Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1961-03-05 / 54. szám
>ii az ön véleménye ^ h nvircgyhá/i kenyérről ÉDES ÉLET Körkérdést intéztünk négy nyíregyházi lakoshoz: mi a véleményük a nyíregyházi kenyérről? Az utóbbi időben ugyanis több panasszal fordultak hozzánk, hogy nincs minden rendben a kenyér minőségével. Az alábbi véleményeket minden személyválogatás és szépítgetés nélkül jegyeztük fel és tesszük közzé. OLÁH GÁBOR, Nyírfa u. 51. *zám alatti lakos a következőket mondta: « „A jelenlegi kenyér véleményem szerint észrevehetően gyengébb minőségű, mint a korábbi években volt. A finom fehér kenyér kezdetben valóban kifogástalan volt, de most körülbelül olyan, mint korábban a félfehér volt.” OZV. PÁSZTOR FERENCNÉ, Kalinin utcai lakos: „Mi általában félfehér kenyeret vásárolunk, s meg kell mondani, hogy a legtöbb esetben súlyos, sületlcn és galacsinos a kenyér, nincs jól kikészitve a tésztája- Néha Nagykállón sütött kenyeret árusítanak az egyik üzletben, s ilyenkor csak bosszankodom. hogy Nyíregyházán miért nem lehet ilyen szép kenyeret kapni.” BACSÓKA ÁRPÁD Kéz utca 17. szám alatt lakik, véleménye következő: „Munkám folyamán úgyszólva naponta járom a megyét, s így van módomban összehasonlítani a nyíregyházi kenyeret, máshol sütőitekkel. Véleményem szerint Nyíregyházán lehet kapni a leggyengébb minőségű kenyeret, vidéken eddig még mindig szebbet és jobbat kaptam.” NEMES GYULA szintén nyíregyházi, s a következőképpen vélekedik a kenyérről: „Ha közelebb laknék valamelyik vidéki pékséghez, szívesen bicikliznék naponta néhány kilométert, hogy jó kenyérhez jussak. Mi egyébként a félfehér kenyeret szeretjük, de kénytelenek vagyunk 1 kilós fehéret venni, mert a másik az esetek többségében nagyon gyenge minőségű.” Az itt leirt vélemények után érdeklődtünk a Malomipari Vállalat illetékeseinél, s azt a választ kaptuk, hogy a megye sütőipari vállalatai nagyjából azonos alapanyaggal dolgoznak. Ennélfogva érthetetlen előttünk, hogyan lehet ekkora minőségi különbség a Nyíregyházán és a megye más helyein készített kenyerek között. Azt hisszük, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat vezetőinek és dolgozóinak elsőrendű kötelességük, hogy utánanézzenek az ismertetett problémának. Lényeges és elengedhetetlen dolog, hogy a munkaversényben a kenyér minőségének megjavítása legyen az elsőrendű feladat. Érdemes erről termelési tanácskozásokon és üzemi összejöveteleken beszélni, megkeresni a hiba okát, és azon igyekezni, hogy megjavuljon a kenyér minősége. Befejezésül: várjuk a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat illetékeseitől, hogy a lakosság általunk közéztett véleményét vegyék figyelembe, s értesítsék szerkesztőségünket intézkedéseikről. Legelőbb arról szeretnénk értesülni, hogy kifogástalan kenyeret sütnek városunk dolgozóinak! Látogatóban a hármasikrek nél Három szöszke, csodálkozó szemű apróság fogadja a mamával együtt a riporter bácsit. A negyedik gyermek, a három és fél éves Ervinke nincs itt, beteg. — Skarlátos — tájékoztat a mama — elkülönítettük, nehogy az ikrek megkapják a betegséget... A három kis vasgyúró: Seregi Palika, Ági, Évike négykézláb, kacagva hancuroznak, éppen most múltak egy esztendősek. Tavaly, febr. 20-án hozta lázba Nyíregyházát a hír, hogy a kórházban hármasikrek születtek, az egy kiló 90 dekás Ági, a két kiló 20 dekás Évike és a két kiló 80 dekás Palika. : — Meghíztak, megerősödtek — dicsekszik a mama. — Mindhárman közel kilenc kilósak... Nem is volt komolyabb betegségben egyik sem, nem hiába látogatja Sket születésük óta minden héten Jenei doktor, a gyermekorvos, és az aranyos Emi néni, a védőnő... Meg mások is gyakran meglátogatnak minket, érdeklődnek, segítenek. A tanácstól külön megkaptuk a gázt, az áruház különleges iker-gyermekkocsit készíttetett a piciknek. Amikor megszülettek, több mint 6000 forint segélyt kaptunk az államtól, a társadalmi szervektől. S azóta sem feledkeztek meg rólunk... Természetesen sok gondot is okozott a nemvárt, de kellemes meglepetés. Igazán csak anyák tudják megérteni, mit jelent naponta 40—50 pelenka mosása, naponta egy doboz hintőpor, minden héten három guminadrág, minden nap citrom, narancs, meg felsorolni is nehéz, még mi minden kell egyszerre három csecsemő gondozásához. Sereginé azonban nem panaszkodik. Elővesszük a ceruzát és számolunk: Az apa pedagógus, tornatanár és igazgatóhelyettes egy általános iskolában. Fizetése 1870 forint. Az anya az SZTK előadója, keresete 1300 forint. Ehhez jön még havonta 480 forintos családi pótlék. — A pénzt beosszuk, s így tellik mindenre, bár igaz, ez sem könnyű dolog, mert akár kocsikabátból, akár más ruhából egyszerre hármat kell vásárolnunk. Amikor a segélyt kaptuk, mindjárt vettünk egy mosógépet is, így könnyebben győzöm a sok mosást. Később a gyerekeket majd a Honvéd utcai bölcsődébe hordjuk, addig is van segítség a gyerekek gondozásában. A legnagyobb gondunk azonban nem a munka és a megélhetés — hanem a lakás — árulja el a fiatal mama. — Társbérlővel lakunk, s ahogy á gyerekek nőnek, szükségük lenne a helyre. Azt szeretnénk, ha a társbérlőnek külön lakást adnának... Bizonyára e probléma megoldásában is a szülők segítségére lesznek az illetékesek, mint ahogy másban is segítettek, a Seregi-mama szavai szerint; — Igazán megható az a törődés és szeretet, amivel mindenki körülvesz bennünket. Mintha Ági, Éva, Palika és Ervinke nemcsak a mi gyermekünk lenne, hanem mindenkié... Győri Illés György. Százötven apró heverő, ugyanennyi színes gyapjútaka- ró. A bágyadtfényű tavaszele ji napsugár erőlködve csókolgatja kiválasztottjait, akiknél most egyetlen erős szuszogássá olvad a légzés. Délután van, fél három. Az óvónéni csendre int, suttogva magyarázza, hogy ezt az ebéd utáni pihenést semmilyen körülmény nem zavarhatja meg. Ügy van rendjén, ha hetenként megmutathatják a szülőknek: Ágika ennyit, Erzsiké és Jutka meg annyit hízott. Lábujjhegyen járunk a sorok között. Latolgatjuk, vajon min derül olyan édesen a kis Pé- terke, akinek jóízű álmában pi- rosrafestette arcát egy láthatatlan kéz, milyen is a közösség falai között nyiladzó értelem? Meg kell várni ezért a csengőt, az ébredést. Addig megtudjuk, hogy itt a fiúk uralják a mezőnyt, nyolcvannégyen, s csak hatvanhat a lány. Hogy három csoportban töltik el a napot játszással, szó- rakozással, de már tanulással is a gyerekeit, attól függően: három-négy, négy-öt, illetve öthat évesek-e? Megtudtuk, hogy a mai menü az itteni leggyengébbek közé tartozik. Ez pedig: paradicsomleves, paprikáskrumpli kolbásszal, cékla és uborka. Az uzsonna kávé és zsömle. De már három óra. A riporter izgul, s ezen nincs semmi csodálnivaló. Életében először készít interjút ilyen édes, apró alanyokkal. Hogyan fogadják? Válaszolnak egyáltalán? u Csillag utcán — Hány éves vagy? — Hat éves múltam szeptemberben. — Jó itt? (Szemmelláíhaíóan nem tartja okosnak a kérdést, de azért válaszol) — Persze, hogy jó. Az iskolában is jó, az óvodában is. mindenütt jó, ahol gyerekek vannak. Itt annyival jobb, hogy sok játék van. És amíg apu, meg anyu dolgoznak, nem unatkozom. — Hol dolgoznak anyuék? — Apu a Fűszértnél csomagol, anyu irodában könyvel a MEK-nél. — Mikor hazamész. a testvéreddel játszol? — Épp azon kesergek, hogy nincs testvérem. Pedig írtam már levelet is a gólya néninek. Anyuka se tudja, eldugtam... És rám mereszti két okos szemét. Nos, Cseh Évike. rajtad a sor... Pirospetlyes 'kendő. aranyió hajfürtök — ez Magyar Marrea. — Régen jársz óvodába? —Igen. Már isko’ába ke.Une járni, de elkéstem, ezért t n- gyok még itt. Még hat hónap az isku’ag — számol az újjá \ — Mii szoktál jitszani? — Szerelek főzni. Av'j. hám is főz a kollégiumban. .mordakat. Vasárnap is finomat elten: otthon. Húslevest és tö töttká- poszlái. Azt nagyon szeretem. — S mit szeretsz a legjobban? — A tejbegrizt. Közben felnőttnek is erényére váló mozdulatokkal kavarja a íálékr.intást. Szóvá tesszük a piaci belaőség-árHsítá* visszásságait Sok panaszoslevél érkezett már szerkesztőségükbe a nyíregyházi háziasszonyoktól a piaci belsőség-üzletre. A panaszoslevelek szerint az elárusító kivételez, ismerőseinek soron kívül félretesz és kiad a jobb és litkábban kapható belsőségekből, azonkívül gyakran kevesebbet mér, súly- csonkítást követ el. Szombat délelőtt mi is felkerestük a panaszcslevelek nyomán ezt az üzletet. A »elsőségei bódé előtt hosszú sor tolongott. Egy asszony fél kilo marhanyel- vet vásárolt. Megkértük, tegye az árut egy másik mérlegre. A mutató 48 dekát matatott. Egy férfi, aki rendszeresen itt ő az óvoda vasgyúrója — Bernáth Lacilza. Bátran lép elém, s egyből azzal áll elő, hogy az ő édesapja ember. Mire a kicsik kórusban kiabálják körülöttünk: — Nem is ember, hanem katona! Lacika már-már pityereg és' kérdőn néz az óvónénire. — Ugye. nem is igaz? Embert — De az is igaz, hogy ember, meg az is, hogy katona. . — Émbsrkatona! — mosolyo- dik el a kisfiú, miközben ma- ga alá gyűri a hatalmas barna . plilsmackól. szokott vásárolni, elpanaszolta, hogy a „kivételezett” vevők nem állnak sorba, hanem hátulról, soron kívül mennek a félretett bel ■ sőségekért. Mintegy fél órát töltöttünk a a piaci belsőség üzlet előtt, de ez az idő is elég volt ahhoz, hogy néhány tapasztalatot szerezzünk, s e tapasztalatok alapján sürgősen javasoljuk az illetékeseknek: a torlódás elkerülése végett létesítsenek másik belsőségúrusító üzletet is. Az üzlet elé a tolongás megszüntetése érdekében szereljenek korlátot. A súlycsonkítások és kivételezések elkerülésére pedig a gyakrabh ellenőrzést ajánljuk... íj- i- gr— Ha énekest és ténzjst. is meg akarnák szóló. atr.i. bemutatjuk egyik kis telis vegünket — invitálnak az óvó :cnik. — Hogy szoktad énekelni a pancsoló kislányt? — Jaj, ud éjvezem én a sztjandot, mejt ott anija szép és jó... — E's lábacskái fürgén ropják hozzá a sajátkreációjú táncot. Aztán elárulja. hogy valóban nagyon szereli a bambit, hogy apukának — aki a- Katonában dolgozik — eltört a keze és a doktor bácsi felkötötte egy nagy fehér kendővel. Elárulja legnagyobb szenvedélyét, az utazást, s azt is, hogy a Rákóczi utca elejéről — ahol laknak — „utazik” az utca vé-> gén lakó nagymamához. Pedig Gyüre Agika még alig négyéves. * Értelem, egészség, vidámság. Az óvónénik nem dolgoznak hiába. Édes élet a Csillag utcán. \ Sapka Jánm.
