Kelet-Magyarország, 1961. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1961-02-19 / 42. szám

Bessenyei Györgyről emlékezünk '6—7 oldal , VI tág prnletárfol egyesüljetek jxvilí. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM Ára 70 fillér 1961. FEBRUÁR 19, VASÁRNAP Az egész Község ügye (4. oldal.) ★ Mozdulatlan élet (5. oldal) Büntessék meg Lumumba és társai gyilkosait, biztosítsák a kongói nép szabadságát 4 budapesti dolgozók tiltakozó nagygyűlése a Sportcsarnokban A budapesti dolgozók szombaton délután nagygyűlésen tiltakoztak a Lumumba és harcostársai ellen elkövetett aljas merénylet miatt. Többezren jöttek el a Hazafias Népfront Bizottsága által rendezett nagygyűlésre a Sportcsarnokba és kifejezték mélységes felháborodásukat a gyilkosság felett és egyöntetűen követelték: vonják felelősségre a gyilkosokat, biztosítsák a kongói nép szabadságát. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai: Gáspár Sándor, a budapesti pártbizottság első titkára, Ko­mócsin Zoltán, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, tömegszerveze­ti vezetők, társadalmi életünk több kiváló személyisége. — A nagygyűlést dr. Pesta László, a fővárosi tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese, a budapesti békebizottság elnöke nyitotta meg. — Hazánkban, fővárosunkban futótűzként terjedt el a gyászhír, hogy Lumumbát megölték. Az ország minden részében, Buda­pesten és vidéken százezrek til­takoztak e hír hallatára az aljas és embertelen merénylet ellen, s követelték az elvetemült tettesek megbüntetését. A 'világszerte fel­zúgó tiltakozás hullámai végigsö­pörtek hazánkon is, s mi a bu­dapestiek nevében mondjuk: [szándékú. becsületes emberek I milliói gondoskodnak róluk. ■j Javasolta még azt is, hogy a fővárosi tanács Budapest egyik utcáját Patrice Lu- mumbáról nevezze el. Dr. Benedek Jenő, a Jogász j Szövetség főtitkára a magyar jo- gászság tiltakozását tolmácsolta. — Mindaz, ami a legutóbbi időben Kongóban történt, súlyo­san sérti minden becsületes em­Yonják felelősségre a «éger hazafiak gyilkosait! Lumumba nieggyilkolásáwék terveiről is. I■ v • >■' • •’' Y ■ • '-■•'.'•'fit*. S most a Biztonsági Tanácsban a gyarmattartók képmutatóan sajnálkoznak saját gyilkos tettük felett és a gyilkosok cinkosára, az ENSZ főtitkárára kívánják bízni az ügy kivizsgálását. A be­csületes embereknek ezért szorul ökölbe a kezük szerte a világon, ezért zúg milliók követelése: ves­senek véget a kongói hazafiak gyilkolásának, biztosítsák a kon­gói nép függetlenségét, s vonják felelősségre a bűnös főtitkárt. — A budapesti dolgozók azt várják: cselekedjék az Egyesült Nemzetek Szervezete, távolítsa el legfőbb tisztviselőjét a főtitkári székből. (Felkiáltások: váltsák le az ENSZ-főtitkárt!) A világ dol­gozóival együtt követeljük mi, budapestiek is. hogy |ber józan erkölcsi felfogását, minden civilizált ország törvé­nyének alapvető rendelkezéseit, az egyéni és demokratikus sza­badságjogokat és nem utolsó sortban az ENSZ alapokmányá­nak legfontosabb rendelkezéseit. Az ENSZ főtitkára azonban mindezek megakadályozásá­ra semmit sem tett. sőt kétszínű, de nagyon egyértel­mű magatartásával „erkölcsi” bátorítást, biztatást adott azok­nak a banditáknak, akik a kon-- gói nép szabadsága és független­sége ellen, Lumumba és harcos­társai élete ellen törtek. — Nekünk, magyar jogászok­nak az a szilárd meggyőződé­sünk, hogy az ENSZ főtitkárá­nak személyes felelőssége ebben az ügyben semmivel sem keve­sebb, mint azoké, akik fegyverek­kel oltották ki Lumumba életét. (Helyeslés és nagy taps.) — Nekünk, magyar jogászok­nak szilárd és elhatározott ál­láspontunk, hogy Hammarskjiildnek nem as /, \SZ-ben. hanem a vádiattak padján a helye (Taps.) Ezért követeljük Ham­marskjöld azonnal eltávolítását az ENSZ -főtitkári tisztéből. — A Magyar Jogász Szövet­ség és a benne tömörült jogá­szok mindenben egyetértenek a Magyar Népköztársaság kormá­nyának nyilatkozatával, mert a nemcsak minden becsületes em­ber erkölcsi felfogásának, hanem a nemzetközi jog alapelveinek és az ENSZ alapokmánya rendelke­zéseinek is mindenben megfelel. Az egész magyar jogászvilág egységes állásfoglalására támasz­kodva követeljük Csőmbe és Mobu­tu bandáinak lefegyverzését, a gyilkosok nemzetközi bíró­ság elé állítását mindazok­kal együtt, akik részesei vol­tak ennek a gyalázatos bűn­ténynek. Kongó népének, a függetlensé­gükért harcoló igazi hazafiaknak üzenjük, hogy dolgozó népünk, köztük az egész magyar jogász- ság támogatja harcinkat és kí­vánjuk, hogy igazságos küzdel­müket mielőbb kövesse a végső győzelem. Ezután Nagy Richard, a buda­pesti KJSZ-bizottság első titkára lépett a szón"ví emelvényre. — Budapest ifjúsága tudja: Lumumba azért harcolt, hogy a ltóngói nép megszabaduljon a /gyarmattartók rabbilincseilői. Azért gyűlölték az imperialisták, mert Lumumba azt akarta, hogy a kongói föld értékei a kongói nép gazdagodását, boldogságát szolgálják. Azt akarta, hogy megszűnjön az éhség és nyomor, a tudat­lanság és a betegség, és szeretett országa virágzó, sza­bad földdé váljon. Azt akarta, hogy a hatalmas Kongó folyó ne a rabszolgák szo­morú énekét, hanem a szabad és vidám négerek örömteli dalait visszhangozza! Azt akarta, hogy Kongó ifjú nemzedéke már új ország»/ építsen, hol ember lesz vésse a néger! Ezért gyilkolták meg Lumumbát a gyarmattar­tók ! Ezután Török ístván, a vasas szakszervezet elnöke lépett a mikrofonhoz. A főváros szerve­zett dolgozóinak véleményét tol­mácsolta, akik az elmúlt napok­ban a gyárakban, az üzemekben röpgyűlések ezrein adtak hangot tiltakozásuknak és felháborodá­suknak. Török István rámutatott: Lu­mumba, a törvényes kongói kor­mány elnöke az ENSZ segítsé­gét kérte. Mindnyájan tudjuk, milyen „támogatást” nyújtott az Egyesült Nemzetek Szervezete és Dag Hammarskjöld főtitkár. Ma már tudjuk, hogy Ham­marskjöld nemcsak a gyar­matosító imperialisták olda­lán állt. hanem előre tudott vessenek véget a belga gyarmattartók mesterkedéseinek s állítsák bíróság elé a szörnyű gaztett elkövetőit, Mobutut, Csom- bét és társaikat. (Felkiáltások: Ügy van! Helyes! Nagy taps.) — Azt hiszem, mindannyian büszkén és megelégedéssel vesz- szük tudomásul kormányunknak, a forradalmi munkás-paraszt kor­mánynak a magyar dolgozók vé­leményét hűen kifejező állásfog­lalását. A kormánynyilatkozat dol­gozó népünknek gyűléseken, érte­kezleteken kifejezett véleményét tolmácsolja, amikor mélységesen elítéli a nagyszerű kongói állam­férfiú, Lumumba gyilkosait és biz­tosítja a Kongói Köztársaság tör­vényes kormányának vezetőjét, Gizengát a magyar nép támogatá­sáról. (Éljenzés, hosszantartó taps.) Kormányunkkal együtt, a