Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-26 / 48. szám
A Próbaút című új magyar filmről tősie nűorin a nyíregyházi Béke mozi a Próbáét című áj magyar filmet, egy ratonyrn került házasság tortoaetéL A film bizonyára tiaftinrfigiikrii arai, annak ellenére, hogy nem lendíti előre » fejődésben mar-mar megrekedt magyar filmgyártás ügyét. Leegyszerűsített jelenetek pontosan nem tisztázott helyzetek és emberi kapcsolatok, a sokak által bizonyára érdekes és megrendítő állatkerti jelenet bántó hatásvadászata, magukra maradt emberek bizonytalan és korántsem szerencsés sorsa, a riportszerű ábrázolás mind- mind tényezője, hogy bizonyos tartózkodással fogadjuk a Má- nuy házaspár legújabb filmjét. Hogyan kezdődött, hogyan kezdődhetett ez a szerelem? Nem beszélnek erről a pergő filmkockák, de ennek tisztázása nélkül nem lebet megfelelően értékelni a filmet. Bizonyára nők figyelmességgel, kedves sóéval éa szívesen vállalt számtalan kötelezettséggel a férfi és önzőén élni-vágyé Jogokkal a nő részéről. Házasságkötésük is olyan lehetett, mint ogy pompás operettfinálé: a szereptők hajlongtak, a közönség tapsolt. Azt^n legördült a függöny és a szereplők — az ájoastUt férj és feleség — ottmaradtak a kihűlt öltözőben ■mink és jelmez nélkül, való önmagukat adva egymásnak. S okkor kezdődött közös útjuk kettéválása. A nő nem volt hajlandó vállalni az életdiktálta kötelezettségek egyenlő megosztását, az elkerülhetetlen áldozatvállalás reá háruló részét. S cn valami nőgyűlőlő, a férfi isaákosságát mentő megállapítás. A film fiatalasszonyát új szerelméhez is a könnyed, csak szagával törődő élniakarása vezeti. 8 amikor a legkisebb dolgokban sem tudja maradéktalanul érvényre juttatni akaratát, könnyű szívvel fordul el ettől az „albérleti szerelemtől”. A film, sajnos, nem mondja ki azt a tanulságot, hogy egy nő, aki csak jogokat és előnyöket akar a házasságban, tönkre teszi családját, s végső soron önmagát. A férfi sorsának alakulása, következménye az asszony magatartásának, s ez a filmből megint csak nem derül ki. Következetlensége a filmnek, hogy egy férfi, aki a saját erejéből, akaratából, megtalálni véli életformáját, miért nem tudott a sarkára állni, amikor a családja sorsáról, együttmaradásáról volt szó? Hiábás ő Is és ezt van bátorsága bevallani. Bár a film felépítése indokolja j| szereplők egyedülmára- dását, emel a megoldással mégsem érthetünk egyet. Az egye- dülmaradás ugyanis nem erkölcsi felemelkedéshez, de zülléshez vezet. Péter László Lapunk előző vasárnapi kulturális mellékletében Bessenyeiről közöltünk cikket. A cikk nyomdai hibából elírással jelent meg. Az akkori cikk egyik mondata helyesen a következő: Mint filozófiájában eljutott a materializmusig, haladó humanista társadalom- felfogásában eljutott a népig: ebben tetőzik Bessenyei fejlődése, s nem véletlen e hatalmas fejlödé., párhuzamossága, amellyel írónk egy nagyszerű európai mozgalom részese és osztályosa lesz. A CSENGERI Járási Könyvtár átalakított új helyiségében egy kölcsönző és egy irodahelyiségen kívül egy klubszobát is berendeztek, ahol minden csütörtökön irodalmi ankétot tartanak, szerdán pedig a nők kulturális továbbképzésére rendeznek rendszeresen változatos témájú előadásokat. APRÓKA JÁNOS ugyanis nagyon szerette a tütüt. Ám a felesége, született Termetes Olga egy kummányit sem rajongott férjének ezért a gyengeségéért. A derék termetű, de eleven mozgású Olga asszony nem egyszer az erősebb fél eszközeivel adóit , ennek kifejezést. Mi tagadás: hatottak ugyan Jánosra a kézzel fogható érvek, de csak meglehetősen felszínesen, leginkább holmi daganatok és karmolásoktól való félelem formájában. A mélyben azonban nagyon is erősen éltek még ások a tütü után só- várgó gyökerek János gazda kobakjában. Ezek a gyökerek kezdtek mocorogni akkor is, amikor a népnevelők megérkeztek a faluba. Ama napon egy kis fejvakarás után János gazda imigyen szólt éppen a jó kedvében lévő nejéhez: — Hallod-e, Olgicám, most kapóra jönne, ha átnéznék Kótaku- tasra a sógorhoz. Holnap délig felhúzzuk azt a kerítést, amirül az ünnepen beszéltünk. Meg aztán kifundálnánk valamit a sógorral, hogy ne találkozzak „ezekkel” (t. i. a népnevelőkkel). — Nem is baj, ha nem lábat- lankodsz itt nekem — szóló Olga asszony rejtett vidámsággal. Azt i már csak úgy magában gondolta, hogy szót ért 6 „azokkal" férje nélkül is. Csak hadd mereszt- gesse az ura a szemet, amikor a kész belépésit a markába nyomja. Menj, de holnap délre itthon légy! — hangzott a „parancsnoki” ukáz. Még ki is kísérte a kisajtóig és a szomszédok miatt csendes hangon ugyan, de vészt- jósló szemvillantással bocsátotta útjára: — Aztán vigyázz! Nehogy megint beszopákálva botorkálj haza, mert... JÁNOS GAZDA nem hallotta az utolsó szavakat, szedte a lábát szaporán. Azon lelkendezett Apróka viszontagságai magában, hogy a terv első része sikerült. Kifog magának egy görbe estét, vagy talán az égés*, éjszakát is... A vonat ezúttal gyorsan letette Jánost Kötő kutas állomásán. Az érkezőkkel együtt ő is gyorsan elhagyta az állomás területét és a kucsmája alól sunyin lesve kiszemelt egy félreeső zugot, ahol megállt terveit rendezgetni. Nem jó az ha felismerik és beszólnak a sógorhoz, hogy vendége érkezik. Mert ott hévül a kobakban azok a bizonyos gyökerek valami olyasmiről cincogták, hogy a sógorral nem lehet görbe estét csinálni. Az csak ezt a hitvány homoki vinkót issza, azt is gyű- szűnyi pohárkából — és otthon. (A gyökerek ismét mocorogtak és újabb eszméletet sugaltak). „Jaj, a jobblábam, na ebbe is hcleállt a nyavalya! Hó lesz tán. Erre valami erőset kell inni... Kun a fenébe lakik a sógor? Arra lenn a temetőnél. Nem megy ez a ro3$z láb, nem az istennek se, min meg nem itatom, hisz itt az italbolt egn haiításnyira csak...” Emígy füstölgőit magá- mígnem vagy ön Öltözködéssel. keserves ábrázatot miméivé, n 7-hót húzva besánttkélt az italboltba. — KÉTDECISBE ADJA, lelkem — mondta a csaposnőhöe fordulva — mert a csontjaimat szaggatja a nyavalya. A nyomaték kedvéért kínos fintorokkal kisérve tapogatta a lábát, de tokát, hogy minél nagyobb szánalmat, megértést keltsen. A kát deci szatmáritól enyhült a nyavalyája. aztán már csak féldeciket szedegetett. Könnyen telt az idő, diskurálő társak is akadtak, a Tisztes úri húz Jelenet a napjainkban nagy sikert aratott Tisztes úriház cimü filmből. A sikert nem annyira a film, — ami legfeljebb közepes volt, hanem Gerard Philipps számára kell elkönyvelni. világi események folyását, a falu életét mig záróra után is vitatta az italbolt előtt egy hasonló komival, de azt hamarosan haza- veszekedte a nyelves félesége, 6 meg egyedül maradt egy akácfát támogatva. A gyökerek most már kielégülve szunnyadóztak, de valami mégis fel-felderengett a kobakjában: „Innen el kell menni.” Többszöri próbálkozás után sikerült is. Hova ment, mi lett vele, azt egyelőre senki emberfia nem tudta volna megmondani. ARRA NYFALVA RŐI, való eltávozása után másnap délre Olga asszony hiábá várta haza meleg ebéddel János gazdát. Nem került elő a Kutas felől fövő utolsó vonattal se. Olga asszony dult- fult. lefeküdt, felkelt, járt a kisajtóig meg vissza, de bizony János nélkül kelt fel a kap a kis portán. Reggel kapta magát Olga asszony és átrándult Kótaku- tasra. Bizony megcsappant a harciassága, amikor megtudta, hogy Jánost a sóaora, az Olga testvér-e karácsony éta nem is látta. Hát hova lett ez az istenadta embere? Ilyen még nem fordult elő vele. Ha részegen, is, ha reggelre kelve i". csak haza került. De most? De nicsak! A falusi jégverem! A jégverem körül jókora csődület. Valahonnan előkerült egy farkaskutya is. amely rövid szi- matolgatás után rést talált a verem falán és hoop! Már bent is volt a jégveremben. Aztán már gyorsan ment: egy kettőre napvilágra került ez elveszett. Szánalmas is volt, meg humoros is vegyesen. Olga asz- szony igyekezett mielőbb haza transzporaini a férjét. Otthon az tán nem éppen gyengéd kezekkel vette ápolás alá. — Azt mondd meg végre, miképpen kerültél abba as átkozott verembe? — tört ki belőle az ura szégyene miatt érzett dühös elkeseredés. — Pszt, mert a falnak is füle van — suttogta a didergő, láztól regedt hangú emberke. — Tudod, elcsíptek és bezártak. De a: én függetlenségem, önállóságom... — Oh, a te önállóságod! Csak aztán felvegyenek ezek után... it VÉGEZETÜL ennyit még: as Apróka-hásaspár belépési kérelmét kedvezően dönötte el a tagság, de a legújabb hírek szerint: csak limonádét iszik. Zajtai Antal FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 7. Az acéltalpakon mozgó gépek — a markolók, ekszkavátorok, fúrótornyok, talajegyengető és rakodó gépek éjjel-nappal dolgoztak, utánuk következtek a többiek s felállítgatták a magasfeszültségű vezeték póznáit: transzformátor állomásokat, lakóépületeket emeltek, égész városokat és repülőtereket építettek, ahol azonnal meg is jelentek a hatalmas szállító repülőgépek. E munkálatoknak óriási visszhangja támadt. Az egész világ figyelnie a távol Északra irányult, ahol fagyban és hófúvásban, minusz hatvan fokot is elérő hidegben egymás után épültek fel az Atom- gyűrű betontornyai és acéllencséi, hogy azok segítségével majdan átvehesse a levegőben függő, platinafényben izzó hidrogéngolyók irányítását. Ilyen építkezési hely volt Tunguszka környéke is. Márga- és cg., agdombok között mély gödröket vájtak a sziklakeménnyé fagyott talajban és hatalmas betoncölöpökön építették fel a vasutat helyettesítő rakéták kilövőállomásait. A munka folyamán az ekszkavátor egy hét méter mély akna fenekéről nagy darab rögöt szakított le s az a szállítószalagon eljutott a köveket apró kaviccsá őrlő zúzógépbe. Itt aztán megakadt. A hatalmas gép egy pillanatra megállt s mikor a gépkezelő több áramot adott, a cementáit acélból készült kemény fogak magreccsentek és kitörtek. A gépet szójjelszedték s a hengerek közé ékelődve megtalálták a kődarabokat, amely olyan kemény volt, hogy a reszelők alig fogták. A leletről véletlenül értesültek a tudósok, akik Tungusz- kában várakoztak a Leningrádba induló repülőgépre. Megszemlélték a rejtélyes követ és elvitték magukkal. Másnap már ott volt a leningrádi Meteorkutató Intézet laboratóriumában. Eleinte azt hitték, hogy meteorról van szó, kiderült azonban, hogy földi eredetű bazaltdarab, amelybe beleolvadt egy alak- jura és nagyságára nézve gránátra emlékeztető, mindkét végén kihegyezett henger. A lövedék két csavarmenatee részből állt, de ezek olyan erősen össze voltak csavarva, hogy a burkot keresztül kellett fűrészelni s csak úgy férhettek a belsejéhez. A tudósok segítségül hívták a Fizikai Intézet technológusait is s csak nagy erőfeszítések árán tudták felnyitni a rejté- iyes burkot. Belsejében egy orsó volt, porcelánhoz hasonló ötvözetből s egy csaknem ötezer méter hosszúságú sodrony volt rácsavarva. Egyéb semmi. Négy nappal később nemzetközi bizottság alakult s ez fogott hozzá a tekercs megvizsgálásához. Hamarosan kiderült, hogy az orsóra csavart sodrony valamikor meg volt mágnesezve. A felső rétegek valamikor erős hőhatás alá kerültek s így elvesztették mágnességüket, amely csak a mélyebb rétegekben maradt meg jól. A tudósok szinte eltévedtek a sok feltevés útvesztőjében, hogy honnan származhat ez a rejtélyes tekercs. Senki sem merte elsőnek kimondani a feltevését, amely mindnyájuk nyelve hegyén volt. A dolog akkor lett világossá, mikor a technológusok elkészítették a sodrony anyagául szolgáló ötvözet vegyvizsgálatát. A «'óidon sohasem gyártottak ilyen ötvözetet. A lövedék tehát nem volt .földi eredetű. Feltétlenül összefüggésben kellett lennie a hajdan olyan nagy port felvert tun- guz meteorittal. Valakinek ajkán elhangzott az első megállapítás, egyetlen szó: „Jelentés.” S Igaz is, a sodrony meg volt mágnesezve, mintha egész hosszában „teleírták” volna villamos rezgésekkel, úgyhogy az a maga nemében valóságos „bolygóközi levél” volt. Az acélszalagra felvett har.gjátékokra emlékezteit, amit réges-ré- gsn alkalmaztak a rádió és távbeszélő gyakorlatban. Csakhamar elterjedt az a falvetés, hogy a kérdéses kozmikus jármű utasai, a kritikus pillanatban, mikor a motorok felmondták a szolgálatot, igyekeztek megmenteni azt, amit a legértékesebbnek tartottak, vagyis a mágneses rezgésekkel a sodronyra „írt” dokumentumot, s a katasztrófa előtt kidobták a rakétából. X>a voltak ettől eltérő vélemények is. amelyek szerint a tekercset a robbanás légnyomása vetette ki a rakétából s erről tanúskodtak a tekercs burkán látható változó hőhatások. A tudományos és napi sajtóban hosszú viták folytak a bolygóközi rakéta ke'-Vre-rfc-’.*pt, Űévszólván egyetlen bolygó saro volt r r••endszarban, amelyet meg visítottak volna, hogy az lőtte !;i a rakétát. (Folytatjvi). 7
