Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-18 / 41. szám

Szovjet—g'uiiieai közös közlemény Brezinfef látogatásáról A Biztonsági Tanács ülése New York, (MTI): A Bizton- E. Dadet, a Kongó Köztársa­sági Tanács csütörtök délutáni ság (volt Francia-Kongó) képvi­Moszkvában közzétették a szovjet—guineai közös közle­ményt,- amelyet Leonyid Brezs- nyevnek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének ja­nuár 11-től 16-ig lezajlott gui­neai hivatalos látogatásáról ad­tak ki. A közlemény megállapítja, hogy Leonyid Brezsnyev baráti beszélgetéseket folytatott Sekou Touré köztársasági elnökkel, Diallo parlamenti elnökkel és több más politikai és közéleti személyiséggel. A megbeszélése­ken kitűnt a két fél nézeteinek teljes - egysége a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. A szovjet és a guineai fél ál- I lést foglal az általános és teljes leszerelés mellett, követeli a nukleáris fegyverek kísérleti rob­bantásának haladéktalan meg­szüntetését, a fegyverkészletek megsemmisítését, a külföldi ka­LAPSZÉLEM iNvitni kék j ' ■ .. rétiteken a déli tűző nap talán először az idén, nemcsak tényt, hanem meleget is lopott a februári, kopasz, városi kertbe. Egy madárka a fa legtetején zengte egyszerű énekét. Három gyermek állt alatta, úgy ügyelték, találgatták, mi­féle lehet? Süglinc? Pintyőke? Aztán az egyik clkiáltotta magát: Cinege madár ez! . Mert azt mondja: Nyitni kék, nyitni kék, fütyölték a cinegék! A barázdát nyitni kék, hasít­sanak az ekék! Ebben megnyugodtak. Naptár szerint dehogy volt még tavasz! De mintha cin­kos'mosolya ingerelte volna már a rügyeket... érzett a le­vegőben, érzett abból, hogy nyitott iskolaablakon első ízbeu az idén ültek ki a diákok, kacajuk messze hangzott a csen­des utcán. Az építkezésen fütyölő ember mesterkedett. És mintha, lassabban jártak volna az emberek is. Meri olyan jó az élet, ha síit a nap. ha fény ragyogja be életünket, és melegség tündöklik körülöttünk. Ha fagyos tel után tavaszt érez az ember, a világ. Zöldszalagos diákok álltak egy utcasarkon. Elválóban voltak- látszott, s nagyon vitatkoztak. XJgyan miről beszélhct- i nek az ifjú emberek néhány hónappal az „érés” előtt? Lányok? Pályaválasztás? Ezekről is, minden bizonnyal. És az iskoláról, a feladatokról. De ők másról tárgyaltak. Lu­mumba meggyilkolását emlegették, s míg mellettük elhalad­tam, megjegyeztem egyikük mondatát: — Ezek vagyunk mi, fehérek! Mire a másik sértődötten, dühösen vágta vissza, hogy par méterrel távolabb is meghallottam: — Nem, ezek nem mi vagyunk! Ez az imperializmus! Tavaszt várnak az afrikai népek is. Hogy fény, melegség ragyogja be életüket, mert nem elég a nap, nem elég a ter­mészet nyara, ha az emberi szívekben nincsen tavasz. Az egyik néger egyetemi hallgató válaszolt így; arra a kérdésre, j hogy mit szeretne legclsősorbau kérni, ha kérése teljesül­hetne: Iskolát, nagyon sok iskolát a .hazáiéiban, hogy isko­lába járjon minden gyermek. Mert még áz én anyám sem tudja, hogyan kell egészségesen élni, hogy mit jelent a j ‘ műveltség a nép életében, hogy mit jelent ez csak a beteg­ségek elleni harcban is. — Az egyetemi hallgató magyarul szólt, Budapesten tanul. Az ő szívében megszólalt már a tavasz madara, de éneke csak sír, mert népének szívében i még fagyos a tél. S a Vénusz felé rohanó rakéta is tavaszi üzenetet visz. Irdatlan messzlségben keringő bolygó felé viszi az élet ener­giáját.- Viszi az üzenetet: tavaszt vár a Föld, s a tavasz kö- I zeleg. Nyitni, kellene, nyitni kék, — fütyüli a cinke a még ko­pár városi kertben, S a tavasz közeleg, hiába fagyos a tél, a természet rendje, hogy a tavasznak. jönnie kell. S jön, áramlik, ellenállhatatlan bizonyossággal közeleg a Föld tavasza Is. Mert az emberiség akarata, hogy jönnie kell. ' - gB Az if/ kongói központi kormány elnökének pályafutása Patrice Lumumba, Joseph Okító és Maurice Mpolo, a kongói szabadságharc három hőse ,elesett, de a harc tovább folyik és az* elesettek helyét a küzdőtéren új harcosok foglal­ják eí — írja a moszkvai Trud Antoine Gizehgáról pénteken megjelent cikkében. Lűínumba' utódaként Gizenga került á törvényes kongói kor­mány élére. A 40 éves politi­kust .az első központi kongói kormány alakítása alkalmából I960, június 28-án miniszterel­nökhelyettesé nevezték ki. Gi- zehgá a.’