Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1961-04-23 / 94. szám

őqy ifialai éaónö pöi'tvíiáliűz Egy veröféhyes márciusi dél­utánon Szarvas főutcáján járva a legszebb épület bejáratánál lé­vő márványtábla vonja magára a figyelmem: „Felsőfokú Óvónő­képző' littézef’ Emlékszem, 1959 őszéri-a tiszántúli megyékből 67 magyar, vagy szlovák nyelven érettségizett leány érkezett ide. Élethivatásul*. * gyermeknevelést választottak, min­ta óvodát is ren­deztek be a föld­szinten. Eszembe juti hogy az óvó­nő-jelöltek hama­rosan elbúcsúznak Szarvastól. ezért kíváncsian léptem be az ajtón: ho­gyan készülnek az életre, az önálló­ságra? • A‘tágas folyosón mélységes csend és ragyogó tiszta­ság fogad. Vitri­nekből ... szebbnél- szebb játékok mo­solyognak rám: fuméríemezböl és papírmaséból ké- • szilit hintalovak, körhinták, teher­gépkocsik, vona­tok, homokozó vödrök, lapátok, babák és egyéb figurák: a Iá vök sajátkezű alkotá­sai. sgyönyörű csip':''függönyökkel, társasjátékokkal, rádióval és le­mezjátszóval felszerelt tágas klubszobában egyik asztalnál ké­zimunkáznak, ‘a másiknál beszél­getnek: sakkoznak, vagy éppen levelet olvasnak. < ’A'gyakorlati idő igazolta: helyesen választottam — magya­rázza nyírségi tájszólással egy középtermetű, rózsapiros arcú leány. — Nagyon édesek voltak a gyerekek. Tudjátok, hogy én Nyíregyházán voltam, a Kálvin­ién óvodában. Amikor megérkez­tem, már vártak rám, piros szeg­fűvel Is versikékkel köszöntöt­tek. Ügy meghatódtam fogy cl-r Thuróczi Éva óvónőjelölt aprólékos gon­dossággal vezeti a mintaóvoda naplóját. térítőkkel, ratom ellenére potyogtak a köny- nyeim. Igaz, nálunk is van óvo­da, heteként kétszer is foglalko­zunk a gyerekekkel, de az egy­hónapos gyakorlat más, ott telje­sen önálló az ember. Egy pillanatra elhallgat, mé­lyen maga elé néz, mintha emlé­flyugat felé éspedig nem kano- nokjai és prépostjai után, mert még senki sem hallotta, hogy egy kanonok "kivándorolt volna, nohá‘ fit a családi kötelékek természetszerűleg nem igen tarthatják vissza. (Itt meg kell jegyezni, hogy ebben az idő­szakban megyénkből évente há­romezer család vándorolt kj Amerikába.) Hogy ez a tömeg- mozgálpni azután milyen követ­kezményekkel járt, azt ismétel­ni : felesleges. De vannak még eme aránytalan földosztásnak más következményei is. A rab­szolgaság lényege az, hogy el­veszi a munkástól mindazt, amit termelt, kivéve annyit, hogy állati életet élhessen. Márpedig a föld munkásainak a bére e minimum körül inga­dozik, Ezen modem rabszolga­ság" azonban, mint minden más elődje, " lealjasít és elállatiasít, megőrli az ember erkölcsi va­lóját, kiöli a szorgalmat, becs­vágyat az emberből. Nyolc-tíz­tagú családokat kényszerít egyetlen szennyes szobába, ál­latként zsúfol egybe fiú és lány mezei munkáscsapatokat, meg­tölti a pálinkaméréseket azok- kaV %kik otthon kényelmet nem találnak, olyan fiatalemberek­ből,, akik hasznos férfiak lehet­nének, 4 fegyházlakókat nevel. Olyan „lányokat kerget az er­kölcstelenség karjai közé, kik az anyaság-hozta örömöket élr v^zb^mií volna. Kiöli a tiszta hitetsz- emberből, a szoronga­tott délek sötét babonáknak lesz. tévelygő rabjává... A kivándor­lás-komoly és hathatós tiltako­zás eme modern rabszolgaság ellen. Menekülés az anyagi és erkölcsi,1 züllés területéről,..” Helytelen tenne olyan látszat kialakítása, mintha Ma- gyáforszagón csupán a katoli­kus'ejbüiáz tartozott volna a ki- zsáftmányblók rendjébe. Ter­mészetesen a protestáns egyhá­zak is az úri osztályok támo­gatói voltak, — merthisaen tár­sadalmi és politikai funkcióját illetően egyhivatású minden vallás. És bár a protestáns egy­házak nem rendelkeztek hatal­mas feudális földbirtokokkal és inkább kapitalista jellegű vál­lalkozásaik, banki üzleteik vol­tak, amennyire módjuk enged­te, éppúgy viselkedtek, mint a kizsákmányoló úri rend bárme­lyik más, világi tagja. 1834-ből származó gógényi iratok arról beszélnek, hogy a református egyház a szokásos egyházi pén­zeken felül úgynevezett segé­lyeket szed. Ez rendszeressé vált és nagyon hasonlított a katolikusoknál szokásom ... tizedre. Mint az _ mondja: „...hacsak fii1 „vekre is ment a segély, nagy áldozat volt a gyülekezettől, mert ebben az időben a vízóradások miatt csak keservesen tudták a hívek megszerezni a maguk fenntar­tására szükséges dolgokat...” Gégényi dokumentum árulko­dik a következőkről is: „1836- ban Dobra! Horváth István lett a pap. A hosszúéletű prédiká­tor működése roiaboióiag ha­tott mind az erkölcsre, mind az anyagiakra. Családi élete nem volt erkölcsi alapokra fektetve, amennyiben törvénytelen há­zasságban élt. önző és kapzsi lélek, aki a maga egyéni érde­keinek istápolásával törődött. 600 hold földet szerzett össze nem csekély fortélyossággal. A hívek, kik egy emberöltőn át csak rút önzést, kjjnrtyű, laza erkölcsöt láttak papjuktól, a lelkipásztort 1881. október 23-án megfojtották...” El lehet kép­zelni, hogy milyen kegyetlen kényúr lehetett ez a prédiká­tor, ha az elkeseredett hívek ar­ra ragadtatták magukat, hogy a körülbelül nyolcvanéves pa­pot megöljék. Soltész István keiben kutatna s kisvártatva így folyattja: — Mindig nagyon szerettem a gyerekeket, de most láttam csak igazán, mennyire hálásak minden jó szóért, simogatásért. Ha vala­ki véletlenül „rossz fát tett a tűzre”, nem is kellett megszid­nom. Észrevette, hogy helytele­nt cselekedett. Tágranyílt sze­mekkel szinte bocsánatkérően nézett rám s amikor elmosolyod­tam, kiscica módjára hozzámbújt, úgy hizelgett a bocsánatért. Meg­lepő volt a gyerekek okos gon­dolkodása, helyes viselkedése. Meggyőződtem az egy hónap alatt arról, hogy az óvónők állandó továbbképzése sokat számít a gyermekek fejlődésében. Ideoló­giai tanfolyamra járnak, sokat olvasnak és a gyerekekkel helye­sen tudnak bánni. Nem kis büszkeséggel mesélt arról is, hogy ellátogatott a KISZ-be, beszélt a kerületi párt- szervezet vezetőivel, járt két gim­náziumban. Elmondta a lányok­nak, hogya,, élnek ók Szarvason. Megismertette velük gondolatban a gyönyörű tantermeket, a szép hálószobákat, a kiváló üzemi konyhát, a családias közösséget. Bemutatta szavakban a tanáro- \ kát, akik közül édesapát, ke­resztapát és nagyapát választott minden hálószobakollektíva. A legbensőbb ügyeikkel is bizalom­mal fordulnak hozzájuk, akik mindig szívesen segítenek. Végül 25 leány írta fel az intézet cí­mét és a jelentkezés módját. — Ha csak 5—6 leány választ­ja élethivatásul a gyereknevelést, akkor is büszke leszek — ma­gyarázza mosolyogva Thuróczi Éva — mert én segítettem nekik. Hirtelen felugrik, kiszalad a klubszobából s néhány perc múl­va