasági nagyüzemek. Üjlaky Felépült a kutatók háza Bátorligeten Virágzik a zergeboglár es a szibériai nőszirom az Alföld közepén Húszezer éve őrzi Bátorliget á jégkorszak növény- és állatvi­lágát. 1100 különleges növény, 4600 rovar és egy állat, az ele­venszülő gyík él itt ősi környe­zetében. A rezervátum területe mindössze százhúsz hold nagy­ságú, melynek adottsága, külön­leges talaja, a zsombékos láp, s a környezetét övező fák, cserjék a lenyő-nyír korszak maradványai. A Nyírségi Állami Erdőgazda­ság ezt a tudomány számára igen értékes területet erdőkoszorúval övezte, köréje sűrű szövésű drót­kerítést épített. Ezen felül csak­nem egymillió forintos költség­gel egy korszerűen berendezett kutató házat építettek, amelyben helyet kapnak majd az ideérkező külföldi és hazai botanikusok, expedíciók. Az épületet átadták rendeltetésének. A bátorligeti rezervátumot már megnyitották a_ látogatók előtt. Egyre több túrista csoport, kiránduló és tudományos kutató keresi fel naponta ezt az ős-vi­lágot. A kirándulóknak most igen szép élményt nyújt a zerge- boglár virágzása, amely már csak az Ural hegység északi tá­ján található. Ugyancsak most bontotta ki virágát a szibériai nőszirom is, amely 2000 méter­nél magasabb hegyvidékek nö­vénye. Megfigyelhető a zsombé- kok között az elevenszülő gyík, és a kannibál pók, hazánk egyik ritka rovarfajtája. U. V. Köbli Józsefnek „két szí­ve” van... Ezt vallják az embe­rek a zsémbelődő kertészeti bri­gádvezetőről, aki bár igaz, ele­get tett a törvénynek, bevitt a Hunyadiba egy kopottas szeke­ret, de otthon „felejtette” a jobbikat, a szebbet, s most mégis ö kardoskodik, méghozzá a köz érdekében, a dohányfüs­tös, emberekkel zsúfolt irodá­ban. .. — Már pedig a kertészetnek szüksége i'an hatvan mázsa műtrágyára — követelőzik a fő- agronómus felé fordulva. — Még az apámnak sem töb­bet! — így a fiatal, sok gond­dal küzdő, de örökvidám Zom- bori Zoltán. Sok magyarázat után Köbli lassan megnyugszik, s elmegy... Nem ő az egyetlen kéténű em­ber Apagyon, aki kívül felej­tett valamit magából. Kívánja a föld az ekekapákat is, de eddig csak egy tucatnyi mé­lyed a talajba, holott negyven is van a faluban. — Nem várhatunk tovább. Személyesen megyek felhajtani — mondja határozottan Somo­gyi Ferenc, az elnök. — Te sem csináltál még ilyet — vélekedik a szőke fő- agronómus. De most cselekszik, őszintén, mert tudja, hogy szükséges. Itt is a szilárdjelle- műek vállain nyugszik a gond. Az „egyszívű” embereken. Nem panaszkodik a kommunista Zombori, pedig több ezer da­rabba lévő földön nem könnyű jó ágyat vetni a nagyüzemnek, meg a bizalomnak. De azért szívből akarja. .. Nyugodt a sokszor idegőrlő légkörben Szi­lágyi János, a párttitkár is, aki a többiekkel együtt keményaká­ratú embereket nevel; s járja a határt éjszakáit feláldozva. So­mogyi az elnök, aki ezt tartja: „Ha nem is látok sokat, de hal­lok”. S erre is szükség van Apagyon, mert nehezen .rázód- tak egybe a gondok, s az aka­rat. Mi volt az oka? Az embe­rek közötti ridegség. Sokkal előbbre lennének, ha az őszin­teség és az akarat zsilipjét ide­jében kinyitják, s főleg vigyáz­nak arra, hogy az el ne záród jón. — Sajnos így jártunk — vé­lekedik a gondterhelt párttit­kár. — Jól indult itt a munka, fogataink nyolcszáz holdat szán­tottak, naponta hatvan—nyolc­van is nyüzsgött a határban, aztán megtorpantunk. Bonvorhilmat okozott a háztáji körül kialakult vita, s megdermedt az élet. Két hét lemaradással indultak „befog­ni” a tavaszt. Későn ébredt fel a pártszervezet is. Ha korábban váltanak szót a fogatosokkal — mint ahogy ezt később tették, — s csoportonként beszélnek az emberekkel, s főleg az asszo­nyokkal, akkor nincs baj... A nők megígérték: „Munkára bír­juk a férfiakat”. De ahol ez nem sikerült, ott asszonyok ül­tek a bakra. S hiába kiabáltak kigyót-békát Szabó