Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-16 / 88. szám

Az étetttk tamilunk (S. oldal) ★ Családi vasárnap í». oWaL) r ” ” XVIII. ÉVFOLYAM, 88. SZÄM Ara 70 iillór 1961. ÁPRILIS 16. VASÁRNAP Asztronauták (5. oldal.) ★ Kulturális életünkből (6. oldal.) Ciolkovszkij nagyszerű előrelátását a kommunista párt vezette szovjet nép valósította meg Több mint ezer szovjet és külföldi tudósító előtt tartott sajtótájékoztatót Gagarin MOSZKVA, (TASZSZ): Jurij Gagarin, a világ első űr­hajósa szombaton Moszkvában sajtóértekezletet tartott. Már a reggeli órákban özönlött a tömeg a tudósok háza felé. A mintegy ezer személyt befogadó terem zsúfo­lásig megtelt a legnagyobb szovjet és külföldi hírügynöksé­gek, lapok, a rádió és a televízió tudósítóival. Az újságírók viharos ünnepléssel fogadták a teremben megjelenő Gagarin őrnagyot, aki mosolyogva, két kezét magasba emelve üdvözölte az egybegyűlteket. A sajtóértekezletet Alekszandr Nyeszmejanov, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Alekszandr Nyeszmejanov megnyitója Nyeszmejanov hangsúlyozta, hogy Gagarin páratlan bátorsá­got, kitartást és önuralmat tanú­sított. Az utat megelőző éjszakán az első űrhajós jól aludt. Néhány órával az út megkezdése előtt ébresztették fél. Szívverése a re­pülőút előkészítése idején és a rakéta indítása után is 70—75 között mozgott. Tréfálkozó han­gulatban volt és jókedve csak erősítette benne azt a meggyőző­dést, hogy az út sikerülni fog. Amikor Gagarinnak jelentet­ték, hogy kiadják a parancsot a rakétahajtóművek megindítására, az űrhajós vidáman felkiáltott: „Nos, gyerünk!” Nyeszmejanov akadémikus el­mondotta, hogy az űrhajó pályá­ra bocsátásának folyamán, midőn a nagyteljesítményű rakétahajtó­művek dolgoztak, s az űrutas érezte a túlterhelés, a vibráció és a zaj hatását, Gagarin a re­pülésnek még ebben a feszült pil­lanatában is minden szükségeset közölt, mégpedig nemcsak közér­zetéről, hanem az űrhajó fülké­jében elhelyezett rendszerek mun­kájáról is. Az űrutas az atmoszféra sűrű rétegein áthaladva, amikor meg­pillantotta a Földet, felkiáltott: „Ez aztán gyönyörű!” — Megtörtént a legnagysze­rűbb hőstett, új ragyogó oldal ke­rült az emberi civilizáció törté­netébe — hansúlyozta a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. Kijelentette, hogy ez a kom­munista párt és a szovjet kor­mány vezette szovjet nép. — Ez a tudósok, konstruktőrök, mérnökök, technikusok és mun­kások nagy kollektíváinak hőstet­te. Jurij Gagarinnak, a szovjet haza nagyszerű fiának hőstette, akinek neve immár legendássá vált. Alekszandr Nyeszmejanov em­lékeztetett Konsztantyin Ciol- kovszkij nagyszerű előrelátására. Hangsúlyozta, hogy a csilla­gokhoz vezető utat a XX. szá­zad küszöbén a senki áljai el nem ismert lángeszű Cioi- kovszkij mutatta meg először az emberiségnek. Műveiben kifejtette az űrhajózás alapjait, annak a tudománynak alapjait, amelynek legragyogóbb diadalát az emberiség éppen ma ünnepli. Alekszandr Nyeszmejanov ez­után átnyújtotta Jurij Gagarin­nak a „Konsztantyin Ciolkovszkij” arany érmet, amellyel a Szovjet­unió Tudományos Akadémiájának elnöksége tüntette ki. (Ezt az érmet azoknak ítélik oda, akik kiemelkedő munkát vé­geztek a bolygóközi közlekedés területén). Ezután Nyeszmejanov akadémi­kus Jurij Gagarinnak adja át a