Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1961-03-23 / 69. szám
Vencsellőn is szorgoskodnak Kevesebb így a zökkenő — Mennyire másképp csinálnék sok mindent, ha elölről kezdeném — halljuk sokszor. Ml sem lenne örvendetesebb, mint merészen visszaforgatni az évek kerekét. De ez csak a mesevilágban lehetséges. Csodaszer helyett inkább gyakorlati szer után szükséges nézni, hogy ne hulljon potyára sok veríték. Ennek nyitja, ha tanulunk másoktól, a mások tapasztalatát, tanulságos élményeit leszűrve igyekszünk tovább az útunkon. Kevesebb is a zökkenő, a megrázkódtatás. Áll ez nemcsak az egyes emberekre, hanem egy-egy ember- csoportra is, az emberek olyan közösségére, mint a nemrég alakult új tsz-pártszervezetek. Hogyan is vannak ők a tapasztalással a megindulással? A helyi pártszervezetek is eggyéolvadtak. Nemcsak a falu minden rétege lett tőszomszéd, és lassanként kebelbeli, hanem igazában emberközelségbe kerültek a falusi kommunisták is. Ám ez a közelség csak úgy lesz valóságos,, ha ennek érzi mindenki. Hogyan? Mielőtt erre választ kapnánk egy kis kitérővel tanúi kell, hogy legyünk ezúttal néhány fehérgyarmati járásbeli község friss barázda húzásának. Imikor magukra találtat« A Szabadság Tsz 16 holdas kertészetéhez Suller Károly ács és Tóth Károly újabb melegágyak farészeit állítja össze. A gyümölcsösben Vojánszki Istvánné, Schvá,.^, Fecskó Jánosné és a többiek ásózzák a fák alját. l Egy évvel ezelőtt, külsőleg alig | jelezte valami a váltakozó napo- ; kát, de az emberekben kis föld- i rengések dúltak. Azokban is,. 1 akik keblén a piros könyv pi- ■ hent. Később kábulat szállt a i fejekbe. Csak a „vészjelekre” ' kezdtek magukhoz térni. A rém- | hírek, a csiiggedés, a magáraha- i gyottc-'i «'• i-oi„en tétlenségre, . ivasra kárhoztatta a parasztokat, j Húzódoztak az első szántástól, | nem akart gyűlni a vetőmag, a ! közös istállóba a jószág... Maguk a párttagok döbbentek rá, minden perc hallgatás vétek. Sorra alakították meg a népnevelő kollektívákat, maguk Közé hívták a pártonkívüli népnevelőket is. Milotán, Kispaládon, Kölesén, Mándokon, Kisszekeresen és másutt már az első pillanatokban határozottan munkához látott a pártszervezet. Ezekből az első lér pésektől igen sok függött, szinte az egész, évi munka alapja. Miért? Ahol. mint Kisaron, i nem fogták meg az első szem diót, amit a közösből vittek el egyesek, ott elhatalmasodott a herdálás. Százötven—kétszáz mázsa dió „úszott” el. (Igaz, ennek oka abban is rejlik, hogy bár a pártszervezet akarta, mégsem premizáltak.) Másutt, mint Botpaládon. Nábrádon szintén megijedtek a jutalmazástól: „Inkább ott rothadjon az egész” — mondták egyes tsz-vezetők, és ott is rothadt a takarmány zöme. Ha erősebben a sarkukra állnak, itt is a pártszervezetek, más mérleggel mérhettek volna év végén. Avagy: már az elején minden munkánál nyélbeüthették volna a tsz-ek a premizálást. Jószerrel csak az aratás, az őszi sürgős betakarítás kényszerítette rá őket, és a pártszervezetek sem látták a helyzet nyitját. Milyen kár származott ebből? Sok család az aratáskor megkereste az évit, és később nem nézett a közös munka tájára sem. Miért nem alakult rendesebben az állattenyésztés? Mert tapasztalat és merészség híján nem premizálták az állattenyésztőket, így mindenki a növénytermelésbe húzódott, ott „kinézett” a plusz... Air igazság mindig győz Athén Nemzeti Múzeumában Őrzik azt a több mint kétezer éves számológépet, melynek semegengcdettnél jóval több földet kaptak, s ebbe belenyugodott a helyi pártszervezet is. Később FANTASZTIKUS TUDOMÁNYOí REGÉNY 18. A lövedék óriási törzse ezüstösen, mozdulatlanul húzódott a fejük fölött mindkét irányban s hűvös árnyékot vetett reájuk. Tovább haladtak s egymás után hagyták el a gépet tartó vasúti kocsikat. A gép orra mögött tízegynéhány méterre az .ezüstös burkon hatalmas betűkkel vöröslött a felirat: KOZMOKBÁ- TOR. Ettől eltekintve a lövedék felülete tökéletesen sima volt. A fiúk, akik előrenyomultak, ösztönösen megálltak, mert a három emeletnyi magasságból egy fehér fémkörtében végződő hosszú kar ereszkedett lefelé. A körtén egy ember nyargalt lovagló ülésben. Felemelt kezében tartotta a kormányzó köteleket s azokkal manipulálva a körte tompa végét a lövedék ezüst háta közepének irányította. A nem mindennapi lovas hosszú fekete köpenyt, egész arcát z elfödő védőszemüveget viselt s a jelentős távolság ellenére jól látszott a tejszínű mennyezetlapok alkotta háttér slőtt. — A páncélt átvilágítjuk röntgensugarakkal.,.' hogy megtaláljuk az esetleges belső sérüléseket... — mondta a mérnök.' A fiúk a rakéta mellett haladtak, némelyikük a száját is eltátotta s annyira belemeredt a rakétába, hogy az egyiK össze is ütközött az arra siető munkással, a másik meg majdnem egy villamos- oicsi kerekei alá került. A Kozmökrátor kissé rézsútos helyzetben állt. Az alumínium állványzat nagy rostélyos tartóívei, a lelógó sodrony- kötelek, a járművek zakatolása és az emberek tömegei között nyugodott a sima ezüstorsó, mint valami különös verideg. Tqrzse, a vége felé keskenyülve, négy felé ágazó éles uszonyokban végződött. A legalsó akkora leheteti, mint egy több- emeletes ház lala — csaknem a földig ért. A fiúk felkapták fejüket s szemüket önkéntelenül összehunyorítva bámulták a motoroknak a homályos ezüst színű uszonyok között tátongó fúvócsöveit. Szinte azt lehetett várni, hogy a homályos nyílásokból kirobban a borzalmas atomláng. a a lövedék egyetlen lódulással kirepül „ vékony üvegtetőn keresztül. Néhányan visszahúzódtak, vagy lábujjhegyre állva igyekeztek benézni a tökéletesen sima fémgátakkal körülvett mozdulatlan nyílások belsejébe. A tömör peremen csak itt-ott látszottak finom, párhuzamos erecskék — az óriási hőmérséklet hatásának nyomai. A mérnök, kezét még mindig keze. iabasa zsebébe süllyesztőivé, hallgatót,. Tízegynéhány ember dolgozott itt s égj fiatal fiú a gördülő kabinban ülve irány- tóttá a felső uszonyok felé emelkedő á)l ványzatot. A kabinból mindenfelé vastag kábelek vezettek. A fiúk nem tudtak elszakadni ettől a helytől s mindig más-más oldalról nézegették a széjjelterpeszkedett hatalmas uszonyokat, mintha valami ezüst szörnyeteg farkát bámulnák. Az egyik, a legfiatalabb, égő arca és csillogó szeme elárulta, hogy nagyon szeretne felkapaszkodni az állványzatra s kétségtelenül meg is tenné, ha a mérnök ott nem volna. — Gyerünk fiúk, sietnünk kell. Tolongva indultak Soltyk után. Harminc-negyven lépésnyire haladtak s eljutottak a berakodó nyíláshoz. A lövedék hasa szélesen ásítva széjjelnyílt a két félkör alakú fedőlemez között, melyek mint a bombavető csapóajtói lógtak lefelé, a kirakott villamoskocsik hosszú sora gördült fel a lövedék belsejébe vezető csapo- lúdra. Néhány ember ügyelt fel az élénk forgalomra. Elhagyták a berakodó nyílást s egy kerekeken mozgó fehér aiummium-lépcso- liöz jutottak, amely egy magasan elhelyezett nyíláshoz volt támasztva. Csaknem nárom emeletnyi magasra kellett felmen- niük. A legelői haladó fiú már felért a kis tetőperonra, visszanézett és megdermedt. Háta mögött volt a lövedék homályos ezüst oldala, alatta pedig a csarnok mélysége, amely most már nagyobbnak látszott. Határtalan síkján tízével gördültek az apró járművek, távolabb a gépek domború törzsei fehérlettek a karzatokon és munkahidakon jövő-menő emberekkel. A kékes lángok százaiból gőzcsíkok szálltak felfelé s könnyű áttetsző felhővé folytak össze. A levegő telítve volt az ózon éles szagaval. A fém fanyar íze lepte be a szájat. Feje felett lassan vonultak az emelőgépek rostélyai. A fiú felrezzent, mert a levegőben, közvetlenül fölötte megjelent egy ember. Egy vasgerendán átfektetett tömbön csúszott lefelé, bőrkötényt és azbeszt álarcot viselt s kezében rövid hegesztő pisztolyt, tartott, (Folytatjuk.) már lehetetlenség volt kiigazítani. Néhány községben jócskán megcsappant a közös földterület, egész évben zsörtölődést, nézet- eltérést okozott a háztáji. Okulva ebből, az idén egy táblába javasolják a pártszervezetek a háztájiakat kimérni, igazságosan. Ha van titka a gazdagon záró tsz-nek, az a jó vezetés, a szorgalom mellett a megértés, az egység. Mit tehetnek ezért már a kezdet kezdetén? A sok közül egyet említünk: egy-egy brigád, munkacsapat ne tisztán volt középparasztokból, vagy kisparasz- tokból álljon, — így közeledés i helyett eltávolodnak egymástól a i közös sorsot vállaló parasztok. Sőt egy-egy brigádban ne csak tiszta „mintagazda” legyen, a másikban pedig gyengén gazdálkodók. Arányosan rendeződjenek a sorok. De pz még csak „keret”. A brigádon belül is megmarad a válaszfal, ha nincs aki kezdeményezze a közeledést. Ez a pártcsoport kötelessége. Az első teendők egyike hát a pártcsoportokat megalakítani. De mi történik, ha nem jut minden helyre párttag, vagy mint Tiszabecsen, húzódoznak a kommunisták egy-egy területről. Nem vitás, ilyenkor a párttagok irányába kell folynia a nevelésnek. Eszköze ennek a taggyűlési fórum is. Meg még sok más teendőnek. „Forintban'' is mérhető, mit hoztak a taggyűlések például a milo_tai tsz-ben. önálló építőbrigád alakult itt. sorra emelték helyi erőből az épülteket, millión felüli engedményeket kaptak. Egy-egy taggyűlés felvillapyozta a résztvevőket, nagy szavak helyett pompás ötletek, javaslatok hangzottak el, melyek sorra meg is valósultak Az összefogásban rejlik az erő Még sok minden tartozik a „rajthoz”. A családok egész évi nyugodt munkálkodásának megalapozása is. Az, hogy ne „papíron” beszéljék meg, melyik család mire képes, ne az irodában döntsék el a terület felosztását, hanem a népnevelőkkel együtt a brigádvezetők, vezetőségi tagok menjenek el minden házba, ott formálódjon ki a család számvetése, s ezekből a tsz-é. így elkerülhetik a bajokat. És a fiatalok? Rájuk már a gazdasági év elején gondoljanak, hogy külön földet is kapjon a KISZ, s annak terméséből vásároljanak maguknak televíziót és más szórakozási, művelődési eszközöket, alakuljon, ahol csak lehet ifjúsági munkabrigád. Megannyi „első lépés” van még... De ennyiből is látható, hogyan érezheti a közelség melegét minden kommunista. Csak akkor, ha kiveszi részét minden zökkenő eltüntetéséből, az apró napi fáradozásokból, testvérként segít másokon, nem nyugodt a közös vagyon tékozlásakor. Hogy ilyen közösség alakuljon ki, már az elején szükséges megkezdeni a fáradozást az űj tsz pártszervezeteknek. Páll Géza — Bocsánat asszonyom, de az i.i cTi'vaiot szeretném lemérni. Nagy zökkenőt jelentett több helyen a háztájik elrendezése is. Hogyisne, mikor számosán a gítségével időszámításunk előtt 65-ben az akkor ismert bolygók pályáját számították ki. 2 000 éves számológép
