Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-28 / 98. szám
Csarodai akarat munkanapot9 108 ester forintot — Emberemlékezet óta nem volt ilyen rendben és annyira sokat ígérő á határunk, mint most. De persze, — a múlt évi tapasztalatunk alapján — mi magunk is ezt akarjuk. Ki mondja ezt így? Cserepes Zoltán, a csarodai Vörös Csillag Tsz elnöke. S e határozott, nagyon sokat sejtető megállapítást erősítik a szövetkezeti íalu dolgozói és vezetői egyaránt. Arról persze, már csak a további kér- dezősködésre beszélnek, hogy a gépektől való félelem meggondolatlan hiedelmét „elvitte” a tegnap. Mostanra a jó és gyorsító segítséget látják benne és a tényleges valóságot hiszik A valóság pedig az, hogy április derekára a kukorica kivételével minden egyebet elvetettek. És mostanra, az utóbbi pár napos esős idő hátráltatása miatt (bár az eső is nagyon kellett!) ebből még most vetik az utolsó sorokat. •— Teljesen megérte a kéfcmű- szakos szántás, talajelőkészítés. Ahogy haladt ez a munka, úgy végezhettük utána a vetést — szintén géppel. Mert géppel vetettük mi még a burgonyát is. Csak a forgókban, meg a szélek csonka sorain segítettünk neki, ahol nem tudott végigmenni — magyarázza a jóbeszédű elnök. — De a vetéssel is úgy voltunk, azért haladtunk annyira, mert a mi fogataink, gépeink segítségével éjjel-nappal csináltuk! Mint mondják: egyáltalán nem félnek attól, hogy a gép ellenségük lenne s megrövidítené keresetüket. Sőt! így kezdik magukat feltétlen biztosnak, munkájukat könnyebbnek érezni — a nagyüzemi gazdálkodás természeteként. A vezetőség pedig arra törekszik, úgy szervezi a munkákat, hogy a tsz minden egyes családja arányos munkaszerzéshez jusson. És különös* figyelemmel gondolnak a nők és idősebb férfiak állandó munkalehetőségeire is. Ilyen volt koratavasszai a határba kihordott istállótrágya-kupacok szétterege1 megtalált számítás tése, a csatornák védősáncainak facsemetékkel való beültetése, majd később az őszi kalászosok acatolása. Most pedig az 50 hold cukorrépa egy elését s a 10 hold borsó kapálását végzik. A jóerejű férfiak pedig vízlevezető csatornákat ástak, fej trágyáztak, fo- gatos vetőgéppel vetettek, és most ekekapáznak, gondozzák a jószágot. .. A saját és a gépállomási gépek kihasználásával ez ideig a betervezettből 2000 munkaegységet takarítottak meg! takarítanak meg Lassan halad a kétmííszak bevezetése f a Megyei Építőipari Vállalatnál És azt. már nemcsak ifj. Székely István, vagy ifj. Rostás József volt középparasztok bizonyítják, hogy reményeiket, életcéljukat teljesen megtalálták a közös gazdálkodásban, hanem velük együtt az egész íalu. Eddig elvégzett munkájukhoz hozzáadva a magukcsináVta ígéretet: a határuk olyan, mint egy nagyon szépen gondozott kert. Kalászos véleményeik nem egy helyütt már térden is felül ér, kapásaiknak minden tőlük tethetőt megadnak, takarmónyíélesé- geik dús növése vastag rendeket ígér. A legjobb kilátásuk van arra, hogy mind növényféleségből, mind állattenyésztésük terén értékesítési tervüknek időben eleget tegyenek és a beütemezett egy munkaegység értékéhez, 35 forinthoz inkább jusson még, minthogy' akár tíz fillért is el- könnyelműsködjenek belőle. Minden jel arra mutat, hogy akaratuknak érvényt szereznek! A. B. Az ÉM Szabolcs megyei Építőipari Vállalata az 1960. évi jó munkájáért dicsérő oklevelet kapott az élelmiszeripari minisztertől és az építők szakszervezetének elnökétől. A kitüntetés növelte a dolgozók lelkesedését az éves versenyfelajánlások megtételekor. A második ötéves terv első évi feladatának végrehajtása és a szocialista építés ütemének meggyorsítása érdekében számba vették a termelés rejtett, tartalékait. Termelési értekezleteken megbeszélték azokat a feladatokat, amelyekbe pártunk 1960. július 29-i határozata és a SZOT IX. plénuma felhívta a figyelmet. Verseny a iiaiaridők leriividííétéért A vállalat pártszervezete és üzemi bizottsága a műszaki dolgozókkal együtt mozgósította a dolgozókat arra, hogy jó munka- szervezéssel. a munkaidő jobb kihasználásával és a gépesítés fokozásával csökkentsék az építkezésekre tervezett munkanapokat. A brigádok a lakásépítési program teljesítésénél 196 munkanapot, az iskolaépítési program teljesítésénél 81 napot és a tsz építkezéseknél 287 munkanapot vállaltak megtakarítani. Többek között a befejezési határidőt lerövidítik a záhonyi lakások építésénél 121 nappal, a nyíregyházi 64 lakásnál 15 nappal, a Szabadság téri lakásépítésnél 30 nappal, a vízügyi lakásnál 11 nappal, a nyíregyházi 20 és 24 lakásnál 19 nappal. 30 nappal a határidő előtt fejezik be az építést a nyírbod- dányi, a tyukodi, a nyírteleki és az ököritófülpösi tsz-ekben. A nagyecsedi tsz-ben 50 munkanapot, a marokpapi tsz-ben 69 na■ MtaMMWHto.aHBe pot, a tiszadadai tsz-ben 28 napot takarítanak meg. Hat nappal lerövidítik az orosi, bökönyi, petneházi, kállósemjéni iskolák építését, 16 nappal a besztereci, pátrohai, gégényi és ramocsahá- zi iskolák építését. A határidő-lerövidítések alapján elért munkaaiap-megtakarítások lehetővé teszik, hogy a vállalat éves tervét a dolgozók 4,3 százalékkal kevesebb létszámfelhasználással teljesítsék. Ezzel behozzák az első negyedévi termelési és termelékenységi lemaradást, továbbá a béralaptúllépést 108 ezer iorint megtakarítás A vállalat dolgozói felajánlást tettek a takarékosságra, az ön- költég csökkentésére. Az iskolák építésénél mintegy 13 ezer forintot takarítanak meg, a lakásoknál és a tsz-munkáknál 40—40 ezer forintot, az almatároló rak- területének határidőelőtti átadásával mintegy 15 ezer forintot összesen 108 ezer forint megtakarítását vállalták. Ili le*’/. a kétműszakos termeié'* bevezetésével? Az Építésügyi Minisztérium utasítása szerint az építőipari vállalatoknál meg kell valósítani a kétm üszakos termelést. Minden olyan építkezésnél, ahol az építés gyorsabb ütemű folytatásához biztosítva vannak az anyagi eszközök. Elsősorban ott, ahol nagy gépesítést alkalmaznak. A vállalatnak vannak ilyen munkahelyei, ahol jók az adottságok. Ennek ellenére az építési határidő rövidítésének és az önköltség csökkentésinek ezt a hatásos módszerét és lehetőségét nem használják fel megfelelően. Miért? Mert a kétműsza- kos termelés megszervezése és bevezetése nagyobb feladatokat ró a vállalat műszaki dolgozóira. A pártszervezettől és üzemi bi- zottságtól is politikai, nevelő munkát követel. Adorján József termelési osztályvezető azt mondta erről, hogy sok jót tenne a vállalatnak, ha az arra alkalmas munkahelyeken megvalósítanák a kétműszakot. Főleg a szakiparban van erre nagy szükség, mert az építési határidőket lekinkább a szakipari kapacitáshiány hátráltatja. Miért késlekednek a két műszak beveFANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS R€GÉNY őS. Egyedül maradtam ezzel a kis darab szerencsétlen gumival, a türelmetlenkedő professzorral és fejemben a tűzzel, amely nem hagyott sem aludni, sem enni. Most már nem is gondoltam polimer elméletemre, hanem nekifeküdtem s megismételtem a kísérletek minden szakaszát, amelyek e minta kitermeléséhez vezettek. A termelési eljárások ott voltak a jegyzőkönyvemben. Nem kívánom részletesen elmondani, mit csináltam, elég, ha annyit mondok, hogy a szintézist 518-szor vezettem le, valósággal rabszolgai vak pontossággal követve az előírásokat. Berlini kollégáimat táviratokkal ostromoltam, hogy pontosan írják le e mintával kapcsolatos munkájuk minden kísérő körülményét. Ha volna itt egy vegyész, az megértene engem. Köztudomású, hogy a kémiában, ahol az egymásra reagáló anyagok lehetséges kombinációinak száma gyakorlatilag végtelen, előfordulhatnak véletlen felfedezések, pékéül oly módon, hogy valaki a cl gare,.újáról egy parányi hamut ejtett a lombikba s éppen ez a hamu vált a reakció kristályosodási magvá- vá. Vagy úgy, hogy egy emelettel lejjebb lakkozták a folyosót s a lakkban valami ritka elem voJ,\ hallatlanul parányi, de ahhoz éppen elégséges mennyiségben, hogy azt az egyetlen szükséges reakciót katalizálja, amely semmilyen más módon nem olt hajlandó megmozdulni, még ha az egész laboratórium a feje tetejére állt is. A kartársak válaszoltak kérdéseimre s mindent elvégeztem, aminek értelme volt: változtattam a hőmérsékletet, a katalizátorokat, a nyomást, de még sokkal többet, aminek nem volt értelme s a végén már babonássá váltam. A legpedánsabb kísérletezővel is megesik, hogyha egy probléma megszállottjává lesz — bizonyos idő múlva nem tud az egész anyagán uralkodni. Őszintén szólva, a laboratóriumban kezdett rendetlenség támadni, amit He- ummel professzor zűrzavarnak nevezettj, előbb csak a hátam mögött, de azután a /.emembe is megmondta s egyenesen megkérdezte, meddig kell még az államnak viselnie költséges szórakozásaim terheit. Azt mondtam, hogy négy hónapig, mert éppen ez jutott leghamarább az eszembe. Az igazat megvallva, a laboratóriumban terjendő rendetlenséget bizonyos fokig magam ápolgattam. Tettem ezt azért, mert valahol a lelkem mélyén hittem, bár senkinek meg nem vallottam volna, hogy egy ilyen mondhatnám ősi zűrzavarban talán a szerencsés véletlen segítségemre jön és felfedezem azt a titokzatos valamit, ami i kitűnő minta előállítását lehetővé tette. A mintát ott tartottam a laboratóriumi asztalon egy üvegbúra alatt. Valahányszor kedvetlenül tértem vissza az asztalhoz, miután a lefolyóba öntöttem a sikertelen kísérletek bűzös maradványait, tekintetem erre az apró sötét kockára esett s ez újabb ösztönzést adott amunkára. Nagyon fájdalmas pillanat az, mikor az ifjú rájön, hogy a szent tűz önmagában, a feltalálás puszta akarása egy lépessel sem visz előre. Mikor szerencsétlen kísérleteim száma már meghaladta az ezret s a laboránsok egymásra pislogtak, miközben kosárszámra hordták ki a megszene- sedett mintákat, eszembe jutott az Észaiki- tenger, mert — amint mondtam — mindez Hamburgban történt. E szavak után Rainer arrafelé fordult, ahol a homályos falburkolat fölött a televíziós készülék képernyője látszott s a pálcával, amellyel eddig játszott, rámutatott a Föld egy pontjára. A bolygónak a felhők tompa fényével megvilágított északi féltekéje kiemelkedett a fekete háttérből. Az ernyő szélén a Skandináv félsziget és Európa sötét kontinense közé behatolt a tenger — s az ernyő üveglapján bolyongó pálcika bizonyára túlhaladt azon a ponton, ahol a Jütland-félsziget tövénél Hamburg fekszik. Amióta a világ világ, alighanem ez volt az első eset, hogy egy ember a több ezer kilométer távolságról szemlélt földgolyót térképnek használta. Rainer egyszerű karmozdulata az emlékekből egyszerre átvitt bennünket a bolygóközi tér mélységeibe. Közben a vegyész hosszasan nézegette pálcikáját az ernyőn, mintha ez valami gyerekes örömet szerezne neki, aztán folytatta: — Kezdtem kijárni a kikötőbe, a tengerpartra, hogy fejemet lehűtsem. Régebben azt hittem, mindent tudok, s már csak egy lépés választ el az ajtótól, attól a mi ■Ütőnktől. Aki életében csak egyszer is átélte azt a kábító örömet, hogy eljutott az "jtóhoz, amely mögött ott van a talány nyitja, az megért engem. Nos, amennyire ’•••tetős voltam magamban régebben, anyura biztos voltam most abban, hogy nem tudok semmit, sőt mi több, semmi sem ;z az egészből, mert egyszerűen buta vagyok és kész. (Folytat j«k.) zetésével, miikor tudják, hogy ezzel, mintegy 50 százalékkal rö- videbb idő alatt lehetne befejezni egy-egy épület építését és jelentősen növelhetnék a gépek, termelőeszközök kihasználását? Nemcsak határidő lerövidítésről van itt szó, hanem ami szintén nagyon lényeges, az önköltség- csökkentésről. Azt a kifogást mondják a vállalatnál, hogy a TITÁSZ este nem tud villanyáramot biztosítani a gépek üzemeltetéséhez. Kár, hogy nem voltak még tapasztalatcserén olyan megyében, ahol a két műszak bevezetésében máris jó eredményeket értek el. Még mindig nem késő ezt pótolni. A villanyemergia-szük- séglet kérdését is meg lehet oldani, csak utána kell járnia a vezetőségnek. Amikor felvetődött a két műszak bevezetése, a lakatosüzemben nem örültek neki a dolgozók, mert megszokták az egy- műszakos termelést. Nyilvánvaló, hogyha a dolgozók jó hozzáállását el akarja érni a vállalat, akikor ennek érdekében megfelelő felvilágosító munkát kell vé- gezniök az erre illetékeseknek. De vétkes mulasztás, ha _a vállalat vezetősége e két problémára hivatkozva elhanyagolja a kérdés megoldását. Mint ahogy érdemes, volt törődni az éves versenyváRailások- kal, éppúgy jó eredményt érhetnének el a két műszak megvalósításával. A siker elsősorban a szervezésen, a vezetés munkáján múlik. Továbbá azon, hogy a vezetőség erősítse tovább kapcsolatát a vállalat dolgozóival, vegye figyelembe és valósítsa meg a műszaki dolgozók és szakmunkások jó meglátásait, javaslatait. Példamutatók a Tisxavusvári GépálíansáfMut Idénytervünk teljesítésében bar nem vagyunk jelenleg megyénkben az elsők, de elért eredményünk rossznak sem mondható éppen. Különösen dicséret illeti gépállomásunk olyan példamutatóit, mint Szombati Lajost, aki 140, Szabó Lászlót, aki 132, Czel- lér Istvánt, aki 131 százalékra teljesítették tavaszi tervüket. És igen örvendetes, hogy a munkában való derekas helytállásban, öntudatos fiatalhoz illő fegyelmezett magaviseletben nem maradnak el a KISZ fiatalok sem a példamutató idősebbektől. így a iialalok közül különösen Tóth III. Jánost és Szabó Balázst említhetjük meg, akik 111, illetve 110 százalékos eredményt értek el tavaszi tervük teljesítésében. Legány André? labor. vez. it