Istvánnéra, Juhász Jánosnéra, ők szorgal­masan hordták a trágyát a te­hénfogatokkal. Főleg asszony­kezek vetették a kétszázhatvan hold burgonyát is, s a kukori­cánál előállott lemaradást is pótolják... Fiatalok fontak do­hányzsineget, s hajtószár, nyak­ló lett belőle, hogy egy ló mel­lé még egyet fogjanak. S akik kezdték, B. Kiss József meg Fazekas Laci, nem kérdezték, ki nem vitt a közösbe lószer­számot. .. S a többiek, Korpási FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 79. A laringoíonon kezdve lépésről lé­pésre megvizsgáltam a kapcsolókat — blinden rendben volt, minden működött, az antenna-ellenőrző mutatta, hogy a je­lek kiindulnak a térbe, de az űrhajó még­sem felelt. Egy pillanatra lenéztem a mélybe, hogy tájékozódjam, hol vagyok — és elkáromkodtam magam. Az erdővel borított síkság fölött jártam. A furcsa nö­vényi alakzatok szakadatlan tömege hú­zódott a messziség felé s az erős fehér fényt árasztó, mélyen úszó fellegekben enyészett el. Odalent fura alakok suhan­tak tova, mint megannyi tollbokréta, sö­rény, bojt, össze-vissza keveredtek a me­leg és hideg, színek, kék, sárga, szinte fe- ketészöld. Valóban különös egy erdő volt. De e pillanatban nem volt kedvem beha­tóbban foglalkozni vele. Megint visszatér­tem a rádióhoz, megint megvizsgáltam a kapcsolásokat s egyszerre eszembe ötlött valami, amitől csontjaimon végigborzon- gott a hideg. Hátha az űrhajót megtámadták, vagy valami tragikus katasztrófa következté­ben elpusztult s most én vagyok itt az egyetlen élő ember? Ez sok volt. Kis ideig mélyen lélegez­tem s éreztem, lassanként hogyan tá­vozik el belőlem az undorító félelemér­zet. Aztán összeszoritottam a fogamat, meg egyszer lepillantottam az alattam vo­nuló erdőre s gondolkoztam, mitévő le­gyek. YoK még kétórai repülésre való üzemanyagom. Az oxigén lényegesen hosz- szabb időre, akár két napra is elég volt. fflelmiszer dolgában már rosszabbul áll- m — csak némi tápszerkivonatom és termen • kávém maradt. Annak nem volt erieime, hogy addig keringjek itt. amíg a tartályom kiürül, mert alig volt valami esélyem arra, hogy a mélyen úszó felhőtakaróban véletlenül megpillantom az űrhajót. De ha leszállnék, jobban meg­nézhetném a rádiót (gondoltam, bár nem áltattam magam azzal, hogy ez sokat se­gíthetne rajtam), és ha az űrhajó errefelé repülne, jeleket adnék társaimnak, vagy felszállhatnék, hogy utánuk repüljek. Et" látszott a legalkalmasabb útnak, amelyen ebből a helyzetemből kijuthatok. Elhatároztam, hogy leszállók, csak megfelelő helyet kellett keresnem. Gé­pemnek különleges féklapjai voltak, úgy­hogy a leszálláshoz elég lett volna ötven méter hosszú, meglehetősen sima terep. Egyre lejjebb ereszkedtem, s mindjobban megközelítettem a talajt, míg végül már csaknem a fák csúcsa fölött repültem, mi­nimális sebességgel. De mekkora volt cso­dálkozásom, amikor meggyőződtem róla, hogy azok egyáltalán nem fák, sőt nem is növények, hanem magas, furcsa alakú kristályok, vagy talán cseppkőfélék. He­lyenként zöldesfekete massza, néhol mint­egy üveggel bevont vastag tömör indák fonódtak össze s nyújtották fölfelé hatal­mas tűik ágas-bogas bokrétáit, másutt pálcikás nyalábjaik meredtek felfelé, me­gint másutt baldachinok, buzogányok, sok­színű sziklák csoportjai s fényük hideg mint a jég. Hogy itt leszállhassak, arról szó sem lehetett. Repültem hát egyenesen előre, abban a reménybn, hogy ez a holt erdő egyszer csak véget ér, s folyton fo­koztam a sebességet, míg végül a gázfo­gantyút egészen benyomtam. A motor egyenletesen zúgott s ha nem lettem vol­na ilyen végzetes helyzetben, gyönyörköd­hettem volna e sokszínű össze-visszaság valóságos kaleidoszkópjában, amely itt villogott a mélyben s el-elrejtőzött a szár­nyak alatt. Egyszerre a hallgatók várat­lanul megreccsentek s a vészes recsegé­sek zuhataga közepette