Kelet-Magyarország, 1961. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1961-03-22 / 68. szám
Jobb munkával meggyorsítható a hizlalóéi szerződések kötése ülést tartott a megyei Felvásárlási Operatív Bizottság Kedden délelőtt ülést tartott a megyei Felvásárlási Operatív Bizottság, ahol első napirendi pontként az Állattorgalmi Vállalat felvásárlási és szerződéskötési arankáját tárgyalták. Megállapította a FOB, hogy a sertésfelvásárlásban mutatkozó hiánynak egyik oka a decemberi és januári kínálat nem megfelelő kihasználása. A szarvasmarhánál pedig a kívántnál nagyobb mérvű volt a tehénfelvá- sárlás, míg egyéb vágómarhát elenyészően keveset vásároltak. Az operatív bizottság szigorú határozatot hozott, miszerint utasította a megyei tanács mezőgazdasági osztályát és az Állat- forgalmi Vállalatot; csak kimondottan selejt tehenet vásárolhatnak, mert a tapasztalatok azt matatják, hogy igen sok tenyésztésre alkalmas tehenet is elvittek vágóra. A sertésszerződéskötésben még mindig nagy az elmaradás. A FOB utasította az ÁUatforgalmi Vállalatot, hogy a szerződéskötési munkáját hangolja össze a termelőszövetkezeti és községi tanácsi vezetők munkájával, sokkal inkább támaszkodjanak a társadalmi aktívákra és az eredmény nem marad el. A háztáji és a tsz közös szerződését a 3004/3 kormányhatározat adta kedvezmények ismertetésével végezzék, mert a legtöbb helyen ezeket a kedvezményeket a szövetkezeti vezetők sem ismerik. A statisztikai jelentések szerint süldő elegendő van a megyénkben ahhoz, hogy a szerződési tervet teljesíteni lehessen, csak jobb, összehangoltabb munkára van szükség. Második napirendi pontként a Terményforgalmi Vállalat szerződéskötését és felvásárlási munkáját tárgyalta a FOB. Az „Ifjú ! Kommunista“ 1 nyomán A mátészalkai járási KISZ bi-J zottság a KISZ alapszervezetek munkájának rendszeressé és szervezetté tétele érdekében felhasználja az „Ifjú Kommunista” cf- | mű ifjúsági kiadványt. Ennek j alapján munkatervet készít az í alapszervezetek számára. mely ' munkaterv módszertanilag segíti az alapszervezeti munkatervek elkészítését. Ilvmódon az egyes ! alapszervezeteknél a szervezeti ' élet megerősítése, valamint a j kulturális és sportélet az eddigi- | nél is sokkal jobb kifejlesztése a i főcél. Természetesen a munkatervek kidolgozásánál nagy gondot fordítanak, hogy messzemenőkig figyelembe vegyék a helyi sajátságokat. A kút is elkészült Ifjúságunk többségét a becsületesség9 munkaszeretet jellemzi A buji Táncsics modern tehénistállója eddig nélkülözte az önitatók működését. Nem volt megfelelő kút közelben. Azóta segítettek a bajon a nyíregyházi Kútépítő Vállalat bővizű kutat épített az istálló mellé. (Hammel J. felvétele.) ■'ÍJj lehetőség: Ankét az igazságügy niiniszter részvételével a fiatalkorúak bűnözésének megelőzéséről Szombaton délelőtt zsúfolásig megtelt a nyíregyházi Törvényház nagyterme. „Az ifjúság bűnözése és a társadalom bevonása a fiatalkorúak bűnözésének megelőzésébe” című ankéton megjelentek dr. Nezvál Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, igazságügyminiszter, Ben- kei András, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az MSZMP megyei bizottságának első titkára. Fekszi István, a megyei tanács elnöke, dr. Benedek Jenő, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára, a tömegszervezetek, intézmények képviselői, jogászok, pedagógusok, orvosok. A bevezető beszédet az igaz- ságügyminiszter elvtárs tartotta. Bevezetőjében elmondotta, hogy a mezőgazdaság átszervezésével számot! új feladat hárul politikusokra, jogászokra, az államigazgatás dolgozóira. Elmondotta, hogy nem lehet a huligán-szellem elterjedéséről beszélni, az ifjúság bűnözése csökkent, de azért még mindig fennáll a fiatalkori bűnözés veszélye, s ennek gócai a fővárosban és a nagyobb ipari városokban vannak. Nezvál elvtára helyeselte az ankétet, s főleg azt, hogy fontos társadalmi probléma megoldását tűzte napirendre. Az ankét beszámolóját dr. Kovács Pál, a megyei bíróság elnökhelyettese tartotta. Beszámolójának elején elmondotta, hogy ezt az ankétet a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből adódó társadalmi szükségszerűség hozta létre, nem az. hogy megyénkben a fiatalkorúak bűnözése katasztrofális képet mutatna. „Ifjúságunk jelentős többségét a becsületesség, munkaszeretet, a szocializmus iránti hűség jellemzi" — mondotta. „Ezt a megállapítást támasztja alá a fiatalkorúak statisztikája is. Megyénkben a 14—18 éves korosztályhoz tartozó népesség száma 44 C44 fő. ebből 1960-ban csak 142 fiatalkorú került a bíróság elé. .. Megyénkben 1960-ban 21 százalékkal csökkent a fiatalkorúak elítélése az előző évhez viszonyítva. ..” Kovács elvtárs ezután részletesen elemezte a fiatalkorúak és környezetük helyzetét, a fiatalkorúak bűnözésének okait. „A külsőségekre is nagy súlyt kell helyezni, mert a jampecke- dés, ami főleg hajviseletben, táncban, kirívó ruházkodásban, lányokkal szembeni fölényes viselkedésben nyilvánul meg, lassan elvezet a kezdeti kisebb csínytevéseken keresztül a bűnözéshez ..— mondotta többek között, majd a családi nevelés hiányosságainak okait elemezte, a szülői felelőtlenséget, a nevelési ismeretek hiányát, továbbá beszélt az iskola és a család .kapcsolatáról is. Elmondotta, hogy komolyabb figyelmet kell szentelni az iskolai mulasztások, lemorzsolódások megszüntetésére, s mert a fiatalkorú bűnözők zömét nem az iskolakötelesek teszik ki, javasolta, hogy fejlesszék ki a továbbképző iskolák rendszerét, biztosítsanak a fiatalság részére megfelelően ellenőrzött szórakozási lehetőségeket. Beszélt az állami hatóságok és szervek szerepén kívül a társadalom felelősségéről az ifjúságvédelem terén, a züllés veszélyének kitett fiatalkorúak rendszeres felderítéséről, helyzetük felméréséről. Javasolta, hogy vegyék társadalmi nyilvántartásba a veszélyeztetett fiatalokat. A beszámolót szünet után vita követte. Felszólalt többek között Benkei András elvtárs is. Felszólalásában elemezte a szülői példamutatás jelentőségét, s a pedagógusok és a KISZ-szervezetek teendőiről is beszélt. Az ankét dr. Benedek Jenőnek, a Magyar Jogász Szövetség főtitkárának zárszavával fejeződött be. m m Öntözés talajvízzel • « ülést tartott a magyar Hidrológiai Társaság nyíregyházi csoportja Nagy érdeklődéssel kísért ülést tartott a közeli napokban a Magyar Hidrológiai Társaság nyíregyházi csoportja. Az ülésen Vágás István tudományos kutató számolt be a Duna—Tisza közén és a Mátra alján végzett, a talajvízből való öntözéses tapasztalatairól. Az előadó hangoztatta: a kis mélységben elhelyezkedő talajvíz hasznosítását ajánlja. Szabolcs-Szatmár megyei viszonylatban próbafúrásos kutatás indítását javasolta, különös tekintettel a beregi, valamint a Tisza, a Szamos és a Kr aszna mélyebben fekvő területeire. A talajvízzel való öntözés formája a csőkutas rendszer. Szeifert Gyula, a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke hozzászólásában elmondotta: a Beregsu- rányban már korábban létesített csőkút igen szép eredményt hozott. A teljesítménye percenként 500 liter volt. A főmérnök ezután kijelentette: az Igazgatóság tovább folytatja a kutatásokat ezen a téren. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGENT 25. Beléptek egy hosszú folyosóra, melyet nagy, nehéz ajtó zárt el, rajta lencse- szerű kis ablak. Mikor a csoport néhány lépésnyire megközelítette, a két ajtó- szárny magától széjjelhúzódott, mint egy víz alatta zsilip. Az ajtón túl lejtő vezetett lefelé. A falmélyedésekben égő zöldes fények furcsán világították meg az arcokat. A lejtő egyszerre véget ért. Beléptek egy alacsony, tágas helyiségbe, melynek falai és mennyezete érdes portiancement- ből készültek. Széjjeltolódott az utolsó ajtó, s egy nagy vagonhoz hasonló helyiség tárult eléjük, ezúttal kék fényben. . — Ez a felvonó? — kérdezte. valaki. — Nem, szállítóvagon — felelte a mérnök. Mikor mindnyájan elhelyezkedtek a bőrfoteleken, megnyomta a gombot. A padló könnyedén megrezdült és megindult. A mérnök a falhoz dőlt. Még mindig kezeslábas munkaruhája volt rajta, eleje teleszórva hamuszerű apró fémporral. Rágyújtott egy cigarettára, s kissé lusta, mély hangon szólt: — Most két emeletnyire a föld alatt vagyunk. Alagutan megyünk át a védőfalak alatt. Nyolc évvel ezelőtt még nem volt itt rakétahajó-gyár, hanem egy régi rendszerű nagy atommáglya, Akkor még nem ismerték a Communiumot. Azért kellett bekeríteni hét méter vastag fallal, hogy az felfogja a sugárzást. Most az új módszer mellett ez már mind a történelemé, de a falak meg az alagút megmaradtak. Láthatatlan ütközők csattogása hallatszott A kocsi megállt. A másik ajtó kinyílt, s azon túl mozgólépcső siklott felfelé. A magasból halvány aranyszínű fény hullott rá, mint a téli nag sugara mély csak fénylik, de meleget nem ad. A fiúk a lépcsőre hágva felfelé tekintgettek, ahol a falazat egy négyszögű kivágásában világító üvegmennyezet látszott. Az egyenletesen felfelé sikló lépcső felvitte őket égy széles küszöbig. Mozdulatlanul megálltak. Egy tükörsima gránittal kirakott csarnok tárult ki előttük. Olyan óriási méretű volt, hogy amikor az ember maga elé nézett, a távoli világosságban a mennyezet mintha összeért volna a padlóval. Ezt az optikai távlat okozta, mert mikor feltekintettek, látták, hogy az acélszerkezet tejfehér lapjai tízegynéhány emeletnyi magasban vannak fölöttük. Á csarnoknak nem voltak falai, hanem mindkét oldalon hosszú oszlopsorra támaszkodott, amelyek között egy másik csarnok belseje látszott. Noha fényes nappal volt, a térséget mesterséges világosság árasztotta el. Középütt két sor vasúti pőrekocsin nyugodott a hosszú ezüst-rakéta. A távolság miatt törpéknek látszó emberek egész raja szállta meg oldalait, s ide-oda kúszva húzták maguk után a vezetékek fekete szálait. Százával röpködtek a szemkápráztató kék szikrák a villany hegesztők munkája nyomán. , Tornyos kisegítő daruk forgolódtak a lövedék körül s olyan apróknak látszottak, mint a gyufábó készült játékszerek. Közvetlenül a mennyezet alatt a belülről világított óriási ablakok előtt, sötétlett eev emelőgép, egyetlen óriási ívvel hidalva át egész csarnokot. A mérnök, látva, milyen hatást a gyár az idegenekre, várt egy kicsit, s majd csak azután indult el egyenesen a rakéta felé. Csak járás közben domborodtak ki igazán a terem óriási méretei. Mentek és mentek, s az űrhajó élénk ezüstszínben csillogó, felfelé meredő orra még mindig messze volt. Elhaladtak néhány padlóba vájt s korlátokkal körülvett mély akna mellett. Mikor beléjük pillantottak, látták a mélyben húzódó villamosvágányokat. Minden húsz-harmine másodpercben elszáguldott odalent egyet; y villamosmozdony, apró kocák sorát húzva maga utár.. De a fiúk nem nagyon nézegettek lefelé, mert mindnyájukat ac űrhajó kötötte le. A csiszolt lapokon lépkedve végre eljutottak az első kocsihoz, amelyen a gép törzse nyugodott. Közelről nézve kiderült, hogy ez egy meghajlított alumínium oszlop, két manccsá széjjelhasítva, melynek mindegyike négy széles hemyótalpat markol át. A mérnök megállt. Mióta a vagonból kiszálltak, egy szót sem szólt. Kissé gúnyos, lusta mosollyal figyelte a fiúkat, mintha ezt gondolná: „Nos, miért nem kérdeztek?” (Folytai juk o
