Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1961-03-26 / 72. szám

1 Négyes névadó... Első ízben tartottak névadó ünnepséget a Nyíregyházi Helyőrség klubjában. A megható ünnepség középpontjában négy ember csemete állt. — Németh Erika. Vindics Zsuzsi­ka, Téglás Lacika és Galbicsek Győzőke. Herceg elvtárs a városi tanács vb. titkára üdvözlőbeszé­de után, a szülők és a névadó szülők ünnepélyesen meg­fogadták. hogy gyermekeiket a szocializmushoz hű, becsü­letes emberekké nevelik. A hármas-számú iskola úttörőinek énekkara kedves alta­tót énekelt, majd ezt követően négy kispajtás egy-egy cse­rép gyönyörű virágot adott át az édesanyáknak és egy paj­tás kék nyakkendőt kötött a kis babák nyakába Ezután Molnár elvtárs az alakulat pártbizottsága és a nőtanács nevében átnyújtotta az ajándékot. Majd a vendégsereg a kis embercsemeték egészségére ürítette poharait. —Sági István—-A nagyaktíva , MfíreffyháKáii nem ért féget«.*’ Mindössze néhány nap volt a Nyíregyházán tartott nagyaktíva és az én nyírcsászári látogatásom i között. Roppant elcsodálkoztam, de ki is számított volna ilyen gyors válaszra? De nem ám csak szavakkal felelt a község Maro­sán és Benkei elvtárs iránytmu- tató beszédére — már az első nap tettek születtek. — Az elnök elvtárssal? Azzal ugyan most bajosan beszél, — vakargatta a fejebúbját egyik tisztviselő a tanácson... — Vizs­gán van. Azt gondoltam valami bizottsá- sági tag lehet ott. Elsétáltam az iskolához, — talán mégis síké­iről szót érteni vele. Bekukkan­tok az ajtón, hát Nehéz Mihály elvtárs feleségével és sok mással együtt a zöldfestésű kis padok­ban körmölnek. — írásbeli van éppen, — vilá­gosított fel a vizsgabiztos. — A dolgozók esti iskoláját végezték el a jelenlévők. Műveltségük, tudásuk bővítésével készülnek az I egykori béresek, urasági cselé- j dek arra az új életre, amelyet I községük termelőszövetkezetének ineve oly büszkén, bizakodva hir- | det. Hanno« szóra nem volt mód ebben az igyekezettel, izga­lommal fűtött tanteremben. (Mert mondanom sem kell. druk­koltak. • mint a kisdiákok.) Csu­pán annyi lehetőség akadt, hogy egy pillanatra odatekintsek a pad szélén ülő Nehéz elvtársnő dol­gozatára. Petőfiről írt És két- i ségtelenül közben-közben eszébe jutott nagy költőnknek az a han-> gulatos, szerény verse is, amely az „Anyám tyúkja'’ címet viseli. Eszébe kellett hogy jusson, hi­szen a ragya ktxva óta nap mint nap , reggel tői , es­tig Idejének nagyi-észét az „ahány ház, ar-nyj ,100 ba­romfi ’ mozgalom szervezésére fordította. — Hogy is felelhetnénk mi asszonyok másként arra a meg­becsülésre, jóleső bizalomra, amely Marosán elvtárs szavaiból kicsengett — mondta később az elnök felesége, amikor alkal­munk adódott vele elbeszélgetni. A termelőszövetkezet irodájá­ba belépve az volt az érzésem, hogy a nagyaktíva vitája — ha­bár molekulájában is — de itt folytatódik. Ku«/iu J inos a pártszerve­zet titkára vitte éppen a szót. Látni kellene azt. Jiogy á tüzes­szemű agronómus. áz izmos tsz- kovács és a többiek is micsoda, figyelemmel kísérték minden sza-, vát. — Ügy van, szent igaz! Bólin­tottak olykor-olykor egyetértésüket .kimutatva. — Helyesen mondja az elvtárs, hogy a nagy aktíva Nyír­egyházán nem ért véget, — vála­szolta megjegyzésemre a tsz,párt- titkára. — Már útban hazafelé a vonaton tervezgettünk más köz­ség vezetőivel. Meghatároztuk, mi lesz otthon az első és legfon­tosabb tennivalónk Elmondha­tom, nem ért bennünket csaló­Lcmexjat*xú<< rádiói 1< V11« ol maiiv I« A napokban kellemes hangula­tú KISZ gyűlés volt a császár­szállási Alkotmány Tsz-ben — írja levelében Jónai József: Tóth István KISZ titkár ismertette a KISZ szervezet idei terveit. Egyebek között öt napi társadal­mi munkát végeznek a fiatalok a járdaépítésnél, két napig sá­lóznak társadalmi munkában a tsz-nek. Másfélholdon mákot, egy holdon pedig dán-káposztát termelnek, amelynek jövedelmé­apoll a csa>>zar></aiIsim! IÁ ISZ-sy.er v eze l e bői a KISZ szervezet hasznos művelődési eszközöket vásárol. Ebben az évben 279 óía társadal­mi munkát mondhatnak maguké­nak az Alkotmány Tsz fiataljai. | Ezen a gyűlésen adott át a .Tsz gazdasági veztősége és párt­szervezete ajándékképpen egy lemezjátszós-rádiót. Az új zeríé- gép mellett a gyűlés után sokáig szórakoztak a meghívottak "és az Alkotmány Tsz fiataljai. »»}?■<*** dás. Dolgozótársaink hozzánk ha­sonló lelkesedéssel láttak neki a munkának. Már másnap határo­zat született, sőt a végrehajtás is megtörtént. 170 tyúkot -és ka­kast ajánlottak a tsz-tagok a ba- romfitöfzs állományának megala­pozására. Ez a szám azóta 250-re emelkedett. Megértésre talált Benkei elvtársnak a sertéshizla- lalsra vonatkozó felhívása is. Ügy döntött a tagság, hogy a szerződésben vállalt kötelezettsé­gét 100 hízóval felemelik. Nemsokára a jólsikerült vizs­gáról megérkezett a tanácselnök Nehéz - Mihály is. — Izgatottan siet. mindig — nevet fel Ruszin elvtárs és fejével az udvaron lévő elnök felé intett. — No de igaz is, aki nem veszi félvállról a dolgát, — teszi hozzá utána el­komolyodva. — annak mindig tele van a két keze fognivalóval. 0 meg oszt olyan' Az elnök jókedvű szeme fénye­sen ragyogott, amint fekete tö­mött bajszát pödörgetve. belépett közénk. Mindent olvasni lehet az arcán, hát nyomban gratuláltam jis a bizonyítványához. — Köszönöm elvtárs, de nem­csak ez ám az öröm — magya­rázta legény es folytatással, tüzes, gyors mozdulatokkal kisérve sza­vait. — Nagy dolog ám az is, hogy megoldódott a gazdátlan 70 hold föld művelése is. Erre a földre ugyanis . nem jutott mun­kaerő. De asszonyaink megmu­tatták, hogy mit érnek Mint csa­1 ládtagok:vállalták' a föld meg­művelését. Ezt követően néhány „idősebb ember is felajánlotta ! munkáját. I . f ....... Szókás-iiiömius, hogy a baj, nem jár egyedül. De nálunk en­nek éppen az ellenkezőié' „igaz;,, az. öröm .