Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-14 / 86. szám
Hidegzuhany Új iskola Kistóth Jóskát décem- oer közepén választották meg a Tiszagyöngye Termelőszövetkezet elnökévé. Akkor billent át ez a kis Tisza-menti község is az utolsó családig a tehén tarkától a vasparipás világba. Az emberek itt is, ott is összedugták a fejüket, hogy ha már ilyen szépen összeboronálódott a kicsi a naggyal, akkor olyan vezetőt válasszanak, aki szívén viseli a falu sorsát, nem tesz különbséget a régi rangos és cafran- gos nép közt, hanem mindenki úgy kapja a becsületet, ahogy embersége, munkája után dukál. Az avató gyűlés idejére már az egész falunak kialakult az elképzelése s a figyelem mindjobban Kistóth Jóska felé irányult. Benne kapisgálták azt a „Mózest”, aki száraz lábbal átmasiroztatja őket a „nagy vízen”. Szó se róla, Kistóth rászolgált a bizalomra. Csöndes, fölöttébb szorgalmas, igazságszerető, a gazdálkodás fortélyaiban járatos, kocsmakerülő ember volt. No, szóval. afféle mintaember. Mondogatták is: Jóska helyett három elnök kellene, hogy összeadják azt a sok hasznosat, ami őbenne, egymagában megvan. Mentek itt a <ioi»uk ióL a maguk ösvényén. A járásbeliek is sokszor dicsekedtek azzal, hogy a Tiszagyöngye igazi gyönggyé varázsolódik ha- marost Kistóth. meg a többi vezető keze alatt. A tagok is igyekeztek megmarkolni a munka végét, hogy ne bámulják ott tátott szájjal, üres kéz- zel a sültgalamb születését, amelyet j ószerrel még puskavégre sem kaptak... Az elnök igyekezett helytállni a bizalomért... De, hogy, hogy nem, kezdte magát apránként többre tartani, mint ami valójában... Valahogy aképpen, mintha a szövetkezet sorsa teljesen és elvitathatatlanul csak tőle függne és senki mástól. Kezdett felhagyni apránként a Születésnap előtt régi mértékletességével, városról jött vendégekkel gyakorta elruccant a kocsmába, azzal a gondolattal, hogy hát a falu első emberéhez illik néha egy kis reprezentáció... Egyik alkalommal egyedül vetődött be a kocsmába. Néhányan voltak bent. Egy pillanatra át is futott fejében a gondolat, hogy kifordul, ne lássák amazok, hogy ő, Kistóth Jóska, egymaga... De, ha már bement, nem hagyhatja ott őket szó nélkül, ezért lekezelt az emberekkel. A köpcös Balogh Imre kézfogáskor, mókásan hajlongva, komoly képpel jegyezte meg: — Na, még ilyet. Az elnök elvtárs minket is észrevesz. Hozzánk is leereszkedik, nemcsak... — harapta el a mondat végét, de Kistóth elértette, hogy kikről van szó. Megszórta egy kicsit ez a beszéd, mert..., mert volt benne igazság, most meg különösen rosszúl ütött be, hogy éppen a kocsmába mondják... — Nyolc féldecit, szilvából — szólt oda az elnök a csaposnak. Maga is megdöbbent a saját szavait hallva, de mit csináljon, szükség van itt is egy kis közeledésre... A „körök” megismétlődtek. Az elnök már a harmadik után szabadkozott, hogy megy, mennie kell, de közrefogták: „Jóska, éppen minket nézel le? A többiét elfogadtad?” Nemsokára már forgott vele a helyiség, a lábai elgyengültek. Leültették egy asztalhoz s- ott... elaludt. Hamar Ilire intuit a dolognak. Nem akartak hinni a szóbeszédnek, de azért mind, többen mentek a kocsmába, vagy lestek be az ablakon, kü- ionosén az asszonyíéle. S egyéb sem kellett... Sötét este botorkált haza, hogy legalább az utcán ne lássák a szégyenét. Másnap, még FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 43. — Felírtam a kívánságaimat . mindig zúgó fejjel, összehívta a vezetőséget. Már mindenki tudott mindent... — Váltsanak le, emberek, | váltsanak le — hajtogatta mindegyre. — Mert ilyen szé- gyen. ilyen még nem esett ve- ' lem... í Az öreg Kozák Béni bácsi, a j többiek sopánkodása, meg az | elnök yédelmezgetése