Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-12 / 36. szám
SZÁZADUNKBAN ivott legtöbb emberi vért a föld, emelkedett legmagasabbra a katonai és polgári sírok száma, századunkban öltött fekete ruhát a legtöbb özvegy és árva. Századunk ismerte meg legjobban a háborúk szörnyűségeit, szenvedéseit, nélkülözéseit. És soha ilyen magasra nem csapott az emberiség tiltakozása, hangja sem: Nem akarunk több háborút! A MOSZKVAI ÉRTEKEZLET tárgyilagosan értékelte a nemzetközi politikai és erőviszonyokat, s reális képet festett a jövőről, a tennivalókról. Utat mutatott a békehare, a békés egymásmeilett élés valóravúltásának módjáról. Mi, pedagógusok, sokszor és mélyen tanulmányoztuk és tanul- mányozzuk a moszkvai értekezleten közzétett Nyilatkozatot és Kiáltványt. Tudjuk, hogy ml is tehetünk, méghozzá nem is keveset a béke megvédésének szent ügyében. S ezt abban a biztos tudatban tesszük, hogy a béke erői fölényben vannak a háború erőivel szemben és megvan az erkölcsi fölényünk is, hiszen az igazság csak a mi oldalunkon lehet és van. MIT TEHETÜNK, MI, pedagógusok egy ilyen világméretű mozgalomban, mint amilyen a béke megőrzéséért folyó harc? Nos, számtalan tennivaló akad. cdt igazság atdaida Talán egyik legfontosabb feladatunk az, hogy a népi egységet a béke védelmében igyekezzünk minden erőnkkel, szavunkkal, tanításunkkal erősíteni, bemutatni, mind a városban, mind a legkisebb tanyán is. Erre nagyszerű lehetőségeink vannak tantestületi megbeszéléseken, családlátogatásokon, tanítási óráinkon. Járásunkban Ramocsaházán, Nyírma- dán, Öfehértón, Nyírkércsen, Székelyen hozzáértő pedagógus előadók a szülők és érdeklődők körében ismertetik a moszkvai értekezlet dokumentumait, magyarázzák közérthetően. Nevelőink egyre szélesebb méretekben hívják fel dolgozó népünket arra, hogy figyeljék a rádióban, sajtóban a nemzetközi kérdések, a világpolitikai események és problémák kérdéseit. Tudatosítják, hogy nem illúziók, hanem reális gondolkodásból fakadó tettek segítik közelebb földünkön a béke teljes győzelmét. A REÁLIS GONDOLKODÁS a helyes ismeretek nélkül elképzelhetetlen. Éppen ezért hárul sok feladat az ismeretterjesztésre. Az általános műveltséget segítő előadásokon kívül igen fontos a j szakismeret bővítése. Hiszen gaz- ' dasági megerősödésünk tovább szilárdítja hazánk helyzetét, s együtt a szocialista országok táborával a gazdasági fölény is biztosíték a föld békés életére. TÁRSADALMUNKBAN szükségszerű, hogy a dolgozó ember fejlett kötelesség és felelősség érzettel rendelkezzék. Igen nagy szerepe van életünkben a kezdeményezésnek. Pedagógusaink tudják ezt, és akkor dolgoznak jól, ha ezt szemelőtt tartják mind Iskolai, mind iskolán kívüli társadalmi munkájuk során. S ennek első előfeltétele a példamutatás. Sokrétű, számtalan tennivaló van hát, a fenti kiragadott néhány dolgon kívül is. Mint ahogyan a módszerek is sokfélék. Tanfolyamok, beszélgetések, előadások, szakkörök, filmvetítések, családlátogatások.., csak alkalmat kell teremteni. S nem igazi pedagógus az, akit nem hevít a hivatás: a nép igaz szolgálata. Albert Antal tanulmányi felügyelő. MWHMMMIMIHMMtUtáil*«« CSELÉNYI ISTVÁN GÄBOR: JNyílsulnmás Szállt, szállt a nyíl, suhant tova, szemben futott a vad Szállt, szállt a röpke nyíl, sebesen, mint a gondolat. Tovaszállt és belefúrta hegyes élét a bölénybe — s diadallal tele fújta diadalmát föl az égbe csupa győztes szerelemmel az Ember ... Nézd, fönn fotonrakéta suhan s várja már az cg Száll mint a nyíl —s ki sejti, hogy eltelt sokezred év. Hegyes élét belefúrja tejutak gyönge húsába — s odalenn fcldalol újra — dala: nyílhegy suhanása — örök és új szerelemmel az Ember __ KAPUSI IMRE: Nyári kép A kombájn zümmög a sárga nyár szavára arany-szőke kalászt fal acél-izmos szája. Nincs teregető, sem marokszedő gyerek, Nem megy utána izzadt keresztelő sereg. Míg a vasember a tábla szélén halad. Az ebédfogyasztó, — apám kedvével kacag. — Node, hát miért