Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-27 / 97. szám
Életrevaló kezdeményezések, jó módszerek a vásárosnaményi járási párimunktiban 9 Kevés az utánpótlás! Interjú Tarczay Zoltánnal a kórusokról és a zenetanításról Tavaly a vásárosnaményi járásban is előfordult, hogy a népnevelők többet törődtek a gazdasági feladatokkal, mint a politikai munkával. S ahol ez így volt, ahol elhanyagolták a konkrét feladatok, célok megvalósítását segítő nevelést, nemcsak a dolgozók gondolkodásának formálásában, hanem a gazdasági munkákban is mutatkoztak hiányosságok. A járási szervek, elsősorban ajátöbbet foglalkoznak as it a nyári ss Különböző feladatokkal bízzák meg az oktatás vezetőit. A közelmúltban, főleg a propagandisták vezetésével minden községben megvitatták az egységes paraszti osztály megteremtésével összefüggő kérdéseket. Elemezték, milyen kérdések, nehézségek akadályozzák a szövetkezeti egyst_ erősödését, az új munkafegyelem betartsál, s meghatározták, melyik párts .ervezetben, szövetkezetben mit kell tenni az egység erődítéséért.. Különböző vezető beosztású dolgozóval meghatározott időközönként körzetenként összehívnak. Megvitatják az időszerű, fontos feladatokat és a tennivalókat megrási pártbizottság felismerte azonban, hogy a gazdasági feladatok megvalósításának segítése mellett többet kell törődni a politikai felvilágosító munkával, amely, — ha megfelelően alkalmazzák —, jelentősen hozzájárul a legfontosabb tennivalók teljesítéséhez. Rendszeresen és lén a propagandistákkal iinrt idején valósításának módját is ismertetik. Az össze jöveteleken tapasztalt szövetkezeti gazdaságvezetők, pártmunkások tartanak előadást, ismertetik bevált munkamódszerüket. Vasárnaponként csoportos megbeszéléseket tartanak, megvitatják a dolgozókat foglalkoztató kérdéseket. A járás vezetői közül egyre többen napokat, ha pedig a helyzet megkívánja, heteket töltenek egy-egy községben, termelőszövetkezetben, pártszervezetben. Így jut idő a hasznos módszerek megismerésére, a hibák feltárására, a feladatok meghatározására, s a munka végrehajtásának ellenőrzésére. A guláesi kezdeményezés A politikai tömegmunkával való fokozottabb, behatóbb foglalkozás tette lehetővé, hogy Gu- lácson felismerték és javasolták: célszerű ebben a szövetkezetben mozgalmat indítani a „Szocialista brigád” cím elnyeréséért. Helyes volt ez a kezdeményezés, bár még csak kísérlet, de ha érdemes, bizonyára a többi gazdaságok is követik majd a gulá- csiakat. A javaslatot örömmel fogadták, s ma már minden guláesi szövetkezeti brigád versenyben dolgozik a megtisztelő címért. Tiszaszalkán és még több községben isméi felújították' azt a módszert, hogy a közös munkában elért eredményeket, az élenjárókat népszerűsítik versenytáblákon, híradókon, A jól dolgozó szövetkezetek beruházási és más vonatkozású eredményeit feldolgozzák, s más községbeliekkel is megismertetik. Tanácskoznak a különböző termelési ágak szakembereivel és a tapasztalatokat a népnevelő munkában is hasznosítják. Ezek a kezdeményezések igazolják, hogy a vásárosnaményi járásban megtalálták a helyes utat, s a dolgozókkal való foglalkozás célszerű módszereit. Megszüntetik az agitáció egyoldalúságát, javítják tartalmát, s ezt érdemes követni. (N. T.) A Móricz Zsigmond Kulturális Seregszemle bemutatóin szép számmal szerepelnek különböző kórusok is egyéb öntevékeny csoportok mellett. A megye kórus- •kultúrájáróJ általános képet majd csak a megyei bemutatók alkalmával szerezhetünk ugyan, de addig is megkértük Tarczay Zoltánt, a Felsőfokú Tanítóképző Intézet tanárát, hogy- mint a megye egyik legilletékesebb szak- I embere, l .... mondja el véleményét kórusaink mai helyzetéről. — Még csak harmadik éve vagyok a megyében, tehát saját tapasztalatom alapján nem nyúlhatok vissza messzire. Ami azonban az egész országra érvényes, az érvényes erre a megyére is: a felszabadulás után többszörösére emelkedett a kórusok száma és sokat fejlődött a színvonal is. Nagy lökést adott megyénkben a kórusmozgalom fejlődésének az 1959-ben Nyíregy- házán megtartott Országos Munkás Dalos Találkozó. Természetesen sokat jelentenek a jelenlegihez hasonló kulturális szemlék is. — Miben látja a kórusok szereplésének jelentőségét a tavalyi szemlén? — Először is egy Budapestről kiküldött szakember véleményét említem meg, aki részt vett a borsodi szemlén is. Az összehasonlítás alapján az volt a véleménye, hogy megyénkben jóval képzettebbek a kórusok. Első hallásra talán elemi dolognak tűnik, de nézetem szerint nagyon örvendetes eredményként könyvelhettük el, hogy az egész bemutatón nem volt egyetlen hamisan éneklő kórus sem. — Milyen kórusokról van a legjobb véleménye? — A kisvárdai felnőtt pedagógus kórusról talán elég, ha any- nyit mondok, hogy most a Székesfehérvári Pedagógus Szakszervezet országos bemutatójára készül. Egyébként ennék a találkozónak az lesz az érdekessége, ami tavaly volt az Egri Dalos Napoknak, vagy a szegedi bemutatónak: 3—4 kórus együtt, közös műsorban lép fel. Ezzel is kifejezésre jut az, hogy nem a verseny a bemutató lényege, hanem a tömegrendezvény-jelleg. A ka- >’ok egymáshoz csiszolódása a kú- ruskultúra igen magas fokát jelenti. Márpedig minden bemutatónak, így a jelenlegi kulturális szemlének is a kóruskultűra fejlesztése a célja. A tavalyi seregszemle egyik legjobb résztvevője a s^tmár- csekei földművesszövetkezet kórusa volt. Nagyon jó a fényes- litkei és a BaLkányi Állami Gazdaság férfikara is. Csak jót lehet mondani a mátészalkai pedagógus kórusról, legalábbis a tavalyi szereplés alapján. ígéretes a nyírbátori művelődési ház ifjúsági, valamint leány kórusa. Egészen magas színvonalat képvisel a kisvárdai leánygimnázium leánykara. Nagyon szép eredményt tud felmutatni a Felsőfokú Tanítóképző Intézet laónykó- rusa Nyíregyházán, alig egyeves munka után. — De kihagyta a felsorolásból a saját kórusát a József Attila Művelődési Házban. — Nagyon nagy feladat előtt állunk. Nem kisebb helyen kell helytállnunk, mint a debreceni nemzetközi kórusverseny elődöntőjén. Már maga a meghívás is nagy elismerés, de még nagyobb lenne az ‘az eredmény, ha sikerülne a döntő belföldi húszas csoportjába bekerülni, majd augusztusban. — Kielégítő-e a vezetők munkája, képzettsége? — Vezetőkben nincs hiány, bár a jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy többre lesz szükség, mint amennyi most működik. Ugyanis az új téesz-községekben sok helyen jelentkezik új kórusai ákítási igény. A továbbképzés rendszeres. Amellett, hogy egyesek a Népművelési Intézetben magasabb fokon képezik magukat, hogy havonta tartunk rendszeres továbbképzést, volt nyáron egy háromhetes bentlakásos továbbképzés és lesz az idén is. A kórusok fejlesztésénél azonban van egy nehéz probléma is, az utánpótlás. Felnőtt kórusoknál elég általános jelenség, hogy alig van 