Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-30 / 100. szám

Vörös tér Jártam a vörös, szent májusokat ünneplő helyen, el­néztem az egyre kopó köveket a Vörös téten, etettem a galambokat a hagymakupola«, szivárvanyszinofen játszó templomra názó Történelmi Múzeum előtt, S magam felé képzeltem a helyet, ahöl ezer kilencszázl izénk liehe ben a kor nagy gondolkodójának oldaláról fogadta a moszkvaiaknak a Magyar 'tanácsköztársaságnak kijáró üdvözlését Sza- mueliy népbiztos... A vörös díszbe öltözött Kreml tornyain magyar nyelvű feliratokat üdvözölt akkor a tavasz, a má­jus elseje: Világ proletárjai, egyesüljetek! Lenin beszélt: „Á pföletárriáp megünneplése nemcsak nálunk változott meg. A munkások világszerte az imperia­lizmus elleni hafc útjára íéptek. A felszabadult munkás­osztály diadalmasan ünnepli ezt a nápbt szabadon és nyíl­tan nemcsak Ífzovjet-Oroszorszagbán, hanem Tánaes- Magyarországon és tanács-BajorörSzágbari is" dugott a tér, s itt ünnepelt lélekben tfefV Yöfktől Tokióig, az Északt Sarktól az Aranypartig a világ munkássága. Üdvözöltek a Szovjetuniót, a Tanács-Köztársaságot, a bajor munkásságot. vörös tér... Szimbóluma lettéi a nemzetközi munkásság összefogásának. Neved hallatán megremeg a bitang, de fcsillögnah a muhkásszemek! tía itt ünhepeiriek, ünnepet ül a világ vasmdrkú nemzetsége. Kreml, tornyod harangjátéka Oly megnyugtatón zengett és reméhytkeltŐ volt akkor is, amikor közel két évtizede SS-csizmák taposták a fővárosba vezető utakat, s robbant a bomba, dörögtek a íegyverék. De Moszkva ünnepelt!... Május elseje volt akkor is, a prolfctárnemzetköziség szent napja S felzúgott a hajrá, a múhkásHifrinuSZ, s e helyről öntöttek bizalmat és reményt a csüggedökbc, a kishitüekbe... S újból kebledre ölelted az új kor gyermekeit, a győze­lem hőseit, akik elűzték a gonoszt. Infttsn harsogta a rádió Északra és Délre, Keletre és Nyugatra az új korszak dia­dalát, s e helyről hangzott fél a Béke szózata... Vörös tér! Minden május elsején bíborba öltözöl, hogy magasabbra szítsd a földgolyó még elnyomott népeiben a szent haragot, hogy a megszületett szocialista világtábor . nemzeteivel együtt, ünnepelj, hogy köszörihsd a rabigából felszabadult másfélmilliárd embert, fehéret és feketét, sárgát és barnát, az erejére ébredt, láncát tépő Afrikát; Latin-Amerika hő­siesen küzdő fiait, Ázsia, Ausztrália népét, hogy köszöntsd az Üj ember diadalát. Májtís elseje a rriuftRáSosztály nemzetközi összefogásá­nak harci riadója, melynek itt a Vörös téren és Petrográ- don, az Aurórán és a2 Urálbah fújták meg először kürtjeit ügy, hogy beleremegett a régi rend. S ezért valljuk Adyval együtt: törüljön ma minden bilintseS többi, mért a Tavaszt nem tudták megkötözni...” Nem! Mert az a Tavasz, mely 1917-ben rügyeket nyitott, örökké Virágzik! Az egész emberiség üli most ühhepét Moszkvában a Vöfös téren. Ünnepelünk, mert az Ember — a munkás — őri ás lett, szovjet ember hódította meg elsőnek a Kozmoszt s ez úgy is aranybetűkkei kerül a történelembe, mint a nemzetközi prólétáriátüs győzéime. Vörös tér, májUS! Köszöhtsd az új kort, ühftépeld az Embert. fárkAs Kálmán. „Több mint harmincmillió amerikai meghalt, de a többiek ecetben maradtak 6s folytatják a háborút" \ iegyvérkezési hajsza sutéi komédiája az Egyesült Államokban lüatetés i\ctrdurkban Néw York, (TASZ8Z): Pétiteken délután. 