nem szép ez a kép? — kérdezte az egyik nyíregyházi képzőművésztől a kép tulajdonosa. Mondani sem kell, hogy mélyen megsértve képtulajdonosi minőségben. „Ez a kép giccs!” — mondta előzőleg a művész, nem gondolva arra, hogy határozott kijelentése megbántja a tulajdonost. S maga a kép: a jellegzetes giccs-sorozatbeli gyártmány. Libák a folyón, amelynek partja millió virággal teli, a fák lombjai szintén, az égen dús felhők úszkálnak. S a távolban az elmaradhatatlan házikó. — Node, hát miért nem szép? Miért giccs? — unszolta a művészt a tulajdonos. És most jött a nehezebbje. Mert a festő tudta ugyan, hogy ez giccs. De hogyan magyarázza meg? — Nézze csak — kezdte, — először is a téma maga olyan rózsaillatszerű ... olyan édeskés. .. jajde bájos-akarok-l;nni szerű ... — És az miért baj? — Nem reális. — Mi az, hogy reális? Hát nem libák azok? Nem felhők? Nem ház? — Hát nem — mondta dühösen a festő. — Azok ott fehér, kéK és piros festékek. Itt aztán meg is rekedt a beszélgetés. A tulajdonos meg volt győződve arról, hogy a kép igenis kép, és a giccs az, amit ezek a mai festők „mázolnak” a vászonra. ★ Festők a giccsről HARASZTHY JÖZSEt: Node, mi is az á giccs? — erről beszélgettek a fiatal művészek a napokban, a nyíregyházi műteremben. Berecz András, Soltész Albert, Huszár István. — Mi is az a giccs olyan megfogalmazásban, amit mindenki könnyen megért? Jó hosszú vita után derült ki, hogy ezt közérthetően megfogalmazni bizony, nehéz. Szakértelem kell hozzá, hogy rövid rápillantás után el tudja dönteni az ember: képpel, vagy glccsel áll szemben. Ezért olyan sok még a giccs a nyilvános helyeken, nem is beszélve a lakásokról. Ezért jelentette ki tréfásan Huszár István: \ — Mi a giccs? Rövid a válasz. Az a giccs, ami otthon függ, a lakásod falán. Dehát nem ilyen egyszerű a kérdés. — A giccs az, — próbálta megfogalmazni Berecz András, — aminek témája elszakad a valóságtól, mondanivalója nem reális, festési, alkotási módja nem művészi. De honnan tudja azt a hozzá nem értő ember eibirálni, hogy művészi, vagy sem az alkotási mód? — Elsősorban rajzi hibákból — válaszolt erre Soltész Albert. — A legtöbb és könnyen felismerhető giccsen torzak az arányok. Például a távoli fasor ugyanolyan nagy, mint a közeli. Következőleg, ha a távoli fasort a közelihez helyeznénk, ötszörösére nőne. Vagy az ábrázolt alak karja, ha' nem tartaná behajlítva, leengedve a térdét verné, mint a majomnak stb. Erre azt mondaná valaki: Picasso is elrajzolta alakjait. — Csakhogy az tudatos! És annak az elrajzolásnak mindig jelentősége van! És azért nem lesz hűtlen az eredeti szerkezethez, például az emberi test csontvázához, izomzatához. S az igazi művész uralja a képet. Ez megint kissé elvont. Mit jelent az, hogy uralja? — Minden részletén látszik a képének, — boncolgatja Huszár István, — hogy biztos tudassál, céltudatosan alkotta. — A színeken is látszik — veti közbe Berecz András. — A művész vásznán az ég lehet kék, sárgás, zöldes, vagy bármilyen, de az az ég: ég! Táv- la a, levegője van A giccsen az ég kék, de csak szín, és nem ég! Kék festék. A giccs festékeket, a mű színeket hord magán. — A mű: az mű. A giccs: az giccs. Fel kell ismerni. Ehhez azonban sokkal több. komoly ismeretterjesztő munkára lenne szükség. % És még valami. Legalább a nyilvános helyeken meg kellene szüntetni a giccsek népszerűsítő kiállítását. Két vasat tartok Két vasat tartok mindig parázson: a Költészet, s a Tudomány vasát, s lankadtan, bőszen, búsan, vidáman élesztem szívem pernyés parazsát. Két vasam közül, egy ha felíz zik. pörölyütéstől peng a homlokom, s én a műhely kétarcú kovácsa szikraesöben így fohászkodom: — Életet sodró, csípős, friss szelek suhanjatok a műhelyemen át, segítsetek szétszórni a pernyét, s tartsátok ébren szívem parazsát! A Nemzeti Színház bemutatja Darvas József: „Hajnali tűz” című drámáját. Rendező: Major Tamás. — Jelenet a II. felv. (MTI-foto — Keleti Éva felvétele.; KíumnMm Mmmmk
