Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-01 / 26. szám
[Nyírbátortól—Afrikáig — avagy: ahová már „beszökött” a tavass Kétmi 1 lió példányban Az ember nem is hinné, hogy egy ilyen „istenháta mögötti”, eldugott helyről származik az országos és a világhírnév... Csupán egy szögletes, magas kémény árulkodik a nyírbátori vasútállomás mögül, hogy a vagonoktól alig látszó alacsony az érdeklődés a napraforgó vetőmag iránt, ezért a nyírbátori telephelyen az idén 47 vagonnal — 11 vagonnal többet, mint tavaly — adnak át a szocialista szektoroknak. Jelentős tevékenysége a telephelynek a borsótisztátás: eddig 117 vagon borsó vetőmagot készítettek elő a külföldi igények kielégítésére, amelyből 48 yagon nyugati államokba, 69 vágón pedig a népi demokratikus országokba jut el. Mindezeken felül a MLZÖMAG nyírbátori telepe gondolt arra is, hogy a .ermelőszövetkezetek állatállományának növekedése több takarmányt követel. Ennek érdekében Szabolcs-Szaimár megyében először 'próbálkoznak a szú- dáni fű vetőmagjának szakszerű előkészítésével. Eddig 17 vagon szudáni fűmagot állítottak elő, hogy a megnövekedett igényt ki tudják elégíteni. A szudáni fű fehérje dús takarmány, jelentősen elősegíti a tejtermelés növelését, ezért nagy az érdeklődé" iránta. A nyírbátoriak hírnevét nemcsak a vetőmagvak iránti kereslet eredményezi, hanem az is, hogy munkájukat becsülettel látják el. Tavaly a pártkongresz- szusra indított versenyben országos elsők lettek. A laboratórium dolgozói — Kádár Rózsi, Weil-l József né és Egri Lajosné — Mintát vesznek... épületéit táján telephely létezik. A MEZŐMAG nyírbátori telepére nyitunk be, s valaki találóan jegyzi meg: „Nos, hogy érzik magukat, itt, a tavaszban?” Mert bár kívül hó borítja a környéket, mínusz 10 fok alá süllyed a hőmérő higganyszála, ■—i de a nyírbátori Magtisztító telepen mór a tavaszi készülődés kellős közepén tartanak. Szabó Sándor, a telep vezetője gyorsan elárulja: — Mi látjuk el az ország szükségétét édescsillagfiirt vetőmagból. Közel 10Ó ezer holdra, mintegy 70—80 vagon fémzárolt vetőmagot küldünk szét a szélrózsa irányába. Megtudtuk, hogy a Nyírbátorban tisztított vetőmagvak jelentős százalékát a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok kapják. Ezen felül nagy a kérésiét Európa és világszerte a nyírbátori „készítmények”, iránt. Évente általában 50—70 vagon Utóvizsgálat a „laborban”.1 Fémsárolás. Irány Afrika... sokszor műszak után is bent maradnak, hogy időben készen legyenek a munkával. Ugyancsak elismerően végzik feladatukat Somlai Sándor, Molnár Lajos, Durucskó János, Horváth József, Simon József, Vadon Lajos és Vass István. A telepet is egyre inkább korszerűsítik: az elmúlt évben közel 5 millió forintos beruházással javították a munka- körülményeket, s ennek nyomán az idén már lényegesen jobban végezheti el megnövekedett feladatát a nyírbátori magtisztító telep. —angyal— Fotó: Hammel. kerül havonta a szaboles-szat- mári dolgozók elé az újság, amely ma már igenis mindennapi kenyere, hűséges harcostársa és jó olvasmánya a megye lakóinak. 160 újság, folyóirat járja a vidékünket, közöttük a Keletmagyarország, amely immár 15 ezres példányszámával viszi a világ, a haza és a város mindennapi eseményeit az olvasókhoz. Tíz és tízezer otthonban hallják esténként a nyíregyházi rádió műsorát, tá- éhozódnak innen is a megye dolgairól. Örömmel mond haljuk: eljutottunk odáig, hogy a legeldugottabb településhez is közelebb került a földgolyó, s min- I dcnüít természetesnek tartják, i hogy frissen értesülnek Afrika. Ázsia, Amerika, Ausztrália és Európa legfontosabb híreiről. Az újság, a rádió — és jóleső érzés, hogy kimondhatjuk ezt a szót — a televízió, szóban, hangban és képben visz magával a legtávolabbi földrészekhez. mondja el naponta olvasóinak, hallgatóinak