Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-02 / 78. szám

Moraoecz Maria, kereskedel­mi eladó, az Iparcikk Kisker. Vuualal KISZ-titkára. Te­vékeny részt vállal az „Ifjú­ság a szocializmusért” című mozgalomban. Dr. Kemény Lajos, a megyei j tüdőgondozó főorvosa. Na­gyon áldozatos munkájának is köszönhető, hogy megyénk a tbc ostitonaöol egyre mkabo az egészség hazája let*. Árvái Gusztáv a kultúra lel­kes munkása. A nagydobosi US tagú kultúrcsoport megszerve­zése és tevékenysége dicséri jó munkáját. Együttesük je­lenleg Dobozy: Szélvihar cí­mű drámáját tanulja. LMbai elvtárs három évti­zede tanít Nyírteleken. A ki­rályteleki Dessewffy grófok cselédeinek gyermekei voltak első tanítványai. Ma már ml az iskola.másak a gyerekek is Kiss Bálintné, a nyírbátori szülőotthon szülésznője. „Ne­mes hivatásnak érzem min­den szülésnél legalább két életre, az édesanyára, s szü­letendő gyermekére vigyázni". ioávodszki András ács szak­munkás. A 26 éves fiatalem­ber szinte gyerekként került a szakmába 1951-ben. Na­gyon szereli mesterségét. Noha, nem tud pontos vá­laszt adni arra, melyik mun- liahelyét kedvelte meg leg­jobban, inlcább így összegezi, talán mindig a legújabb ter­vek megvalósítása, a jelen­legi munka a legkedvesebb. Szlávik László mérnök fárad­hatatlan újító a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár­ban. Tagja annak az öttagú kollektívának, akik félévi kísérletezés után találmányt jelentettek be a gyógyszer­gyártásnál. A találmányért kapott díjból személygépko­csit vásárolt magának. Pecsenye Béláné \ávirdai j rendező. Irányító munkája nyomán gyorsabba, pontosabbá ! válik a táviratok továb­bítása. Tevékeny részese an­nak, hogy a nyíregyházi I. számú posta már ötödször i nyerte el az élüzem címet. I SzoUosi János, a nyirgyulaji Petőfi Tsz elnöke. Bizony na­gyot lépett előre szövetkeze­tük 1949 óta, amikor 11 tag 72 holdon elkezdte a közös gazdálkodást. Szőllősi elv- társ részese, szervezője a nagy család sikerének, annak, hogy a közel 5000 holdas gazdaság jelenlegi vagyona közel 7 millió forintra nőtt. A MI BOLDOGSÁGUNK I áthatja a világ, mit jelentett nekünk #1 a nap amikor bunkerokból, évszáza- m dók sötét vermeiből kijöttünk a nap- fényre. Már megvan a biztonságunk: nekünk a szabadulás napja kenyeret, húst, ruhát, lakást, iskolát, kultúrát jelentett. Vagy talán ezek már nem jöhetnek szenzáció számba? Ezek már mind természetes dolgok? , Természetes az, hogy nálunk nincs munkanélkü­liség. se éhhalál, se ezernyi népbetegség, közös konyhás zsellérlakások, reménytelenül álmodozó ifjúság? Igen mindez természetes dolog, s cáfol- ha-atlanul bizonyítja: a Szovjetunió által felsza­badított magyar nép életében példanélküli tör­ténelmi nap volt 1945 április negyediké. De ez az aranybetűs nap nemcsak ennyit adott. Bizonyság az is, hogy a felszabadulással egyidöben lehullt a láthatatlan bilincs is, amely a lelkekre nehezült, fájdító szorítással. Jobbak lettek a lehetőségeink, szűntek a megélhetési gondjaink, s közben észrevehetően nőtt a ked­vünk, az akaraterőnk is. A fejlődésnek indult ország fiai, lányai nap nap után bizonyították: a tanulás, a tudás közkinccsé válása, az állam messzemenő segítsége az alkotókedv kibontako­zását hozta magával. Ha nem is születnek min­dég hőstettek, az egyszerű munkáshétköznapok eredményei azt igazolják, hogy a javak terme­lése a szabad emberek szüntelenül növekvő ere­je, tudása és akarata által történik. De ez is természetes, hiszen a munkás keze alatt formá­lódó termék készítőjét gazdagítja. Ez adja a magyar munkás és parasztember arcának derűjét, nyugalmát, teltségét, A munka és a boldogulás öröme. Életünknek, munkánk­nak valamennyi területén apróbb és nagyobb sikereknek lehetünk tanúi s ezek az eredmények lopják az arcokra a mosoly vékony fonalait. Hi­szen