Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-24 / 46. szám

K|)ílliC/ncli a mál>usia1t „Ne egymás ellen, hanem egymásért!“ Jól Indult a doni lírád i Szőke Tisza Tsz 'Pcilvi Sándor tsz-elnök jelszava: A mátyási Petőfi Termelőszövetkezet tagjai saját erő­ből 30 férőhelyes sertésfiaztatót építenek. A favázat már felállították, rövidesen elkészül a tetőzet befedése is s ez­zel megoldják az anyakocák elhelyezési gondjait. | Napközben hiába keresnék Pellei Sándor újdonsült tsz-el- nököt a télen megszokott be­gyeken: a tanácsnál, vagy a | pártházban. Mostanában iegin- ■ kább ott található, ahol a Szőke ! Tisza élete alakulás óta zajlik: !a közösségi munkák forgatagá- t ban. A napokban a sorok írójá- I nak is csak véletlenül sikerült (vele találkoznia a lakásán, ami- , kor 3 fasor-nyesedék szétosztá- j sának végeztével az esti szürkü- j let idején hazaszaladt egy rö- | vidke időre falatozni, hogy már­is induljon a tsz-irodába a .ta­nácsházára. ahol ideiglenesen helyet kaptak. Az elnök házában a pitvarból balra nyíló hátsó szobából szűrő­dött ki világosság, ide kopog­Példamutató traktoros Ambrus Ferenc, a Vencsellői Gépállomás traktorosa régen ül már a vasparipán és szinte az első percektől segíti a gávai Dó­zsa Termelőszövetkezet munká­ját. Nemhiába, mert a tsz ve­zetősége és tagsága elismeréssel nyilatkozik róla. Esőben, sár­ban, hétköznap és vasárnap fá­radságot nem kímélve dolgozott az elmúlt esztendőben is — mondják róla a tagok. Olyan ember ő, aki azt mondta, ami­kor javasolták neki, hogy pi­henjen: „Ráérek majd akkor is pihenni, ha a munkát befejez­tem, Eljön az az idő is, amikor a tagsággal együtt pihenhetjük ki az év fáradalmait és örülhe­tünk eredményeinknek a zár­számadáskor”. S ez az idő elérkezett. A kö­zelmúltban megtartott zárszám­adó közgyűlésen 50 forintot fi­zettek ki egy-egy munkaegysé­gért a termelőszövetkezeti ta­goknak. S hogy ez így történ­hetett — ahogy Czomba Antal, a tsz elnökhelyettese mondotta — ahhoz nagyon sok köze van Ambrus Ferenc traktorosnak. N. Gy. Egy lapasitalatesere eredménye — 140 mázsa^ baromfihús A hét elején a csengeri járás termelőszövetkezeteiből . mintegy száz baromfigondozó és állatte­nyésztési szakember látogatta meg a szamostatárfalvi Ady Tsz baromfitenyészetét, A nagy ér­deklődést az a házilagos beru­házás és kivitelezés váltotta ki, amelyet a szövetkezet olcsón, he­lyi anyagból megoldott a ba­romfinevelő épületeknél. Az egyszerű létesítmény — a helyi gyakorlat már igazolta! — igen jól bevált, olcsóbbá teszi a baromfinevelést, A tapasztalat- cserén megjelenteket igen meg­nyerték az ott látottak, mert rájöttek, hogy valóban van 'gén olcsón járható út már az első években is a baromfinevelésben. Hogy valóban kedvező vélemény alakult lti, azt igazolja az a tény is, hogy ott mindjárt — a Baromfikeltető Vállalat megje­lent képviselőjénél — száznegy­ven mázsa baromfihúsra kötöttek értékesítési szerződést! (A termelőszövetkezet elnöke, Bódi Sándor, közölte a barom­fitenyésztés megyei képviselői­vel, hogy bármelyik járásból szívesen látják a termelőszövet­kezeti vezetőket, baromfinevelő­ket, hogy megismerjék a sza­mostatárfalvi Ady Tsz e téren elért eredményeit.) tattam be. Két-három gyerek játszadozott az asztal körül, egy idősebb néni, a nagymama és az elnök felesége tettek-vettek. egy nagyobbacska kedves arcú lány pedig a sarokban lévő ágyon feküdt, úgy tűnt köny- nyebb gyengélkedéssel. Nem ál­lítom. hogy Pelleiné bosszanko­dott a nem várt látogatás miatt, de érthető lenne, hiszen mostanában az ilyesmi gyako­ri lehet. Amióta a férje a szű- kebb családján és 12 holdján túlmenően a Szőke Tisza 450 tagjának és 2350 kát. hold ki­terjedésű határának is vállalta a gondjait, felelősségét, azóta en­nek a szobának is tágultak a falai, többször hyílik ki az aj­taja. „Velük együtt leszek szegény, vagy gazdag — Január elején egy vasár­nap este alakult meg a Szőke Tisza — kezdte az elnök. Nem igen kellett itt már sokat be­szélni az embereknek. Egy hét alatt megtörtént az egész. Azt mondták a népnevelők: ez az idők szava. Mi meg azt mond­tuk egy kis vajúdás után: ha itt az