és nézőinek, hogyan halad előre a világ, ügyünk a demokrácia, a szocializmus, a kommunizmus ügyel Bátran és őszintén teszi ezt a sajtó, hiszen nincs mit titkolnia, hiszen ezt követeli tőle az ügy igazsága, sajtónk rendeltetése. Olvastak ebben a városban és ebben a megyében a felszabadulás előtt is lapokat. Persze, hangsúlyozni is felesleges, hogy a példányszám szinte minimális volt, s akikhez eljutottak az utca újságai, azok közel sem arra kaptak feleletet, ami kérdésként merült fel a mindennapok során. Mondanunk sem kell, hogy nem voltak újságolvasók — nem is lehettek — a zsellérek, béresek, a kisföldű parasztok, a munkások, mert gazdáik módszeresen gondoskodtak róla, hogy elzárják előlük ezt a lehetőséget. Gazdaságilag és szellemileg egyaránt megkötötték a kisemberek kezét. A pénztelenség és a szellemi nyomor gúzsa nehezedett a dolgozókra, azokra aa. emberekre, akik azóta azzal is bizonyítják megváltozott életüket, hogy újságot olvasnak, rádiót hallgatnak és televíziói néznek. Újságolvasó, radióballgaió megye lettünk a szó legszorosabb értelmében. A havi 2 milliós lappéldány, amelyre itt előfizetnek, s a mintegy 78 ezer rádióelőfizetés azt mutatja, hogy nincs olyan község»', tanyája Szabolcs-Szatmámak, ahová ne jutna el a párt és * kormány szava, a legszélesebb dolgozó rétegek javaslata, vé-< leménye. A mi újságunknak homlok- egyenest más a módszere, másait a hagyományai, mint a Horthy-Magyarország éveiben megjelenő lapocskáknak voltak. Mi nem találunk ki rém- regényeket és netn agyalunle mesterségesen gyilkosság! tragédiát. Mi a fejlődést, a holnapot szolgáljuk, olvasóinkkal együtt akarjuk előbbre segíteni a holnapot. Olvasóinkkal együtt — mert velük szerkesztjük, velük írjuk az újságot, a rádió műsort, valóban a köz véleményére támaszkodva adjuk a közvéleményt. S a témát hozza maga az élet szolgáltatja. Van-e szebb és nemesebb annál, mint küzdeni a maradiság, • babona, a fejlődést gátló többi tényező ellem, hogy tisztultabb fejjel, világosan lássuk a múltat, helyünket a jelenben és teendőnket a holnapért? Biztosak vagyunk abban, hogy nincs. A Vörös Üjság, a* illegális Szabad Nép munkásai vérük hullatásával mutatták meg ae utat, amelyen nekünk haladni kell. S mi ebben a* évben is — a Magyar Sajtó Napján — újra megígérjük: a sajtó munkatársai, hivatásos Cft társadalmi munkásai -egyaránt azon leszünk, hogy az olvasói' hűen, gyorsan tájékoztassuk mindenről, ami elősegíti, hogy megvalósuljanak céljaink. csiliagíürt vetőmag indul él Nyírbátorból az NDK. Csehszlovákia, Svájc, az NSZK és Hollandia felé. Az idén már Afrikába is eljutott az édes csillagfürt: nagyobb mennyiséget rendelt az EAK. továbbá nemrég indítottak szállítmányt Irán és Libanon felé. Na®' szorgalommal végzik a telep dolgozói a nyírségi talaj- je3áö#nek megfelelő magvak tisztítását. A Krasznodári 1646-os nemesített napraforgó vetőmagból már 11 vagonnal, az Iregi- ból pedig 8 és fél vagon korai csíkos jutott el a szabolcsi termelőszövetkezetekhez. Megnőtt Ügy is mondhatnánk, egyidő- ben kezdődött. Mert 1959. októberében avattuk a művelődési házat, 1960. februárjában meg felkerült a tábla a község határába: Hodász, termelőszövetkezeti község. Alig egy éve történt mindez — bizonykodik Asztalos József, a tanácstitkár, — de ez az egy esztendő mégis igen jelentős a község életében. Miért? Mfoftea 8si€ nte&t a Wife aMafea A választ elsősorban egy séta adhatja meg. íme: kedves látogató, az ott az a bizonyos művelődési ház. ami két éve nem volt meg. Azóta jónéhány előadást tartottak meg benne, telt ház előtt. — nem egyszer a Déryné Színház' társulatával. Ma este, és minden este világít a klub ablaka, odabent beszélgetnek, sakkoznak, pingpongoznak, vagy éppen színdarabot tanulnak. Nemcsak fiatalok, az idősebbek is. A pedagógusok adnak ügyeletét. —Az meg ott a napközi otthon. Kicsi volt, tavaly tavasszal bővítették a hodásziak, most teszik „tisztába”, festik, szépítik. Kell is a nagyobb, mert lenni kell jó helyen a gyermekeknek, amíg a szülők dolgoznak. Űj orvosi rendelő, korszerű váró helyiség is van. és ami nagyon fontos: fűtött szobákkal. Itt nem fáznak a betegek. Bővült a villanyhálózat, több mint egy kilométerrel. És készen van a szélesvásznú norroálmozi gépháza is a művelődési házban, ez év első felében talán már Ha a falu egyet akar ez is a község hasznos szórakozását szolgálja.1 Ezek szembetűnő nyereségei az elmúlt egy évnek. De vannak olyan nagy nyereségek is, amelyek első pillanatra nem tűnnek elő. Ezek közül a legnagyobb: az egy akarat. Ami azonnal kiviláglik például abból, hogy a termelőszövetkezet hozzájárult a művelődési ház berendezéséihez. Például a televíziót megvették. 10 asztalt is adtak. A napközi otthonba „munkaegységes” kisegítőéről biztosítottak. Igen sóit társadalmi munkát, ahová csak kellett. Hogyan lehetséges az, hogy a 3000 lakosú kis községben az elég gyakori előadásokon mindig telt ház van? Amikor pedig a nagyterem 460 nézőt fogad be ... Nos, ez is egy akarat» n múlik. Külön kultúrfe- lelős ténykedik a termelőszövetkezetben, de segítőtársai a brigádvezetők is. „Hiszen ez nem öncél — mondja az egyikük, — tanulni kell mindenkinek. És a színházban, moziban is tanulni tud az ember, nem?” És minden második pénteken; a művelődési ház ismeretterjesztő előadásain is ott látjuk őket. Mégis, hogy történt, hogy egyszerre így „kilépett” Hodász? Összefog az ?né*z fafu A községi tanács titkára szerint: — A gazdasági tervekkel egyidöben megbeszélte a község vezetősége azt is, mit kell majd tenni a kulturális előrehaladásért. Ilyés Lajos, a pártszervezet titkára: — A párt művelődési politikája szerint indultunk el... összefogva az egész falu. Lőric István, a Béke Termelőszövetkezet elnökhelyettese: — Sokat kellett és még kell is pótolni... Ezért tanulnak felnőtt parasztemberek esténként az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályában. Ezért van oda most is hat téesz tag traktoros iskolán, munkaegységjóváírással. ís ezért tervezik, hogy még ez évben megindítják a különféle szakismereti tanfolyamokat, esetleg egy téli akadémiát. A szociális kérdésekkel is törődik a falu. A szövetkezet több mint kétszázhúsz mázsa terményt osztott ki az öregeknek. Tüzelőt is adtak. A községben 140 cigánycsalád lakik. Igen nagy volt az iskolai lemorzsolódás. A pártszervezet segítségével a pedagógusok munkája révén elérték, hogy nagyobb részük már rendszeresen jár iskolába a cigánygyerekeknek. Egyik téesz tag, Fekete László társadalmi ösztöndíjjal tanul mezőgazdasági szakiskolában. Az úttörőknek minden vasárnap délelőtt rendszeres televízió látogatást rendeznek. Több kultúrcsoport képezi magát. íri elég eredményes a község sportélete is, atlétika, kézilabda, kosárlabda, ping-pong, sakk. Csak labdarúgó csapat nincsen. (De lesz! — állítják a közséfj vezetői.) I ;«¥&fee ttfcHifeaefc — Egészségház is kellene, —■* mondja Asztalos József, — csakhogy az idén nem számol•! hatunk a községfejlesztési alappal. A könyvtárat fejlesztjük,■ 4 ezer forinttal, és törlesztünk... a kultúrházra. — Pedig, de kellene az egész- ségház! — bólogat a párt titkát* és mindketten a téesz clnökheJ lyettesre néznek. — No, csak lesz azért... —* mosolyog Lőrinc István. S hárman is bólintanak. Mert megy az is. egy akaraté tál. Pedig nem volt könnyű ez a*f első esztendő. Különösen nemé hogy az alma „bedöglött”, a ál alma, ami itt nagy szó. Húszon-, nyolc forintot azért megkegj minden munkaegység, a pré*j miummal együtt. S ha az idénj jó lesz az almatermés? És miért ne lenne jó? Akkor fog csak egyszer Ho* dass „kilépni”. Egy akarattal , s>m Tintit a ge*.
