Kelet-Magyarország, 1961. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1961-04-21 / 92. szám
bzerbatszáz óra larsadalmi muokabao Tiszavas vári ban a területi KISZ-szervezet ezerhatszáz óra társadalmi munkát vállalt. Nyolcszáz órát a kultúrház építésénél dolgoznak majd, négyszáz órában a téeszeknek fognak segíteni, négyszáz órát pedig a sportpálya rendezésére fordítanak. A terv teljesítését már az elmúlt vasárnap megkezdték, mintegy harminc KISZ-fiatal részvételével. A Kossuth Tsz fiataljai is kitettek magukért Tiszátokon. Huszonötén nagytakarítást végeztek a téesz központjában, társadalmi i munkával. Az „Ifjúság a szucia- I (izmusért” mozgalom egyik feltételét teljesítették ezzel. Legalább ilyen lényeges azonban, hogy a téesz központja megszépült e munka nyomán. Példát vehetne róluk még néhány téesz fiatalsága! Az évröl-évre több milliárd forint értékű terméskiesést okozó gyomnövények, paraziták és rovarkártevők ellen az idén minden eddiginél szélesebb körű támadás indul. Nemcsak a növényvédő állomások, hanem már a termelő üzemek is teljes erővel akcióba lépnek. Mint az Országos Növényvédelmi Szolgálat szakemberei tájékoztatásul közölték, az idén — a Földművelés- ügyi Minisztérium rendelete alapján — az egész országban: valamennyi állami gazdaságban, kísérleti és tangazdaságban, termelőszövetkezetben megszervezik az úgynevezett üzemi növényvédelmet. A munkákat mindenütt' jólképzett szakemberek, növényvédelmi felelősök irányítják. A korszerű növényvédelemhez ad segítséget a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat, amely most jelentette meg a Növényvédelmi Tájékoztató című könyvet. A 300 oldalas, s több mint másfélszáz képpel, ábrával ellátott könyvet az ország legkitűnőbb növény- védelmi szakemberei állították össze. 100 MÁZSA BURGONYA! akarnak termelni holdanként a pócspetri Béke és a nyírbátori Újbarázda tsz tagjai. Már be is jelentették csatlakozásukat a 100 mázsás burgonyatcrmelési verseny-mozgalomhoz. Szabad válogatás a könyvek között: több olvasó a kisvárdai könyvtárban Két fiatal diáklány egy kis kerek asztalnál folyóiratokat böngész, ketten, hárman a polcok előtt kutatnak valami jó csemege után. A kölcsönző pultnál egy diaíilm-tekercset bont ki és vizsgál meg az egyik kölcsönző a másik szintén valamilyen könyvet keres. De vannak még itt többen is, a pult mögött lehajolva keresgél vagy három gyerek az alsó polcon, nyilván jó meséskönyvet, olyat, amit még nem olvastak. — Mióta engedik „szabadjára” az olvasókat itt a polcok között? — fordulok Vértésy Gézá- néhoz, a kisvárdai járási könyvtár dolgozójához. — Még az ősszel bevezettük a szabadpolcos kölcsönzést, kedvére keresgélhet mindenki a könyvek közt. Es mi jót hozott azóta ez a rendszer? Közben újabb kölcsönzők jönnek és ahogy beadják a visszahozott könyveket, mindjárt újab- baka t kérnek. — Ezek még nem tudják, hogy szabadon lehet válogatni? Továbbra is I Bizalom az egyik oldalon, kíváncsiság a másikon. Az eredmény pedig minden esetben az, hogy olvasnak. Tehát rendben is van a dolog? Látszólag igen, mert olvasnak. Sőt. sokkal többet, mint azelőtt. De milyen könyveket? A tájékozatlan olvasó egészen biztos, hogy csak úgy találomra . választja ki olvasmányát. Kiindulhatnánk abból a mar klasszikusnak számító meghatározásból: az élet olyan rövid, hogy az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy gyenge könyveket is elolvasson, hiszen remekművekből is futja egy egész életre. De az olvasás —- Dehogynem, tudják, csak azt mondják, hogy minek keresgessenek, amikor a könyvtáros jobban ismeri a könyveket, jobbakat tud ajánlani. Természetesen bizalom dolga is ez. ell az ajanlas nem önmagáért való. A szórakozás mellett művelődést, szélesebb látókört, világnézeti nevelést is kell jelentenie. Feltehetően az öLvasók kisebbségét alkotják az ilyen tájékozatlan olvasók, de a könyvtárnak éppen ezekkel kell a legtöbbet törődnie. Tizenötezer kötet könyv kikölcsönzése egy negyedév alatt dicséretes eredmény, azonban a I szabadpolcos rendszerben sem1 szabad „szabadjára” engedni az olvasót! Állandóan fogni kell a kezét, mert az irodalom egyenes útját sok-sok zsákutca keresztezi. Cél Béla Népe» előadások — Jól vizsgázó felnőttek — Héttőn is mozi Dögé községben Január 9-től március 27-ig minden