Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1961-03-28 / 73. szám
A szakszervezeti titkár véleménye az építőipari dolgozók munkaversenyéröl üchfeiöli István, az Építők Szakszervezete Megyei Bizottságának titkára így- foglalta össze a megyei Építőipari Vállalatnál és az Építő-Szerelő Vállalatnál folyó munkaverseny 1960. évi tapasztalatait: — Mind a két vállalatnál a szakszervezeti bizalmiak szervezték az 1960. évi versenyfelajánlásokat. A műszakiakat is bevonták a versenybe. Főépítésvezetőségek, építésvezetőségek és munkahelyek között folyt a verseny, de ezeken belül nem terjesztették el a brigádok közötti vetélkedést. A versenyszervező munka az Építő-Szerelő Vállalatnál jobb volt. •• •— Örvendett*. hogy a szakszervezeti bizalmiak rendszeresen foglalkoztak a versennyel. Felhívták a műszaki dolgozók figyelmét a felajánlások teljesítését akadályozó hiányosságokra. Figyelmeztették az illetékeseket a verseny értékelésére. Az eredményeket általában nyilvánosságra hozták főleg az értekezleteken; kevésbé fordítottak gondot a versenytáblákon történő eredményhirdetésre. Jó volt, hogy a vállalatoknál céljutalmakat tűztek ki a legjobb eredményt elérő kollektíváknak, amit ki is osztottak. Legszembetűnőbb eredmény, hogy általában lerövidítették az építési határidőket. Erre mozgósították leginkább a dolgozókat. Ha a két vállalat gazdasági eredményeit összehasonlítjuk, azt látni, hogy a Megyei Építőipari Vállalat számsze- rínti nagyságban szebb, de a termelési mutatók viszonyában az Építő-Szerelő Vállalat ért el jobb eredményt. A Megyei Építőipari Vállalat 102 százalék létszámfelhasználással és béralap- túllépéssel a termelékenységi tervet 4 százalékkal teljesítette túl, a termelési tervet pedig mintegy 6' százalékkal. Az Építő-Szerelő Vállalat a tervet 100,9 százalékra és a termelékenységi tervet 104,8 százalékra teljesítette, de ezt az eredményt 95,6 százalék létszám és 95,1 százalék bérfelhasználással érte el. — A szakszervezet megyei bizottsága többször figyelmeztette a Megyei Építőipari Vállalatot, hogy fordítsanak nagyobb gondot az anyag- takarékossági versenyre. Nem fogadták meg a jó tanácsokat. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem lehetett éliizem a vállalát. Hiányosság voH az is, hogy a versennyel főként csak a nyíregyházi munkahelyeken foglalkoztak, a vidéki dolgozók versenyét elhanyagolták. Megmutatja ezt az is. hogy vidéken nem működnek szocialista brigádok. Az Építőipari Vállalatnál hat, az Építő-Szerelő Vállalatnál három ilyen brigád van, s csak egy-egy nyerte el a szocialista brigád címet. Ez kevés. Most már van tapasztalat ahhoz, hogyan kell szervezni, segíteni és értékelni ezeket a brigádokat. Nem új feladat, hogy fordítsanak nagyobb gondot erre, valamint a szakma ifjú mestere cím elnyeréséért indított versenyre. 10 éves a Nagyhalász! I Épületszerelő KTSz 1951-ben 18 taggal alakult meg a Nagyhalászi Épületszerelő és Karbantartó Ktsz. Most már ötszörié többen dolgoznak Jól működik a kőműves, ács, asztalos, lakatos, bádogos, festő, villanyszerelő, vízvezetékszerelő részleg, a gatter üzem és a betonüzem is. Lukács Balázs, a ktsz elnöke mondta, hogy 1960- ban a szövetkezet terve 4,8 millió forint volt, s ezzel szemben 6,2 millió forintot teljesítettek. A szövetkezet vagyona három- százezer forint lett. Ebben a negyedévben többek között 40 darab szekrényt és ajtókat, ablakokat gyárt az asztalos részleg a lakosságnak, öt kislakást építenek a kőművesek, A szövetkezet vezetősége gépesítéssel, a munka ésszerű megszervezésével és a tagsággal jól együttműködve vállalja, hogy 1961-ben az 1960. évi eredményhez viszonyítva 15 százalékkal növelik a termelékenységet. A szamosangyalosi tsz többféle építkezésre sort kerít ez évben. Éhhez oltják a megérkezett egy vagon mcszet Katona Ferenc és Adorján Lajos tsz-tagok. (Hammel József felvétele.) Mire ügyelnek az Idei építkezésük során első helyen szerepel egy 120 férőhelyes sertéshizlalda, 1000 darab férőhelyes baromfi tojóház, 3000 darab befogadóképességű csibenevelő. Nagyobbítanak, tataroznak, több már meglévő istállót s a megsokszorozódott földterületük terményeinek tárolására előreláthatólag egy nagyobb méretű magtár építése is szándékukban