Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1961-02-19 / 42. szám
Bessenyei műveiből Szabolcsi nemes-típusok A TUDATLAN FŐNEMES: A tudatlan nagyúr sunda e világban, Mint a ragyás dáma a szép társaságban. Arany szerszámokkal felkészített állat, Rá nézel, rangja van... úgy vonítasz vállat. A VAGYONÁT ELHERDÁLÓ NEMES: Sípos, trubács, lantos addig nyargalóznak, Lovat, kutyát, fegyvert mindaddig ahiznak, Míg pince, kamara végre ki nem ürül, ÁS a gazda bennek, maga meg nem örjül. AZ ESZEM-ISZOM NEMES: Hasadi, ha láttad, éjjel-nappal eszik, Torkol, mint a gödény: iszonyúan iszik. Hadd járjon a többi, csak mi pakolhassunk, S örökké feszülve maradjon a hasunk. A PERESKEDŐ NEMES: Tergenyédi egy nagy szuszékot megrakott Füstös levelekkel, s kolcsokkal bézárott. Az egész világot perli mindenfelé, Egy nagy táskát kötvén balrul maga mellé. AZ UZSORÁS NEMES: Élete fertelmes, halála utálat, Közátoknak tárgya, mint pusztító állat... A SZEGÉNY NÉP SORSA: Az ijesztő szegény, oly, mint járó halál, Altire az ínség, mint a tábor úgy száll. * A föld alá süllyedt, ha van is érdeme, Nem látszik meg rajta már emberi neme... Kormos tekintetű, sápadt is színében, S örök elalélás könyvez a szemében... Kalapja tetején fürtjei kinyúlnak, Melynek karimái vállára konyulnak Árnyéka alul néz ki, mint éjszakából, S úgy mutat, mintha most jönne a sírjából. A NÉPRŐL Tudod-e, hogy vedd a köznépet az emberi rendek közé? Ügy, mint a tengert a folyóvizek közt. Minden folyóvíz a tengerből szakad, az által tápláltatik, s oda fordul vissza. Hiába mondod a semmivel bírónak, hogy kötelességedben áll atyámfia, hazádat a magad költségén oltalmazni, így felel: micsoda szerencsétlenségemre szolgál, ha sorsa változik? Engem a haza rabsággal jutalmaz azért, hogy semmim se legyen. Hazaszeretetből számodra senki se kaszál, napestig, sem kapál. Eledel, fizetés kell. A HALADÁSÉRT Mihent az időnek forgása, szokás, mód a világnak kedvét, eszét valamely tárgya felé megindítja, nincs erő a teremtésben, mely sebes útjábul visszatérítse. Hiába duggatjuk, fedezzük, tiltjuk a mély gondolattal és természet szerint való okokkal készült munkákat, csak annyit gátol a világnak értelme ellen, mintha a Dunába tegeriszemet hajigálnál, hogy folyása megrekedjen. A tudományok is ha nagy erőben kiterjedhetnek, ha az emberiséget fényes nap alá tehetik, és a természet igazságait a népekkel még- ismértethetik, kinézem, hogy kétszáz esztendő múlva sem kegyetlen uralkodó, sem fegyverrel való háború Európában nem lesz. MATERIALIZMUS Elrnúlhatik ugyan énbennem Bessenyei György élete, de nem szakadhat el azért a természettől az a meleg és test, mely most életemet csinálja... Nem leled meg Bessenyei Györgyöt, de meglelheted a Bessenyei testében volt meleget, hideget-, vizet és földet, széjjeloszolván egymástól és ha nem tapasztalhatod is, higgyed, hogy itt mulatnak a természetben: az én testemből kipárolgott nedvességet szintén úgy felhúzhatja a nap, mint egyéb vizeket és harmatot bocsáthat alá véle a te gabonádra, káposztádra, melyet örömmel eszel... TUDOMÁNY Az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mentői közönségesebb a lakosok között, az ország annál boldogabb. A tudománynak kulcsa a nyelv, még pedig a számosabb részre nézve, amelynek sok nyelvek tanulásában módja nincs, minden országnak született nyelve. Ennek tekélletességre való vitele tehát legelső dolga légyen annak a nemzetnek, amely a maga lakosai között a tudományokat terjeszteni, s ezek által amazok boldogságokat munkálkodni kívánja. (A szemelvényeket összeállítottá, dr. Merényi Oszkár). 1 Két emberre jut egy könyv V fiókokat és a kölcsönző állomásokat is beleértve ! 347 könyvtári egységgel kezdte j az évet megyénk könyvhálózata. | Vagyis a könyvtárak száma ma- I gasan felülmúlja a megye köz- i ségeinek számát. Nincs a megyének egyetlen olyan zuga sem, i ahova el ne jutna a könyv. Az elmúlt évben három könyvtár | megszűnt, tizenegy új létesült Ha csupán a könyvtárak számát ' vennénk alapul a helyzet mesíté- | lésénél, nagyon hiányos képe* i kannánk. Az igaz. hogy 1953-hoz viszo- | nvítva csak"°m meaháromszoro- ! zódott ’az állami könvvtárháló- j -rőt ijSn'MK'v~-'nva megyénkben- 103 ez^ről ,?°7 “•'erre ernelke- ; dett a könwek száma. Ez a tét- t szetős szám csak ígv magábar* I véve ilyen hízelgő. De müven j az ellátottság a lakosság számá- j hoz viszonyítva? Már sokkal ke- í vésbé lehetünk megelégedve: , csak minden második lakosra jut egy könyv. Ez nagyon kevés! I Még rosszabb a helyzet, ha a megoszlást is figyelembe vesz- szük. Amíg a megyei könyvtárban 1. 2, a járási könyvtárakban 1 könyv jut egy lakosra, addig a ! letéti könyvtárakban, ahol pedig természetszerűen a legtöbb a paraszt olvasó, egy lakosra csak 0,26 könyv jut. A 297 ezer kötet könyvből 122 ezer a megye és a járási könyvtárak helyi állományát képezi. Ebből is látható, hogy hol szorít legjobban a cipő. Világos, hogy elsősorban a falusi, letéti és tanácsi kezelésbe adott könyvtárak állományát kell jelentősen növelni. Az elmúlt évben félmillió forintot fordítottak 42 letéti könyvtár tanácsosítására. Az idén 45—go könyvtár tanácsosítását tervezik. Ilyen ütem mellett tehát 1963-re lehet befejezni a letéti könyvtárak tanácsosítását. Az önálló könyvtárhelyiség és a legszükségesebb bútorok biztosításával együtt legalább hatszáz kötetből álló könyvtár kerül ekkorra minden községi tanács kezelésébe. Az eddigiek szerint úgy ítélhetné meg valaki, hogy a könyvtárak fejlődése csupán a könyv- állomány gyarapodásától függ. Nem egészen így áll a dolog. A könyvtár legfőbb mutatója a beiratkozott olvasók száma és a kikölcsönzött kötetek száma. A Megyei Könyvtár beiratkozott olvasóinak száma 1958-ban 2966 volt, 1959-ben 3757, tavaly pedig 4481, tehát évről évre tekintélyes számmal növekszik. Nagy a fejlődés megyei viszonylatban is; ma mé~ a megye lakosságának m.8 százaléka könwtári olvasó. Állandóan növekszik a kölcsönzött kötetek száma is: tavaly az előző évhez viszonyítva 64 ezer kötet könyvvel kölcsönöztek ki többet az olvasóknak. 1960-ban 912 ezer kötet könyvet vittek ki az olvasók. Kétségtelen, hogy mind az olvasók, mind a kikölcsönzött könyvek számának növekedésében a könyvtárosoké az érdem egyik része. Az sem l'jhet vitás, hogy a meglévő könyvállomány mellett is jelentősen lehet még növelni a forgalmat a könyvtárosok még jobb, még odaadóbb munkájával. De tény, hogy például a tavalyi eredmények javulásában legalább olyan része van a tavaly újonnan beszerzett ötvenezer kötet könyvnek is, mint a könyvtárosok munkájának. Éppen ezért hangsúlyozzuk annyira a könyvállomány gyarapításának a fontosságát. Az állam minden évben óriási összegeket fordít a könyvtárak fejlesztésére. Ezt az összeget jelenlegi anyagi erőnkhöz képest tovább növelni nem lehet, de van egy másik anyagi forrás is. Számos község szép példáját adta már az elmúlt években is annak, hogy mennyire hozzá tud járulni a könyvtárak anyagi támogatásához. A tanácsok mellett a téeszek adhatják a legnagyobb segítséget. A kulturális alap fcl- nasznaiásanái szerepeljen az eiso helyen a könyvtár fejlesztése. Melyik teesz nem tudna legalábo ezer forintot könyv Vásárlásra tordítani? Ha csak ennyit ad minden téesz, az is nagy segítség! Lengyelországban mincien lakosra jut egy könyv, nálun,v csak minden másodikra! Gál Béla. BŐD A ISTVÁN: ügyetlen jelkép I Csak abból merítek hitet amit már elfogadok mélynek, az örökéiethez kevés jól tudom én, az ember élet, de megmarad az amiben egyetlen jel van, az alázat, én csak értetek nyithatom, — ha éget a szó, — már a számat. Nem a vers, s nem a vallomás, j az egyszerű beszed, a józan j példa a fontos, úgy ahogy a szándék felsejlik a csókban. Semmit sem akarok, csak azt, j hogy szép szolgálatot tehessek, s amíg a karom emelem öleljek, védjek és szeressek, lehessek gát, ha lezúdul gyors tavasszal a vizek sodra, s menjek köztelek emberek a jövő felé botladozva, vigyetek, s én majd szivetek emelem fel, egyetlen jelkép, s ba fogtok, nincs az a vihar, mely szigorú dühével eltép. FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 1. 1908. június 3U-án Közép-Szibéria lakóinak tízezrei rendkívüli természeti tüneménynek lehettek tanúi. A jelzett nap hajnalán egy vakító fehér tűzgolyó jelent meg az égen, s rendkívül gyorsan száguldott végig rajta, délkelet-északnyugat irányban. Látható volt a több mint ötszáz kilométer széles jenyiszeji kormányzóságban, Pályája mentén remegett a föld, remegtek az ablakok, hullott a vakolat, a falak megrepedeztek, a távolabbi helységekben pedig, ahol a meteor nem volt látható, erős dübörgést hallottak, ami általános rémületet keltett. Sokan azt hitték, hogy itt a világ vége; az aranybányákban a munkások abbahagyták a munkát, a rémület még a háziállatokra is átterjedt. Alig tűnt el a tűzgolyó, néhány pillanat múlva lángoszlop lövellt fel a láthatár mögül, ezt négyszeres robbanás követte, amely egy 750 km sugarú körben mindenüvé elhallatszott. A földkéreg megrendülését Európa és Amerika minden szeizmográfja feljegyezte, a robbanás okozta léghullám pedig a hang sebességével haladva, egy óra alatt elérte a 970 kilométernyire fekvő Irkuc- kot, 4 ója 41 perc múlva az 5000 kilométernyi távolságra levő Potsdamot, 8 óra múlva Washingtont, s végül — miután a földgolyót körülszárnyaiva 34920 kilométernyi utat tett meg — 30 óra 28 perc múlva másodszor is észlelték Poísdamban. A legközelebbi éjszakákon, Európa közepes földrajzi szélességein annyira erős. ezüstös fényű, világító felhők jelentek meg az égen, hogy Heidelbergben V/olff csillagász nem tudtál a bolygókat fényképezni. A robbanás ereje által széjjelvetett részecskék hatalmas mennyisége feljutott egészen a légkör határáig, s néhány nap alatt a túlsó féltekére is. Abbot amerikai csillagász éppen ebben az időben vizsgálta a légkör tisztaságát, s megállapította, hogy az június vége felé erősen csökkent. É jelenség okát akkor még nem ismerte. A közép-szibériai katasztrófa óriási méretei ellenére sem keltett figyelmet a tudományos világban. A jenyiszeji kormányzóságban az ideig fantasztikus hírek keringtek a meteorról: hol azt mondták, hogy olyan nagy volt, mint egy ház, hol valóságos hegyhez hasonlították, beszéltek emberekről, akik állítólag látták, amikor leesett, de a leesés helyét messze a saját •írásuk határán túl sejtették. Az újságok is sokat írtak róla. de komolyabb kutatásokat senki sem végzett, s lassanként az egész történet kezdett feledésbe merülni Csak 1921-ben volt folytatása, amikor is Kulik szovjet geofizikus, egy régi falinaptár kitépett lapján véletlenül elolvasta az óriás meteor lehullásáról szóló közleményt. Nem sokkal később hatalmas területeket utazott be Közép-Szibériában, s azt tapasztalta, hogy az ottani lakosság emlékezetében még mindig élénken él az 1908. évi rendkívüli jelenség. Kikérdezte a szemtanúkat, s meggyőződött róla, hogy a meteor Flongólia felöl tört be Szibéria légi terébe, elrepült a határtalan síkságok fölött, s valahol északon, minden úttól és emberi lakóhelytől távol, az áthatolhatatlan tajgában zuhant le. Ettől kezdve Kulik lelkes kutatója lett a szakirodalomból tunguz bolida néven ismert meteornak. Ideiglenes hely- színszínrajzot is készített a területről, ahol — véleménye szerint — a meteor lehullhatott, s átadta Obrucsev geológusnak, amikor az 1924-ben egyéni tanulmányútra indult arra a vidékre, Obrucsev a Geológiai Bizottság megbízásából kutatásokat végzett a Köves Tunguszka folyó vidékén, s így jutott el a vanovarai kereskedelmi kirendeltséghez. Kulik számításai szerint azon a vidéken kellett lehullnia a meteornak. Obrucsev igyekezett a bennszülöttektől értesüléseket szerezni, ami azonban nem volt könnyű, a tunguzok ugyanis titokban tartották a meteor lehullásának helyét, mert azt szentnek tekintették, magát a katasztrófát pedig úgy magyarázták, hogy a tűz istene szélit le az égből a földre. Annyit mégis megtudott, hogy a kirendeltségtől néhány napi jaró- földnvire az őserdő fái sok száz négyzetkilométernyi területen kidőlve hevernek, s hogy a meteor nem Vanovara körzetében zuhant le. amint Kulik hitte, hanem legalább 100 kilométerre távolabb északra. (Folytatjuk) 7