kedd este igen népes hallgatóság vett részt Dögén az előadássorozaton. A tárgy fontos volt: munkaegység-számítás, premizálás, s más tu'dnivalók. a fia- I tál tsz-község dolgozóinak. ÉrtKét polity feíiér balettcipö I Hámori József, a Rakamazi Cipész KTSZ kiváló dolgozója szovjet exportra készülő balettcipőket fazonéro/. Feleségét, — aki szintén a ktsz-ben dolgozik, — a felsőrészkészítésben kitűnt munkájáért a Szövetkezet Kiváló Dolgozója jelvénnyel tüntették ki. Kislányuk kitűnőre vizsgázott a szakmai vizsgán, s ő is a ktsz dolgozója. hető, hogy á tanfoJyamsaanvba ménő előadássorozaton mintegy 100 résztvevő volt. S egy-egy előadást délután 6 órakor kezdve^ 11—12 órakor befejezve, nem csoda, ha a községbeliek így jellemeznek: mindegyik apróbb „közgyűlés”. A KISZ-fiatalok „A világ térképe körül” című előadásokat hallgatták. Tizenöt felnőtt vizsgázott az elmúlt szombaton a dolgozók általános iskolájának VII. osztályából. Nagyobbrészt igen jó eredménnyel, az osztály közös átlaga megközelíti a négyet. Ősszel ismét indul egy VII. osztály, és tovább a VIII. Tervezik, hogy ezüstkalászos tanfolyamot is indítanak, számosabb résztvevővel. A könyvek után is érdeklődnek.. Most folyik ötezer forint vásárlási értékbő] új könyvek beszerzése. Az olvasóteremben idős emberek is olvasgatnak, amíg a klubban a fiatalabbak emellett társasjátékkal szórakozhatnak. , Egyre kevesebbnek bizonyul a mozi heti két előadása. Éppen e héten kellett kérni egy új csehszlovák film vetítésének meghosszabbítását, mert szombaton és vasárnap az érdeklődők csak egy része nézhette meg. Hétfőn ismét telt ház volt a moziban. Igaz, hogy a mozi már azért is kedves, mert mintegy nyolcezer forint társadalmi munkával is hozzájárultak csinosításához, korszerűsítéséhez. Ónk taxáig úló iixiet nyílik u Vöröühadsereg utcán Egyre több üzletet korszerűsítenek, alakítanak át önkiszolgáló bolttá. Üjabban a Vöröshadsereg utcai 49-es bolt átszervezését végzi a Szabolcs-Szatmár megye I Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat. Az átalakítási munkálatokat a vállalat karbantartó részlege csinálja. Bővítik raktárát és a vásárló teret is. Az új önkiszolgáló túszer-csemege üzlet neonvilágítást kap, s ellátják ötvenezer forintos hűtőgéppel is. A kiszolgálást az átalakítás ideje alatt is biztosítják a bolt dolgozói. — Ami a legfőbb: a kölcsönzött könyvek számának rohamos növekedését. Azt a célt tűztük ki magunk elé hogy napi kétszáz kötet fölé emeljük a kölcsönzés számát és öt új olvasót szervezünk be. Előkerülnek a naplók, a statisztikai kimutatások. Az olvasók száma már közel ezeregy- száz, tehát a napi öt új olvasó szervezése már sem elérhetetlen, hiszen még négy hónap sem telt eJ az évből. A másik célkitűzés, a napi kétszázon felüli kölcsönzés már meg is valósult, csak tovább kell tartani a szintet. Egész negyedévre visszamenőié' nézegetjük a naponként k '.ölcsönzött kötetek számát. Ha tn is kétszáz köteten aluli nai itt-ott, bőven kiegészítik a íétszázon felüliek. Volt olyan, m >, hogy háromszázon is jóval f< ül volt a kölcsönzött könyvek s írna. Könnye >b, vagy nehe ebb ? — A kívülálló bizonyár j azt gondolja, hogy e. tel a r jelszerrel sokkal könnye >b a kölcsönző könyvtáros dolga, me t csak a kölcsönzés nyilván v ásának az adminisztrációját 1 vll elvégeznie. Azonban nem egészen így áll a dolog. Már maga az adminisztráció is növekszik azzal, hogy több könyvet visznek ki, de ez, ha több munkával jár is, csak örvendetes., hiszen ez a könyvtár legfőbb célja. Az igazi többletmunkát az olvasók által I összekavart könyvek betűrendbe rakása jelenti. Vannak természetesen gondos, figyelmes olvasók is, akik oda tesznek vissza minden könyvet, ahonnan elvették, de vannak olyanok is — nem kis számmal —, akik egészen más polcra teszik. Minden nap összekeveredik az állomány. — A mechanikusok — folytatta Gor- jelov —a matematikusok és csillagászok, meg azok, akik a hegyekben eltévedette- ket mentik, mindnyájan egyformán nélkülözhetetlenek számunkra, s életünk nem volna teljes, ha e kategóriák közül csak egy is hiányoznék. De el ne feledd, az életnek csak akkor van értelme, ha valamit szolgál. A nagy szándékok és cselekedetek mindenkit szolgálnak. Idegeneket és sajátjainkat, közelieket és távoiiakat, akár a mérnök hídja és'a költő verse. A mindennapi apró, saját dolgainkat, amilyen egy tavaszi séta. a szemünk elé táruló tájak, vagy amilyenek az álmaink, azoknak adjuk, akik legkedvesebbek nekünk. De csak mindkettő együtt adja az egész embert és a teljes szolgálatot. A világ annyiban a tied, amennyiben te a világé vagy, és mindennek, amit csinálsz — hallodí — mindennek! — nem benned kell a célját és értelmét meglelnie, hanem rajtad kívül. Nem mindenkinek egyformán könnyű ezt megtennie. Neked nem lesz könnyű, de éppen ezért leszel ilyen, mert már útban vagy felé. Mert olyan akarsz lenni, mint a fém. amely hangot ad, ha ráütnek, igaz. Róbert? Csak bólintottam, mert szólni nem tudtam. — Nem lesz belőled tervező mérnök — állapította meg Gorjelov. — Mégis az a véleményem, hogy tanulmányaidat be kell fejezned, mert minden ismeret hasznos, de ha az oklevél a kezedben lesz, ei kell menned a hegyekbe, hogy ott magadra találj. Később, mikor hosszú, nagyon hosszú kóborlás után a naptól, a nyártól és ettől a beszélgetéstől kissé kábultan mentem hazafelé a városszéli dombokon, rájöttem, hogy Gorjelov nagyapámra emlékeztetett. Amint nagyapám gyermekségem fölött, úgy állt Gorjelov ifjúságom fölött. Megfogadtam tanácsát és nem bántam meg. Igaz, hogy tanulmányaim befejeztével nem vonultam ki mindjárt a hegyekbe, hanem egyévi gyakorlatot végeztem a Központi Repülőszolgálatnál, aztán pilóta lettem s az új repülőgépmodelleket repültem be. Nemegyszer úgy adódott, hogy apám repülőterén kellett leszállnom. De minden szabadságidőmet a hegyekben töltöttem. Számos havasi expedícióbtft vettem reszt s ez nevemet nemcsak a havasi klubban, hanem azon túl is közismertté tette. Egyszer, mikor az egyik hivatal tolóablakánál arra kellett válaszolnom, hogy mi a foglalkozásom, szórakozottságból „pilóta” helyett azt mondtam: „hegymászó”. De bár azonnal helyesbítettem, az egyik éppen olyan igaz volt, mint a másik, mert most már ismerem magam egy kicsit és tudom, hogy éppen úgy vonzanak az ember nem járta hegyek, mint egy repülőgép, amelyen még senki sem szállt fel a magasba. Huszonöt éves koromban részt vettem a „világ tetejére” — vagyis a Pamir északi felére induló expedícióban. Egy évvel később azok között is ott voltam, akik elindultak a világ harmadik magas csúcsát, a Kancsindsangát meghódítani. Ez az expedíció egyik társam tragikus halálával járt, nálam pedig szívizomelfajulást okozott, úgyhogy fél esztendeig délvidéki szanatóriumban kellett gyógykezeltetnem magam. Alig tértem vissza a repülőszolgálathoz, éppen a Vénusra induló expedíció volt az érdeklődés középpontjában s híre járt, hogy az expedíció pilótát keres, felderítő repülőgépéhez. Jelentkeztem, s a néhány ezer ajánlkozó közül engem választottak. Mikor ezeket írom, már huszonnyolc órája repülünk. Ha a fejemet felemlem, a belső televíziós adó képernyőjét a távolodó Föld fehér korongját látom. Ügy érzem, mintha egyik életemet befejeztem volna s most a másikat kezdeném el. Azt hiszem, ilyen pillanatban szabad vastag vonallal aláhúznom mindazt, ami eddig történt. Tudom, hogy igen sok mindennel nem birkózhatom meg, mert nincsen hozzá elég képességem. Ezért nem próbáltam soha tudományos pályára lépni. Tudom, hogy nagyon messze vagyok én az olyan emberektől, mint Csadraszekár. Arszenyev vagy Lao Csu, akikkel jóban, rosszban együtt leszek. De tudom, hogy mindent, amit életemben csináltam, talán nagyon is vaktában, talán a kelleténél forróbb szívvel, de olyan erős, olyan vasakarattal tettem, ahogy csak bírtam. Mindig igyekeztem hinni az emberekben s ha haragudtam is valakire, az leginkább csak önmagam voltam. hogy miért nem tudtam olyan lenni, mint Hannibál Smidt. Mikor először mondtam meg a lánynak, hogy szeretem, nem találtam elég nagy és szép szavakat érzelmeim kifejezésére. így aztán azt mondtam neki, hogy a szerelem az én elképzelésem szerint nem olyan, mint a repülés a magas szférákba, nem is olyan, mint az ég, ahol olyan gyakran tartózkodom, hanem olyasvalami, mint a foki, amibe cölöpöt lehet verni, amin falat lehet húzni, házat lehet építeni. Más kérdés, hogy ezzel a leányt nem győztem meg. MWekeöidn Országszerte megszervezik az üzemi növényvédelmet Növényvédelmi útmulató jelent meg FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 49.