van. Tervbevett építkezéseik eredményes kivitelezésénél azonban előre gondoltak olyan fontos tényezőre, , hogy csakis ahhoz viszonyítva szervezték meg az építési brigád létszámát. így kőműves munkacsapatuk 16 (ebből a szakmunkás 3), ács munkacsapatuk pedig 7 (ebből szakmunkás 3) ÍS. Ez a kialakított létszám az, amelyet állandóan tudnak foglal- koetatni, ami biztosíték arra, építkezések során ? hogy az építőbrigádban dolgozóknak is — a más munkát végzőkéhez viszonyítva — arányos kereseti lehetőségük legyen. Ügyelnek arra, hogy az építkezések kivitelezése ugyancsak reális munkaegység-keret használódjon fel; a valóságos tényeknek megfelelő munkaérték arányában írjanak jóvá munkaegységet. — Vagyis; munkaegységhigulás itt se forduljon elő. Kiszámították előre, hogy ez évben az építőbrigádnak mintegy 170—180 ezer forint értékű belső munkát kell elvégezni. (Természetesen a brigád adót esetben a tagok háztáji építkezését és egyéb elvállalható munkát is végez munkaegység ellenében, de a vállalást maga a tsz, illetve annak vezetősége eszközli és az ilyen munkából eredő bevételek a közös kasszába kerülnek.) a saját becsületük és jogos keresetük megóvása mellet a teljes szövetkezeti közösség érdekében valók.) Tapasztalatukból tudják, hogy egy-egy építkezéshez akkor érdemes hozzáfogni, ha annak a folyamatos építése teljes befejezésig biztosított. Ugyanis a félbemaradt építkezés általában nem jó hangulatot szül a tagságban és fenáll a veszélye az ilyen félépítkezés rongálódásának, anyaga pusztulásának. Ezért szükséges itt is a körültekintő szervezés, tervezés, ellenőrzés és felkészülés, mint akár a nagyüzemi gazdálkodás bármely területén. Az idén már befejezték egy tágas kovácsműhely építését, készítettek 50 folyóméter faállványú deszka jászlat és most építik a kerékgyártóműhelyt — mindezt saját költségből. S az ezutáni építkezéseik soFán pedig több mint százezer forint lesz a saját erőből való hozzájárulás. Azt vallják: építkezésüknek arányban' kell lenni szövetkezetük megszilárdulásával, hogy következő zárszámadásuk is jól sikerüljön. Asztalos Bálint. HÁROM KIS TÖRTÉNET PreM%ti%M»kérdé» 9> Uj műhelykocsik érkeznek autogén-hegesztővel felszerelve a gépállomások részére. Az ilyen jólfelszerelt műhelykocsi Urai végzik majd el a nagyarányú munkák idején kint a helyszí nen a javítást. % ÍVJ ért a dolog korántsem any- nyiból áll, hogy gondolok egyet és a felszabadulási ünnep • tiszteletére felajánlást teszek. Itt van például a nyíregyházi ruhagyár. Mondanák ők szívesen, hogy ennyi, meg ennyi öltönnyel, ruhával készítenek többet, mint amit a terv előír, csakhogy a terv azért terv, nehogy fejetlenül a vakvilágba termeljünk. Száz szó is egy: a ruhagyáriaknak ezúttal „obli- gón kívül” kellett hagyni a mennyiséget, nem fokozhatják a végtelenségig. De akkor mit tegyenek? Mi tagadás: az ilyen — és különösen az ilyen — ünnepelőtti munkavállalásból ők amolyan presztizs-kérdést csinálnak. — Méghogy ők várnák kis meglepetések nélkül a legnagyobb nemzeti ünnepet? Hát azt már nem! Ha nincs lehetőség a menyiségnél, akad a minőségnél... És már papírra is rögzítették akaratukat: az ünnepi műszak alatt tovább javítják készítményeik arányát, — az első osztályú munkadarabok javára. Ügy mondták, fogadták: nulla egész háromtized százalékot akarnak elérni, — s amikor az első napok elmúltával összesítettek, kitűnt, hogy a vállalást épp a duplájára teljesítik. Azt is célul tűzték ki, hogy 2,2 százalékra szorítják le a reklamált készítmények mennyiségét. S mi lett az adott szó valóra- váltásával? Az ünnepi műszak alatt mindössze másfél százalék eset kifogásolás alá. Közben rájöttek arra is, hogy a munkafegyelem javítása, a hiányzások és 'a késések kiküszöbölése a nyitja a jobb eredménynek. Nőtt a munkakedv az utóbbi napokban, mert a szép kereset mellett a „ruhagyári hagyomány” is kecsegtet. A jutalmazás. Legutóbb az Ignácz Miklós brigádját érte a megbecsülés: jó munkájukért ingyen-színházlátogatás volt a jutalom. Még most is emlegetik a Leányvásárt. Most meg, hogy tavaszodig jön a nyár, jutalom-kirándulásra „fenik a fogukat” a szalagok...-I rím os a haszon ti ég emlegetni is rossz... Az elmúlt évben nyakig gondban voltak a kisvárdai vul- kánosok. Hiába próbálkoztak így is, úgy is, az „istennek se” sikerült valamirevaló eredményt elérni. Egyesek azt is mondták: jól „betette nekünk az ajtót” ez a radiátor, meg az armatúra. Volt is alapja ennek a keser- gésnek, hiszen az új gyártmány készítése sokszorozta a bajokat. Nem volt tökéletes technológia, a szakemberek, a munkások is elkeseredett küzdelmet folytattak a rengeteg selejt ellen. Mert az volt szerivel, hogy belefájdult az ember szíve — közben a tervteljesítés szégyelnivalóan alacsony maradt. Amikor kilenc brigád elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, ők elérik a Szocialista brigád címet — akkor még csak a reménykedés éltette őket. Hátha ez a fajta, nagyobb igyekezet kimozdítja az üzemet a bajok tengeréből! Már az elmúlt év második felében jobban ügyeltek a munkára, nagyobb figyelemmel, mígnem kezdtek „belejönni” az új gyártmányok készítésébe. Kitűzték maguk elé a takarékosságot, a selejtcsökkentést, melynek nyomán többtízezer forint haszna lett a gyárnak. Üjév után új vállalások szabták a munka irányát; amelyek közül a mennyiségi terv maradéktalan teljesítése volt az első számú. Szép példát mutatott az igyekezetben a szürke öntöde ,,Lumumba brigádja”, a Jakusék csoportja, amely a januári és a februári előirányzatát 100 százalékon felül teljesítette. De hasonló szép eredményt mutat az üzem munkájának ünnepelőtti friss összesítése: az év első két hónapjában túlteljesítették a követelményt. Ez pedig nem kis dolog, hiszen az egy év előtti hasonló napol««, — még leírni is fáj — már a 20 százalék is eredménynek számított Vérbeli verseny IV em hangoztatják túlzottan a Nyíregyházi Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat dolgozói, hogy mi így, meg emígy szocialista munkaversenyben vagyunk, — csak érzik, hogy olyan „vetélkedés-izű” a levegő. Különösen mióta a felszabadulási Ünnepi Műszaki Hét elkezdődött. Korábban a kilenc, „Szocialista brigád” címért szorgoskodó munkáscsoport versenye adta a kis hétköznapi érdekességeket, — de most ez a vetélkedés tovább bővült. Merthogy a szerencse éppen úgy hozta: az ünnep egybeesik a negyedév végével, — szerfölött „jól jött” az ünnepi műszak. Valamennyi brigád ígérte ugyanis, hogy 125 százalékra teljesítik az előirányzatot. Ott van például a Bede- csoport. Hatvan darab gabonafúvót kell elkészíteniük, s ez fokozott szorgalmat kíván. Különösen olyan helyen, ahol egymástól is függenek a brigádok. A Lekli, a Ferenczi, meg a Smid-csoport ugyanis a Bedéék keze alá készíti az alkatrészeket. Most, hogy az ünnepi műszak idejére új ígéret hangzott el, javult az összhang. Meglesz a 60 gabonafúvó. Ugyanilyen helyzet áll fenn a Kerekes, Pal- sák és a Sándor-csoport között. Ök a burgonyaültető gépek készítését végzik, s míg az előbbi két brigád az alkatrészeket formálja, addig Sándorékaz összeállítással szorgoskodnak. S a válalás nem kicsi: 130 százalékos teljesítésre fogadkoztak. Külön növeli munkájuk jelentőségét az, hogy készítményeik még most kijutnak a megye termelőszövetkezeteihez, segíteni a munkák gyorsítását. A Maróti és a Soltész-csoport 100 darab burgonyaültető gép gyártását egy nappal határidő előtt kívánja teljesíteni az ünnep tiszteletére ... S mindezeket a munkákat a takarékosság szem előtt tartásával végzik. A közelmúltban tartott összesítés szerint eddig 35 mázsa többezer forint értékű finomacélt takarítottak meg azáltal, hogy hulladékot dolgoztak fel. Az ünnep közeledtével izgalmasabbá válik a verseny „finise”, hiszen az erkölcsi elismerésen túl pénzjutalmat is kitűztek a legjobbaknak. — Mgyal— Az elmúlt évben negyvenötre emelkedett a gépállomásokon : használt műhelykocsik száma a | megyénkben. Az idén újabb i negyvenkét darab érkezik, esztergapaddal, fúrógéppel, villamos és Szükség ran a szervezett ellenőrzésre ügyelnek. És arra is persze, hogy csakis az elvégzett munkának megfelelő munkaegységek kerüljenek jóváírásrá. 1 (A brigád tagjai nem veszik rossz néven ezeket az ellenőrzéseket, sőt igénylik azt, mert tisztában vannak vele, hogy Jutkái elvtárs, a tsz. főkönyvelője részletesen szólott még arról is, hogy a szervezett ellenőrzést az építőbrigádnál sem hanyagolják el. Különösen a felhasznált anyagok mennyiségére s a végzett munka minőségére
