Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-19 / 90. szám
A csodavárás ára Új vonal „lépett be" Amolyan postás-szakkifejezés ez. Azt jelenti, hogy nőtt a ielefonelőfizetők tábora. A szvak mögött pedig műszerek, szerelők sora, kapcsolások, kötések, aprólékos ellenőrzés, s amikor tárcsázunk, vagy a kihívott fél jelentkezik, talán nem is gondolunk ezekre. — A képen: Pénzes Mihály az egyik nagykállói ház tetején új vonalat köt be. A vasút mialt naponta 13 ezer liter tejsavó kárbavész Kisvárdcm KÖM Árpid, a koesordl községi tanács vb-elnöke nemrég lelkes hangú levelet Irt az Cj Elet Tsz- rőL Megjegyezte, hogy Kocsord sínesen • világ végén, bárki meggyőződhet a valóságról. Ilyen ösztönzésre született meg ez az Írás. Matyi bácsi — így nevezik a kocsordiak. Jakab T. Mátyást, az A hat épület — 2 húszférőhe- Tyes fiaztató, egy kétszázötvenes suIdőszel 1 ás és három darab százhuszas hizlalda — valóban állt már, csupán két épület várta a befedést. Szép látvány együtt, egész nagy farm. Egy hónap alatt felépíteni nem volt kis dolog. A KISZ-munkacsapat tagjai: Pankotai Zoltán ácsmester, Jakab András, Jakab Sándor, Tóth Árpád és Bihari Mihály segédmunkások kitettek magukért. A többit is dicséret illeti feltétlenül... — Ügy igaz! — bólogatott büszkén Jakab Géza növénytermelési brigádvezető, aki többed- magával az imént érkezett. — Higyje meg, hogy általában nagy az igyekezet, nem úgy, mint tavaly. Az én brigádom is állja a sarat. — Sorolta mi mindent végezKncaordi helyzetkép Űj Elet Tsz elnökét — éppen a kultúrház előtt topogott kissé türelmetlenül várakozva, amint a lakásán kapott útbaigazítás alapján rátaláltam. — Nem értem, hol késlekednek a kulccsal — zsémbeskedett a rá jellemző sebesjárású beszédmodorában. A zömök, testes ember de- resedő fején még tek el a tavaszon. — Jakab Cs. Gusztáv is gyűri ám! Csak 5 napja, hogy befogott egy pár csikót és már munkaegységet keres vele... — Az építőbrigádban sem volt mindig ilyen jó az egyetértés — térítette vissza a beszélgetés irányát valaki. Mondták is nekik, amikor a brigád április 4-re készülődve módosította felajánlását, hogy három helyett hat épületet vállalt tető alá hozni: „Tavaly egész évben csak két épületet kínlódtatok össze, most meg hatot akartok egy hónap alatt? Nevetséges...” Csakhogy az építők rávertek ám a szög fejére amúgy istenesen. Április 4-re még a téliesítéssel is végeztek. Az új fiaztatóban pedig folyik a fialtatás... Közben újabb vendégek érkeztek: Csak most látja be, hogy milyen olcsó és jó takarmány az és bőven van, még az egyik szomszédos tsz-nek is adtak át egy „gödör”-re valót. Jakab Géza az elnökre kacsintva ösztökélt, kérdezzem csak: Mit szól a vezetőség a baromfihoz ? A kérdést nem kellet ismételni, Matyi bácsi így válaszolt: — Tavaly magam is elleneztem. Azóta a tapasztalat meggyőzött bennünket.: kell a tagságnak a baromfi a jövedelem fokozásához, a városnak pedig a baromfihús és a tojás. Ezért határozatba vettük, hogy minden tsz-tag adjon a közösbe egy tojót. Három nap alatt 517 tyúkot adtak be, mostanig pedig 589-re nőtt a közös tyúkállomány, de rövidesen eléri a tervszerinti 700 darabot. ★ Néhány jellemző vonása ez csupán a kocsordi változásnak, de híven tükrözi az egy esztendő alatt megtett nagy lépést előre. Tavaly még sűrűn felütötte fejét a kétkedés, a visszahúzás szirénhangja. Ma már ilyen hangot nem hallani, sőt nagy a buzgalom, nagy az igény arra, hogy mindenki dolgozhasson. Már sokan felismerték, hogy kár volt húzódozni a múltban a tsz-től, a közös munkák végzésétől. Hányán lehetnek olyanok, akik vonakodtak részt venni a közös munkákban különféle indokokra hivatkozva? Mekkora lehet az a summa, amitől sokan elestek a gáncsoskodók szava miatt? Matyi bácsi szerint ezt felmérni sem lehet. Az a néhány kocsordi is elég nagy árat fizetett a csodavárásért s ebből okulhatnak másutt is. Zajtai Antal. A Tejipari Vállalat kisvárdaí J kazeingyártó üzemében nap, mint nap ilyen jelentéseket kénytelenek tenni a vállalat központjának: „Vasúti tartály- kocsi hiánya miatt 13 ezer liter tejsavó elfolyt”. így volt ez március 20-án, 22-én, sőt április 3-án, 5-én, 6-án is. A tejsavót az üzem szerződés szerint eladja sertéstenyésztéssel foglalkozó gazdaságoknak. Nagy mennyiséget szállítanak többek között Nyíregyházára, amihez időben és szabályszerűen beterveztették a vasúttal a tartálykocsit. Kisvárdán öt darab tartálykocsiból az utóbbi hónapokban már csak egyet hagytak. aztán azt is „elfelejtette” a vasút a kazeinüzemhez irányítani. Mivel a nagymennyiségű tejsavó tárolására az üzemben nincs lehetőség s a tartálykocsi- hiánya egymást követő napokon megismétlődik, naponta 13 ezer litert a csatornába engednek. A gazdaságok literenként 5 fillérért veszik a tejsavót, de ennél sokkal nagyobb érték vész kárba! A kisvárdaí vasútállomás vezetőségét megkérdeztük a tartálykocsi-hiánnyal kapcsolatban, s azt a választ kaptuk, hogy a mulasztás a debreceni vasút- igazgatóságot terheli, aki a tartálykocsikat eldiszponálta- Reméljük, hogy a vasútigazgatóság tisztázni fogja ezt az ügyet, s intézkedése nyomán meg fog szűnni a naponkénti többszáz forintos kár a kisvárdaí kazein- gyártó üzemben. Újítással 2 millió forint megtakarítás a Nyírbog dányi Kőolajipari Vállatainál Nemcsak a munkások, a műszaki dolgozók, hanem az igazgató is újít a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál. Fülöp János igazgató Szabó Károly főmérnökkel megújította a vaselin-gyártás technológiáját. Régen a gyártást egy alapanyagból végezték, amihez sok vegyszer kellett. Újításuknak lényege az, hogy kísérletezésük alapján háromféle alapanyagból állítják össze a vaselingyár- táshoz szükséges anyagot. Módszerükkel kevesebb vegyszerre van szükség és ugyanannyi anyagból több készárut gyártanak. Egy év alatt 2 millió forintot takarítanak meg az újítással. a kalap is ugrott egyet amint a hosszú főutca esti homályba burkolózó házai felé intett, ahonnan bizonyára a kulcsokat várta a kultúrház kinyitásához. Csak ezután fogott kezet vendégeivel. Nem haragudott komolyan az elnök, hiszen még jócskán volt idő a közgyűlés kezdetéig. Gsakhát az aggodalom: egy jó tsz-elnöknek legyen gondja arra is, hogy a korábban érkezők ne ütközzenek a rideg, zárt ajtóba. Mert voltak korábban jövők: az ajtó mellett már ott ácsorgott egy fiatal nő, amint később kiderült, a fővárosból hazatért fiatalasszony, felvételének megerősítését várta a közgyűléstől. (Különben rajta kívül 31 családtag felvétele került napirendre). — Nézze csak, — mutatott Matyi bácsi a Sándor tanyára vezető földútra. — Most épül az új 3 kilométeres bekötőút. Az állam 3 millióval segít, mi végezzük a földmunkát a mérnök irányításával. Még onnan is csak most kezdenek szivárogni az emberek... — Itt a kulcs, végre! — örvendezett valaki. Néhányan érdeklődve követtek bennünket a kultúrházba a színpad előtti tágasabb helyre. — Nos, itt megbeszélhetjük Kosa elvtárs levelét... — Tudunk róla — válaszolta Matyi bácsi. Kitehetik bátran az újságba az építőbrigándunkat. Látta azt a hat épületet? Gergely elrtársék a járástól Ezzel a beszédtéma is fordult egyet. A járásiak dicsérték az istállók rendjét, tisztaságát, a jó tejelési eredményt. A levélben 12 literes istállóátlagról van szó, PappGyuláék 7,2 literes átlaggal kezdték. Márciusban egy hónap alatt 11,2 literre tornázták fel az istállóátlagot. Ekkor ajánlották fel április 4-rs, hogy kikerekítik az eredményt 12 literre. És ezt meg is tették; persze a borjak tejét is bele kell számítani az eredménybe. De mitől emelkedett ilyen gyorsan a tej? — A jó fajta, a pontos étrend, a szakszerű gondozás és a silócsalamádé — összegezte röviden Papp Gyula, aki restelkedve tette hozzá, hogy tavaly még ő is lecsepülte a silót. Záhonyban adták át éá Ezt a szép új épületet április 15-én adták át 16 záhonyi vasutas családnak. Május végéig további 32 lakás építése fejeződik be. — Gyuszi bácsi kérem, elromlott a töltőtollam, tessék szíves lenni megcsinálni... Nekem a szemüvegem rossz... Leesett a táskámról a zár. Hogy kell megcsinálni a képkeretet? ... Gyuszi bácsi ezt kérem, Gyuszi bácsi ezt tessék megjavítani. — Hányszor, de hányszor fordulnak kérelemmel naponta az ezermesterhez, az oklevél nélküli, de ízig-vérig pedagógus- szívű emberhez a volt Andrássy-kastély lakói Tiszadobon... És Bon- gor Gyula mindig szívesen segít. A tornyos kastély kis padlásszobája valóságos népművész műhely. Itt tanítja, neveli a fafaragás mesterségére Gyuszi bácsi a gyermekváros ügyeskezű lakóit. Ezerkilencszáznegyven- hat óta van a Tiszadobi Gyermekváros szolgálatában, s minden esztendőben 30—40 gyermeket tanít meg barkácsolni, mely már nem is barkácsolás, hanem igazi népművészeti munka. Előbb Bongor Gyula gyermekfelügyelő volt, majd irodasegédtiszt, s ötvenegy óta nevelő. Oklevél nélkül, de teljes szívével, akaratával, minden percét a város lakóinak szentelve. Kora hajnaltól késő éjszakáig itt lehet megtalálni a lombfűrészek, kontralemezek birodalmában. Ö neveli gyermekeit az életre. Irányításával festették ki a hálószobát a tanulók, varázsolták újjá a szoba ágyait. Ha a látogató kezébe vesz egy-egy igazán művészi módon elkészített, fából faragott szarvasmintákkal, virágokkal, népi motívumokkal ékesített szelencét, nem is hinné, hogy tizenhárom- tizennégy éves gyerekek készítették. Található itt hajómodell, amely díjat nyert a megyei versenyen, szovjet, svéd vendég részére készített emléktárgy, gyönyörű, díszes faragású fényképtartó a gyermekváros látképével, csodás éjjeli lámpa, apró, leheletfinomsága darabokból összeállított toalett, ügyes kezek-for- málta cigarettatartó, szebbnél-szebb játékok... S valamennyi Gyuszi bácsi tanácsai mellett, irányításával készült.. Végtelen türelme van ennek az embernek. Ö segített Németh Ferinek, — akit az NDK-ba jutalomüdülésre küldtek, — hogy igazán szép és méltó ajándékot vigyen magával a német pajtásoknak, Pintér Lalinak, aki Csehszlovákiába vitte el a tiszado- biak hírnevét, művészi képkeretet vitt magával... Gyuszi bácsi a tervezu is. De ért a zenéhez is, s ha rossz a dob, megjavítja, s ügyes kezével, vas-szorgalmával, s nagy akarattal készít maketteket, s így vezeti oe tudományába, s szeretteti meg kis tanítványait a barkácsolással. Sok játék van, amit szinte sorozatban gyárthatnának s értékesíthetnének is. Érdemes lenne, az illetékesek felfigyelnének munkájukra, csak egy baj van: nincs elég, s nincs mindig anyaguk. Segíthetnének rajtuk az asztalosipari ktsz-ek, a Keletmagyarországi Faipari Vállalat, elküldhetnék a már semmire nem használt kontralemez-hulladék?- kat, melyeket itt nagyszerűen tudnak hasznosítani ... Mert ezekből készülnek az ezermester irányítása mellett azok az igazán szépséges lombfűrész-munkák, amelyeket magam is megcsodáltam... Hálásak lennének Bongor Gyula és tanítványai, » ha kevéssel is, de egyben segítenének neki abban, hogy a Tiszadobi Gyermekváros tovább, öregbítse hírnevet. <f. kJ EZERMESTER 3