szót. Gagarin beszéde — Sok ember érdeklődik az életrajzom iránt, — kezdi Gaga­rin. — Olvastam a lapokban, hogy vannak az Amerikai Egye­sült Államokban komolytalan em­berek — távoli rokonai Gagarin hercegnek, akik úgy gondolják, hogy én ennek a hercegnek va­gyok az utóda. Csalódnak — mondja nevetve Gagarin. — Ko­molytalanul és nem egész becsü­letesen járnak el ezek az embe­rek. Egyszerű szovjet ember va­gyok én. Az űrhajó hőse 1934. március ’'-én a szmolenszki terület kol­hoz parasztjának fiaként szüle­tett. Szülei az 1917-es forrada­lomig szegényparasztok voltak. Nagyapja és nagyanyja ugyan­csak szegényparaszt volt. — így aztán láthatják, hogy őseim között nincsenek híres her­cegek, — mondta tapsvihar kísé­retében és hozzáfűzte, hogy — csalódást kell okoznia „úgyneve­zett rokonainak”. Jurij Gagarin elmondotta, hogy az ipari szakiskola befejezése után belépett a szaratovi ipari technikumba. — Legrégibb álmom — hang­súlyozta Gagarin —, hogy repülő lehessek. Repülni akartam, és ezért a technikummal egyidőben befejeztem a szaratovi repülő­klub tanfolyamát. Mint az űrhajós közölte, 1957- ben elvégezte az orenburgi repü­lőiskolát, ahol megkapta a va­dász repülői kiképzést. Elmondta, hogy állhatatos ké­résére vették fel azok közé, aki­ket űrhajózásra előképeztek. Ez­után közölte, hogy a szovjet tu­dósok által kidolgozott rendszer­nek megfelelő előkészítésben vett részt, alaposan tanulmányoz­ta a technikát. — Nagyon boldog vagyok — jelentette ki Gagarin, — ha­tártalan hálát érzek a kom­munista párt és a szovjet kormány iránt azért, mert ne­kem adták ezt a megbízatást. Az utat hazámért, a hős szovjet népért, a kommunis­ta pártért tettem. — A technikát igen jól ismer­tem, megbízható —, fűzte hozzá — és én ugyan úgy, mint min­den bajtársam, egyáltalán nem kételkedtünk a repülőút sikeres­ségében. Gagarin hozzáfűzte, hogy a ma­gasban is kifogástalan volt a köz­érzete. Amikor az űrhajó ráhe­lyezkedett pályájára, tehát az út első, úgynevezett aktív szakaszá­ban sem a túlságos megterhelés, sem a zaj, sem a vibráció nem hatott rá nyomasztóan, llymódon eredményesen végrehajtotta a re­pülőútra megadott programot. — A pálya elfoglalása és a hordozórakétától való elválás után — mondotta Gagarin — je­lentkezett a súlytalanság. Ez az érzés eleinte kissé szokatlan volt. bár rövid időre az előtt is átestem súlytalanságom. Hamarosan hoz­zászoktam. — Hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a súlytalan­ság hatása nem érezhető a szer­vezet munkaképességén, az élet­tani funkciók teljesítésén. Közölte, hogy az egész re­pülőút alatt eredményes mun­kát végzett a megadott prog­ram szerint, sőt evett is és vizet is ivott. Több vonalon, többek között telefonon és rádión állt kapcso­latban a Földdel. Figyelte kör­nyezetének jelenségeit és észle­leteit továbbította. Megfigyelésé­nek eredményeit az űrhajó nap­lójába is bevezette és magneto- gonra felvette. Gagarin elmondta, hogy ezután a repülés programjában elő­irányzott, meghatározott időben megérkezett a leszállítási parancs, Az űrhajót megfelelő irányba té­rítették, működésbe lépett a fé­kező berendezés. A leszállás a repülés program­jában előírt módon történt. A földetérés a megadott körzetben történt. Gagarin részletesen beszámolt az űrrepülés közben tett megfi­gyeléseiről. s