Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-23 / 45. szám

KIS VÁRD A, 1961 Nemcsak Nyíregyházán, ha- felkerültek az úttest fölé a kö- idén 200 ezer forint értékű tár- ftem egyre több járási székhe- zépfüggős fénycsövek. 1960-ban sadalmi munka végzését kínálták gyünkön is szorgalmazzák a köz- kilenc ilyen fénycsövet gyújtottak fel. világítás korszerűsítését. Sokan ki a kisvárdaiak, s ugyanekkor Kisvárda 1961-ben a községfej- «nondiák, hogy Nyírbátor már újabb gödröket ástak, újabb A CSERESZNYEFA Czap István és Farkas László a fénycsőarmatúrákat készítik elő bekötésre. felveszi a versenyt a megyeszék­hellyel, — s most úgy látszik, a többi járás központja sem akar elmaradni Nyírbátor mögött. Kisvárdán már az emúlt évben fénycsőoszlopokat állítottak fel a Malinovszkij út két oldalán. Ta­valy közel 70 ezer forint értékű társadalmi munkával „ásták meg” az idén felszerelésre ke­rülő fénycsövek „ágyát”. Annak rendje és módja sze­rint az idén nagy szorgalommal láttak a fénycsövesítés folytatá­sához. Február első napjaiban már a főutca eg.sz- hess. v«- ban lett teljesebb az éjszakai vi­lágítás. Az idén végzett „ingyen munka” értéke eléri a 15 ezer forintot. Mind emellett a község- fejlesztésből jelentős részt fordí­tanak az idén villanyhálózat bő­vítésére. A járásszékhely három mellékutcájában gyűlt- ki 1961- ben a villany, egy kilométer hosz- szan. A fénycsőn kívül más érde­kessége is van Kisvárdának. Egy­re többen beszélnek a fürdőről, amit a községi tanács, nagy igye­kezettel kíván megépíteni. A thermál kút fúrására már együtt van másfélmillió forint, — most már csak a kivitelező vállalat kapacitásán múlik az építkezés megkezdése. Amennyiben nem nyernek melegvizet, úgy törpe­vízművek létesítésével,. víztorony építésével a lakóházakba vezetik be a vizet. Még egy kúthír: az idén új kutat építenek a piac­térre, s a kerti csapok üzemelte­tésével megoldják a tér locsolá­sát. A tavasz során egyébként a 20 ezer forint fásítás mellett a Vár utca kövezése lesz majd igen jelentős munka. Erre a célra állami erőből 380 ezer, községfej­lesztésből pedig 149 ezer forintot fordítanak. Jellemző a kisvár­daiak szorgalmára, hogy a járás- székhely szépítése érdekében az A fiatal villanyszerelő, Szal­ma Zsigmond az elavult és leszerelt lámpákat szedi ösz- sze. lesztés során 2.5 millió forinttal lesz gazdagabb. — angyal Foto: Márton Gy. Az öreg Bodnár Sándor életében háromszor sírt. Elő­ször, a 14-es világháborúban a Doberdónál, mikor gránát szakította szét a testvérbáty­ját, akivel egy futóárökban feküdt. Másodszor, mikor a felesége meghalt. Harmadszor pedig mikor aláírta a belépési nyilatkozatot. Ez utóbbi azon­ban sokban különbözött az el­ső kettőtől. Inkább a saját életét könnyezte meg, mert jól tudta a föld és ő közötte amaz lett a győztes, kétszer se vág­ja már bele a kapát a Kis-ta- gi homokba. S az aláírással úgy vélte tulajdon megsemmi­sülését szentesíti meg. Már odaírta a vezetéknevét a belépésire, de reszkető kéz­zel kiengedte markából a tol­lat. — Mi lesz a cseresznyefá­val •— nézett őszinte szemek­kel a jelenlévőkre. — Mi lesz...? Amazok kérdőn néztek az öregre és egymásra. Miféle cseresznyefával, hisz eddig nem beszélt semmiféle fáról. — Mire gondol Sándor bá­csi? — vette át a gazdátlan tollat a falu fiatal tanácselnö­ke és agyafúrtságot szimatol­va tréfásan megfenyegette ve­le az öreget: — Csak nem akar bennünket átejtani Sándor bácsi? — Átejteni? — Nem ejtet­tem én át életemben senkit. A cseresznyefáról beszélek, hát tudják, elmondtam már maguknak. Nem emlékeznek? Néma arcok feleltek vissza Meglehet, hogy mondta, sőt biztosan elmondta, dehát ki emlékszik mindenre, két hét' minden estéjén millió szó megfordult az ajkakon. — Tudják, van nekem a Kis-tagi dűlőben egy cseresz­nyefám. — kezdte el, fátyolos szemét a kezefejével takargat­va. — Azt a fát én ültettem. Hogy az unokám ne kívánja a másét. Tavaly termett elő­ször. Szépen piroslott az ága. Kivittem a kicsit. A nyakam közé ültettem. Odavíttcm • fa alá. Nem szóltam semmit. Csak járkáltam vele alatta. Egyszercsak belemarkol az államba és húzza felfelé, mu­tatja a kis kezével a piros szemeket. Lehúztam neki a légszebb ágat, az meg két kéz­zel elkezdte cibálni, majszol­ni... Hát hová fogom vinni a nyáron? Az emberekben valami el­fojtotta a hevességet, letöröl­te a gyanakvó mosolyt. A tsz elnöke ocsúdott fel legelőbb: — Csak írjon alá bátran Sándor bátyám, itt van rá a kezem, hogy jövőre is, meg azután is, ameddig maga akar­ja odajár majd az unokájá­val. Megcsináljuk, az marad­jon a háztájiba... Megnyugodva nyúlt a meg­viselt toll után, s csak két fehér csepp jelezte a Selépe- sin, hogy nem tud parancsol­ni az érzelmének a gyenge szem. («»• C.) A biológia oktatást közelebb kell hozni m mezőgazdasághoz A Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban minden tantárgy oktatását korszerűvé teszik, kö­zelebb hozzák az éleihez. így a biológiai tanításnál az az elv ve­zeti a pedagógusokat, hogy a tan­tárgyat a mezőgazdasághoz köze­lítsék, elsősorban munkaegész­ségtan formájában. A diákok számára korszerű feltételeket te­remtettek. Talajvizsgáló berende­zés, szövettani metszetek, saját építésű botanikus kert, melegház, segítették elő, hogy a tél folya­mán is zavartalanul folyhatott a rendszeres oktatás. Szabolcsiak a Halászbástyán 504 megyei mező gazdasági dolgoz» budapesti kirándulása Z.akor Istvánok a íénycső- tartóvezeteket feszítik ki. Aki nem tud arabusul Az alábbi kis történet heti­piacod napon, szombaton tör­tént. Köztudomású, hogy ilyen­kor sokan jönnek be Nyíregy­házéra vidékről, vásárolni, szét­nézni a megyeszékhelyen. Az egyik kis cukrászdában úgy dél fele egy fiatal lány üldögélt egy fekete mellett, s szemmeiláthaíóan várt valaki­re. Kezén jegygyűrű volt, a vőlegényét várta. A fiatalember néhány perc után be is futott, s rögtön mél­tatlankodni kezdett. — Ne haragudj, hogy kés­tem. Igazán nem tehetek róla! Tudod, úgy siettem, de csak nem tudtam idejében érkezni. Lehetetlen nagy tömeg tolong az utcán. — Ezért késtél? — Igen! Van neked fogal­mad arról,. milyen kínszenve­dés ilyenkor az utcára menni? | Az a sok buta vidéki, csak to- : long, az utcán, lökdösődik, [ megáll beszélgetni... Nem le- j hét tőlük sietni. S nézz meg, hogy nézzek ki! Ráadásul ősz- í szecsapják az emnert sárral. Csak törtetnek... — Hogy, milyen műveletle-; nelt az emberek!!! — méltat-: lanliodott, s felháborodottan ! csóválta' a fejét. Utána kérdezés nélkül el­vette a szomszéd asztalnál [ ülők elől a hamutárcát s sá- j ros cipőivel fekehénkedett. a mellette üresen álló. piros hu- i zatú kis székre.. Égy cseppet i sem zavarta, hogy besározza, s! az sem igen juthatott eszébe, hogy arra mások is leülnek. — B. I Igaz, legtöbben jártak már Budapesten az 504 szabolcsi, mezőgazdasági dolgozó közül, akik az IBUSZ segítségével kétnapos kirándulásra érkeztek a fővárosba, de számukra . is sok újdonságot jelentett az új köntösbe öltözködött Rákóczi út. az ezerfényű Nagykörút, a temérdek díszes kirakat, a roppant forgalom. Akadtak azonban olyanok is, akik csak nagyon régen, vagy még egy­általán nem jártak a főváros­ban. — Bizony, ha nem lépek a szövetkezetbe, úgy is meghal­hattam volna, hogy nem látom ezt a gyönyörű várost — je­lentette ki Csongrádi Antal, a márki Kossuth Termelőszövet­kezet brigádvezetője. S így be­szélt Szakolczai Kati, Szűcs Béláné, Gondos József és még több más tsz-dolgozó, akiknek életükben először nyílt alkal­muk arra, hogy megtekinthes­sék a fővárost. Jórészüket in­gyen hozta erre a kirándulásra a termelőszövetkezeti tagok biztosítási és önsegélyező cso­portja, de akik nem voltak. a tagjai ennek a csoportnak, szintén könnyűszerrel ki tudták fizetni az TBUSZ-nak a részt- vételi díjat. A két napnak változatos programja volt. Hétfőn, a ko- radclutáni órákban érkezett az [BUSZ különvonata a Nyugati pályaudvarra, ahol kényelmes Ikarus buszok vártak már a szabolcsiakra, s rögtön érkezés után városnézésre vitték a ki­rándulókat. A városnézés után Másnap csoportosan indultak üzemlátogatásra a FURLEM- be, vagy a MÁVAG-ba, má­sok pedig a Mezőgazdasági Mú­zeumba. Szakolczai Katinak, a vállaji . Kossuth Tsz 17 éves dolgozó­jának a MÁVAG diesel-moz­dony szerelőcsarnoka tetszett a legjobban. — Órákig el tudtam volna az óriási gépek szerelését néz­ni, kár, hogy úgy kellett siet­ni — mr.n^a Szép, érdekes, tanulságos veit a kirándulás. Daloló, jó­kedvű emberekkel száguldott kedden este hazafelé a külön­vonat, s úgy, mint özvegy Szűcs Jánosné a fehérgyarma­ti Űj Élettől, Süldő János is Hód ászról. Huszti István Nyír­meggyesről, meg masok Tuzsér­ßudapest, Budapest le csodá« norámája, a Duna végtelen . ezüstcsíkja, a Parlament, a sokemeletes modern épületek, nyüzsgő utcák rengetege. Az­tán a hatalmas Ikarus-ouszok végigszáguldottak a Margitszi­geten, a körutakon, a büszke és elegáns Népköztársaság út­ján a Hősök teréig, a Millé- niumi Emlékműig, majd a Népstadion kolosszusa ejtette hamfuTÍJ a — Álmodni sem mertem volna, hogy ilyen, szép lett a mi fővárosunk! .— kiáltott fel a Halászbástyán elragatatva a tuzséTi Révész bácsi. S á tu- zsériak, fényeslitkeiek, bakta- lóráníháziak, mérkíek, meg a többi ötszáz szabolcsi termelő­szövetkezeti, állami gazdasági és erdészeti dolgozó alatt, a mélyben kitárult Budapest pa­a tóvaroa gyönyörű szállodái­ban pihenhettek, készülhettek az esti színházi előadásra a turisták. Igaz, nenn mindenki - nek tetszett maradéktalanul Fehér Klára darabja, a „Nem vagyunk angyalok”, a bizony a műsor után sok kritikusnak is becsületére válhatott volna az a sokoldalú bírálat, amiben az egyszerű litkei, vagy nyirkátai emberek részesítették a színé­szeket, a szerzőt, a rendezőt, s többen még a szállodában is folytatták a vitát a darabról. Abban mindenki egyetértett, hogy azért érdemes volt meg­nézni, az előadás hibái ellené­re is élményt nyújtott. Az „edzettebbek“ a színház után sem pihentek le, sorra látogat­ták a híres éjszakai műsoros ról, Nyíregyházéról, Encsancs- ről, Nyírgyulajról, vagy Csen- gerből elhatározták: — Máskor is jövünk most már tehetjük. .. S ehhez egész biztos, hogy az IBUSZ megint segítséget nyújt.;. Győrt illés Györr’ Gellért Zsigmond Nyirka tá­rói a Mezőgazdasági Múzeum­ról beszélt szívesebben: — Itt láthatni csak igazán, hogy mi a különbség a kis egyéni gazdaság, meg a mező- gazdasági nagyüzem között. Ajánlanám, hogy minden gaz­daember jól nézze meg magá­nak ezeket a csodálatos gépe­ket, mert itt megvan a régi faekétől kezdve a mai masiná­kig minden mezőgazdasági esz­Abol a barátság szövődik Máskor is iövüuk

Next

/
Thumbnails
Contents