felismertem Soltyk hangját: — Hej, pilóta! Pilóta! Feleljen! Azonnal válaszoltam, de a hang el­hallgatott. Tízegynéhány másodpercnyi feszült várakozás után ismét meghallot­tam Soltyk hangját. Ezúttal kétségkívül másvalakihez beszélt: — Tizenkét perc óta nem felel. — Tovább keringjünk? — kérdezte a másik hang, azt hiszem Arszenyevé. — Meknök kartárs! — kiáltottam. — Figyelem, I^ozmokrátor! — Keringünk — felelte Soltyk. Me­gint beszélni, majd kiabálni kezdtem, de nem hallott. Én azonban hallottam a szó­foszlányokat, tanácskoztak. Ránéztem a pelengre, hogy megtudjam, merre kell ke­resnem az űrhajót, de a műszer számlap­ján az egyetlen világító vonal helyett va­lóságos szikraözönt láttam. Olyan volt. mint a radarvétel, ha alumínium-füst la­pocskákkal megzavarják. Veszett dühbe gurultam. Soltyk hangja gyengülni kez­dett, végül teljesen beleolvadt az egyre erősödő recsegésbe. Ahogy a szabályozó­gombot csavartam, immár másodszor hal­lottam titokzatos, sóhajtó hangokat s kezem egyszerre megdermedt a gombon. ^Folytatjuk.) Pista, Szilágyi Béla követték a jó példát... Formálódik az új elet Apagyon, s ha nyomát gond, baj is kíséri, a körvonalak már látszanak. S, hogy még tisztább legyen a horizont, ezért céltu­datos cselekvésre van szükség a kommunisták részéről. — Problémánk azokkal van, akik a más kezével nyúlnak munkához — vélekedik a hibák ellenére is bizakodó Zombori. — A lógósok rúgkapálnak a terület-felosztás ellen. De mi is hibáztunk, mert először a válla­lásokra építettünk, s így bizony a százötven hold dohányból csak 31 kapott gazdát. Ez csak a brigádok megalakításával vál­tozott meg... De még így sem rózsás a helyzet. — Vannak, akik még mindig vonakodnak a közös munkától. Igaz, egy részük öreg és beteg — magyaráz tovább. — De a többiek fiatalok, s olyan embe­rek, akiknek a munkaerejére és szaktudására szükség lenne. Akad olyan is, mint B Tóth István, aki földesúri gaz­daságnak nézi a tsz-t, s ki akar­ta kötni, hogy juhnyírásért minden száz után egy kiló sza­lonnát, 1 liter pálinkát és hét forintot fizessen a Hunyadi. . Ennek a szemléletnek a teljes kitörlése hosszú, áldozatos mun­kát igényel az apagyi kommu­nistáktól. Márciusban zúdul) rájuk a sok munka, s azóta se­regnyi problémával birkóztak meg... — De azért nem csüggedünk — vélekedik Zombori elvtárs és mosolyog. Csupa, bizakodás ez a fiatal kommunista agronó mus. Ember toppan az irodába. Félbeszakítja a beszélgetést. — Probléma van. Elfogyott a szegünk — vág a velejébe Gönczi János, az építési brigád vezetője. — Hatvanas és szá­zas szeg kellene. .. — Mindjárt utalványozok — válaszolja a főmezőgazdász. S mikor a brigádvezető mö­gött becsukódik az ajtó, újból megszólal. — Ez évben azért már a ser­téstelep alaojait is megvetjük. S jövőre öntözéses kertésze­tünk lesz — vázolja a jövőt. Ha van is gond Apagyon lassan azért erősödik, izmoso­dik a Hunyadi. Átépítették a növendékistállót a lovak részé­re. így közös fedél alá kerül lassan valahány. Csattog az ácsszekerce, formálódik a ser- tésfiaztató és a hizlalda. Üj ta­vaszt ígér a kertészet, a gaz­dagfürtű körtefák és a piruló cseresznyés... S így érkezik el lassan az az idő, amikor meg­változik majd a vélemény a Köbli Józsefekről, s így jellem­zik majd őket: igaz szívű em­berekké váltak... Igen, mert a közösség átformálja az embert. Csak ehhez akarat, türelmes nevelés és jó orvos szükséges. S ezek az apagyi kommunisták, a Zomborik, Szilágyik és a töb­biek, akikből e tulajdonságok nem hiányoznak... Farkas Kálmán Iskolai jn hi Icám üyírewyházán Mint már közöltük, nagy ün­nepi készülődés előzte meg Nyír­egyházán a Vasvári Pál gimná­zium jubileumát. A fcnoáiáaá- nak M. évfordulóját ün­neplő iskolában a jubileumi ün­nepségekre holnap, viuámaiMlü- «Mit téz órakor kerül sor. Igaz szív és akarat 5

Next

/
Thumbnails
Contents