.' Leopoldville tarto­mányban ' lévő’ Kandalé falú­ban született. A középiskola után a leopoldvillei egyetemen folytatta tanulmányait, de har­madéves egyetemista korában politikai tevékenysége miatt kizárták az -egyetemről. Ezt kö­vetően 'aktív szerepet töltött be a kongói nemzeti felszaba­dító mozgalomban. Cízengát'-1959. márciusában az imperialista — ellenes Afri­kai Szolidaritási Párt országos elnökévé választották. 1960. augusztusában Gizenga vezette a Biztonsági Tanács kongói vitájában résztvett kon­gói küldöttséget. * Gizenga a gyors és határo­zott megoldások híve. Amikor a kongói válság elmérgesedett és akadályok gördültek a kor­mány tevékenysége elé — Gi­zenga ; az elsők között helyezke­dett szembe a külföldi beavat­kozással, Decemberben úgy döntött, hogy a kormány szék­helyét Stanleyvillebe, Lumum­ba miniszterelnök fő támasz­pontjára helyezi át. Gizenga a legsúlyosabb órák­ban vette kézébe a kormány vezetését. Az a tény azonban, ' hogy éppen ebbén az időben tüntették ki a bizalommal, egyé­ni képességéiről és kiváló tulaj- ‘donságairól is tanúskodik tonai támaszpontok felszámolá­sát. „A két fél egyetért abban, hogy az ENSZ zászlajával lep­lezett, a Kongói Köztársaság el­len irányuló imperialista ag­resszió súlyosan veszélyezteti Kongó függetlenségét és vala­mennyi más afrikai állam füg­getlen létét“ — állapítja meg a közlemény. A Szovjetunió és Guinea határozott támogatásáról ; biztosítja a Gizenga-vezelte. i egyedül törvényes kongói kor- jmányt, s kifejezésre juttatta ; mélységes megdöbbenését és fel- ! háborodását Lumumba meggyil- 1 kolása miatt. E sötét bűntettért Belgium, szövetségesei és az ENSZ főtitkára a felelősek. A két fél szükségesnek tartja, hogy haladéktalanul kivívják a törvé- I nyes kongói kormány és parla- | ment tagjainak szabadon bocsátá­sát, a belga és más imperialista ! csapatok eltávolítását Kongóból. Brezsnyev és Sekou Touré ha- j tározottan elítéli az algériai gyar- j matt háborút. A közlemény hangsúlyozza, hogy a szovjet—guineai együtt­működés igen hatékonynak bizo­nyult gazdasági, tudományos és műszaki téren egyaránt. A szov­jet tél kijelentette, kész a Gui­neai Köztársaságnak még több árut szállítani, köztük gépi be­rendezéseket, kőolajtermékeket, közszükségleti cikkeket, továbbá kész fokozni a hagyományos gui­neai export-cikkek vásárlását. Mint a nyilatkozat rámutat, mindkét fél úgy értékeli Brazs- nyevnek a Guineai Köztársaság­ban tett látogatását, , mint újabb fontos lépést a két nép barátsá­gának fejlődésében”. Lnos/Jian kiújullak a harcok Hanoi, (TASZSZ): Rövid ideig i tartó nyugalom után Laoszban ismét heves harcok lángoltak fel. A „Rizsesköcsög” síkság ellen tá- j madó lázadók Kong Le kapitány ! és a Patet Lao szövetséges csa- i patainak kemény ellenállásába | ütköztek. A lázadók nagy veszte- | séget szenvednek emberben és I hadianyagban egyaránt. ülésén elsőnek Lewandowski, a Lengyel Népköztársaság képvise­lője szólalt fel. Határozottan el­ítélte Hammarskjöld tevékenysé­gét, aki a kongói nép ellenségei­nek játszott a kezére, semmibe vette a Biztonsági Tanács hatá­rozatait. — A lengyel kormány vélemé­nye szerint — jelentette ki Le- wandowski — Hammarskjöld nem marad­hat tovább az ENSZ főtit­kári tisztségében. A lengyel kormány követeli Hammarskjöld lemondását és ki­jelenti, hegy nem ismeri el az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek főtitkáraként és a jövőben nem tart fenn vele semmi féle kapcsolatot. A lengyel küldött a továbbiak­ban rámutatott, hogy az impe­rialisták jelenleg új agressziói lépésekre készülnek a kongói nép ellen. Kaszavubu új bábkor- mányt alakított, Katangában i idegenlégiót hoztak létre. — A gyarmatosítók repülő­gépeket és egyéb fegyvere­ket küldenek Kongóba. — mutatott rá a lengyel küldött | — és nyílt agresszióra készül­nék azok ellen, akik hűek ma­radtak Kongó Gizenga-vezette törvényes kormányához. Mind­ezeket figyelembev.éve a lengyel küldöttség támogatja a szovjet kormány nyilatkozatát, amely szankciókat követel Belgium el­len és követeli a belga csapatok azonnali eltávolítását Kongóból. Ezután F. Guirma, Félső-Völta képviselője emelkedett szólásra, aki felháborodottan elítélte a gyarmatosítók kongói bűntetteit. „Lumumbának és harcostár­sainak meggyilkolása után aligha mer valaki az ENSZ- hez fordulni segítségért — mondotta a felső-voltai kül- i dőlt. Alig hat hónap telt el a siegítségkérés óta s ez azzal vég­ződött. hogy hazafiakat gyilkol­tak meg”. selőie megkísérelte védelmébe venni a gyarmatosítóknak és azok kiszolgálóinak kongói tevé­kenységét. Felszólalása durva ki­rohanásokat tartalmazott azon afrikai és ázsiai országok ellen, amelyek támogatják a kongói nép függetlenségi harcát. Gijegoonewardena ceyloni kül­dött felszólalásában kijelentette, l hogy „visszataszító politikai bűn- cselekmény” volt meggyilkolni Lumumbát, aki kiharcolta a sza­badságot népe számára. A ceylo­ni küldött azonban ezt a tényt" úgy értékelte, mint a törvényes kongói kormány tényleges fel­számolását és abból a Íramis be­állításból kiindulva, hogy Kon­góban nincs törvényes kormány, öt pontos programot javasolt >a kongói kérdés megoldására. E pregram azonban nem felel meg a kongói nép érdekeinek. Omar Adil szudáni küldött ki­jelentette, hogy kormánya meg- b ízásából követel i: a Biztonsági Tanács gondo­san és késedelem nélkül vizsgálja ki Lumumba és harcostársai meggyilkolásá­nak körülményeit azzal a céllal, hogy a bűnösök meg­érdemelt büntetésben része­süljenek. Hangsúlyozta a továbbiakban, hogy a szudáni kormány esetleg felülvizsgálja a Kongóban állo­másozó szudáni csirátok kivo­násának kérdését, he az ENSZ kongói tevékenysége hatástalan­nak bizonyul. Szudán képviselője élesen el­ítélte a belga gyarmatosítók ka- tangai bűncselekményeit. Mind­addig semmiféle ENSZ-terv nem valósítható meg hatásosan Kon­góban — mondta —, amíg meg­engedik a belga gyarmatosítók beavatkozását Kongó belügyeibo és amíg lehetővé teszik a- belgák • hűr.részességét az ott elkövetett gyilkosságokban. Adil felszólítot­ta Belgium „barátait és szövet­ségeseit“ járjanak közbe a kon­gói belga beavatkozás megszün­tetése végett Ezzel a Biztonsági Tanács csü­törtök délutáni ülése véget ért. A Vémisx-rakéta útja 1961 február 12-én a Szovjet- 1 unióban a világűrkutatási prog- j ramnak megfelelően felbocsátot- ' ták a VIII. szputnyikot. Az óriá­si súlyú, többlépcsős mesterséges hold fedélzetéről ugyanaz nap távirányítású kozmetikus raké­tát indítottak el a szovjet raké­taszakemberek. A 643,5 kg súlyú, rádióadó-vevővel és egy sor tudo­mányos műszerrel felszerelt au­tomatikus bolygóközi állomás másodpercenként 4000 kilométe­res sebességgel száguld Földünk légközelebbi bolygótársa: a Vé­nusz felé. A Vénusz, vagy közismert ne­vén az Esthajnalcsillag méretei hasonlóak bolygónkéhoz, de va­lamivel kisebbek annál. A Vé­nusz közepes távolsága a Naptól 108 millió kilométer, keringési ideje 225 nap. A Föld közepes távolsága a Naptól 150 millió kilométer, keringési ideje egy év, azai kereken 365 nap. Számos egyéb tényező mellett a két boly­gó keringési sebessége közötti különbséget így figyelembe vet­ték a szovjet tudósok a Vénusz- rakéta pályaelemeinek kiszámí­tásánál. Döntően a keringési se­besség közti különbség a magya­rázója annak a körülménynek, hogy 1961 február 12-én, a raké­ta kilövésekor a Vénusz a Föld­höz viszonyítva mintegy 75 mil­lió kilométerrel ,hátrább” volt pályáján, míg a rakéta megérke­zésekor, azaz május közepe Után az Esthajnalcsillag pályasíkján- már mintegy 60 millió kilomé­terrel „előbbre” halad a Földnél. A szovjet Vénusz-rakéla hely­zetéről heteként tájékoztatják az érdeklődő nagyközönséget. Leg­utolsó helyzetjelentés 'szerint 1961 február 13-án' az első Vénusz-rá- kéta kereken 500 000 kilométer távolságban volt a Földtől. •»

Next

/
Thumbnails
Contents