préselt hóvirággal, egy cso­mó rajzlappal tér vissza. — Ezt a gyerekek küldték Nyíregyházáról — mutatja. — Nagyon boldog vagyok. Igaz, hogy a lábam görbe, a szok­nyám nagyon rövid, de én tu­dom, hogy ezt a rajzot rólam készítették a kis pöttyök és ez a szeretetük, ragaszkodásuk jele. Én nagyon szívesen mennék visz- sza Nyíregyházára, de természe­tesen ha valamelyik termelőszö­vetkezeti községbe helyeznek, ak­kor is örömmel fogadom. Ott is gyerekeket nevelek. Ez a legfon- torabb. Igaz, nagyon fájdalmas le a búcsú, hisz két év alatt nas, on összeszoktunk a lányok­kal, testvérként szeretjük egy­mást de az a tudat, hogy ön­álló . 'ónő leszek, sürgeti ben­nem u vágyat: mielőbb megér­kezni a fyerekekhez. .^vesen mosolygó vásáros- naményi leány — akit kiváló ta­nulmányi eredményeiért becsül­nek, örökvidámságáért, meleg barátságáért nagyon szeretnek az intézetben — lelkesedéssel magá­val ragadja az egész kollektívát. Lassan mindenki félrerakja a kézimunkát, a könyvet és élmé­nyeiről beszél. Ügy látszik, ezek a lányok valóban helyesen vá­lasztottak: nyugodtan dolgozhat­nak azok a szülők, akik gyerme­keik gondozását, nevelését rájuk bízzák, Ary Róza Tudománya* előadd* volt Nyíregyházán a perlit felhasználásáról Az ÉTÉ helyi csoportja ren­dezésében pénteken délután tudo­mányos előadást tartottak a Köl­esei Gimnázium fizika-előadó termében. Megyénk építőipari műszaki szakemberei, az ÉTÉ tagjai nagy érdeklődéssel hallgat­ták meg a budapesti Építéstudo­mányi Intézet tudományos mun­katársának, Máthé Ferencnek ér­tékes előadását a perlit felhasz­nálásáról, gyakorlati jelentőségé­ről. Előadásának lényege az volt, hogy az utóbbi években jelentős előrehaladást értek el a perlittel folytatott építőipari kísérletezé­seknél, s a perlitet az építőipar egyre szélesebb körben használja. Különösen jók az eredmények a rmrlitnf»k mint totn falsy.i (hő és hangszigetelő) alkalmazá­sában. Budapesten, Sztálinváros- ban és az országban több helyen kitűnően beváltak az így épített épületek. A tudományos előadást diapozi­tív film vetítése kísérte. Az elő­adó felhívta a perlittel kísérle­tező műszaki szakemberek fi­gyelmét arra, hogy kísérleteiket országosan, a legjobb tapasztala­tok alapján egyeztessék, így a legfontosabb területen nagyobb sikert lehet rövi idő alatt elérni. Felhívta a figyelmet továbbá per- litből készülő típus szerkezetek tervezésére és gyártásának kikí­sérletezésére, ami a perlit alkal­mazásában a soronkövetkező fel­adat. MELEGVÁLTÁS 14 OKA 25 PERCKOR le­csengették a délelőttös műsza­kot a nyíregyházi ruhagyárban. A varrodákban elcsitult a gépek zúgása. Csak néhány berregett még pár percig, hogy a munkás befejezze az elkezdett munka műveletét. Ekkor már minden gépnél és munkapadnál ott álltak a váltó műszak dolgozói. Amíg társuk rendet csinált a munkapadon, megolajozta a gépet és beírta a napi teljesítést, addig kicserél­ték a mondanivalójukat. S 14 óra 30 perckor már a délutános műszak dolgozott. Frissen kezd­ték, illetve folytatták azt a munkát, amit a délelőttösök a szalagasztalon hagytak. KÖZBEN A SZALAGVEZE­TÖK és teremmesterek között is folyt a melegváltás. Nemrég még nagy üggyel-bajjal ment a hidegváltás. Ez úgy történt, hogy a műszak lecsengetése előtt 10 perccel abba kellett hagyni a termelést. Minden munkás