4 órakor az Egyesült Állafnok varasai fölött felüvüitöttek a szirénák. Á UPÍ hírügynökség távirógépéin gyor­san kopogtak a betűk: „az ellen fél interkontinentális fafeétái és bombázói csapást mérnek az Egyesült Államokra. Támadás érte az ország legnagyobb köz­pontját”. Igaz, hogy a hírügynök­ség sietett megnyugtatni előfizetőit közülve, hogy csupán gyakorlatról van szó, de az Egyesült Államok polgári és katonai mozgósítási hivatala egészen komolyan szer­vezte ézt á kétes célzatú gyakor­latot. A szirénák hangjára az utcá­kon megálltak a gépkocsik, a rendőrök az óvóhelyekre tusz­kolták a járókelőket. Az isko­lákban beszüntették a taní­tást. Washingtonban 5Wjo állami tiszt­viselő sietve „Biztos helyre me­nekült”. A rádió és a televízió beszüntette műsorát. Az embe­rek zenei műsor és reklámok helyett egyre Csák azt hallot­ták, hogy sürgősen menjenek lb az óvóhelyre. Ezután közvetítette a rádió Kennedy elnök hangsza­lagra vett üzenetét. Áz elnök közölte, hogy Háború, nem vár­ható, de hozzáfűzte: „minden szükSéges intézkedést meg kell tennünk, hogy megvéüjük ottho­nainkat, intézményeinket és életformánkat, hogy túléljük, ha az ellenség háborúval tör ránk...” „Több mint 30 millió ameri­kai meghalt” — közölte a gya­korlat- végeztével az Associated Press hírügynökség. — „De a töb­biek életben maradtak és foly­tatják a háborút”. Az ügynök­ség megelégedéssel nyilatkozott a sötét komédiáról, amellyel „a közvélemény csüggetegségét és fatalizmusát” akarták eloszlatni. Az egyszerű amerikaiak azon­ban másképp fogadták a moz­gósítási hivatal, furcsa ötletét. A New Vork-i városi tanács épülete előtt négy Órára mint­egy 3000 ember gyűlt össze. Többen ilyen táblát Vittek: „Az atomháború ellen egyet­len óvóhely van — a leszere­lés”. Hiába vezényelgettek a rend­őrök hangszórós riadóautóikról, az emberek egy tapodtat sem mozdultak. „Nein, Nem!” — kiál­tották ütemesen, majd elénekel­ték az egyik népszerű néger dalt, amely a békeharcosok indulója lett. A rendófök megkezdték a tüntetők összefógdosását és az e célra előkészített autókhoz ve­zették őkét. A tömeg azonban nem tágított. A háborús hisztéria és a fegy­verkezési hajsza elleni tünteté­sek voltak a Columbia-egyetem­nél, valamint New York több más kollégiuma és iskolája előtt. Á diákbizottság tiltakozó nyilat­kozatában rámutatott: „A lényeg nem az, hogy életben maradjunk egy atomháború után, hanem hogy megelőzzük az atomhábo­rút. Az egyetlen védélem — a béke”. Május 11-én: tárgyalások Evianöan? A francia közvélemény foko­zott érővel sürgeti a francia— algériai tárgyalások haladéktaláh megindulását, hogy mielőbb lét­rejöjjön Algériában a béke. Pá- irizsi politikái körökben úgy tud­ják, hogy aí Algériai Köztársa­ság- ideiglenes kormánya a na­pokban eljuttatta javaslatát De Gaulle tábornokhoz, május 11-éh kezdjék meg EVianbán a fran­cia—algériai konferenciát. Tuni­szi tudósításában az Hufnanité is megállapítja, hogy öt napja a francia kormány birtokában van az Algériai Köztársaság ideigle­nes kormánya utolsó üzenetének Az algériai ideiglenes kormány május 11-ét javasolja az eviani konferencia megnyitása napjá­nak, de hajlandó elfogadni min­den más dátumot, amelyet Pá­rizs Indítványozna. Mind ez ideig azonban úgy tűnik, hbgy az al­gériai ajánlatra Párizs nem adott választ. Souvauaá Pliouuia: a I6*adók 4:0 órán belül küld fék el képviselőiket a tíizszürteti tárgyalásokra Xieng Rhuang, (TASZSZ): Souvanna Phouma, a laoszi tör­vényes kormány miniszterelnöke és SZúfanuvöhg herceg, a Neö Lao Hakszat Párt eltiöke szom­baton sajtóértekezletet tartott. Souvanna Phouma kijelentette: azt a tényt, hogy a Boun Oum— Nosavan lázadó csoport nem haj- iaiaaassiR«j . FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY í»7. Itt abbahagyta. _ — Gyönyörű képletek... — mondta alig hallható sóhajjal s mintegy bocsánatkérö- eh ismét elmosolyodott. — Nem nevezne- tém másként: gyöhyörű Szépek. Alig írtam le az utolsót, fö’hahtam az ajtóhoz, kap­tám a köpenyeméi, végigfutottam az elő­szóban, és sapka fiélkül, liajdonfőtt, zuho­gó esőben végig áz egész űtöii, mert fléffi bírtam volna nyugodtan megülni a kis­vasúiban. így értéfn el az intézetbe. Haj­nali négy óra volt. Felkeltettem a labo­ránsokat. Ügy megrémültek megjelené­semtől és állapotomtól — hiszen csatakos voltam, akár egy vízből kihúzott hulla, —, hogy még össze sem merte« nézni. Előttük fohangásztam és kiabáltam, kértem, kö­nyörögtem, emlékezzenek vissza, hogy egy évVel ezelőtt, mikör Jaensch, Braun és Hóéller itt dolgoztak, nem volt-e az alsó teremben valami erős elöktrónkészülék, valami hagy vákúrh —. mondjuk Crookes- féle Cső, vágy valami új elektronmikrosz­kóp. Legalább egy félóráig tartott, ómig sikerült megtörnöm a flegmatikus ham­burgiak csodálkozását és kiverni szemük­ből aZ álmot — s akkor végre a legidő­sebb, égy Wolf fteVü ember, áldott legyen • neve — Visszaemlékezett rá, hogy á ter­mekben néín volt ugyan semmi, de rörül- feeíül egy hónappal a kutatások befejezése •lőtt a földszinten félszereltek égy „V” ♦ipusu molekuláris, vagyis vertikális ac- •elérátoft merőleges kipufogó csővel. Két- paßi kísérletezés után átvitték egy másik épületbe, mert megállapították, hogy erős sügrázása álhatói az emelétSorok födém­jein és káros hatással lehet a termőkben dolgozó emberekre. — A dátum! A pontos dátuní! Mikor történt ez?! — kiáltottam. Az ember hú­zódozva mondta meg az időpontot. Elro­hantam a csodálkozó laboránsok mellett, kikaptam a szekrényből a kulcsokat, vág­tattál« a laboratóriumba s egy pillanat múlva már a nagy titok thélyén voltam. Ügyáfiazon a napon, mikor áz ncCelefátort felszerelték, készültek a lő—0439. számú minták, így tehát ez a csodálatos minta volt az utolsó ; .auk, EZ is épp­olyan használhatatlan volt, mint a többi, A röhtgenfelvétel megtörténté Után mind­nyájan elhagyták a laboratóriumot s ezt a darab gumit a forfó kemencében hagyták. Mikor odafent már ném volt senki, a tech­nikusok megkezdték a földszinten az ac­celerator kibróbálá3át. A kilövelt villamos- részecskék sugara három emeleten áttör­ve behatolt a még mindig forró kamrá­ba és polarizálta a polisztireneket. így állt elő a sziiieiumgumi. Reggel — a csodálatos átalakulást nem is gyanítva — ä mintát, mint éiiékieient, kidobták a lomtárba. Tulajdonképpen éZ a Vége az éh történetemnek. Á VHlárrtós- részecskék áradata volt az a hatalmas vi­har, amely az atomokat kt ifeiályráccsá rendezte. így született meg az a termelési módszer amelyet idővel Kamer-ftiódSzéf- nék neveztek el.,, s ebben egy kis hajó bátor legénysége és szép Vltollazata jött segítségül, meg az a viharos nap a ham­burgi kikötőben. Erről eddig SO.lasem be­széltem és á Földön, kartársaim között ném is igen merném ezt megtenni, de itt.,. Elhallgatott s hosszabb szünet után Csandraszekár szólalt meg: — Nagyon ér- déftes voll Gyönyöfű példája az emb iri értelemben párhuzamosan folyó gazdag többtervűségének. Én ezt kissé hasonlónak látom ahhoz, amikor az utcán, valahol messze egy ttehéz gépkocsi halad s erre egy kredencben a polcokat megtöltő por­celán- és üvegedény közül az egyik igen halk, álomszerű rezzenéssel rhegcsörfen. Ez a távoli hangra adott válasz természe­tesen rézoilálás, de, ugyánez volt az ön Vitorlásánál iS, Raiher kartárs. fis miként a szobában csendnek kell lennie ahhoz, hogy a távoli remegés által felébresztett kis kancSÖ csörrénését meghallja, éppert így az 6n számára IS nélkülözhetetlen volt az álom, Ez szakította meg és kapcsolta ki azokat a mélyen bevégódó és önmagukban bezáruló keréknyomásokat, amelyekben körbe-körbe forgott és összezúzódott az ön gondolata éS ez volt az, ami lehetővé tette önnek, hogy megtalálja a merőben új utat. ön, ahélkül, hogy tudott volna róla, mái régeh sejtett valamit, amikór jóbb ügyhöz méltó makacssággal úgy tett, mintha nem tudna semmit... Ezt pérsze nem mirnelte, habéin válóban nem tudott... — Ez eszembe jutött valamit — Szólt közbe Arszenyev, de órájára pillantott, aztán megrázta a fejét. — Fél négy — je­lentette ki. Azt hiszem legfőbb ideje, hogy nyugovóra térjünk. Mindenki helyeseit. Azt hiszem, min­denki kapott valamit Rainer elbeszélésé­ből a maga számára s most egyedül akart lenni gondolataival. — Akkor hát, Bár Itt nincsenek éjsza­kok és flifiesenék napszakok, jó éjszakát kí­vánok barátaim — szólt Arszenyev, hatal­mas termetét kiegyenesítve. Szót1ónul mentünk kabinjainkba. A rakéta szágul­dott, de a jelző ernyőn a csillagok mozdu­latlanok voltak. Még egyszer rájuk néz­tem, mielőtt a nap kavargó élményeitől zúgó fejem a párnába mélyedt. Ez éjjel első repülésemről álmodtam. (Folytatjuk.) lundó elküldeni képviselőit Xieng Khouangba, nem lehet máskép­pen értékélrtl, íriiht a tűzszünet és a béke helyreállításának meg­tagadását. A két fél képviselői­nek találkozása nélkül Laoszban nem jöhet létre tűzszünet és nem alakulhat olyan koalíciós kor­mány, mely megfelel a nép el­képzeléseinek. Még 48 öfát várunk — mon­dotta SöuVann Phouma. — Ezen idő alatt a savannakheti csoport­nak el keli küldeiile képviselőit Xiehg Khouangba, ha valóban kívánja a békét és hajlandó fi­gyelembe Vehni A genfi értekez­let társelnökeinek felhívását. Szufanuvong herceg a sajtóér­tekezleten elmondotta, hogy a Savahhákhet csoport tárgyalások helyett a helyzet bönyolódására törekszik. A lázadok a napokban csapatokat dobtak át Vang-Viéng térségébe. Az amerikai imperia­listák légihidat létesítették' Vien­tiane és a Fülöp-szigetek között és harckocsikat, valamint egyéb hadifelszerelést szällitähak a lá­zadóknak. Mindez azt bizonyltja — hangsúlyozta Szufanuvong —, hogy az ellenség nem törekszik őszintén a hadműveletek meg­szüntetésére. Mi viszont tényle­ges tűzszünetet akarunk. Ez a laoszi nép, a környező országok és az egész Világ békesZereto né­peinek akarata. if júsági (alálL'osók megreiiíiben Május 14-én ifjúsági találkozó­kat rendeznek Mátészalkán és Kisvárdán. A találkozókon ifjú­sági nagygyűlések Is lesznek, ahol részt vesznek a járás gazdaságai­nak, termelőszövetkezeteinek, egyéb üzemeinek és iskoláinak fiataljai. Az ifjúsági találkozók és nagygyűlések részletes prog­ramját rövidesen részleteiben is ismertetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents