Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Azt mondják, a jókívánság a legolcsóbb ajándék. , 'Újévkor is ezt kívánják Balogék és Kovácsék. Kívánok hát én is gyorsan — egy-két buék megteszi... Ki mit kíván a legjobban, azt kívánom mu6t neki. M unkaegy ségszorzógépet kívánok a téesznek, s így akik még be nem leptek, egy nap alatt bent lesznek. Kívánom a betegeknek bor legyék a orvosa, s a sírásó lapát helyett más ultiját íogdossa. Bülcsődalunk fütyüljétek a utcán, ti vonatok! Ti borbélyok, a vendégnek borravalót osszatok. Minden igénylőnél álljon sorba negyven hivatal. Az albérlő trombitázzon, s bált rendezzen, ha akar. Ü rrakéta-pilótának az anyósokat tegyék, s kiknek, kik a KIK-re várnak, életük hosszú legyék. Szakadjon el minden vásott' kölyöknek a csúzlija, s a csapos, mit csapra vágott, a habját maga igya. Sebész disznót amputáljon, fogász húzzon sorsjegyet. Tisza pálinkává váljon, s partján révész én legyek. Bálteremben rövidzárlat, értekezleten zene, ez kell hivatalnak, gyárnak, s egy ruhának száz zsebe ... Nevetőgörcs a színházban, könny, ha főnökünk beteg, fúró, mellyel fúrhatsz bátran, s páncél, miről lepereg. Fürdőruha legyen nájlon minden lányon és fiún. Lepényevésért is járjon mindenkinek prémium. A nyúlnak is legyen mersze, a csigának türelem, ötös Lottóját felezze mindenki idén velem. Végezetül falut-várost köszöntsön versem szava: boldog új évet kíván most Győri Illés György maga. _ Valóban kitűnő sütemény. mondja a vendég. — Nem is tudom mennyit ettem meg belőle. — Pontosan tizenkettőt mondja a házigazda. Népes társaság gyűlt egybe a vendéglő asztalainál; durrogtak a szilveszteri pezsgősüvegek, éltetve az új esztendőt és a városka kedves vendégét aki Pestről érkezett hozzájuk. A jó hangulatból, de főleg a pezsgőből, a pincérnek is kiju- j tott bőven. így aztán csakhamar i összekeverte a rendeléseket, poharak dőltek és törtek. Mígnem az egyik megúnta a pincér visel- , kedését és egy céduttt nyomott a ! kezébe a következő szöveggel: * „Túl sokat ivott, azonnal hagyja el a termet és küldjön maga helyett valaki mást.” A pincér átveszi a cédulát, meghajol és át- , nyújtja az ünnepeltnck... * Gyorsírást tanul a férj. A feleség megkérdi: — Mondd csak, tudsz már úgy írni, mint ahogy én beszélek? — Olyan gyorsan igén, csak nem olyan sokáig ... — Mondd csak, Jenőkéin, szereled az újévi meglepetéseket?... Megemlékeztető szavak egy házasságkötésről: „...így végződött az a barátság, mely még az iskolapadban kezdődött.” Tibiké hazajön az iskolából és az apja megkérdi: — Na, feleltél ma? — Igen, és én voltam a legjobb! — Hát mit kérdeztek? — Hogy hány lába van a struccnak. — És te mit mondtál? — Hogy három. — Azt mondtad, hogy három, és ez volt a legjobb felelet? — Igen. A többi mind négyet mondott... Az önző térj pori rejti Én vagyok a férjed, s rajtam kívül senkit sem szolgálhatsz ki. Sohase zavarj, de mindig légy itt, ha szükség van rád. Hagyd, hogy nyugodtan élvezzem az ünnepeket. Légy szülőimhez tísztelettudó, és sohase hívd meg a tieidet. Ne kínozz házimunkával. Ne Légy hűtlen, de bocsáss meg, ha megcsallak. Semmit sem lophatsz ki a zsebemből és nem kotorászha'sz. Mondd az igazat, de hidd el hazugságaimat. Ne kívánj nerz-bundát, úgysem állna jól neked. Ne vágyj más férfiak után. Nála.nnál jobbat úgysem találnál... — Mondja csak, űz valamilyen télisportot? — Igen, köhögök. — Mennyibe kerül ez a kabát? — Ezeregyszáz forint. — De én drágábbat akarok... — Jó, hát akkor legyen 1550 37 ára. A cella falán. Tejbár. ...hogy tisztán fogadja az új esztendőt. Szín: valahol a Kossuth tér környékén. Jóska: Á, kedves Szabikám, jó, hogy találko- kozunk. Hát akkor buék! Szabolcs: (Beugrik egy. kapu mögé.) Jóska: Mi az ördög, hová lett az én kedves barátom? Szabolcs: (A kapu mögül.) Itt vagyok a kapu mögött. Jóska: Mi a csudának? Szabolcs: Hát nem maga mondta, hogy bújjak? Jóska: Én csak boldog újévet kívántam, maga szerencsétlen. Ez ilyenkor így szokás. Mász- szon csak gyorsan elő, s mondja el nekem, hogy hol szilveszterezett? Szabolcs: Vállalati mulatságon voltam. Jóska: Hogy-hogy? Szabolcs: Elvállaltam, hogy újévre társadalmi munkában elvégzem a nagytakarítást és a feleségem jót mulatott rajtam. Jóska: Na, ebből elég. Mit szól, milyen jól felkészült a Szabolcs-étterem a szilveszteri mulatságra? Szabolcs: Mi az, meghozták a hordágyakat? Jóska: Miféle hordágyakat? Szabolcs: Hát amivel a vendégeket elszállították. A sógorom ott volt, ő mesélte, hogy álig tudott táncolni, mert a zenészek pendliztek. Jóska: Csak ftem ők játszottak az Annában is? Hová pendliztek? Szabolcs: A dobogótól a vendégek asztaláig, s kimuzsikálták a százast az ember zsebéből. És maga hol volt? Jóska: A MÉK-nél. Szabolcs: Na’ méknél? .Táska: Mondom, hogy a MÉK-nél! Ssabplcs: Mék méknél? Jóska: Szabi, maga már kezd az idegemre menni! Szabolcs: Különben hallotta Józsikám, hogy az új esztendőben végre eltakarítják a sarat az Arany János utcából? Jóska: Maga kitől hallotta? újévi kalandja Szabolcs: A jó Stancl néni mesélte a szomszéd- asszonynak. De mi az a fekete szalag a kabátja hajtókáján? Kit gyászol? Jóska: A feleségem első férjét. Piabolcs: Részvétem, édeís Józsikám, részvétem. Én is gyászolok. Jóska: Maga meg .kit gyászol? Szabolcs: (szepegve) Tudja, ott lakom az állomás mellett és eltemettem az álmaimat... Jóska: Ne beszéljen marhaságot, ml köze az állomásnak a maga álmaihoz? Szabolcs: Nagyon is sok, Józsikám. Képzelje, az egyik mozdonyvezető is a környéken lakik, s éjszakánként éktelen sípolással jelzi mindig a feleségének, hogy felteheti már a ls- vest. Ezért temettem el az álmaimat.,. Jóska: Éppen elegem van a zöldségeiből! Különben mit is fecsérelem a maga hülyeségeire drága időmet, amikor értekezletre sietek? Szabolcs: Értekezletre, újévkor??? Jóska: Miért, ebben a megyében ez magának különös? De különben is, én egy egészen különleges értekezletre megyek. Verseny is lesz .. . Szabolcs: Miféle verseny? Jóska: A másnaposok klubjának kisüsti ivászati versenye. Hát akkor . .. Szabolcs: Buék! Jóska: (meghatódva) Mégis csak rendes fiú maga, Szabikám. Igazán, köszönöm a figyelmességét, s én is minden jót kívánok magának az új esztendőre. Azt kívánom ... T«Mriné: (hátulról elkapja Jóska grabancát) Megvagy, te akasztófáravaló, te lator, te per- nahajder, ebek harmincadjára juttatlak menten! Bezzeg egész éjszaka lumpoltál, te csibész, s most biztosan megint azokhoz a díszes ivócimborákhoz sündörögsz! Egy- kettő, aló mars hazafelé!!! Szabolcs: (síri hangon) Hát nem mondtam, hogy bújjék? ... í. syH IT M O ~ R V í DÁ M ’ 1 T:. 1 ' '