a Föld felületére, vetett árnyé­kukat — mondotta. — Az égbolt egészen sotétszí- nű — folytatta az űrhajós, — s a csillagok fényesebbek és hatá­rozottabb körvonalúak, mint a Földről szemlélve. Magának a Földnek igém jellegzetes és na­gyon szép kék iénykoszorúja van. Ez a fénykoszorú igen jól lát­|ható, amikor a horizontot szem­léljük. A világoskék színtől a kéken, sötétkéken, ibolyám ke­resztül a mély feketéig egyenle­tes az átmenet. — Az árnyékból való kijutás­kor — folytatta Gagarin — a Nap átvilágítja a földi atmosz­férát, s az egész fónykoszorú va­lamelyest más színt ölt. Magán a Főid horizontján vi­lágos narancsszínű sávot le­het megfigyelni, amely ké­sőbb a szivárvány minden szí­nében pompázva megy át az égbolt mély fekete színébe. — Nagyon gyorsan bekerültem a Föld árnyékkúpjába. A sötét­ség gyorsan beköszöntött — mondta. Hozzáfűzte, hogy ebben az idő­bem a Föld felszínén semmi sem volt látható. — Először az óceán fölött haladtam el. A csillagok' viszont igen jól látszottak. A) | Ezután Norair Sziszakjan aka­démikus emelkedett szólásra. El- j mondotta, hogy az űrhajós elő- ! készítésének legfontosabb fejeze­te olyan laboratóriumi feltételek j megteremtése volt, amelyek a le- ! hető legteljesebben utánozták az űrrepülés sajátosságait. Ilyem la­boratóriumi feltételeket a Földön és repülőgépeken sikerült meg­valósítani. Közölte, hogy az űrhajós előké­szítése bonyolult tudományos 1 problémát jelentett. — Az űrha­— A Föld 175—300 kilométef magasságból kitűnően látszik. Fe­lülete hozzávetőleg ugyanolyan képet mutat, mint nagy magas­ságokban repülő, sugárhajtású gépről szemlélve. — Nagyon jól megkülönböztet­hetők a hegységek, a nagy folyók, szigetek, partvonalak, tavak. ugyancsak igen gyorsan és hir­telen mpnt végbe, — közölte Ga­garin. — A kozmikus repülés ténye­zőinek hatását — hála a jó ki­képzésnek — igen jól viseltem el, — mondta és hozzáfűzte, hogy jelenleg kitűnően érzi magát. Tapssal fogadták, amikor Jurij Gagarin elmondotta: különösen ki akarja emelni azt a szerető emberi gondoskodást, amellyel a Szovjetunióban a kommunista párt, a kormány és személy sze­rint Nyikita Hruscsov veszi kö­rül az egyszerű embereket. Mindig örülünk más orszá­gok tudományos sikereinek, mondotta Gagarin. Örömmel üdvözöljük majd a koz­moszban más országok űrhajósait, sok sikert kívánunk nekik a vi­lágűr békés meghódításában, együttműködést akarunk velük a kozmikus térség békés használa­tában. A sajtóértekezlet résztvevői vi­haros tapssal fogadták Gagarin e szavait. Újult erővel ünnepel­ték, amikor a hős űrhajós a kö­vetkező szavakkal zárta nyilatko­zatát: Én magam még sokat szeret­nék repülni a világűrben, megtetszett az űrutazás. Sze­retnék elrepülni a Vénusz és a Mars felé, amolyan igazi nagy utat megtenni. jós — fűzte hozzá — természe­tesen csak teljesen egészséges ember lehetett, aki magasfokú intellektuális fejlettséggel és műszaki ismeretekkel rendelke­zik: akaraterős ember, aki feszült helyzetben is rövid idő alatt in­dokoltan dönteni tud, döntéseit azonnal megvalósítja, gyorsan és jól felismeri és értékeli a hely­zetet. (Folytatás a 3. oldalon.) Nagyszerűen láttam a Földet borító felhőket. Föld árnyékkúpjából való kijutás Akaraterőd egészséges ember lehet csak ^ I m r űrhajós.

Next

/
Thumbnails
Contents