Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-12 / 36. szám
Szövetkezeti tanácsadó: Gondoskodás a háztáji állatok takarmányáról Köztudomású, hogy a közös gazdaságok minél nagyobb mértékű erősítése mellett, rendkívül fontos a háztáji gazdaságok áru- termelési lehetőségeinek teljes ki- t asználása is. A háztáji árutermelés növelését számos állami intézkedés segíti elő. Feltétlenül szükséges azonban az is, hogy a termelő- szövetkezetek támogassák a háztáji gazdaságok részvételét a különféle szerződéses akciókban. Már most a tervkészítéskor szem előtt kell tartani, hogy a közös gazdaságra vár a háztáji állatok takarmányalapjának kiegészítése is A közös és háztáji: egységes egész A tervkészítésnél már abból az alapvető szempontból kell kiindulni, hogy a közös és a háztáji gazdaság egységes egészet képez. Mindenekelőtt art kell megvizsgálni, hogy az illető termelőszövetkezetben milyen lehetőség van a közös állomány fejlesztésére, a vágóállat és állati termék termelés növelésére. Ezt összevetve, a község részére megadott felvásárlási előirányzatokkal, megállapítható, hogy az árutermelés milyen hányadát kell a háztáji gazdaságokban megler- melni. A termelés, illetve árutermelés kialakítása utón kerül sor a szükséges takarmány megtervezésére. Elsősorban természetesen a közös állatállomány takarmányszükségletének kielégítéséről gondoskodunk, azután pedig arról, hogy a szövetkezet elegendő takarmányt tudjon juttatni a háztájiban nevelt vagy hizlalt állatoknak. A szerződéses árutermelés mellett természetesen figyelembe kell venni a saját célra történő hizlalást is. Végeredményben tehát a háztáji állatállomány és a várható hizlalás, illetve állati termék termelés ismerete alapján kell a háztáji állomány takarmányszükségletét megállapítani. '*■ A háztáji szükséglet megállapítás» A ‘ háztáji takarmányszükséglet fedezetének megállapításánál először a háztáji területen megtermelhető takarmányt kell figyelembe venni. Ezenkívül mint abraktakarmány forrást számításba vesszük a termelőszövetkezeti tagoknak a kenyérgabona vámőrlésből járó korpa mennyiségét, s a ház körüli hulladékot és moslékot is. Nem szabad azonban ezeket túlbecsülni. Zöldtakarmány, széna- és szalmatermés a háztáji, gazdaságokban — a takarmányfedezet szempontjából — nem számottevő. Ezeket a takarmányokat, valamint a háztáji gazdaságokban meg nem termelhető abrakmenny iságet a közös gázdaságből kell biztosítani. Helyes, ha a termelőszövetkezetek a közös legelőből a háztáji állomány részére külön területet jelölnek ki, s engedélyezik a tagoknak a közös kukorica fattyazását. Kelletendő módszer az is, hogy a termelőszövetkezet a siló- zás! terv elkészítésénél a háztáji állatállomány szükségletét Is figyelembe veszi. A tsz-nelc is haszna vau belőle Abból, hogy a tsz gondoskodik a háztáji állatállomány takarmányszükségletének kielégítéséről, nemcsak a népgazdaságnak és a tagnak, hanem a termelő- szövetkezetnek is haszna van. Ha ugyanis a termelőszövetkezet sertésdarabonként meghatározott, de legalább 1 mázsa abraktakarmányt ad cl fagjainak állami felvásárlási áron, a szerződés keretében átadott hízottserlésck után kg-onként — a darabszámtól függet.«nül — 1,20 Ft lebonyolítási díjat ka,\ Ez is indokolja, hogy a tsz-ek a közös és háztáji gazdaságot mind az árutermelés, mind a takarmányellátás szempontjából együttesen kezeljék. Nélkülözhetetlen feltétele ez annak, hogy meg tudják oldani azokat a feladatokat, amelyeket az isii. évi népgazdasági terv a termelés és árutermelés növelése terén a mezőgazdaság elé állít. (A Magyar Mezőgazdaság mellékletéből.) Kovács Gyula, a nyírbátori I. számú általános iskola matematika, fizika szakos tanára mondja. |V em egyszerűen úgy áll a 1 ^ dolog, hogy gyerekek és felnőttek. Nézzük csak meg az én hetedik és nyolcadik osztályomat a dolgozók iskolájában: két részre lehet osztani kor szerint, egy fiatalabb és egy idősebb csoportra. A fiatalabbak valamilyen oknál fogva nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát, az idősebbek pedig elemibe jártak. Ugyanúgy vannak nők és férfiak, mint az általánosban lányok és fiúk. A felnőttek szinte kivétel nélkül valamilyen szakmában, hivatalban dolgoznak. Vagy