be­csületes dolgozó emberek mil­lióival együtt kiáltjuk a I messzehangzó követelést: biz­tosítsák a kongói nép szabad­ságát, nemzeti függetlensé­gét! Pusztuljanak a gyilko sok! (Viharos taps.) Dr. Szabó Zoltán docens, klini­kai adjunktus, az orvosegészség- ügyi szakszervezet elnöke azokról az érzéseiről és gondolatairól be­szélt, amelyeket Lumumba és harcostársai meggyilkolásának híre keltáit benne, mint orvos­ban. Baradzi Lászlóné, a Kistex dolgozója a nagygyűlés résztve­vőinek lelkes tapsa közben ja­vasolta, hegy a meggyilkolt kon­gói miniszterelnök özvegyének küldjenek táviratot, amelyben kifejezik együttérzésüket és azt üzenik: Lumumba gyermekei nem maradtak árvák, mert a jó­AfriKtt vádol, s vádol az egész haladó emberiséi;! Gyűlöletünk izzó, mint Afrika napja, s nincs bennünk megbo­csátás! Lumumba miniszterelnök és harcostársainak vére vissza­hull a bűnösök fejére. — Mi, budapesti fiatalok tel­jes szolidaritásunkat fejez­zük ki a kongói néppel és an­nak Gizenga vezette egyedül törvényes kormányával — mondotta befejezésül Nagy Richárd. Sárközi Ferenc a Láng Gép­gyár dolgozói, Antos Mária pe­dig az egyetemi hallgatók nevé­ben ítélte el a belga gyarmatosí­tók és kiszolgálóik aljas merény­letét. Antes Mária végül javasolta, hogy a nagygyűlés intézzen táv­iratot az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. A távirat kifejezi Budapest j dolgozóinak tiltakozását a kon- j gói hazafiak legyilkolása ellen, követeli az imperialisták távo­zását Afrikából, a belga gyarma­tosítók kitakarodását Kongó földjéről, a gyilkosság kiterve- zőinek és végrehajtóinak meg­büntetését; Mobutu, Csőmbe és a többi gyilkos letartóztatását. A távirat követeli, hogy az ENSZ ismerje el a Gizenga kormányt törvényes kormánynál?, valamint távolítsák el Hammarskjöldöt, aki, mint a gyarmatosítók cin­kosa, beszennyezte az ENSZ ne­vét! „Mi, magyar dolgozók osz­tozunk a kongói nép mély fájdalmában, támogatni fog­juk minden lehetséges mó­don Kongó népét, még el­szántakban fogunk küzdeni azért, hogy megszűnjön minden gyarmati elnyomás a Földön. ■Szabadságot minden gyar­mati népnek!" — fejeződüc be a budapesti dol­gozók nagygyűlésének távirata A nagygyűlés résztvevői egy­öntetűen elfogadtál? az ENSZ- hez szóló tiltakozó távirat szöve­gét. A nagygyűlés Baradzi László- né javaslatára úgy határozott, hogy táviratot küld Lumumba özvegyének. Ezután Omar Búsra szudáni bak, a budapesti Orvostudomá­nyi Egyetem hallgatója mondott nagyhatású beszédet magyar nyelven., — Kongóból hivatalosan kivo­nultak ugyan a belga gyarmato­sítók, de tisztjeik ott maradtak a hadsereg vezetőségében. Lu­mumba látta, hogy ez látszóla­gos, nem igazi függetlenség. Be­hívta az ENSZ-csapatokgt. -De ezek Hammarskjöldnek, az imperialisták engedelmes eszközének irányításával Csombét, Mobutut, Kaszavu- but segítették, hogy megdönt- sék a törvényes kongói kor­mányt, meggyilkolják minisz­terelnökét. Lumumbát meggyilkolták, de té­vednek az imperialisták — ahogy Gizenga is kijelentette már ezt — ha azt hiszik, hogy elfojthat­ják a kongói nép harcát és térd­re kényszeríthetnek bennünket. S jóleső érzés számunkra, hogy harcunkban a szabad népek, köztük a magyar nép is mellet­tünk áll. A budapesli dolgozók nagy­gyűlése Brutyó János zárószavai­val ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents