Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-11 / 35. szám

Társadalmi munkával 5 lioldon termelnek ’ kukoricát a gégenyi kiízesek Munkuegységkönyrot kérnek a szerveset részére A napokban tartotta KISZ-tag- tyűlését Gégény termelőszövetke­zeti község ifjúsága, ahol arról döntöttek, hogy miután tsz KISZ- szervezetté alakultak, nagyobb részt vállalnak a gazdasági mun­kákból. Több ifjúsági munkacsa­patot szerveznek, melyekbe be­vonjál: a KISZ-en kívüli fiata­lokat is. Érdekes kezdeményezés is szü­letett. Arra kérik a tsz vezetősé­gét, nyissanak munkaegységköny­vet a KISZ szervezet részére is, s az ifjúsági brigádok bizonyos egységeit majd ebbe írják. Dön­tött a KISZ-gyűlés abban is, hogy társadalmi munkával 5 hold kukorica termelését vállal­ják, s ezen a területen köztes­ként babot is termelnék, melynek a bevételét a szervezet erősítésé­re fordítják. Tervük az, hogy « munkával szerzett bevételekből klubszobát rendeznek be és vá­sárolnak egy lemezjátszós rádiót Is. (D. M.) Megalakult a Ki mit gyűjt? — szakkör Érdeklődnek a lelnőttek is Az elmúlt vasárnap a postások művelődési otthonában délelőtt 1# órakor megkezdte alakuló összejövetelét a Ki mit gyűjt? — szakkör. Ez a fajta szakkör első a megyében, és országosan sem sok van. A szakkör vezetője Schmitz Ervinné. Az első össze­jövetelen is számosán vettek részt, közöttük felnőttek is, pe­dig csak iskolásoknak volt hir­detve. Ez már eleve arra mu­tat, hogy nagy lesz az érdeklő­dés a szakkör munkája iránt. A „gyűjtögetés” szakköri for­mában nemcsak érdekes, hanem hasznos időtöltés is. A gyűjtők — például a bélyeg, művészi la­pok, bogár, rügy-gyűjtők szó­rakozva komoly ismeretekre is szert tesznek. Az első találkozó alkalmával derült ki, hogy milyen széleskö­rű a gyűjtők érdeklődése. Volt közöttük, aki textil anyagokat, volt aki állati fogakat gyűjt. Legtöbben természetesen bélye­get és szalvétát gyűjtenek. A programban szerepel, hogy alkalmanként vasárnap délelőtti kiránduláson, úgynevezett gyűj- tőúton vesznek részt a szakköri tagok. Nyáron pedig jutalom ki­rándulásra indulnak. Most vasárnap az Űttörőház növendékeit várja az újonnan alakult szakkör, csereakcióra. Rubens, Uitz és több hírneves fasfö alkotásai t i ( jelentek meg levelezd lépőkén az 51. Nemzetközi Nőnap ünnepe alkalmából A Magyar Nők Országos Ta­nácsának és a Szakszervezetek Országos Tanácsának közös ki­adásában több hírneves külföldi és magyar művész reprodukció­ját jelentették meg levelező lapo­kon az 51. Nemzetközi Nőnap ünnepe alkalmából. A hét féle igazán szép, ízléses művészi le­velezőlapokat a Nőtanácsok ad­ják közre megyénkben is. A szabolcs-szatmári nötanácsok 5900 darab ilyen lapot kaptak. Az egyiken Andres Gomez: Átkozott legyen a háború, a másikon Her­cegit Klára: Békehírnöke című műve látható. Továbbá Rubens, Käthe Kallwitz, Uitz Béla, Fé­nyes Adolf, Gergely Tibor egy- egy műve kelti fel a háború gyű­löletét, a béke szeretetét, a gyermek és az anya kapcsolatát a lapokon. Akiket nemrég még „megkötni“ sem lehetett... Jegyzetek Dobról SÍLÉCBÖL UZSONNA — Legnagyobb problémánk évek hosszú során a gyerekek szökdösése volt. Megkötni sem lehetett őket, vágyták, kívánták a csavargást, a felügyelet nélkü­li életet. Volt nap, hogy több gyerek is „átlépett” a kerítésen... Nagy Pál, a tiszadobi gyermek- otthon „műhelyfőnöke” emléke­zik. Pergeti vissza a halomba csomósodott napokat, emlékeket, s elmosolyodik. Hol vannak ma már attól, hogy az otthon lakói „köd előttem, köd utánam” el­tűnnek, vagy hogy fogalmuk sincs a pénz értékéről. Bár Igaz, időben még nem is olyan régen történt