ideje, hát legyen! Én ma­gam sem hadakoztam érte na­gyon, de nem féltem tőle. Fő, hogy ebben dűlőre jutott a fa­lunk. Természetes, hogy én is a többi paraszttal tartok. Velük együtt leszek szegény vagy gaz­dag. .. Pellei Sándor szavai őszintén csengtek. Nem szépítette saját szerepét, nem titkolta ama na­pok kétségeit. Ezt mindenki megérti, hiszen nem könnyű a megszokott kerékvágásból kizök­kenni. — Túljutottunk a legkénye­sebb ponton, most már más gondjaink vannak... Igen. az új tsz-tagok ma már a tettek lázában égnek. Az első közös munkák íze étvágygerjesz­tőként hatott. Február 10-e kö­rül 70 fogattal kezdték meg az istállótrágya kihordását a vető­burgonya földjére. Erre a gya­logmunkások is szót kértek, leg­alább a fasorok metszéséből, ha még a sáros talajra nem lehet rámenni. De más dolgok is vol­tak itt az alakulás után, mond­hatni esőstől. Hogyan indul egy közös nagyüzemi gazdaság ? — Alakulás után nekigyűrkőz- tünk a tervezési és szervezési munkáknak. Első dolog volt a határmegosztás. Ez nem ment viták nélkül, mert egy állami gazdaságnak és három tsz-nele kellett osztozkodni a község ha­tárán. De végül kielégítően meg­oldottuk ezt. Aztán egymással keveredve jött a. többi probléma. Ide is. oda is kellett nyúlni, hogy minden irányban kibonta­kozhassunk. Szükség lett a munkaszervezet kialakítására, a vetéstervre, szerződéses áruter­melés beindítására, dönteni kel­lett a közös állatállomány és felszerelés elhelyezéséről, ez magával hozta az építkezés ter­vezését. ki kellett alakítani a munkadíjazás és premizálás rendszerét stb. Ez a megvilágítás minden tényt meg­magyarázott. Megmagyarázta, hogyan tör­tént az erdő pusztítása, miért volt az, hogy a fák néhol csak kidőltek, másutt meg is'pörkölődtek, s hogyan történt, hogy egyes helyeken egész szigetek maradtak érintetlenül. De miért hullott széjjel a gép annyira, hogy egyetlen szilánkját sem tud­ták megtalálni? Milyen üzemanyag az, amely a napnál fényesebben villanhat fel, s tízkilométernyi sugarú területén meg­pörkölheti a tajgát? A tudós ezekre a kér­désekre is megfelelt. Csak egy mód van — mondotta —, amellyel egy erős szer­kezetű, bolygóközi járművet szabad szem­mel nem látható szilánkokra lehet szétrob­bantani, s csak egyetlen olyan üzemanyag, amely a napfény erejével ég. Ez a mód az atomenergia felszabadu­lása, az üzemanyag pedig — az atommag. Mikor a jármű motorjai megtagadták az engedelmességet, az atom-üzemanyag­készletek felrobbantak. Az óriási lövedék a húszkilométeres lángoszlopban gőzzé vált és eltűnt, mint a forró tűzhelyre hulló vízcsepp. A fiatal tudós feltevése nem keltett akkora visszhangot, amekkorára számíta­ni lehetett volna. Túlságosan merész volt. Egyesek úgy találták, hogy nagyon is ke­vés ténnyel tudja alátámasztani állítását, mások azt mondták, hogy a meteor talá­nyát a bolygóközi rakéta talányával he­lyettesíti, végül akadtak, akik az egész feltevést képzelőtehetség szüleményének nevezték, s úgy vélekedtek, hogy az ilyes­mi inkább regényírónak való, mint ko- , moly meteorkutatónak. Noha volt sok hihetetlenkedő hang, az ifjú tudós mégis újabb expedíciót vezetett a tajga mélyébe, hogy a lezuhanás helyén megvizsgálja a sugárzóképességet. Sajnos, számolni kellett azzal, hogy az atommag- hasadás rövid életű termékei az elmúlt negyvenkét év alatt szétszóródtak. A völgy- katlan felületi iszap- és márgarétegei a vizsgálat során' csak kevés rádióaktív ele­met mutattak ki. Olyan keveset, hogy abból semmiféle következtetést nem lehe­tett levonni, mert hiszen a közönséges ta­lajban is van elenyésző mennyiségű sugár­zóképes részecske. A különbségek nem lép­tek túl a mérési hiba határait. Jelenthet­tek nagyon sokat, de nagyon keveset is, aszerint, hogy milyen a kísérletező meg­győződése. A kérdés tehát eldötetlen ma­radt. Csakhamar elcsendesült a tudomá­nyos lapokban folyó vita utolsó visszhang­ja is. A napilapok egy ideig még szel­lőztették a kérdést, hogy honnan érkezett a bolygóközi rakéta, s kik lehettek az utasai, de ezek a meddő találgatások csak­hamar helyet adtak az óriási volgai és.do- nyeci erőművek előrehaladott építéséről szóló híreknek, a Turgaji kapp atomener­giával történt végleges áttörésének, vala­mint az Ob és Jenyiszej vízének a Holt­tengerbe való átirányítását célzó munkála­toknak. A távoli északon a tundra zárt tömbjei évről évre jobban benőtték a le­döntött fák rétegeit, s azok egyre mélyebb­re süllyedtek a süppedős talajba. A tőzeg rétegződése, a folyópartok alámosása és új partok keletkezése a jégáramlás és hó­olvadás — ezek az eróziós folyamatok ösz- szefogtak, s elmosták a katasztrófa utolsó nyomait is. Ügy látszott, hogy a rejtély egyszersmindenkorrá a feledés homá­lyába merül. 2003-ban befejeződött a Földközi-tenger vízének részleges átömlesztése a Szahará­ba, s a gibraltéri vízierőművek most elő­ször szolgáltattak áramot az észak-afrikai hálózatnak. Sok esztendő eltelt már az utolsó kapitalista állam bukása óta. Vége felé járt a világ igazságos átalakításának nehéz, fájdalmas és nagy időszaka. Nyo­mor, háború és gazdasági zűrzavar immár nem fenyegette a Föld lakóinak nagy ter­veit. Országhatárok nem állták útját a kon­tinensen a magasfeszültségű áramhálózatoic szaporodásának, atomerőművek, munkások nélküli automata-gyárak, meg fotokémiai transzmutátorok létesültek, ahol a Nap energiája a széndioxidot és vizet cukorrá alakította át. A növények évmilliárdok óta végzik ezt a munkát, de most az ember is eltanulta. A tudománynak soha többé nem kellett pusztító eszközöket termelnie. A kommu­nizmus kezében' a világ átalakításának mindennél hatalmasabb eszközévé vált. (Folytatjuk) Elmondható, hogy mindezeket szakszerűen és helyesen oldották meg a Szőke Tiszában. Vetés­tervük szerint például előirá­nyoztak 300 kh hibridkukoricát, 200 hold étkezési és 100 hold vetőburgonyát, 100 held cukor­répát, 100 hold napraforgót, 48 hold csiilagpaszulyt (utána rozs jön). 20 hold korai borsót, 5 hold csiilagpaszulyt (utána rozs répát magnak. E növények mai­lé is vannak szerződve, lépése­ket tettek a vetőmagvak be­szerzésére. (A többi területen kalászos. takarmány, szőlő, háztáji föld stb van.) Azonkívül, hogy a klímának és a szakértelemnek megfelel­nek, egyik fő szempont a jöve­delmezőség, a tagság jóléte. A j burgonya termelése például­ilyen nagy méretben nem köny- nyű feladat, különösen csíráz­tatva. Mégis vállalkoznak rá, mert — amint mondják — két évre termelik: vetőmagnak (Elit továbbszaporítása) és árunak. A tagság ebből várja az első pénzt és saját beruházást is ebből szándékoznak megvalósítani, Nincsen semmiféle közös épüle­tük, márpedig az állattenyész­tés számára ezek nélkülözhetet­lenek. Ezért már ebben az év­ben mintegy 300 ezer forint ér­tékben salát szerfás építkezést terveznek: baromfiólat 1000 li­bának, 2000 csibének, sertésólat 50 anyakocának. 1Ó0 hízónak és 200 malacnak és juhhodáiyt 150 törzsjuhnak. A hízókat már le­szerződte a tsz, májusban gyűj­tik össze a háztájiból. A szarvas- marhák és lovak júniusban ke­rülnek közösbe. mert akkorra lesz takarmány. Vitás kérdések es megoldások Tervükben szerepel 100 darab tenyésztésre alkalmas ßzarvas- marha vásárlása hitelből. (Egyéb­ként a kölcsöntől irtóznak.) Van. azonban egy probléma, an táyen még most is viták folynak. A tsz álláspontja ugyanis az, hogy a lovak 3 hónapi tartásáért én takarmányozásáért páronként 400 öl kukoricaföldet és 400 öl kaszálót ad ki a háztájin felül a lótarlóknak, mintegy 80 Isz- tagnak. Ez a föld kb. 50 kát. holdra rúg. (A fogatos ember a végzett munkáért, munkaegysé­get kap.) Tény, hogy itt speciális helyi problémáról van szó s mint ki­vételes és ideiglenes megoldás elfogadható azzal, hogy hivata­losan rögzíteni és betartását el­lenőrizni szükséges A tsz szá-- mára ugyanis ez előnyösebb^ mintha napi 50 forintot fizetne egy-egy fogatnapért 3 hónapon, át. Mintegy félmillió forint adós­ságtól mentesül így a tsz. Ez a fő érve a jól induló Szőke Ti­szának. S azt sem árt idézni, amit Pellei Sándor új tsz-elnöK hangoztatott az alakuló gyűlé­sen: „Ne egymás ellen, hanem egymásért! A közös gazdaság felvirágoztatásáért fogjunk össze, emberek“. Zajtai Antal NO. MÉG ILYET... — Mától kezdve csak al- muskát iszom... Még reggeli előtt isi Ä

Next

/
Thumbnails
Contents