közepet- ! te megszólalt. — Ide figyelj. Jóska! Eszünkbe’ sincs most, hogy leváltsunk, j Emberek vagyunk, te is. mi is. ! Megesik az... De..., de, hallod. !, megbüntetünk... Meg, az ár- gyélusodat! Nem is annyira | miattad, hanem a falu miatt..: j Mert aki vétkezik, annak büntetés jár... ezután is. Akárkinek hívják... — Azt javaslom — fordította a szót Béni bácsi a többiek felé —, azt javaslom, hogy büntessük egy hét munkára.... trágyahordásra... Az lteiet után kábultabban ment haza, mint előző este a kocsmából. Egész nap rágta magát, rágta az egész, ami megesett vele. Egész éjjel le sem hunyta a szemét. Gondolkodott és gondolkodott. Hanem, amikor felharsant a kakasok kardala, gondolkodás nélkül ugrott ki az ágyból. Felöltözött és ment az öreg Kozák Bénihez. Bezörgetett hozzá. — Béni bátyám! Itt vagyok, munkára... Az öreg nagy harákolások közt bújt elő a házból, végignézett az elnökön, majd hátraintett az udvarba. — Itt az én szekerem fogd be a lovakat. Én most úgyis olyan gethes vagyok, ma hordhatod a trágyát az én udvaromról. Holnap..., holnap meg, majd meglátjuk... — mondta és nagy bajusza alatt láthatatlanul mosolygott a görnyedten álló, zavarában nagyokat hallgató elnökre. Samu András BBBBBBBBBB aildsall A korszerű, nevelői lakással is ellátott új iskolában tanulnak már az új tanítási évben a bökönyi gyermekek. (Hammel József felvétele.) 3 375 liba értékesítésére kötöttek edchií szerződést a porcsaímaiak A esengeri járási aktiván a porcsalmai tanács elnöke, Csehi elvtárs javasolta, hogy csatlakozzanak a tiszaberceli felhíváshoz, s ha nem is kizárólag sertésből, hanem egyéb vágó állattal együtt — száz kilogramm összes élősúlyt számítva — oldják meg az „ahány család, annyi hízott sertés” mozgalmat. A napokban érdeklődtünk, hogy Porcsalmán milyen eredményeket hozott eddig a kibontakozott mozgalom. Először arról tájékoztattak, hogy a termelőszövetkezet hétszáz darabos hízott sertés tervéből már 127-et értékesített, újabb ötszázat leszerződött, és a hiányzó hetvenhárom darab alapanyaga is megvan — malacban. A község háztáji gazdaságainak hízott sertés szerződési tervét 130, az előjegyzésekkel együtt 170 százalékra teljesítették. Figyelembe véve az érdeklődést, május elejéig, közepéig a háztáji tervet sikerül megháromszorozMegmondtam, hogy a megfogalmazott feladat kilódítja a gépet az áramok egyensúlyából s a Marax, amikor a feladatot megfejtette, megnyugszik. Ezzel szemben az ember sosem nyugszik meg mert minden megfejtett probléma tíz újat állít eléje. Amint látjátok, a gép nem tud alkotó módon gondolkozni. A gépnek nincs „ötlete” s éppen ez a legnagyobb hiányossága. De ha már így megvádoltam, most meg is kell védenem. A gép tud olyat, amit mi nem tudunk. Például aprólékosan ki tudja elemezni az atommáglya belsejében a robbanó kőzetben vagy valamely csillag belsejében végbemenő jelenségeket. Amint tudjátok, az ilyen gép nem teszi feleslegessé az embert, hanem segít neki és ez a haladás egyetlen útja. — Tanár úr kérem... és hát olyan gépet nem lehetne szerkeszteni, amely maga tudna feltalálni? Csandraszekár egv pillanatig hallgatott. — Most nem. Hogy a jövőben mi lesz... azt nehéz volna megmondanom, egy azonban bizonyos számomra: az embert soha, egyetlen gép sem teszi feleslegessé. Régebben, száz évvel ezelőtt az emberek féltek a gépektől, azt hitték, hogy azok elveszik a munkájukat és a kenyerüket. Pedig nem a gépek voltak a hibásak, hanem a rossz társadalmi rendszerek. Ami pedig a Maraxot illeti... elárulok nektek még valamit. Az imént említettem a zongorát és a zeneszerzőt. Azt hiszem, a hasonlat elég találó. Amilyen igaz az, hogy valóban szép dallamot csak művész tud