összeszedte-csomagolta a be nem fejezett munkát és vitték a félkész raktárba. Le­takarították a szalagasztalt, mert a váltó műszak hozta az előző nap abbahagyott munkáját s azt folytatta tovább. Most már nem így történik a váltás. Minden befejezetlen munka ott marad a szalagon. Csak helyet kell cse­rélniük a munkásoknak s foly­tathatják a gyártást. A MELEGVÁLTÁS nagy könnyítést jelent a munkások­nak. Viszont gondosságot igé­nyel a szalagvezetőktől és te­remmesterektől. Ügyelnek rá, hogy a váltásra meglegyen a szalagrend, ami azt jelenti, hogy ne legyen hézagos, munka­hiányos a szalag, és ne marad­jon csomókba gyűlve a munka. Az Ilyen rossz bizonyítvány a műszakiakról. Ritkán fordul elő ilyen eset. Leginkább csak ab­ban az esetben, ha sokan hiá­600 ezer forint nyereségrészesedés 480 ezer forint takarékbetét r a Balkányi Állami Gazdaságban A Balkányi Állami Gazdaság mindinkább segítőjévé, köve­tendő példájává válik a termelőszövetkezeteknek. Többek között 150 vagon nemesített burgonyát adót a gazdaság ebben az évben továbbszaporításra. A gazdaságban befejezték 602 hold burgonyá­nak az ültetését és elvetettek 524 hold kukoricát. Burgonyából az idén iS el akarják érni a száz mázsás átlagtermést. A tavalyi kedvezőtlen időjárás ellenére szép eredményeket értek el a balkányiak, így három és félmillió forintos nyereséggel zárták az elmúlt esztendőt. A jó munka eredményéből a dolgozók is kivették részüket; 600 ezer forint nyereségrészesedést fizettek ki a dolgozóknak. A gazdaság dolgozói hívei a takarékosságnak, meg­takarítót forintjaikat takarékban kamatoztatják. A nemrég kifi­zetett nyereségrészesedésből 480 ezer forintot helyeztek el takarék- betétkönyvben. — nemes — nyoztak a műszakból s a sza­lagvezető nem tudta emberei­vel megoldani áz üres reszorto­kon lévő munka szétosztását. AZT, HOGY MILYEN A SZALAGREND. a gyakorlott szalagvezető mindjárt megálla­pítja, ha végignéz a szalagon. De a szalagtérkép és a napi termelési jelentés pontosan ki­mutatja. Ügy jó, ha a szalagra feladott, kiszabott ruhák darab­száma egyezik azzal, amit a szalag végén, készen . levettek róla. Különbén szalagtorlódás­ról, vagy ha többet vettek le, Kovács Miklós, a délelőttös műszak teremmestere három szalag termelését irányítja. Mű­szakváltáskor ellenőrzi a sza­lagtérképet és a napi munka adatait. A teremmester (a ké­pen jobbra) Nyizsnyik János szalagvezetővel (aki mellette áll) elkészíti a teremmesteri jelen­tést a ír.kg váltásról. Aztán, még mielőtt távoznak az üzem­ből, kiírják a szalagok telje­sítményét a versenytáblára. akkor szalagrablásról van szó. S ilyen esetben bizony nem megy simán a melegváltás a műszakiak között. AMIÓTA A VARRODÁKBAN megvalósították a melegváltást, azóta két-két egymást váltó sza­lag csak egy tétel félkészgyárt­mánnyal dolgozik. így 50 szá­zalékkal csökkentették a fél­kész normát, aminek jelentős pénzügyi kihatása van a forgási sebességre. S jobban együttmű­ködnek a váltó műszakok. Nem hagynak egymásnak javításokat, hogy ők is ugyanúgy jól elké­szített félkész gyártmányt kap­janak a melegváltáskor. Ezzel a módszerrel jobban ki­használják a 480 perc munka­időt, s a termelékenységet 8—10 százalékkal növelik ahhoz viszo­nyítva, amikor még hidegváltás volt a varrodákban. 5

Next

/
Thumbnails
Contents