érkezik tucatjával. Áp­rilis 4-én új mozit avatunk a községben, talán nem is oíy so­kára pedig » kultúrházunkat bő­vítjük ki. A pénz, anyag meg­van hozzá, csak a mérnököt vár-■ juk , .Nem akármilyen kultűrhá.z lesz ez, színpaddal. öltözőkké!, könyvtárral és külön dohányzó­A „beszélő könw“ krónikája r L l az utca. Akárha le sem szállt volna a Nap, az út­test fénycsövei, a portálok, ki­rakatok színes neonjai nappali világossággal árasztják el az emberek tavaszi, színes kavargá­sát. Jól látni, hogy szemben, a mozi bejáratánál fiatal pár bön­gészi a műsort, hogy odébb a taxistandtól most indul ki egy kocsi, piros indexe intőén vil­log, s hogy a sétálók, munkából hazaigyekvők mégegyszer meg­nézik a ruhaanyagot, legújabb fazonú cipőt, aztán a televíziót, amire hónapok óta gyűjtik a pénzüket. Szeretik nézni, mert olyan szép, ha látja az ember... Itt, a kis szoba félreeső szeg­letében várom, hogy Tóth Jenő karmester beintsen, s a kis kó­rus előadja a frissiben tanult legújabb számot. De a karmes­ter nem int be, szál hegedűjé­nek vonóját néhányszor az asz­tal szélihez koccintja, aztán meg moifdja: „Egy, kettő, három”. Erre aztán felhangzik a szabadság­harci Kossuth-nóta, a munkás- mozgalom lendületes indulója. Mert itt nem lehet „beinteni”, itt a Vakok és Csökkentlátók Szövetsége nyíregyházi csoport­jának klubhelyiségében a hang a jel. Ahogy a hegedű húrjáról le­hull egy kezdő futam, láthatóan kikerekednek az arcok, s a fejek az ütemmel, a taktussal együtt fiatalosan billennek oldalra, vissza. A „próba” lélegzetnyi szünetében aztán nem győznek sajnálkozni; hogy éppen a La­banc János bácsi nincs itt. Öt látnám csak! Ki nem fogy a meséből, akárcsak Károlyi An­tal Jókaiból. Mert ahányszor klubestet, irodalmi délutánt rendeznek, Antal bácsi emléke­zetből fejezeteket mond el. hogy közben a légyzümmögés is hal­uk. / sodálkozni kénytelen az " A ember, — de ez újabb irá- j nyát szabja a szónak. Többen j bíztatják Ambrózi Géza bácsit,! a nyíregyházi csoport titkárát, j mondja csak -el a drezdai barát­ja esetét. Dr. Joachin Annáid­dal 1958 óta levelez Géza bácsi, | akkor ismerte meg őt, a tenger- ) parton, ahová jutalomüdülésre utazott. A drezdai barát a há- j ború során vesztette el a kezét, ; a látását és — óh, mily nagy akaraterő, élniakarás lakozik osnne — ezután készítette el és védte meg doktori disszertá­cióját. Ma a drezdai városházán egészségügyi főelőadó... És a nyíregyháziak? Látatlan­ban is hajszál pontosan mutat­nak a klubszoba szembeni részé­re: nézzem meg. — milyen kü­lönös hangulata, súlya van itt ennek a szónak: nézzem! — te­le a szekrény könyvekkel. Nem panaszkodnak, van mit olvas- ] niuk, bőven: 120 kötetnyi a pontírásos könyvtár. „Van miben j gyönyörködni” — hallik most a szélről, szívből, merthát az iro­dalom gyöngyszemeit írták le az ő számukra... No, és a Vakok. Világa, az újságjuk! Rendszere­sen jár, már magukról is olvas­hattak benne, Ambrózi Géza „írógépéből”. Azazhogy a leiké­ből, az apróbb, nagyobb nyíregy­házi gondokról, örömökről ve­gyesen, — csakhogy ö a leveleit, meg a cikkeit saját kezűleg, gé­pen írja. „Mintha csak zongo­rázna...” A z örömökről szívesen szól­1 nak. Hiszen az örömet lá­tatlan is érezni lehet, s ha vala­ki érzi, az az igazi. Mert még né­hány nap és — ugye, eljön, meg­nézi? — már nekik is lesz be­szélő könyvük... Magnetofont ad a központ, meg szalagra rögzí­tett regényeket. S közben ők is készülnek, irodalmi, zenéi estek­re. Igaz. nincsen azokon népes