egy igen jellemző eset: az egyik gyerek nyári keresetéből sílécet vásárolt, azt később elcse­rélte korcsolyáért, a korcsolyát töltőtollra váltotta fel, míg a töl­tőtollat csak úgy, kedvtelésből odaajándékozta egy uzsonnáért... A gyermekotthonban kerülésü­kig majdcsak valamennyien ér­tékek nélkül és értéktelenül él­tek, — nem csoda hát mindez... KILINCSELÉS — KALAPÁLÁS Három éve múlt az őszön, hogy a Tiszadobi Gyermekotthon ta­nárai, dolgozói körében megszü­letett a gondolat: hátha a munka, a szakmaszerzés lehetősége segít! Igenám. Mindezt kimondani még csak könnyű volt, de a szakmun­kásképzéshez lehetőséget is kel­lett biztosítani, Wosching Rudolf, Porkoláb József, Nagy Gábor — az intézet állandó alkalmazottai, egytől egyig szakemberek — se­gítségével aztán mégis talpra- állt a tiszadobi ipari-iskola. Méghozzá nem is akármilyen: egyetlen olyan az országban, ahol az elmaradott korosztályú tanuló­kat képezik ki a különböző szak­mák fogásaira... A szerszámokat, meg az asztalosüzemet a megta­karításokból, társadalmi munká­val „hozták össze.” Jó volt mind­ez kezdetnek: három szakmában — asztalos, cipész és kovács — már megkezdhették az oktatást. Azután jött a kilincselés, mely­nek végén a MŰM számmal lát­ta el az iskolát és a helyiipari iskola megyei igazgatóságának felügyeletére bízta a tiszadobi „154-est”. Azóta már szemmel látható eredménye van a kezde­ti „krampáüsolásnak”, kalapálga- tásoknak: kiment az „első garni­túra”... INTARZIA ÉS HÍRNÉV Közel 100 túlkoros gyerek, fia­tal sajátít el szakmát jelenleg Tiszadobon, a gyermekvárosban.* Az asztalosok például hamaro­san 30 darab Duna' háromajtős szekrényt készítenek el a BO­TORÉRT megrendelésére. Legkö­zelebbi tervük az, hogy áz üzle­tekben igen hiányzó apró búto­rokat is készíteni fogják. Az „in­tarzia” szakkör tagjai pedig a lemezberakás művészetével for­málnak szebbnél szebb' készítmé­nyeket. Nem maradnak el a cipészek sem. Korábban szocialista szer­ződést kötöttek a Rakamazi Ci­pész KTSZ-szel. s még ap. ex­portmunkába i,s besegítenek. Nemrégen például az NDK-ba küldtek Tiszadobon készített árut. A kovácsok nagyobbrészt mező- gazdasági gépek javítását vég­zik, — de a dís'zinükovácsol'V? során is mestermunka kerül lei a kezük alól. A kőművesek ügyességét pedig már több táAácsi munka dicséri, no meg'- ^z is, hogy az őszön egy irodaépületet húztak fel társadalmi munkával az otthon területén. AMIT IRIGYELNI LEHET Mindezeken felül mezőgazda- sági tagozattal is rendelkezik az iskola. A hallgatók megtanulják a növényápolás, az : állattenyész­tés és a gyümölcstermelés leg­fontosabb tudnivalóit, — elmélet­ben és gyakorlatban. A gyermek- otthon 57 holdas tábláján min­taszerű gazdálkodást folytatnak. Igen leleményesek. Néhány ter­melőszövetkezetünknek is dicsé­retére válna, amit a cirokkal csináltak: egy hold cirkot vetet­tek, a magvát értékesítették és a szárából eddig 900 darab sep­rűt kötöttek! Az egy hold föld jövedelme így elérte a 20 ezer forintot. Mi lesz ezekkel a gyerekekkel, miután kezükben a szakmunkás bizonyítvány? MERRE, HOVÁ? Mérhetetlen segítséget nyújt a 154-es számú Tiszadobi Iparita­nuló Intézet a Gyermekváros „ki­öregedett.” lakóinaki A szakma szerzése közben elvégzik a nyolc osztályt, közben lassacskán gyűlő pénzüket KST-be rakják, s ami­kor átveszik az oklevelet, teljes biztonsággal indulhatnak az élet­be. Akik nemrég még szökdöstek az intézetből, vagy akik koráb­ban a pénz, a társadalmi vagyon értékét nem tudták felmérni, be­csülni, — azok szépen, felöltözöt­ten induló „tökével” a zsebükben foglalják el a részükre felkínált állást. Kállai Árpád például ta­valy végzett, és amikor indult el­foglalni munkahelyét a rakamazi cipész szövetkezetben, három és félezer forintja volt együtt. De sok ilyen példa akad. Van he­lyük a mezőgazdasági tagozaton végzőknek is: Borissza László például az iskola elvégzése után a Tiszavasváfi Állami Gazda­ságba került, brigádvezetőnek... T. Lajossal nem bírtak az otthonba kerüléskor. Mindig el­tűnt. csavargóit mint amolyan ..vagabund” lurkó. Amikor kezé­be adták a kalapácsot, s látta az ülőről felfénylő szikrákat, szeme csodálkozóan csüngött a mester izmos karján... így kezdődött S mi lelt a vége? Az „első talál­kozás” után már bottal sem le­hetett volna elkergetni kimenőre. Azóta kovács, fenn északon, a Lenin kohászati műveknél s * munkásszállóban lévő szobájából úgy szeret szétnézni a lillafüre­di tájon. Olyan magasról már sokmindent lát... Angyal Sándor. 'J imát nevét megpillantva a községszéli táblán bőr- cserzök, -finomítók fellegvárára gondol a látogató. Ma már híre hamva sines a névadó mester• ségnek. Ha mégis meg kellene festeni a község mai címerét, rajta ökörfej, csiráskrumpli, fűzfavessző, meg a libamáj len­ne. Mert ezek a mai nevezetes­ségei Tímárnak. — Ha másutt a lő, itt az ökör az isten, — mutatott az izmos, porcelán testű jószágok­ra az egyik tímárt paraszt. — Fáj is megválni ezektől — súgta oda bánatosan. — Dehát mit csináljunk? — Nem foly­tatta tovább, vagy tán igen, csak az eldübörgő vontató el­nyomta a hangot. Gyors gép­kerekeken gördül az idő, Tímá­ron sem ülhetnek már soká a cammogó „ökör-masinán.” It's nem Is ülnek, újeszten- dő óta keresztneve is van Tímárnak: termelőszövet­kezeti község. Álmatlan éjsza­kák, heves perpatvarok után tett pontot a keresztelő, hogy megkezdődjék az újszülött fel­cseperedése, kimondja az első szót, megtegye az első lépése­ket. Kell-e mondani, hogy en­nél aligha van nehezebb? A régebbi kis család oly nagyra nőtt, hogy három és félezer holdra néz a szem, ha kitekint az ablakon. Napszámosok, kis- ■földűek, nagyobb gazdák ültek közös fogatra. Meglevő-e. hogy még vizsgálódón néznek egy­másra. ki akarva olvasni vml- lakik benned". Súlya van min­den szgnak. deleje a tekintet­nek. De a szekér halad. Oly­TÍMÁR nyomon halad kor nem egy nyomon és aka­dozva, de halad, mindig to­vább. Szekerek világában meg­őszült paraszt mondta nagyon bölcsen: „az a jó szekér, ame­lyik egy nyomon halad". Ha nem, vinni kell a kovácshoz...■ Képletesen élve szavaival, ez a kovács Tímáron a pártszer­vezet. A két első kerék a párt- szervezet tagsága, az első és hátsó kerekek szabályozója a pártvezetőség. Mert mit árul­nak el a nyomok? Nem akart fogni a régi eke­vas, pedig az idő igazán ke­csegtető volt ekkor a szántás­ra. Ráadásul nincs még felér­tékelve az igavonó jószág, a szekér... Hogy szántsanak po­tyára...? Ötlet ötletet ütött míg végül a pártvezetőség szót ér­tett a tsz-vezetőséggel és vé­gigfutott a hír a falun: akik jönnek szántani, megjavítják a szekerét, ekéjét. És minden munkaegység után plusz egy fél munkaegységet kapnak a szántók. A töprengést, a bi­zonytalanságot a cselekvés vál­totta fel. Meghúzták az első barázdákat, az első reggel har­mincnyolc fogat gyülekezett a Sv.skó-keresztnél, három napig szántottak az ekék, mikor be- "ntőtt a fagy. ■ az ötletek nem fagylak be. Urban Andrásék a pártvezet'"-égben megint ki- pattln'ották a szikrát, amiből munka lett: trágyahordás. Csakhogy ez sem ilyen simán, mint ahogy hangzik. Nem mar­kolt a villa a föld sójába, bor­sába., míg meg nem találták a módját.. .. Mikor széliében hosszá­ban beszédtéma lett a háztáji, a „miénk" egy darabja, a kom­munisták felfigyeltek erre. Nem teketóriáztak, mérőszala­gok, lécek, paksusok kerültek az avatott kezekbe és haladék­talanul kimérték a háztáji föl­det, a szakemberek. Ennyi már biztos — engedtek fel a fojtó gyűrűk. Megindult a kígyózó szekér sor a háztájikra, utána pedig a közös földeken rakták meg a szarvasokat. Míg egyik óra a másikat fel­váltotta, sokminden történt. Es­te tízkor is várták a lakásán Urbán Andrást, a párttitkárt. Ennek több háztájit adtak, ne­kem keveset, kire hagyjam a gyerekem, nincs napközi, be­csaptak a munkaegységgel...' Minden nap, minden óra meg­írta a maga panaszkönyvét. A pletykákat vetették tűzre leg­először, az „azt mondjákof’. Megnyugtatták az asszonyokat, hogy a pártszervezet ismeri a napközi-gondot, azon lesz, hogy a tanácsülésen ezt sza­vazzák meg, a járdaépítés he­lyébe. Közben útjára indították a munkaegységszámító tanfo­lyamot. Kiss Gábor számtan ta­nár, pártvezetőségi tagra bízva. Ám alig tették be az egyik baj . után az ajtót, már nyílott a másiké: a gally. A gally, pontosabban a . fd- - ■* kivágás kiadós fejfájást okozott a pártvezelőségnek. Hogy „lépett elő’’ a gally, prob­lémává? Szerfásépítkezéshez fa­kivágásra mentek a tagok. .Az igazgatósági ülésen.úgy döntői­tek, munkaegységre menjen a fakivágás. De á brigádvezetők egyik-másika másképp mondta az embereknek, éppen ellenke­zőleg. hogy a gallyért... Akik a gallyáért vágták, rossz siem- mértékkel, a vastag fát is a gallyak közé rakták, ' maguk­nak. ... A gally-ügy sürgős ki­igazításra vár, s önként adódik a tanulság, aki Á-t mond a ve­zetőségben, Á-t mondjon kipt is... Mert igazságtalanságra, nézeteltérésre ad okot és árt a közösségnek. ele-belevágiák a fába a fejszét, de megesett, hogy a nyele a kezükben maradt. Történetesen a tervnél. Bele­fogtak a tervcsinálásba, de megakadtak. A ceruza fogott, mégsem mutatott 110-nél töb­bet a közös számira összeírt szarvasmarha-létszám. Holott ennek a tízszerese áll az istál­lókban. Márpedig 100 jő fejős tehén, 100—200 hízómarha. 250 körüli növendékmarha össze­hozása a szánd,ék. S es'nem is sok. Most újra elindulnak az összeírok, a népnevelők. Véle­ményekéi kérnek a terv meg­formálásához is. Bé,r o .terv, még terv, mégsem állnak üres kézzel, 20 hold csirái burgo­nyát szerződtek le, megvan már a gyapjúra, a tejre és más pénzforrásra is a szerződés. Eh­hez kellene még a hízómarha, a hízósertés állomány. Mert pénzt akarnak osztani, minél előbb. „Üzletemberek” Í3 egy kicsit a pártvezetőség tagjai, a tsz-vezetőkkel együtt. Számol­nak, gondolkoznak. Tisztában vannak az- első forintok súlyá­val, az első kereset hatásával. Márciustól már előleget oszta­nak. Á füzesből is forintokat halásznak ki, a kosárfonók, üvegfonók kezével, Libctelep Ütésül, repül majd a libamáj T ov.Conba, mint néhány éve. ,y em a véletlen szerencse hát a kovácsa Tímárnak. Nem a véletlenre állították be n timári kommunisták óráikat. Már jóváhagyta az első közös várttaaayülés a pártszervezet negyedéves munkatervét. Meg­alakult a KISZ-szerv eset, ten­nivalókat kapott a nőtanács. Timári jellemző, hogy nemcsak a tsz gazdasági vezetőségben található meg a község vala­mennyi rétege, hanem a. párt­szervezet vezetőségében is. Ki­lenc tagjelöltet vettek fel né­hány napja. Helyesen teszik, ha erősítik a pártszervezetet, még akkor is, ha néhányon ok­talan féltékenységből eUctislk az új emberek felvételét. Csak erősödnek odavaló tagjelöltek­kel, csak gyengülnek elzárkó­zással. Márpedig Tímár tovább­ra is nyomqn akar haladni . i*á)l Gém

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents