Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-25 / 95. szám

Április 24‘29-ig tart a járási színjátszó seregszemle Mátészalkán

A mátészalkai járás kulturális seregszemléjének körzeti bemutatói befejeződtek. A körzeti bemutatón legjobban szerepelt színjátszók részt vesznek a járási színjátszó fesztiválon. A színjátszó fesztivál lebonyolítására április

24—29-ig kerül sor. Egy-egy község színjátszó csoportjának pat- ronálására több szerv vállalkozott: a KIOSZ, a Terményforgalmi Vállalat, a Baromfikeltető, a Népbolt Vállalat, az állami gazdaság, a Tejipari Vállalat, a MÁV, a gimnázium, a technikum, a kisipari termelőszövetkezet, az fmsz., az ÉRDÉRT, a Vegyesipari Vállalat és az Egyesült Erő Tsz.

A patronálok vállalták, hogy telt házat biztosítanak, fogadják a szereplőket, sőt emléktárgyakkal is megajándékozzák a csoportokat. A színjátszófesztivál programterve a községek és az előadások címével a következők: április 24, Nagydobos: Gül Baba;

25- én Nyírcsaholy: Szélvihar;

26- án Jármi: Gazdag szegények;

27- én Nagyecsed: Fösvény; 28-án Mérk: Schapin furfangjai; 29-én Nyírmeggyes: Százházas lakodalom.

A 26-i előadás 15 órakor, a többi 19 órakor kezdődik.

Endrész László tudósító.

Kicsi a „vendéglátó asztal“...

Nem szükséges különösebben hangsúlyozni Záhony jelentőségét. Tudjuk, hogy fontos határ- állomás, ahol rengeteg utas — közöttük sok-sok külföldi turista is — megfordul. Már azért sem lehet közömbös Záhony ellátottsága, s az, hogyan fogadja soknyelvű vendégeit. Nos, az utóbbival nincs minden rendben, mert a jelenlegi szűk, zsúfolt, kicsi MÁV Utasellátó étterem nem tudja az igényeket kellő mértékben kielégíteni. S bizony előfordul, hogy nem jut hely a turistának. Bár igaz, hogy a tervekben szerepel egy korszerű étterem építése, de míg az elkészül, négy-öt év is eltelik.

S addig mi lesz? Záhony esz- tendőr öl-esztendőre fejlődik. Növekszik utasforgalma. Ezrek és ezrek itt lépik át a határt, akik Nyugatról a Szovjetunióba mennek, s itt fogadjuk a ke- leti államokból érkező vendégeket, utasokat is. Jelenleg 25 személyt tudnak egyszerre ellátni, asztalhoz ültetni az étteremben. Szükséges lenne cselekedni, s a lehetőségekhez mérten szerényen, kevés költséggel megoldani, hogy addig is bővítsék a jelenlegi éttermet, míg a másik, modern felépül.. Ez megoldható az étterem mellett lévő, vele egy épületben helyet foglaló söntés megszüntetésével, ennek bővítése útján. Csupán egy közfalat kell megszüntetni, így megnagyobbodna az étterem, egyszerre 70—80 vendég étkezhetne, gyorsulna a kiszolgálás, rövidülne a várakozási idő, de nem utolsó sorban már az első percekben kellemesebb benyomást szereznének a vendégek.

Kevés költséggel, csupán egy másik söntés nyitása válna

szükségessé, melyet a záhonyiak javaslata szerint a község felőli bejárattal kellene megépíteni. az étterem végében. Csak az a kérdés, tudna-c segíteni a probléma megoldásában az illetékesek? Ügy gondoljuk, ha lehetőségük van rá, segítenek, hisz nekik sem közömbös a záhonyi vendéglátás.

(f. k.)

így marad fiatal Kerekes Sándor

„...Tizenkilenc év.—

Ennyivel lettem fiatalabb. Nem hiszi? Magam se gondoltam. Ügy láttam, ha másoknak nem sikerült, nekem sem fog, én se tudom megállítani az időt. Mégis sikerült! Olyan lettem, mint a fiatal házasember ...”

Kéktükrű szemében őszinteség, szavai feledtetik a kalap alól kibukkanó szürke haját. — Beszél, beszél; gyermekkoráról, éjjeli égiháborúról, amikor kint hált a birka mellett és az apja öregsubája terített menedékét föléje. Hullócsillagok számolásé- ról, három elemiről, aminél többet nem járhatott, mert várta a béreskocsi bakja. Egy nagy sötétségről, üszkös gerendák ko- zött síró gyerekekről... Pofonról, amit doktor Hudáki János főhadnagy úrtól kapott s egy másikról, amit doktor Hu- dáki János főhadnagy úrnak adott, amiért viszont kiküldtek az első vonalba. Beszél egy nyújtózkodó nagy tábláról, — a Túrtól a Szamosig —, a föld- foglalásról, gróf Hadik Barkóczi birtokának felosztásáról. Évek buktatóin át ér el a mához.

A helyszín Túrricse, a beszélő: Kerekes Sándor, vagy ahogy a fiatalabbak mondják: Sándor bácsi. Mélyen kutatóan ■ néz a falura, mintha annak lelkiismeretét vizsgálná. S amit mond, nem is szól annak ellent:

.. nem sokra megyünk, amíg nem látunk bele az emberekbe, míg nem ismerjük mindenki lelkivilágát...” — így mondja, akár egy lélekbúvár, egy tanító. Pedig egyik sem, és mégis több ezeknél. Ezer szál köti a faluhoz, s nemcsak ő ismeri a falu „lelkivilágát”, a falu is is■ B ■ S* » Ml ■ I

meri az övét. Mások mesélik, hogy tavaly házról-házra járt agitálni a rossz idő ellen. Mivelhogy majdcsak hétszázezer forintot orozott el a falutól a rossz időjárás. Sándor bácsi fiskális módjára papírt, ceruzát fogott és fehéren-fekete bizonyította, mennyire kifoghattak volna az időn, ha másképp állnak a szekérrúdhoz, már esztendő elején. Néhányan elkeseredésükben meg is jegyezték:

FANTASZTIKUS,

TUDOMÁNYOS

REGÉNY

52.

— ifiagát meg tán fizeti valaki, hogy így házal...? — ezt azok mondták, akik a jeges esőt is annak tulajdonították, hogy tsz. lett a falu. A tavalyi kár, a házalás mégis haszonnal járt. Az idén, a második évben másképp álltak a szekérrud- hoz a túrricsei tsz-parasztok. Zab, árpa, olajlen, cukorrépa, t.-répa idejében fődbe került, s a tavaszon már negyven holdon zöldell a túrricsei rizs. A gyüIB B E IS S3 .R13 ® * a* & , m

majd hallom mások szavát és megjön az elbeszéléshez szükséges hangulat. Akkor talán majd könnyebben fog menni, mert nálam mindig legnehezebb a kezdet. Ar- szenyev az én elbezsélői ügyefogyottsá- gom hallatára kissé korholólag csóválta fejét, de végül mégis Rainer doktorhoz, vegyészünkhöz fordult. Nagyon örültem, hogy éppen Rainer fog beszélni, mert őt eddig még sosem láttam. Akárcsak enmölcsös meg egyenesen csengő

forintokat terem... Hanem az állatok körül, az istállóban nem ment minden rendijén. Sok embert mintha kicseréltek vol- na), mikor a nagy istállóba terelték a jószágot. Azelőtt jóformán babusgatták a Mancit, meg a Sárit, de mikor összeengedték a falu állatait, mintha jeges burok ereszkedett volna a szívekre. Senki nem akarta vállalni a jószág gondozását.

— Csak nem leszek

szégyenszemre csordás? — tértek ki a kérő szó elől. Már tizenhét vemhes tehén vetélt el a rossz bánásmódtól, — mert olyanokra kellett bízni, akik közelről alig láttak még tehenet. S ekkor — mondják a túrri- cseiek — Kerekes Sándor egy este leköltözött az istállóba. Néhány homlokon összefutottak a ráncok, néhány száj tátva maradt, de Sándor bácsit ez nem zavarta, etetett, itatott, almozott.. Azon vette észre magát hogy nincs egyedül. Mellé költözött a szintén párttag Mester József is, majd idős Kiss József és V. Garda György pártonkí- vüli parasztemberek. És a tavaszon mit ád a jó példa, olyanok jelentkeztek gulyásnak, akikre nem is számítottak. Arí Mihály és Brics János május elsejétől kintháló pásztorok a berki erdőben, a Túron túl, öt kilométerre...

Ennek ellenére ne gondolja senki, hogy Kerekes Sándor amolyan bűvös erővel megáldott ember, akire szó nélkül rábízza magát mindenki. Emberséges, igazságkereső, annyi szent, s ezen tényleg megtörik az ellenkezés. Mert van ellenkezés is; például mikor a volt kulákokat fogadták maguk közé a tsz-be. Nem akartak velük dolgozni a szegényebbek Ök húzzák az igát most is, ők keressenek rájuk itt bent a tsz- ben is, nem volt elég azelőtt...? Emberről-emberre menő vita kellett, míg megértették: most már fátylat teríthetünk a múltra, azt nézzük, hogyan fogják meg a munka végét. És eddig nincs rájuk panasz.

Sok igazat mesél még a

falusi krónika Sándor bácsiról. Meséli, hogy nemrég új tagjeEgy pillanatra sem szűnt meg a motorok munkája, de mivel már jóval túlhaladtuk a hang sebességét, s ezenfelül az űrben repültünk, szabadon beszélgethettünk anélkül, hogy hangunkat felemeltük volna.

Éjfél után néhány perccel Soltyk jelt adott s erre kikapcsoltuk a szíjakat és felálltunk, hogy kissé bizonytalanul széjjelnézzünk magunk körül.

A központ nyugodt fényben úszott. Ha ott nincsenek a fekete képernyők, telehintve a csillagok szikráival, azt lehetett volna hinni, hogy az űrhajó mozdulatlanul pihen a szerelőcsarnokban. A Föld mint egy háromnegyed részben elsötített óriási korong terült el alatt. Éjszakai félgömbje szürkülő homályos derengéssel ütött el a csillagok fényétől. Fülünk lassanként hozzászokott a motorzúgáshoz s külön figyelni kellett, ha az ember meg akarta hallani.

A radar-hírek meghallgatása után a közös kabinba mentünk vacsorázni. Aztán Arszenyev indította el a szót.

Utitársaink közül termetre nézve egyedül ő tett túl rajtam. Igazi Herkules volt ez a csillagász. Nem tehetek róla, de valóságos fizikai megelégedettséget érzek, ha látom hatalmasan ívelt mellét, oszlopnak beillő egyenes nyakát, súlyos, erős fejét és világosszőke, csaknem platinaszínű üstökét.

Arszenyev a következő szavakkal fordult hozzánk.

— Barátaim! Utazásunk harmincnégy

napig fog tartani. Ez alatt az idő alatt sajnos, vajmi kevés munka vár ránk. Nem kétséges, hogy azért nem fogunk lustálkodni s az utat vitákkal tesszük kellemessé. Én elsőként hívom ki Lao Csu kartársat párbajra az anyag hullámos vonulatai tárgyában. De mivel itt nem laboratóriumba, hanem egy űrhajóban vagyunk, amely folytonosan távolodik a Földtől, javaslom, hogy minden este irányítsuk felé gondolatainkat, mégpedig oly módon, hogy sorban mindegyikünk mondja el egy-egy emlékét ,amit éppen értékesnek tart.

Mindnyájan elfogadták a tervet. Hallgattam, mert úgy gondoltam, ez nem vo- natkozhatik rám, hiszen bizonyára tudományos munkákról és felfedezésekről lesz szó. Mekkora volt há csodálkozásom, mikor Arszenyev hozzámfordult, hogy én kezdjem meg a sorozatot, amit ő „harmincnégy éjszaka meséinek” nevezett. Zavartan mentegetőztem, mintha az utolsó pillanatig úgy éltem volna, mint egy irodai számkukac, aki semmiféle említésre méltó dolgot nem élt át.

— Mit számít az, hogy professzorok között van — ismételte meg a csillagász utolsó szavait, hangjában némi gúnynyal. — Itt nincs semmiféle professzor, hanem mindnyájan egymás utitársai vagyunk. Ami pedig az emlékeket illeti, jól tudom, hogy elbeszélésre méltó élmények tekintetében mindnyájan irigyelhetnénk önt.

Ennek ellenére szabadkoztam, végül azonban megígértem, hogy valamelyik legközelebbi napon én is beszélek, ha

gém, őt is távol tartották az utitársaktól bizonyos németországi ügyei s csak az indulás előtti napon érkezett a rajt helyére. Negyven év körüli, jelentéktelen külsejű őszes férfi, szemüveget visel és rendkívül nyugodt. Éppen hozzákészült a beszédhez, mikor megjelent Soltyk, a központi ügyeletes, és közölte, hogy az északi félteke rádiója hamarosan megkezdi egyenesen nekünk szánt adását. A hangszórót tehát átkapcsoltuk a közös kabinba és itt egy kerek asztal mellett, kényelmes ka- székeftbe süppedve hallgattuk Beethoven zenéjét, amelyet az éter hullámai hoztak el hozzánk a bolygóközi űrön át. Éjfél után egy órára járt az idő, mikor a hangverseny véget ért, de senki sem volt álmos és Rainer megkezdte elbeszélését. Soltyk azonban megint megzavarta. Meg kellett indítani a rakéta pergő mozgását. A Prediktor negyedórája kikapcsolta a hajtómotorokat s mivel már lényegesen eltávolodtunk a Földtől, a vonzóerő ész- revehetőleg csökkent, úgyhogy élénkebb mozdulatok közben előfordult, hogy egyi- künk-másikunk fellendítette a csészéjét a levegőbe, holott csak az ajkához akarta emelni. Minden tárgy és saját testünk is percről percre könnyebb lett. Soltyk átment a központba s egy perc múlva már éreztük, hogy a rakéta mozgása változik. Egy rövid pillanatig a pergő mozgásnál előálló centrifugális erő következtében i kellemetlen szédülést éreztünk, de azutáni elmúlt, s testünk megint visszanyerte nor-j mális súlyát. Mikor Soltyk visszatért, Rainer végre megkezdhette elbeszélését.

(Folytatjuk.)

löltet akartak felvenni. Tizenöten megszavazták, heten tartózkodtak, egyedül Kerekes Sándor szavazott a felvétel ellen, mert nem méltó a kommunisták közé. Meghökkent a „járás” is, mikor meglátták az egy eUenszavazót és menten ki is szálltak tüzetes vizsgálatra. És Kerekes Sándornak adtak igazat, a jelentkező nem került be a pártba. Azóta eltelt néhány hónap, Kerekes Sándorból párttitkár lett. falójában semmit sem változott, legfeljebb a felelőssége nőtt nagyobbra, de azóta is rendületlenül járja a házakat, kíváncsian lesi mindenki szavát, véleményét. De mostanában nem mindig hagyja szóhoz jutni az embereket. Melle feszül, mint ifjúkorában, tartása délcegebb, szava pedig, mint a fiatalemberéké: ,... tizenkilenc év után újra gyerekünk született. A nagylányom most megy férjhez, Dunántúlra. Helyette itt marad a kicsi öregségünkre, ápolónak, örömnek...”

Ez !m a megfiatalodás titka. Kerekes Sándor az idén újraépíti a megfeslett régi házat, s van egy nagy-nagy számítása: kijárni a nyolc általánost. Megteheti, sikerülni is fog, hisz a szíve fiatal, s az is marad a nagy családban, a k*s család körében...

Páll Géz«

5