kicsalni a hangszerből, éppolyan igaz az is, hogy a Marax lehetőségeit, melynek ha korlátozottak is, kétségtelenül rendkívül nagyok, csak a matematikus tudja teljes mértékben kihasználni. Néha, rrúicor éjszakánként itt ülök és dolgozom, különös dolog történik: mintha elmosódnék a határ köztem és a Marax között. Néha a saját fejemben keresem a választ a feladatott kérdésekre, máskor meg ujjaimat végigjártatom a billentyűkön és a feleletet a képernyőkről olvasom le... s a kettő között nem találok semmi lényegbeli különbséget. Tulajdonképpen az egyik is. másik is ugyanaz. Ismét csend állt be, amelyet csak az áramok alig hallható zümmögése töltött be. — Tanár úr kérem... — szólalt meg az egyik fiú a suttogásig tompított hangon — a tanár úr tervezte meg ezt a gépet? Csandraszekár ráemelte csillogó szemét, mintha mély gondolataiból ragadták volna ki. — Mit mondasz, fiam? Hogy én?... Nem, dehogyis. Ügy látszik a mérnökkartárs mondhatott nektek ilyesmit... de én csak egy voltam a sok közül. Emlékszem az időkre, amikor az első gondolkozó gépek megszülettek. Harminc évvel ezelőtt ni. A tanácstagok példamutatása a mozgalomban igen jelentős. Kerezsi Illés tanácstag pél- dálu öt darab sertésre kötött hiz- lalási szerződést. Az állami kedvezményes takarmányjuttatást a legtöbben igénybe veszik. A sertéshizlalási szerződések eredményei mellett igen számottevő a községben a baromfiszerződéskötés, ezen belül is, a helyi viszonyoknak megfelelően a libaértékesítés. A dolgozó parasztok, a kislibák kikelésének sorrendjében, családonként átlag öt-hét darab libát szerződnek értékesítésre, s így eddig 3375 darab libát szerződtek le. A szabadforgalmú baromfi- és tojásértékesítésben is vannak szép eredmények. A földművesszövetkezet első negyedévi tojásfelvásárlási tervét 24 százalékkal teljesítette túl. A féléves élőbaromíifelvásárlás tervének április elsejéig nyolcvan százalékban tett eleget. lehetett. Néhány tudós olyan eszközt, olyan olvasó gépet igyekezett megszerkesz- teni, amely a vak ember szemét helyettesítené. A legnehezebb az volt, hogy a készülék ismerje fel a betűket, tekintet nélkül arra, hogy nagy vagy kis betűkről, nyomtatott, vagy írott betűkről van-e szó, mint ahogy felismeri őket a mi szemünk. Mikor végre sikerült kieszelni a gép ismerős fiziológusnak, anélkül, hogy megmondta volna, miről van szó. A fiziológus ránézett és így szólt: „De hiszen ez a /látóközpont idegsejtjeinek negyedik rétege az agyban...” így állt elő az agy működését utánzó első gép. Igaz, hogy csupán egyféle működését, de hiszen ez még csak a kezdet volt... A mély csendben figyelő fiúk között mozgolódás támadt. A legkisebbik hirtelen előrenyomakodott pajtásai hóna alatt, amíg feje a pult fényes szélénél bukkant fel s vérvörösen, lihegve vágta ki: — Tanár úr kérem! Én csak tizennégy éves vagyok, de... ne tessék kinevetni! Én még sosem láttam ilyen okos embert! Tessék megmondani, mit csináljunk, hogy mi is olyanok legyünk, mint a tanár úr? Csandraszekár a fiúra emelte nyugodt* fekete szemét. — Messze vagyok én az eszménytől — felelte —, de nem is akarnék eszményi lenni. Ha van bennem valami érték, legfeljebb az, hogy szeretem a matematikát. Mit mondanék még nektek? Egyik tanárom megajándékozott egy elvvel, amihez igyekeztem hű maradni. Ez az elv — soha meg ne pihenj habáraidon! Sohase elégedjünk meg azzal, amit már megtettünk, folyton haladjunk tovább. E parancs hatását megtaláljuk minden olyan ember életében, aki valamit elért. Amikor Mas Planck hosszú évek nehéz munkája után kimutatta az energia kvantumtermészetét, a sekélyes elméjű emberek ezt a sok fáradozás dicséretes megkoszorúzásának a művét befejezettnek tekintették.