25, sőt 30 éven aluli tag, különösen férfi. Hogy m3 az idegenkedés oka a fiatalok részéről, arra elég nehéz lenne kimerítő választ adni, de azt hiszem van némi köze ehhez jelenlegi zeneoktatásunknak is. Összetévesztették a célt az eszközzel: megelégedtek azzal, hogy megtanították a gyerekeket szolmizálni. Nem értették meg, hogy a zene valóságot ábrázol művészi fokon. A zeneoktatás nemcsak az érzelmi, hanem a politikai nevelés eszköze is! A Felsőfokú Tanítóképző Intézetben mintatanításon vettek részt nemrégiben a levelező hallgatók. Egyikük ajkán önkéntelenül buggyantak ki a következő szavak az óra után: „Nem is gondoltam, hogy még énekórán is ennyire lehet igaz hazafiságra, a munkásosztály sze- retetére nevelni". Még nem alakult ki véglegesen az új oktatási reform szerinti zeneoktatás, de egy bizonyos, a lényege a zenei nevelés, a zenehallgatásra nevelés, elemzés, élményszerzés lesz. Üj szellemű lesz az énekokta- tás. Hát akkor miért tanítunk még mindig a régi szellemben ebben az intézetben, amelynek növendékei három év múlva az új szellemű oktatás jegyében indulnak majd a katedrákra? Az új oktatási reform még csak terv, de reméljük, hogy éppen az említett tényezők folytán kedvező hatással lesz kóruskul- túránk további fejlődésére is. Gál Béla Egy év alatt kétszáziiarmutcmiilió forint haszon az építő', fa- és építőanyagipar dolgozóinak Bjiiási mozgalmából Az Építők Szakszervezete felülvizsgálta és értékelte az építő-, fa- 'és építdanyagipar újítási mozgalmának helyzetét, s a múlt évi munka tapasztalatait. A vállalatok dolgozói tavaly több mint huszonnégyezer javaslatot nyújtottak be, s az elfogadott és benevezett újítások gazdasági haszna mintegy 230 millió forint. A javaslatok száma nem emelkedett, de az újítások értékesebbek voltak, s így a megtakarítás csaknem hatvanmillió forinttal nagyabb, mint az előző évben. Nem mondhatom másképp, hiszen olyan messze volt tőlem, akár az ígéret Földje. A széjjel nem húzott gumi képe a röntgenfelvételen olyan, mint a folyadék, vagyis zűrzavarosán összevissza bonyolódott molekulákat mutat. Ha széthúzzuk, a képe megváltozik és szerkezete olyan lesz, mint a kristályé. Ez azért van így, mert az atomoknak a gumit alkotó hosszú, kanyargós láncai a húzás hatására megfeszülnek, kiegyenesednek és a zűrzavaros fonadékból párhuzamos savakká válnak, s ez adja a kristályos színezetet. Egyszóval pörköltem, összenyomtam, hűtöttem, szárítottam majd ismét pörköltem a gumidarabokat, míg egy este az egész készletem elfogyott. Szóltam a laboránsnak s ő azt felelte, hogy odafent a lomtárban vannak még lombikok ilyen régi sziliciumgumi mintákkal. Én csak legyintettem, de másnap tizenöt poros üveglombikot találtam laboratóriumi asztalomon. A laboráns kedvemben akart járni s lehozta a lomtárból. A _ lombikokban ott voltak a kísérletek ragadós, fekete maradványai. Hoel- ler ezeket annak idején a kínszenvedés állomásainak nevezte, mert egyik kísérlettől a másikba szinte égett a jó reménységtől, mely azonban minden alkalommal romba dőlt. A legtöbb lombikban tulajdonképpen nem gumi volt, hanem valami ragacsos mézgaféle, úgyhogy nem is volt kedvem hozzányúlni. De az utolsó lombikban egy egészen rendes, sötétszürke rögocskét találtam. Betettem a készülékbe, felmelegítettem, megcsináltam róla a röntgenfelvételt és hazamentem. Másnap a röntgenkép készen volt. Meg voltam győződve, hogy ugyanazt látom majd, amit eddig: az atomláncok teljes szétesését, egy széjjelhulló kását. Ehelyett azonban a kép egy valósággal ideális kristályrácsot mutatott. Nem hittem tulajdon szememnek. Hiszen a gumit mintegy nyolcszáz fokra hevítettem s ezer légköri nyomásnak tettem ki, amitől enyves péppé kellett volna szétmálnia. Márpedig nem lett semmi baja. Kinyitottam a készüléket, amelyben az előző nap óta nem néztem be, a felhevített kamrát ugyanis nem szabad kinyitni, s egy friss, rugalmas és magvas gumidarabot találtam benne, aminél jobbat sosem láttam. Behívtam a laboránst s megkérdeztem, nem tett-e valamit a készülékbe. Nem tett. Még közel sem ment hozzá. Még mindig hitetlenkedve, újra magas hőhatásnak és nyomásnak tettem ki a csodálatos gumidarabot, de ezúttal nem mentem haza hanem megvártam, míg a kamra lehűl. Este nyolckor kivettem a gumit: még forró volt, de rugalmas, mintha nem is a kemencéből, hanem a fiókomból vettem volna elő. A biztonság kedvéért megcsináltam a vegyelemzést: sziliciumgumi volt. Bár az idő már későre járt, fogtam a g.yufaskatulya nagyságú mintát, valamennyi röntgenfelvételt és rohantam a közelben lakó professzorhoz. Eleinte nem akarta hinni, de másnap, amikor szeme láttára megismételtem minden eljárást, meg kell adnia magát. Itt volt előttünk a sziliciumgumi, a repülőkonstruk- török ábrándképe, itt a hiteles minta, mely szinte ideálisan megfelel az elméletileg megkívánt feltételeknek. Igen, megvolt s mégsem jelentett számunkra semmit. A szerves kémiában az egyetlen igazán nagy művészet arra kényszeríteni az atomokat, hogy ügy egyesüljenek, ahogy mi akarjuk. Ebben a darab gumiban ez is megvolt, csak azt nem tudtuk, hogyan ment végbe. Más szóval nem ismertük a gyártási eljárást s halvány fogalmunk sem volt róla, hogyan jutunk el hozzá. Természetesen első dolgunk volt meghívni Hoellert, Braunt és Jaenscht, akik akkor Berlinben a Folyékony Üzemanyagok Intézésénél dolgoztak. Magam fogalmaztam meg a táviratot, mégpedig úgy, hogy mind a hárman még aznap éjjel repülőgépbe ültek s hajnalban azzal ébresztették fel, hogy lakásom ajtaján dörömböltek. Mikor a lázas kérdezősködések kissé elcsendesedtek, kiderült, hogy éppen annyit tudnak, mint én meg a professzorom, vagyis semmit. A kísérleti jegyzőkönyvet minden nehézség nélkül megtaláltuk. A 6^39-es mintát — mert a rendkívüli gumit ezen a számon jegyezték fel — annak idején mint értéktelent félredobták és a csatolt röntgenfelvételből kiderült, hogy semmiféle tévedésről nem lehetett szó. Olyan pácban voltunk s annyira elvesztettünk minden tájékozódást, hogy egyikünk ajkáról elröppent a szakkörökben valósággal humorosan ható mondat: „Hátha ez a gumi időközben ért meg?” Ez az értlemetlenség később szójárássá vált s nemegyszer ismételgették tréfásan, ha valaki egy-egy problémával nem tudott megbirkózni. Négy nap múlva a kartársaknak vissza kellett térniük berlini intézetükben, ők hát egy kézlegyintéssel elutaztak. ‘Folytatjuk.) Sörkertet létesítenek CaMrodán Csarodán a körzeti fmsz irodája előtt van egy fás, bokros üres telek. A íöldművesszövetke- zct a községi tanáccsal és a termelőszövetkezettel közösen elhatározta, hogy ezen a helyen sörkertet létesítenek és rendeznek be. A munkákat társadalmi úton végzik el. Ügy tervezik, hogy május 1-én a csarodarak már az új sörkertben szórakozhatnak, mulathatnak. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS . REGÉNY 54.
