Kelet-Magyarország, 1961. május (21. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-25 / 120. szám

DCötiifoeU — köíujiiUét etütt Kitűnő ajánló bibliográfiát es módszertani útmutatót adott közre az Országos Széchenyi Könyvtár könyvtártudományi és módszertani központja a Fővá­rosi Szabó prvin Könyvtárral közösen. Gazdag anyagot mu­lat és helyes módszereket ad a ' könyvtárosoknak, de ezen tű! mindenkinek, aki komolyabban kíván foglalkozni az antikleri- kális irodalommal, aki felele­tet vár talán még választalan veiből közöl ajánlásokat, töb­bek között Engels: Feuerbach és a klasszikus német filozófia felbomlása, Engels: A termé­szet dialektikája, Lenin: Filo­zófiai füzetek című műveket. De szerepel egy másik csopor­tosításban Bebel, Fedoszcjev, Jaroszlavszkij. Kolonyickij, Momdzsjan. Vagy másutt: Di­derot, Feuerbach, Herzen, Hol­bach. Ismerteti a bibliográfia ax előkészületben lévő kiadványo­kat is. Itt többek között mai Japán és kínai töltőtoilak, import levélpapír, nagyalakú képeslapok A Papír és Irodaszer Értéke­sítő Vállalat új cikkeket adott át a kereskedelemnek. Megkezd­ték a bőrfedésű úti irómappák szállítását, melyek zippzárral kombinálva, aktatáskaszerű ki­vitelben kerülnek forgalomba. Japán és kínai töltőtollakat ad­tak át a szaküzleteknek. Újfajta levélpapírok is érkeztek, melye­ket a Német Demokratikus Köz­társaságból importálunk. Érde­kességként: megkezdték a gyér­Gyermeknap a tanyavilágban A Nemzetközi Gyermeknap alkalmából a nyíregyházi taaya- világban is nagy lelkesedéssel készülnek e nap megünneplésére. A szülői munkaközösségek, az úttörő szervezet, a nőtanács rende­zésében a Vajda-bokorban gazdag műsorral szórakoztatják a meg­jelenteket. Reggel nyolc órakor tartják az úttörők gyülekezőjét* majd rövid kultúrműsort adnak a Benkő-bokriak. Még délelőtt ünnepélyesen felveszik a KISZ-be lépő úttörőket, és megtartják a kisdobosok avatását. Délután rendezik a szellemi öttusát és a kü­lönböző sportversenyeket. Este az ifjúság részére bállal záródik a Nemzetközi Gyermeknap ünnepe. J ornahemutafó, ökölvívás, tréfás játékok és U ul túr műsor a programban Közel ötezer munkán készül uz Építők Napjára kérdéseire. Szerzők és művek olyan sorát olvashatjuk rövid ismertetéssel a bibliográfiában, amely bőség már megnyugta­tó képet ad arról, hogy az utóbbi években sokat pótolt könyvkiadásunk az eladdig hiá­nyos antiklerikális irodalomból. A módszertani útmutató is­merteti a főbb vonásokat, amelyek a könyvtáros munká­ját jellemezhetik az irodalom • elhasználásában. Az egyházi reakcióról kapunk képet — s ennek megmutatása az egyik .rdeme a bibliográfia ajánlá­sának, a felsorolt műveknek, — vallás és az erkölcs viszonyá­ról tájékozódhatunk, s a val­lás eredetéről, nagyon is embe­ri „találmányáról” győződhe­tünk meg az ajánlott könyvek elolvasásával. Nemcsak közvet­len hangú tudományos mun­kák, hanem a szépirodalom számos alkotása áll az olvasó rendelkezésére, Rabelais-tól Gi- de-ig, s a szerzők névsorában ilyen nevekkel találkozhatunk: Ady Endre, Bessenyei György, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kál­mán, a magyarok közül, s Bal­zac, Schiller, Shaw, Swift, Zola, hogy csak néhányat említsünk a világirodalomból. A marxizmus-Ieninizmus klasszikusai a vallásról és az egyházról — sorozatban a bib­liográfia Engels és Lenin mű­magyar szerzők müveire figyel­hetünk fel. Nyerges Ágnes: Babonaság-bolondság, Orbán Sándor: Az állam és az egyház viszonyának rendezése a fel- szabadulás után, Pogány Ró­bert: Vallás és egyház a szo­cializmusban. A szépirodalom kiadványai között: Soltész Ist­ván: Lobogó lángok, Tordai György: A rakacaszendi csoda. Soltész István kisregényét la­punk olvasói már megismer­hették, de könyvalak,icioan bő­vebb, átdolgozott, új formaiján kerül az olvasó elé, a me­gyénkben élő író, megyei ior- icneíet bemutató müve. (A kis­regény a máriapocsi .,( ,u„a” történelmi hátterét festi meg.) Csak vázlatosan és nagyin hiányosan tértünk ki a bibiog­ráfia ismertetésére, de tálán így is szembetűnik, hogy je­lentős már könyvkiadásunkban a vallásos világnézet ellen szü­letett művek száma. S ez a tény következik abból a másik tényből, hogy nagyobb az ér­deklődés is az olvasók részé­ről, mert a tudományos ered­mények századunkban egyre inkább helyes irányba terelik az emberek gondolkodását, le­leplezik a tudománytalan, idea­lista, vallásos világnézet gyö­kereit és tarthatatlanságát. mekalbumok árusítását is, me­zekben a képek alatt van Hely arra, hogy a szülők beírják gyer­mekük testsúlyát születésüktől két éves korig. A kisalakú ké­peslapok mellett megkezdték majdnem dupla nagyságban a városunkról készített fel vételin árusítását is. Szinte hagyomány már ná­lunk, hogy minden esztendőben megünnepeljük az építőipari munkásokat. Ezt célozza az Épí­tőik Napja, melyet az idén ti­zenegyedszer rendeznek meg Nyíregyházán is. Az eddigiek is szépek voltak, de az idei talán még szebb, impozánsabb lesz. Az ünnepséget Sóstón a kis stadion melletti térségen rendezik meg, jurius 4-én s ez alkalommal kö­zel ötezer építőipari munkás részvételére számítanak. A hivatalos programban sze­repel félszáz építőipari tanuló színes felvonulása, piros, narnze- tiszínű és kék fenér zászlókkal Ezen a napon Schsifcli István, a Szabolcs-Szatmár megyei Építő­ipari Szakszervezet titkára kö­szönti az építőket. Ezek után ke­rül sor az egész napos műsorra. Lesz ökölvívás, tornabemutató, tréfás játékok: rúdmászás, le­pényevés, zsákbanfutás, kötélhú­zás és sok más érdekesség. Dél­után az építőipari szakszervezet együttese, az építőipari vállala­tok kulturosai, valamint az I. szá­mú általános iskola kultúrgár- dája ad műsort, szórakoztatja az építőipari munkásokat. Lapszélen C jabb szélesvásznú filmszínház Nyíregyházán árosunk lakossága nagy örömmel nyugtázza, hogy pénteken délután fél 6 órakor újabb szélesvásznú filmszínház kezdi meg működését Nyíregy­házán. A Móricz Zsigmond Mű­velődési Házban ekkor adják át rendeltetésének a széles­vásznúra átalakított mozit. Nagyon szép ajándék ez ala­kosságnak, hiszen kitűnő alkal­mat nyújt a szórakozásra. A Művelődési Ház vezetői nagy gonddal hajtották végre az át­alakítást, ügyeltek, hogy mind esztétikai, mind műszaki szem­pontból — a lehetőség szerint — maximumot hozzanak létre. Az előcsarnokot és folyosókat teljesen átfestették. Modern vi­lágítást hoztak létre, új függö­nyöket, kitűnő minőségű vetí­tővásznat szereltek fel. Tel­jesen újak a hangszórók, s mo­dern gépi berendezések bizto­sítják az előadások minőségét. A váróterem is a mozilátoga­tók kényelmét szolgálja. Fote­leket, kis asztalkákat helyeztek el folyóiratokkal, hogy a vára­kozás perceit kulturált környe­zetben, kellemesen tölthessék a látogatók. A filmszínházban jól felszerelt büfé, részben önki­szolgálással áll a látogatók ren­delkezésére. A filmszínház pénteken ve­títi az első szélesvásznú fűmet. Az előadást rövid megnyitó ün­nepség előzi majd meg, s utána kerül sor a „Házasodni aka­runk” című olasz filmvígjáték előadására. Örvendetes, hogy ezzel — a Kertmozit is számolva — már három szélesvásznú filmszínház működik városunkba. Az pedig külön dicséretes, hogy a Műve­lődési Ház vezetői a filmszín­ház működését, a széppel, a jó- i val, a közönség kulturált saó- | rakoztatásával kapcsolják egy­be. I Nagyon helyes törekvés ez! (Bézű Három fi gondozók Az ököritófülpösi Szamosmenti Tsz baromfifarmján Kiss Lenke, Kirilla Jolán és Seres Mártonné 2500 darab csi­bét nevel. Átadásuk után újabb 2000 darab csibe és 500 pulyka kerül hozzájuk. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 77. — Szóval mindent tud, ugye? — kér­dezte Soltyk. Erősen kezet szorítottam vele s a szárnyra lépve egy ugrással bent voltam a kabinba. A sisakot az ülés alá tettem, hogy minden pillanatban kéznél legyen, bekapcsoltam a világítást és az órákat, még egyszer megvizsgáltam az oxigénké­szülék reteszeit, és a kémlelőnyíláson át a mérnökre néztem. Izgatott volt, de igye­kezett titkolni. — Mindjárt kilőjük — mondta —, de előbb még egyszer megvizsgáljuk a táv- jelzo összeköttetést. Tudtam, hogy már vagy százszor át­vizsgálta — legutóbb aznap reggel, de csak rámosolyogtam. Kiment. Egyedül maradtam. Fejem fölött bekattantottam az átlátszó kupolát, meghúztam a lég­mentesítő csavarokat és lábamat erősen a kormányokra nyomtam. A másodperc-óra számlapján ugrált a mutató. Egyszerre a hallgatókban halk pisszegés, majd Soltyk hangja hallatszott. — Nos, hogy állunk, hall engem? — Kitűnően. — Most kilencezer méteren vagyunk, a sebesség óránként kilencszázhúsz. Rend­ben? — Akkor bekapcsolhatja a motort. Kapcsolás? — Megvan — feleltem az önindító gombját megnyomva. A rubinfényű szem kigyulladt a kékes íélhományban. — Pilóta kész? — Kész. — Figyelem! Fülsiketítő dörej hallatszott. A rakéta •orrának csapóajtói szétnyíltak s a lökő­gázok lángjában kirepültem, mint egy lö­vedék az ágyúcsőből. A fények egész özöne zúdult rám. Mint az árral küzdő úszó, ösztönszerűleg állítottam be a kormányokat, A kabin domború ablakokkal volt beüvegezve. A mindenünnen reámsugárzó világosságban, mint egy légy a világos borostyáncsepp- ben, repültem fejjel előre, a gomolygó felhőkkel és ködökkel szembe. A széjjel­hasadó levegő üvöltése mintha vattával tömte volna be számat. Ügy éreztem, a kupola a száguldás okozta nyomástól már- már szétpattan, de hamarosan elvesztet­tem a kilövés adta sebességet s most már saját gépem erejéből repültem. Néztem az oldalvást úszó szürke ködökre s egyszerre csak hirtelen kitisztult fölöttem a levegő, mintha valaki üvegkéssel vágta volna el a ködöt. Ugyanakkor kékes fény rajzolt csillogó körvonalakat a felhők hasára, éles süvöltés hallatszott és sugarakban zúdult lefelé a víz. Megértettem, hogy a Kozmokrátor közvetlen fölöttem repül s ezt a jelenséget az űrhajó fúvócsöveiből kiáramló atomgázok idézték elő. Megrúg­tam a kormányrudat, hogy minél gyor­sabban kivezessem a gépet e veszedelmes szomszédságból, mert ha az űrhajó teljes lökése közelről ér, leszakítja gépem szár­nyait. — Halló! Pilóta! Mi újság? Repül? — jelentkezett a hang a hallgatóban. Megnyugtattam és a pörgettyüs iránytű alapján közöltem az irányt. — Keringeni fogunk. Lejebb eresz­kedhet! Ülésemből a kavargó ködön kívül semmit sem láttam, a szerelvényfal ra­darjának kis ernyőjén azonban szakadat­lanul váltakoztak az alattam elvonuló te­rep körvonalai. Százszor is kipróbált lassú mozdulattal szárnyaira fektettem a gépet s zuhanni kezdtem, mint a kő. A Földön még a magasságmérőt sem kellett volna néznem, hiszen a lent látható tárgyak, az utak, a folyók látszólagos nagysága kellő tapasztalat esetén elég jól tájékoztat. Itt azonban feszülten figyeltem a magasság- mérő számlapját, de ugyanakkor a ra- daroszkóp ernyőjét sem tévesztettem szem elől. Mikor az esési sebesség túlment a kellő határon, nagyon lassan kivezettem a gépet a zuhanásból. Pontosan a felhőzet tetejénél voltam s lefelé zuhanva hol ki­jutottam belőle, hol ismét belemerültem bolyhos gomolyagjáiba. Odalent azonban már nyoma sem volt az erdővel borított síkságnak. Megalvadt sötét hullámokhoz hasonló, hosszú, széles, kopár hegygerin­cek vonultak el alattam. Ezt jelentettem Soltyknak. — Vegyen másfél fokot kelet felé — utasított. — De mi van a pelengjével? Rosszul hallani. Azokra a jelzésekre gondolt, amelye­ket rádióm automatikusan adott le s ame­lyek révén a Komzokrátoron meg tudták határozni a repülőgépem helyzetét. Soltyk szavai kissé nyugtalanítottak, mert ma­gam is elég rosszul hallottam őt. A vételt időnként enyhe recsegések zavarták. Az utasításhoz híven a repülőgépet bal felé irányuló pergésbe hoztam és közvetlenül a felhők alatt repültem, azon igyekezve, hogy a magasságot eine veszítsem s minél nagyobb területet beláthassak. (F»ly tatjuk.) a

Next

/
Thumbnails
Contents