vegyük a tankötelezettséget alapul. A gyerekeknek kötelező az iskolába járás, a felnőtteknek nem. Miért megy a felnőtt iskolába? Csak három esetet említek meg, mint legtipikusabbat: kevesebbet tud nagyobb gyerekénél, szé- gyelli és nem tud neki segíteni a házifeladatok megoldásában, munkahelyén érzi szükségét a Fodrász verseny Moszkvában— Moszkvai lányok két új közkedvelt figurája a „Pelyhecske” (balról) és az „Ifjúság”. (MTI Külföldi Képszolgálat.) nagyobb képzettségnek, vagy beosztása követeli meg, s az általános iskola elvégzése után tovább akar tanulni. |Y| ilyen főbb következtető- * seket von le a nevelő a fentiekből? — Talán a legfontosabb az, hogy a felnőttek előképzettsége nem egyforma. Nem hivatkozhat a nevelő arra, hogy tavaly ezt vagy azt tanú;tűk. Abból kell kiindulni, hogy senki sem tud semmit. Sok dolognak a magyarázatát teljesen elölről kell kezdeni, de — és ez egy másik nagyon lényeges különbség — sokkal rö- videbb utat kell az embernek megtennie, mint a gyerekekkel. (Ezért nehéz a kevesebbet tudó felnőttiskolásnak, s ugyanakkor unalmas a többieknek!) A felnőtt sokkal logikusabban gondolkodik, mint a gyerek, nagy az élettapasztalata, éppen ezért általában mindent könnyebben megért és megtanul. (Ha jó a magyarázat!) Azt hiszem, különösen vonatkozik ez az én két tantárgyamra. Legutóbb a csiga- rendszerekről volt szó fizika | órán. Amikor kijelentettem, hogy csak az erő iránya változik meg, erőt nem lehet megtakarítani vele, a gyerekek mindjárt azt kérdezték, hogy akkor miért alkalmazzák? A felnőttek között fel sem merül ilyen kérdés, azonnal látják magyarázat nélkül is, hogy például építkezésnél nem kell a saját testsúlyát is felvinni a teherrel együtt az emeletre. De nagyon sok más példát Is lehetne említeni annak bizonyítására, hogy a felnőtt hogyan használja fel az életben szerzett tapasztalatait a tanulásban. Részben ez a magyarázata annak is, hogy ugyanazt az anyagot sokkal kevesebb óraszámban taníthatjuk. (De sok a panasz a zsúfolt anyagra!) A kevesebb óraszámnak má- sik — kényszerítő — oka az, hogy a felnőttek nyolc órai munka után jönnek órára. A nevelőnek, há nem akar sylyos hibába esni, ezt messzemenően figyelembe kell vennie. (Sok helyütt nem törődnek ezzel!) Előadás, magyarázat közben állandóan figyelni kell, hogy sem lankad-e még a figyelem, rakhatja-« még a terhet, mert különben falra hányt borsó a -munkája Féloldottabb óra körettel kell dolgozni! A szükséges pillanatban, akár az anyaghoz nem tartozó dolgokkal is újra fel kell ébreszteni a figyelmet, koncentrálásra bírni a hallgatót, és csak' azután folytatni a magyarázatot, Nem kezelheti a nevelő a ícl- hőttet úgy, mint a gyereket. A felnőttnél egyetlen , rosszak) szó is érzékenységet válthat ki. (Hányán kimaradtak «zeit az iskolából a megyében!) Egyszóval, a felnőtt: felnőtt és nem gyerek. ír emecsei Sándorral, Kovác« Gyula egyik felnőtt tanítványával folytatott beszélgetésemről felesleges lenne bővebben írni. Kénytelen lennék ismétlésekbe bocsátkozni. Nagyjából hasonló kérdésekről esett szó és a megállapítások meglepően hasonlók voltak. Hogy melyik tantárgyra van a legtöbb panasz, így felélt: — A biológiára. Nemcsak nekem, az egész osztálynak az a legnehezebb. Érthető is, hiszen soha se tanultunk mi ilyesmit; ha már foglalkoztunk volna vele, biztos könnyebb lenne. De, ha jobban megmagyaráznák... — Izgulnak-e a felelés .miatt? — A drukkolás éppen úgy megvan nálunk is, mint a gyerekeknél, sőt bizonyos fokig még jobban. Hát milyen szégyen már az ilyen korban, ha felszólítják az embert és nem tud semmit! Éppen ezért követel : fokozott figyelmet pedagógusainktól a felnőttekkel való foglalkozás. Gál Béla, Egy erősen barna, csontos arcú ember tempós igyekezettel vágja jel a jeget a benki Aranykalász Tsz tanyaközpontjában a gémes kút körül. Mert a síkosság miatt veszélyes ott a járás. Arrább hárman, vastag farönköt illesztenek a motorhajtású fűrész csúsztatójára. A lóistálló előtt néhányan cigarettáznak, mások meg hámokat hordanak ki fogásra állított szekerek elé. A tél fagyasztó, kemény, de az életrevalóság ébren tartja magát az emberekben. — Hát a juhászt merre találhatom? ,— kérdezem. — Kondráth Pált? Két hete beteg az — felelik többen egyszerre. — Hanem ahun ni! — mutat az alacsony tetejű, trágyával körül rakott ahol irányába az egyik bokros bajuszéi kocsis. — Ott van a felesége. Ellet, ö helyettesíti most a juhászunkat. An asszony még eléggé fiatal. Rajta nyűtt férfi ujjas, derekán — térdig leérő — sötétbarna alapú, kockás nyakba- raló van átkötve. Fején fekete kendő. Bal csuklóján jókora véres folt. — Látja így kell most lennem — mondja és pirulva néz végig magán. — A férjem beteg .szegény. Etilhez meg... hozzáértő kell. Nem lehet köztük kisasszonyoskodni... Én sok mindenüket eltanultam már. Mostanában alig alszom éjszakánként miattuk — tárja szét karját a bégető seregre. A kicsi, pár napos-hetes újszülöttek félös, siránkozó bégéHelytállás — leLd'éuéaqd téssel keresik anyjukat a soka- üalomban. Mert az anyák megkönnyebbülten, erőre kapva erre-arra csúszkálnak, vagy a darás silóval rakott vajuknál majszolgatnak (ilyenkor jól kell tartani őket) és kicsinyeik elmaradoznak tőlük. S a szüntelen zajban magyarázza Kondráth Pálné, hogy pontosan 346 darabból áll a nagyállomány és ezideig 153 idei élő kisbárány van már. Még legalább 50-re számítanak. (A nagyállomány létszámában értendő ugyanis a kosok, iirütokjók és olyan tavalyi jerkék, amelyek még nem ellenek.) Elmondja a férje helyett kiálló asszony, hogy az clletési átlag teljes száészázalékos eddig. Mindössze négy kicsi bárány pusztult még el a nagy hideg miatt. Viszont több anya ellett ikreket és ezek többsége meg is maradt. Nem egy gyengélkedő kicsit a saját házukba vitt haza s a szoba melegében dédelgette őket, míg megerősödtek. — Aztán megéri-e a fáradságot? — kérdezem a juhászáétól. Amikor kijjebb megyünk a szüntelen zsivalyból, még gondolkozik kevés ideig. — Meg kell neki érni —feleli erősen hangsúlyozva minden szót. — Nagy felelősséggel van ez. Ahogy gondolom: százezer forinttól is jóval többet ér szövetkezetünknek ez a nyáj. Köztük van az a 62 is, amelyek sajátunk voltak tavaly tavaszig. Mi akkor léptünk be. Hogy., megéri? — ismétli megint kérdésemet és mind jobban neki- hevül mondandójának: — Még nem volt ugyan a zárszámadás, de én bízom benne, hogy nem fáradtunk hiába. Különben... megszoktam én a munkát még kicsi lány koromban. Akkor „nagyon másabb” világ volt — sóhajt fel hangosan. — Apai árvasággal nőttem fel. Anyám is mindig betegeskedett. Voltam akkor minden: cseléd, szolga, napszámos... Kutya volt inkább az ember, mint ember. Nem egyszer egy kiló lisztért mostam., gürcöltem teljes nap. Most meg hát.... egészen más. Három gyermekünk van tíz éven aluli. Havi 210 forint segélyt kapunk utánuk. Nagyobbik kislányom, Gizella tizenöt éves, Kisvárd&n irodai szakiskolába jár. Gép- és gyorsírni tanul, ő már nem ismeri meg az én lánykori életemet. Csak... a férjem, az gyógyulna meg... — Mi a baja? — Meg van dagadva mindene. Köhög is nagyon. Meg a vérnyomása több kétszáztól. Pedig ... harminnyolc éves még. — Látta már orvon? — Persze. Esztékába vagyunft. Ingyen vizsgálta. Az orvosság is... csak fillérekbe került. Másképp jócskán kellett polna ért* fizetni. — Aíít mondott az orvos? — Lehet, hogy kórházba kelt szállítani. Pedig úgy kellene, hogy mielőbb felgyógyulna. Ér* hiszem is. Ó mégis csak férfi. Nagyon ért a juhokhoz. Juhász- kodásával bejárta régebben 9 fél országot... Ha valamivel elakadok, ö. magyarázza meg, hogu mit csináljak. De így, ahogy most vagyok, rá is vigyázni kell; a gyermekekkel élig tudok valamit foglalkozni. Mert. ezt a nagy felelősséget át kellett tőle vállalni. Utána én vagyok itt olyan, aki ért a juhok éltetéséhez. — Euyúltalán nrrn segít senki más? / — Orosz Karcsi van Üt mostanában. Amolyan etető-féle. Nem tud a mesterséghez. Jő persze a segítsége. Sokat köny- r.yít rajtam. De bocsáson meg... — néz rám mentegetődzve. — Megyek vissza közéjük. Amék úgy van, belülre kell hajlani a keccen. Minden pillanatban meglehet a baj. Ezt pedig nem akarom. Az én felelősségem van rajtuk... Megfordul és megy vissza trt élénk zsivajba, helytállni — felelősséggel. Én pedig arra gondolok: íme egy asszony, egy mai falusi asszony, aki méltán tartozik napjaink hősei sorába. A B. A felnőtt oktatásról egy tanár — egy felnőtt