jóérzés azt hallani, hogy Fogarasi Ferencné, tiszadadai parasztasszony példáját sokan köve­tik a faluban, a köryéken. Szövetkezeti tag fér­jének úgy segít, hogy a házánál naposcsibét ne- | vei, egyelőre „csak” ezret; hogy Bőjtös József, a Mátészalkai Gépállomás traktorosa a megyei elsőség után második lett az országos ifjúsági traktorosversenyen korábban, s most az ópályi szövetkezeti parasztság nagy megelégedésére végzi munkáját. Vajon nem szoritjuk-e meg gondolatban Tóth István betonozó kubikus ke­zét, aki már tizennégy éve szorgoskodik tisztes­séggel, becsülettel létesítményeink építésén, vagy Bíró László, a televízió kiváló nyíregyhá­zi szakértőjének kezét, aki saját készítésű állo­másán sugározta első ízben megyénknek, a Tiszántúlnak a TV műsorát? Ilyenkor, egy-egy ünnepi visszapillantás per­ceiben látjuk csak teljességében, hogy mi a felszabadulás után lettünk igazában egy család­dá, olyan közösséggé, ahol megoszlik az öröm, akár a gond. Tudunk örülni egymás sikereinek és kinyújtjuk segítő kezünket a nehézségekkel küzdők felé. De ilyen átfogó kép láttán érez­zük csak igazán, hogy nem frázis, nem alapozat­lan, zengzetes képzelet, ha ezt valljuk: a mi népünk a szocializmus alapjainak lerakása után egy még jobb kor eljövetelén munkálkodik. Mert a mi holnapunk a békességet, az ál­mok, vágyak beteljesedését hozza. Oklevéllel tüntettek ki megyénk legjobb népi ellenőreit A KNEB önzetlen és eredmé­nyes munkájuk elismerésekép­pen több SzaboJcs-Szatmár me­gyei népi ellenőrnek oklevelet adományozott hazánk felszaba­dulási évfordulója tiszteletére. Az ünnepek alatt az a 16 me­gyei népi ellenőr veszi át a kitüntető oklevelet aki a közei másfélezer lelkes szabolcs- szatmári népi ellenőrök közül a legjobb munkát végezte. Oklevelet kap Cser Mária ke- mecsei óvodai dolgozó. Kapu­vári Miklós, a Rakamazi Ve­gyesipari KTSZ dolgozója, Bi- lecz Károly a Demecseri Bur- gonyakeményítő Gyár géplaka­tosa, Horváth Gyula, nyíregy­házi nyugdíjas, Leviczki Imre, a Nyíregyházi 53-as AKÖV gépkocsivezetője, Nagy Ferenc, a Nyíregyházi Vasipari KTSZ motorszerelője, Vékony Sándor, a Nyíregyházi Húsipari Vállalat szakmunkása. Balogh Emil, a Csengcri Állami Gazdaság dol­gozója, ifj. Bakik István, nagy- hodosi termelőszövetkezeti tag. Csontos Lajos zajtai tsz tag, Máthé Ferenc, tiszakórodi tsz elnök, Gégényi Béla, a Fehér- gyarmati Téglagyár üzemveze­tője, Juhász Bálintné, kömörői tsz tag, Kacsora Sándorné, vit- kai tsz tag, Balogh László, tar- pai molnárseged, Macainkó István, aranyosapáti tsz tag. Bőjtös József, a Mátészalkai Gépállomás traktorosa az ópályi Kossuth Tsz-ben dol­gozik. Az országos ifjúsági traktorosversenyben második helyet ért el. (Megyei első.) Az elismerő oklevelén kívül 1500 forintot, a megyei első­ségért ezer forintot kapott jutalmul. 1952. óta ül a trak­tor nyergében s az ópályi szövetkezeti parasztság meg- , elégedésére végzi munkáját. Tóth Imre autóvillamossági műszerész. Még csak hat éve .,kezeli a gépkocsik beteg szívéf’, a koosik villamossági szerelését, de már többezerre tehető a keze munkája nyo­mán meggyógyult kocsik szá­ma. Marsaiké Gyula agrármér­nök, a tiszadobi Táncsics Tsz fóállattenyésztő je. A ki­tűnő szakember jól irányítja az 5000 holdas gazdaság ál­lattenyésztését. Saját nevelé­sükben tízezer csirkét ren­deltek egyelőre. A tagoknál közel 20 ezer darabot jegyez­tek elő eddig. Jövőre már mintegy 80 ezer darab csibéi nevel a szövetkezet. Most ter­vezik, hogy kísérletképpen prémesállatokat is tenyészte­nek. A szövetkezet szép ered­ményeinek tagadhatatlan ré­szese Marsalkó Gyula is. özvegy Tilki Gyuláne paraszt­asszony tanulással érte el, hogy a Rakamaz és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet­ben jól ellátja a pénztárosi beosztást. 9

Next

/
Thumbnails
Contents