közönség, csak ők, a fehér bo­tosok, — de ha kérésük van, nem hagyják cserben őket. Jön­nek a gimnazista lányok, zenélni, szavalni. Hogy azok milyen ara­nyosak! Ök hallják, hogy milyen aranyosak... Ambrózi Géza bá­csi pedig tudományos előadást tart a szputnytkokról, űrhajóról, az időjárásról. A színházba fel­váltva járnak, bérletük van két memélyte. Villamosbérletük is van, amellyel kijárhatnak Sós­tóra. a fürdőbe, friss levegőre. Es a rádiódíj sem érinti őket, s ez is segítség a szegényebb öre­geknek, csakúgy, mint a megyei tanács gondoskodása. >Az elmúlt év végén 25 ezer forint segélyt osztottak ki a r&szorultabbak- tak... . Mert ők nem dolgozhatnak, nincs havi fizetés. Néhányuk ön­hibáján kívül nem kap nyugdír jat, — s oda bizony felfér az állam segítsége. Néhány an dol­goznak a háziipari szövetkezet­ben, s az is igaz: a fehér boto­sok jelentős része fölött már el­vonult az idő nagy része, —r de. olt van például a 22 éves Szil- vási Antal. Kitanulta á telefon­központ kezelését, s hógy még ezideig nem kapott munkát, azt a bizalmatlansággal próbálja magyarázni. Azt kérdi: miéri nem bíznak benne?...' Más azt kéri: mivel a nyíregyházi cso­port 310 tagjának jelentős része él vidéken, próbáljanak segíteni ezeken az embereken is a ter­melőszövetkezetek. Biztos, a ba- romfinevelésnél, vagy hasonló munkánál ők is megfelelnének. Hiszen olyan jó hallani, hogyha egy társuk boldogul... \1 ért ha kinyúl falójuk egy 1 L segítő kéz, arcukra a fo­gyatékosságot feledtetőn ül ki a hálálkodás, az öröm jele. S ha a karmester ismét kez­désre kopog a vonóval,’ még job­ban megtelik a tüdő levegővel, még szebben csendül az ének. Arról, hogy olyan szeretni va­lóan jók mz emberek, akár az élet. Angyal Sándor. val, ahol olvasni, sakkokni, er­ről arról elbeszélgetni lehetlesz majd. El ne felejtsem már, még va­lamit akarok mondani — halkí­totta , le most hangját. — Nagy meglepetéssel szeretnénk megör­vendeztetni az asszonyokat, akik valósággal lázba estek Marosán .elvtárs, beszédének hatására. Tesznek, vesznek, sürögnek-fo- rognak, hogy csak eláll a sze­münk, szánk. Ném is lehetett másképpen, sürgősen ki kellett egészíteni .a vezetőséget két nő­taggal és ez bizony nagyon mél­tányos is. Egyszóval. — vont félre kicsit az ajtó felé és suttogva folytat­ta, — ha már túl leszünk az első idők nehézségein, meg akarjuk kérni Marosán elvtársat, hogy égy alkalmas időpontban, miko<r ideje engedi jöjjön el hozzánk egy nőgyűlésre. Micsoda öröm volna! Bocsásson meg elnök elv- társ, hogy a rámbízott titkot itt az újságban kibeszéltem, de úgy­vélem, ha sikerül a terv, Maro­sán elvtárs tényleg időt tudna szakítani látogatására és elszívná a szép kultúrházuk dohányzójá­ban az első cigarettát, nagy öröm lenne ez nemcsak az asszonyok­nak, de a község minden dolgo­zójának. ■ *•! Űtban hazafelé elmerengte«», valamikor állandó jelzője volt a magyar falunak az álmos szó. De vajon ma, milyen kifejzés jelle­mezhetné leginkább ezt a maga- ráébredt, tűzzel és jó remény­séggel teljes paraszt életet?­Keeakovsaki József 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents