Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-19 / 90. szám

A csodavárás ára Új vonal „lépett be" Amolyan postás-szakkifejezés ez. Azt jelenti, hogy nőtt a ielefonelőfizetők tábora. A szvak mögött pedig műszerek, szerelők sora, kapcsolások, kötések, aprólékos ellenőrzés, s amikor tárcsázunk, vagy a kihívott fél jelentkezik, talán nem is gondolunk ezekre. — A képen: Pénzes Mihály az egyik nagykállói ház tetején új vonalat köt be. A vasút mialt naponta 13 ezer liter tejsavó kárbavész Kisvárdcm KÖM Árpid, a koesordl községi tanács vb-elnöke nemrég lelkes hangú levelet Irt az Cj Elet Tsz- rőL Megjegyezte, hogy Kocsord sínesen • világ végén, bárki meggyőződhet a valóságról. Ilyen ösztönzésre született meg ez az Írás. Matyi bácsi — így nevezik a kocsordiak. Jakab T. Mátyást, az A hat épület — 2 húszférőhe- Tyes fiaztató, egy kétszázötvenes suIdőszel 1 ás és három darab százhuszas hizlalda — valóban állt már, csupán két épület várta a befedést. Szép látvány együtt, egész nagy farm. Egy hónap alatt felépíteni nem volt kis do­log. A KISZ-munkacsapat tag­jai: Pankotai Zoltán ácsmester, Jakab András, Jakab Sándor, Tóth Árpád és Bihari Mihály se­gédmunkások kitettek magukért. A többit is dicséret illeti feltét­lenül... — Ügy igaz! — bólogatott büszkén Jakab Géza növényter­melési brigádvezető, aki többed- magával az imént érkezett. — Higyje meg, hogy általában nagy az igyekezet, nem úgy, mint ta­valy. Az én brigádom is állja a sarat. — Sorolta mi mindent végez­Kncaordi helyzetkép Űj Elet Tsz elnökét — éppen a kultúrház előtt topogott kissé tü­relmetlenül várakozva, amint a lakásán kapott útbaigazítás alap­ján rátaláltam. — Nem értem, hol késlekednek a kulccsal — zsémbeskedett a rá jellemző sebesjárású beszédmodo­rában. A zömök, testes ember de- resedő fején még tek el a tavaszon. — Jakab Cs. Gusztáv is gyűri ám! Csak 5 napja, hogy befogott egy pár csikót és már munkaegységet keres vele... — Az építőbrigádban sem volt mindig ilyen jó az egyetértés — térítette vissza a beszélgetés irá­nyát valaki. Mondták is nekik, amikor a brigád április 4-re ké­szülődve módosította felajánlását, hogy három helyett hat épületet vállalt tető alá hozni: „Tavaly egész évben csak két épületet kínlódtatok össze, most meg ha­tot akartok egy hónap alatt? Nevetséges...” Csakhogy az épí­tők rávertek ám a szög fejére amúgy istenesen. Április 4-re még a téliesítéssel is végeztek. Az új fiaztatóban pedig folyik a fialta­tás... Közben újabb vendégek érkez­tek: Csak most látja be, hogy mi­lyen olcsó és jó takarmány az és bőven van, még az egyik szom­szédos tsz-nek is adtak át egy „gödör”-re valót. Jakab Géza az elnökre kacsint­va ösztökélt, kérdezzem csak: Mit szól a vezetőség a baromfihoz ? A kérdést nem kellet ismételni, Matyi bácsi így válaszolt: — Tavaly magam is ellenez­tem. Azóta a tapasztalat meg­győzött bennünket.: kell a tag­ságnak a baromfi a jövedelem fokozásához, a városnak pedig a baromfihús és a tojás. Ezért ha­tározatba vettük, hogy minden tsz-tag adjon a közösbe egy tojót. Három nap alatt 517 tyúkot adtak be, mostanig pedig 589-re nőtt a közös tyúkállomány, de rövide­sen eléri a tervszerinti 700 dara­bot. ★ Néhány jellemző vonása ez csu­pán a kocsordi változásnak, de híven tükrözi az egy esztendő alatt megtett nagy lépést előre. Tavaly még sűrűn felütötte fejét a kétkedés, a visszahúzás szirén­hangja. Ma már ilyen hangot nem hallani, sőt nagy a buzga­lom, nagy az igény arra, hogy mindenki dolgozhasson. Már so­kan felismerték, hogy kár volt húzódozni a múltban a tsz-től, a közös munkák végzésétől. Hányán lehetnek olyanok, akik vonakodtak részt venni a közös munkákban különféle indokokra hivatkozva? Mekkora lehet az a summa, amitől sokan elestek a gáncsoskodók szava miatt? Matyi bácsi szerint ezt felmérni sem lehet. Az a néhány kocsordi is elég nagy árat fizetett a csoda­várásért s ebből okulhatnak má­sutt is. Zajtai Antal. A Tejipari Vállalat kisvárdaí J kazeingyártó üzemében nap, mint nap ilyen jelentéseket kénytelenek tenni a vállalat központjának: „Vasúti tartály- kocsi hiánya miatt 13 ezer liter tejsavó elfolyt”. így volt ez március 20-án, 22-én, sőt április 3-án, 5-én, 6-án is. A tejsavót az üzem szerződés szerint eladja sertéstenyésztés­sel foglalkozó gazdaságoknak. Nagy mennyiséget szállítanak többek között Nyíregyházára, amihez időben és szabályszerű­en beterveztették a vasúttal a tartálykocsit. Kisvárdán öt da­rab tartálykocsiból az utóbbi hó­napokban már csak egyet hagy­tak. aztán azt is „elfelejtette” a vasút a kazeinüzemhez irányíta­ni. Mivel a nagymennyiségű tejsavó tárolására az üzemben nincs lehetőség s a tartálykocsi- hiánya egymást követő napokon megismétlődik, naponta 13 ezer litert a csatornába engednek. A gazdaságok literenként 5 fillé­rért veszik a tejsavót, de ennél sokkal nagyobb érték vész kár­ba! A kisvárdaí vasútállomás ve­zetőségét megkérdeztük a tar­tálykocsi-hiánnyal kapcsolatban, s azt a választ kaptuk, hogy a mulasztás a debreceni vasút- igazgatóságot terheli, aki a tar­tálykocsikat eldiszponálta- Re­méljük, hogy a vasútigazgatóság tisztázni fogja ezt az ügyet, s intézkedése nyomán meg fog szűnni a naponkénti többszáz forintos kár a kisvárdaí kazein- gyártó üzemben. Újítással 2 millió forint megtakarítás a Nyírbog dányi Kőolajipari Vállatainál Nemcsak a munkások, a műszaki dolgozók, hanem az igazgató is újít a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál. Fülöp János igazgató Szabó Károly főmérnökkel megújította a vaselin-gyártás technológiáját. Régen a gyártást egy alapanyagból végezték, ami­hez sok vegyszer kellett. Újításuknak lényege az, hogy kísérlete­zésük alapján háromféle alapanyagból állítják össze a vaselingyár- táshoz szükséges anyagot. Módszerükkel kevesebb vegyszerre van szükség és ugyanannyi anyagból több készárut gyártanak. Egy év alatt 2 millió forintot takarítanak meg az újítással. a kalap is ugrott egyet amint a hosszú főutca esti ho­mályba burkolózó házai felé in­tett, ahonnan bizonyára a kulcso­kat várta a kultúrház kinyitásá­hoz. Csak ezután fogott kezet vendégeivel. Nem haragudott ko­molyan az elnök, hiszen még jócskán volt idő a közgyűlés kez­detéig. Gsakhát az aggodalom: egy jó tsz-elnöknek legyen gond­ja arra is, hogy a korábban ér­kezők ne ütközzenek a rideg, zárt ajtóba. Mert voltak korábban jövők: az ajtó mellett már ott ácsorgott egy fiatal nő, amint ké­sőbb kiderült, a fővárosból haza­tért fiatalasszony, felvételének megerősítését várta a közgyűlés­től. (Különben rajta kívül 31 családtag felvétele került napi­rendre). — Nézze csak, — mutatott Ma­tyi bácsi a Sándor tanyára vezető földútra. — Most épül az új 3 kilo­méteres bekötőút. Az állam 3 millióval segít, mi végezzük a földmunkát a mérnök irányításá­val. Még onnan is csak most kezdenek szivárogni az emberek... — Itt a kulcs, végre! — örven­dezett valaki. Néhányan érdeklődve követtek bennünket a kultúrházba a szín­pad előtti tágasabb helyre. — Nos, itt megbeszélhetjük Kosa elvtárs levelét... — Tudunk róla — válaszolta Matyi bácsi. Kitehetik bátran az újságba az építőbrigándunkat. Látta azt a hat épületet? Gergely elrtársék a járástól Ezzel a beszédtéma is fordult egyet. A járásiak dicsérték az istállók rendjét, tisztaságát, a jó tejelési eredményt. A levélben 12 literes istállóát­lagról van szó, PappGyuláék 7,2 literes átlaggal kezdték. Március­ban egy hónap alatt 11,2 literre tornázták fel az istállóátlagot. Ek­kor ajánlották fel április 4-rs, hogy kikerekítik az eredményt 12 literre. És ezt meg is tették; persze a borjak tejét is bele kell számítani az eredménybe. De mi­től emelkedett ilyen gyorsan a tej? — A jó fajta, a pontos ét­rend, a szakszerű gondozás és a silócsalamádé — összegezte rövi­den Papp Gyula, aki restelkedve tette hozzá, hogy tavaly még ő is lecsepülte a silót. Záhonyban adták át éá Ezt a szép új épületet április 15-én adták át 16 záhonyi vasutas családnak. Május végéig további 32 lakás építése fejeződik be. — Gyuszi bácsi ké­rem, elromlott a töltő­tollam, tessék szíves lenni megcsinálni... Nekem a szemüvegem rossz... Leesett a tás­kámról a zár. Hogy kell megcsinálni a képkere­tet? ... Gyuszi bácsi ezt kérem, Gyuszi bácsi ezt tessék megjavítani. — Hányszor, de hányszor fordulnak kérelemmel naponta az ezermester­hez, az oklevél nélküli, de ízig-vérig pedagógus- szívű emberhez a volt Andrássy-kastély lakói Tiszadobon... És Bon- gor Gyula mindig szí­vesen segít. A tornyos kastély kis padlásszobája valóságos népművész műhely. Itt tanítja, neveli a fafara­gás mesterségére Gyu­szi bácsi a gyermekvá­ros ügyeskezű lakóit. Ezerkilencszáznegyven- hat óta van a Tiszadobi Gyermekváros szolgála­tában, s minden eszten­dőben 30—40 gyermeket tanít meg barkácsolni, mely már nem is bar­kácsolás, hanem igazi népművészeti munka. Előbb Bongor Gyula gyermekfelügyelő volt, majd irodasegédtiszt, s ötvenegy óta nevelő. Ok­levél nélkül, de teljes szívével, akaratával, minden percét a város lakóinak szentelve. Kora hajnaltól késő éjszakáig itt lehet megtalálni a lombfűrészek, kontrale­mezek birodalmában. Ö neveli gyermekeit az életre. Irányításával festették ki a hálószo­bát a tanulók, varázsol­ták újjá a szoba ágyait. Ha a látogató kezébe vesz egy-egy igazán mű­vészi módon elkészített, fából faragott szarvas­mintákkal, virágokkal, népi motívumokkal éke­sített szelencét, nem is hinné, hogy tizenhárom- tizennégy éves gyere­kek készítették. Talál­ható itt hajómodell, amely díjat nyert a me­gyei versenyen, szovjet, svéd vendég részére ké­szített emléktárgy, gyö­nyörű, díszes faragású fényképtartó a gyer­mekváros látképével, csodás éjjeli lámpa, ap­ró, leheletfinomsága da­rabokból összeállított toalett, ügyes kezek-for- málta cigarettatartó, szebbnél-szebb játékok... S valamennyi Gyuszi bácsi tanácsai mellett, irányításával készült.. Végtelen türelme van ennek az embernek. Ö segített Németh Feri­nek, — akit az NDK-ba jutalomüdülésre küld­tek, — hogy igazán szép és méltó ajándékot vi­gyen magával a német pajtásoknak, Pintér La­linak, aki Csehszlová­kiába vitte el a tiszado- biak hírnevét, művészi képkeretet vitt magával... Gyuszi bácsi a tervezu is. De ért a zenéhez is, s ha rossz a dob, meg­javítja, s ügyes kezé­vel, vas-szorgalmával, s nagy akarattal készít maketteket, s így vezeti oe tudományába, s sze­retteti meg kis tanítvá­nyait a barkácsolással. Sok játék van, amit szinte sorozatban gyárt­hatnának s értékesíthet­nének is. Érdemes len­ne, az illetékesek felfi­gyelnének munkájukra, csak egy baj van: nincs elég, s nincs mindig anyaguk. Segíthetnének rajtuk az asztalosipari ktsz-ek, a Keletmagyar­országi Faipari Vállalat, elküldhetnék a már semmire nem használt kontralemez-hulladék?- kat, melyeket itt nagy­szerűen tudnak haszno­sítani ... Mert ezekből készülnek az ezermester irányítása mellett azok az igazán szépséges lombfűrész-munkák, amelyeket magam is megcsodáltam... Hálá­sak lennének Bongor Gyula és tanítványai, » ha kevéssel is, de egyben segítenének neki abban, hogy a Tiszadobi Gyermekváros tovább, öregbítse hírnevet. <f. kJ EZERMESTER 3

Next

/
Thumbnails
Contents