Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-05 / 30. szám
PILLANATKÉPEK Ell«ntmandáa Am ácsok, kerékgyártók, asx- hatosok, kovácsok, lakatosok alkotta kollektív munka eredmé- jttyét, a hatalmat székelykapú Li elállítását megérdemelt érdek- fiád és kisérte. A dicséretnek, elismerésnek nem akart vége szakadni, amikor a mókának -egyik soha el nem rontója, a Itnlfók, kerek arcú elnökhelyettes m nagy komolyan éképp nyilatkozott: — Ez a kapu Iyen. Méltó a szövetkezetünk bejáratához. Másrészt úgy gondolom, hasznos is. ott Jent ni, az a deszkádon nagy üres hely. Javaslom, — emelté meg hangját — hogy minden család adjon bele egy-egy galambot... —- Bghangot! — kiáltotta türelmetlenül közbe az egyik idős tag. — Azt még megértem, hogy földet, jószágot meg...: ami beváló összeadtuk. Az ilyesmi mind igazán hasznunkra van. Dehogy tubuW — szűkítette össze szemét az öreg. — Erre aztán nem agitál meg az isten se, nem te — Szikrázott az elnökhelyettesre. — Hiszen szárnya van annak. Bolond. Oda repül, ahoiíá akar. Madár a. Aztán elfogdósnák, mert... sok még a tubuskontár. (a. b.) Biró», Meggylé, 4lmm»km m társai** Üdítőital - kontra alkohol... — avagy néhány javaslat a belkereskedelemnek Társadalmi szerveink, egyes intézményeink felvették a harcot az alkoholizmus ellen: a szeszesitalokkal szemben az e'ső adunak az üdítőitalokat játszották ki. Az első adu azonban még nem bizonyult elég tökéletesnek. hiszen sokan még mindig szívesebben választják a pálin-. kás- és borospoharat, mint az almuskát, a hírőst és társait S hogy ez mennyire így van, bizonyítja ezt az országos statisztika is: míg egy esztendőben egy emberre — beleértve még a csecsemőket is — 65 liter szeszesital jut, addig üdítőitalból a mennyiség egy esztendőben mindössze 6 deci fejenként Mit tesz az alkoholizmus ellen a vendéglátóipar? Még korábban rendelet született, melynek értelmében cukrászdákban likőrökön kívül szeszesitalt kiszolgálni tilo6. Ezt a aid “tetet a cukrászdákban be ii tartják, de aki inni alkar, úgysem a cukrászdába, hanem az italboltba megy. Ott aztán elég olcsón hozzájuthat bármiféle szeszesitalhoz. A nyíregyházi vendéglők, éttermek kirakataiban, vitrinéiben megjelentek a2 almuskás, meggyleves, s egyéb üdítőitalos üvegek. Mindjárt az étlapok elején mostanában már ott a felirat: „Hírős kecskeméti baracklé, meggylé, almuska állandó»» kapható! Kóstolja meg gyümölaa- lékülönlegességeinket!” De a vendég, aki megkóstolja a hírőst, rájön, hogy az bizony nem valami „hírős” ízű. Az al- muAka és a meggylé már valamivel jobban ízlik, s finom a limonádé, még a többi szörpféle is — csak nagyon drága. Sokszor drágább az üdítő, mint » szeszesital! Egy pohár limonádé 5’75 Ft, bárom cent pálinka 4*10... héttőm mér olyan nőket, akik m legfantasztikusabb módon Viselték fejükön kanárisárga papayáin, vagy éppen fácdUiollak- foal díszített kalapjukat de még eddig diákot nem Iittam olyat, aki egyeneapkájával divatolt volna... Nos, a »apókban ilyet is láttam, » megbámultam. Az illető diák szemüveget viselt, s fejetatején úgy állt a sapka, mint egy csónak. Haja kétől* dalt kilógott alóla, hátul pedig a fej és a sapka között üresség tátongott. — Miféle viselet ez? — A legújabb — mosolygott. Nigyezerém hajó A voronyezsi területen, a Don pattién tölgyfa törzséből kivájt Sei etem csónakot találtak. Koröt néeyesser évben állapították j Zenés szórakozóhelyen este egy pohár limonádé öt forint és 75 fillérbe, egy aímuska négy forint és 95 fillérbe, a hírős öt forint és 95 fillérbe, a meggylé pedig hat forint és 45 fillérbe kerüL Ugyanakkor a kommers cseresznyepálinkából egy három- centes pohárral este négy forint és 10 fillérért, egy féldecíssel hat forint és 75 fillérért ihat bárki. Míg a nyíregyházi Vendéglátó- ipart Vállalat negyedévenként mintegy 100 hektóval csökkenti a tömény szeszesitalok mennyiségét, az egyes üzemekben még mindig előfordul, hogy ittas Vendéget is kiszolgálnak. Eaér* mindössze hat kiszolgálót vontak felelősségre, s mindnyájan megúszták egy figyelmeztetés«!., Nemrég elrendelték, hogy kiskorúakat még üveggel sem szabad kiszolgálni, mégis esténként élég sok fiatalkorút lehet a szórakozóhelyeken is kony akoeponáv mellett találni. Igaz, az ittas embereknek sok „segítőtársa” akad: mások váltják részükre az italos-blokkot A dolgozók zöme általában nem azért megy a szórakozóhelyekre, hogy ott berúgjon, hanem szórakozni, táncolni, beszélgetni, vacsorázni akar. Sürgős javaslataink A csónakban méreteiből ítélve 10—15 »mély fért el. A jövőt tervezgetik a nemrég szövetkezetbe tömörült ibrányi dolgozó i arasztok. Képünk a Hunyadi Tíz. közgyűlésének szünetében készült (Hőmmel felv.) Epizódok Nyugat kapujában A baráti országokban már többszőr megfordultam, de a Nyugati határt átlépő vonatra most szálltam először fel. Nem sobta igaz azt állitani, hogy minden izgalom, türelmetlen Mvéa- etieág nélkül. Mégis más érzés volt ez, mint amikor a Szovjetunióba, Romániába, vagy Csehszlovákiába szélt as útlevelem. Akkor tudtam — barátok közzé érkeztem, szívesen látott vendég leszek. De Nyugaton — M tudja milyen szemmel néznek majd rám. Nem akarom számok és bérek összehasonlításával, vagy statisztikákkal zsúfolni írásomat. Inkább kis epizódokkal szeretném érzékeltetni, hogy milyen hatással volt rám az idegen ország, az idegen környezet. Becs volt az első állomás, ahol tovább időztem, s egy kis sétára is jutott időm. A nappali villamosokon szinte bántó a csend. A kalauz szótlanul osztogatja a jegyeket, s szedi a rövid szakaszokért a két és fél tchillinget, amennyiért átszámítva Pesten három átszálló-jegyet válthatunk. Kinek is ne jutna itt eszébe a hazai főváros családias légköre? A fáradtarcú, rosszkedvű jegykezelőről a mi tréfás, örök viccelődő kalauzaink. Nálunk a szerencséssel együtt örülnek, a betegen sajnálkoznak, az udvariatlant megróják, a szabálytalankodóra veszekednek, — itt átnéznek egymáson az emberek, mintha csak levegő volna a másik. Ilyen idegennek még sehol sem éreztem magam. Igaz, Becsben az udvariasság és szolgálatkészség terén nines hiány. Persze ez a határtalan előzékenység nincs ingyen. A szállóportás mélyen meghajolva ajtót nyit előtted, máris borravalóért tartja fehér kesztyűs kezét. J? óma felé sokáig lekötött a 1 táj, a fenséges Alpok. Hanem, amint alkonyodul kezdett és az ablak üvege már csak arcom tükrét adta vissza, — figyelni kezdtem két útitársam beszélgetésére. Idegen állam polgárai voltak, valamilyen kereskedelmi cég ügynökei. Ausztria gazdagságáról áradoztak. Kőolaj- termelése több mint hárommillió tonna — mondta az egyik. — Magnezittermeléée első helyen áll a világon — lelkendezett a másik. Szóba került fa-, cellulózé- és papírklvitele. Stájerország híres szarvasmarha állománya. — Valóságos kincsesbánya, második Svájc — ismételgették elismerően. Ügy éreztem, szerénytelenség volna futólag szerzett benyomásaimmal kirukkolni, felületes ismereteim birtokában vitába szállni a két jól tájékozott úrral. De az egyik állomáson jólmegter- mett szőke tiroli férfi, feleségével és hároméves kislányával lépett a fülkénkbe. A férfi felháborodottan szidta az osztrák vasutat. Asszonya pedig riadt, félős pillantásokat vetve ránk. Szégyenfoltja megyénknek a tántorgó, botrányokat okozó itas ember, arról nem is beszélve, hogy az ital megmérgezi a családok életét, súlyos baleseteket okozhat a járműforgalomban, s egyéb sok hátránya is van. Neír. közömbös tehát nálunk sem az alkoholizmus elleni narc ügye! Várjuk az újabb, az eddigieknél Is ízletesebb üdítőitalokat. A vendéglátóiparnak pedig azt javasoljuk, hogy az üdítő-italféleségeket — ha másként nem, a szesz terhére — mai áruknál olcsóbban, zenés helyen is felár nélkül, az eredeti árán árusítsák, hogy mindenki, bárhol, olcsón hozzájuk juthaaooB« Seaeft az üzleti haszonnál is fontosabb celt érhetnének eL . t Azokat a vendéglátóipari dolgozókat pedig, akik ittas embert szolgálnak ki, vonják sokkal szigorúbban felelősségre. A felszolgálókat sem ártana jobban érdekeltebbé tenni az üdítőitalok árusításában is. 5, Igaz, ezekkel még nem Vehet alapjaiban megoldani az alkoholizmus problémáját. A teljes megoldás csak hosszú, türelmes nevelőmunfca lehet, de esteit aa intézkedések is egy újabb lépést jelenthetnének előre ebben a fontos ügyben. *y. L IV. Ellen ülő-kalauz rendszer? egyre csak csitítgatta. — Én hallgassak, mikor az utolsó pénzt is kilopják a zsebemből? Első osztályon utazzak, mi vagyok én. Rotschild? Vagy féllábon tegyem meg a gyerekkel a hosszú éjszakai utat? Kis idő múlva, mikor lecsillapodott, megszólítottam. Bizalmatlanul nézett rám. De amikor megmondtam, hogy magyar vagyok, egyszerre barátságos lett. — Tonnevitzben dolgozom, vasgyári munkás vagyok Franz Sch. a nevem. — Ne ítéljen el az előbbi kitörésemért, nem vagyok izgága természetű, de ez a sok minden már kikivánkozik az emberből. Mióta megnősültem, baraklakásban lakom. A hónap vasárnapjaiból hármat munkába kell töltenem, mégsem vagyok képes összegyűjteni 12 ezer schillinget, hogy egy főbérleli lakás lelépési díját kifizessem. p edig úgy tudom, hogy az x önök országa igen gazdag. — Kimeríthetetlen bányakincsekkel, gazdag erdőkkel és számottevő iparral rendelkezik. Második Svájcként szokás emlegetni. — Ah, — legyintett a szőke tiroli — tudja, olyan pecsenyés tál ez, amiből nekünk csak a húsnálc a szaga jut. Az ablak felől ülő kereskedelmi ügynök idegesen szétmorzsolta jóssagú szivarját és kiment a folyosóra. Tarvi3iónál futott be vonatunk az első olasz állomásra. Kecskovszki József. Megvallom, nagyon ritkán ülök Nyíregyházán autóbuszra, ezért nem merek állást foglalni abban a kérdésben, hogy minden- napi-e az az eset, amit a minap tapasztaltam, vagy csak éppen „kifogtam”. Akárhogyan áll is áZohban a dolog, foglalkoznom kell vele az utasok és a kalauzok érdekében. Az SZTK előtt ültem be az Oro* felöl érkezett buszba. Nem volt azonban ilyen egyszerű, mint ahogy most itt leírom. Aki akart, leszállt. Legalábbis mi azt gondoltuk, mert már senki sem mozdult a buszon. Az első felszállót a szó szoros értelmében Visszalökte egy utas, olyan lendülettel tört magának utat. Nem nagyon lepett meg a dolog, hiszen elég gyakran megesik, hogy egy-egy Utas későn ébred fai. Most azonban nerh egy, még csak nem is két utas „aludt el”, hanem vagy nyolc. Egyszerűen nem tudtam megérteni a dolgot, mert ha tömve volt is a busz, az említett utasok kivétel nélkül mind a hátsó ajtónál álltak, tehát könnyen le tudtak! volna szállni idejében. Egyébkén* csaknem mindenki a hátsó ajtón keresztül szállt le. Már elindultunk, amikor szóvá tették, hogy azért szálltak le, mert nem váltottak jegyet. A Megyei Bíróság épülete előtt mér nem nyitották ki a hátsó ajtót, csal« elől lehetett leszállói. Itt tartózkodott ugyanié a kalauz egész idő alatt. Itt még husszaob ideig álltunk. Nem azért, mert olyan sokan szálltak Is, hanem azért, mert a tömegen keresztül előbb előre kellett furakod ma annak, áld le akart szállni. Meg kellett váltania a jegyet és csak azután szállhatott le. Végre megérkeztünk a végállomásra. A menetjegyet természetesen nem tudtuk megváltani. Lent várt bennünket a kalauz. A járókelők gyanúsan, mosolyogva figyeltek bennünket. Biztosan meg akst- ak lógni! Mi mást gondolhattak volna’ <*. K) Uj földiengésmérö Szovjet tudósok „Polarisakop” néven új műszert készítettek, amely olyan érzékeny, hogy a földkéregnek az eddigi műszerekkel nem észlelhető változásait, mozgását is regisztrálni és analizálni tudja. Modern festmények — rekord árukért Egy newyorki árverésen egy viszonylag kisméretű Maurice Utrillo festmény 52 ezer dolláros rekord áron cserélt gazdát, Ugyanezen az árverésen egy svájci magángyűjtő 75 ezer dollárért vásárolta meg Pica&sonak egy kubista korszakából való művét. Paul Klee svájci festőművész nyole műve — négy rajz és négy festmény — az árverésen összesen 79 500 dollárért kelt el. Csak a nagy haj, ami ezt az üreget betölti — mutatott a sapka hátuljára — az hiányzik, Dé ha megnő a hajam, jól fog állni. Azt hiszem, hogy az üregből [ más is hiányzott. (—kas.)| *apkadivat
