Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-14 / 12. szám
Tanítják, segítik az elmaradókat a nyíregyházi ruhagyárban kétszázötvenen dolgoznak a nyír?' >• i i uha- Syárban. A dolgozóknak csak negyedrésze szakmunkás, a többi átképzés. Egyrészük alacsonyabb teljesítménnyel dolgozik, nem éri el a 100 százalékot. Nem azért, mert nem akar. hanem mert nem ismeri, vagy nem sajátította el azokat a jó munkamódszereket, amelyek segítségével többet teljesíthetne. Akadnak még mintegy húszan-harmincan, akik nem ismerik eléggé a gépet és saját maguktól nem tudnak nyitjára jönni a gyorsabb, könnyebb, termelékenyebb munkának. A szocialista verseny mozgalomnak egyik alapvető feladata a jó munkamódszerek elterjesztése, az elmaradók tanítása, segítése, a munkámódszerátadás kiszélesítése. A gyárban látják a műszaki vezetők, milyen kárt okoz a terv teljesítésben, ha számosán nem érik el a normát. Felhasználják a legkézenfekvőbb lehetőséget; a rmmkamódszerát- adást a hiányosság felszámolására. , . A NORMAN ALUL TELJESÍTŐK elsősorban az üzembe került új munkások közül kerülnek !d. Marinka János műszakvezető mondta, hogy nagy gondot fordítanak ezeknek a dolgozóknak a tanítására és segítésére, hogy minél hamarabb teljesértékű munkát végezzenek. Szak- tanfolyamokat tartottak a múlt évben, s most is újabb tanfolyamot szerveztek. A gyengébben dolgozó munkások munkaidő után megtanulnak sima és speciális gépekkel dolgozni, nagyobb szakigényű munkaműveleteket végezni. A műszakiak minden szalagban a termelés közben nyújtanak segítséget, átadják a legjobb munkamódszereket. Ezzel elérik, hogy egy-egy dolgozót több reszortban is tudnak foglalkoztatni, ugyanakkor a munkások jobb teljesítménye következtében növekszik a keresetük és a vállalat teljesíti a tervét. Sok fiatal munkáslány és asz- szony örül annak, hogy például Perjési Károly. Marinka János, Marosvölgyi Károly, Erdős János műszaki dolgozók megtanították őket jól dolgozni, szakigé- nyesebb munkákat végezni. De a legjobb szakmunkások, kiváló dolgozók, mint például Hurai Mihály a könnyűipar kiváló dolgozója és Smidt Pál is, szívesen átadják jó munkamódszerüket. Nem sajnálják azt az egy-két órát, esetleg többet, amit egy- egy gyengébben dolgozóval való foglalkozásra, egy-egy munkafogás megtanítására fordítanak. Azt mondja Hurai Mihály, hogy neki nagy örömet okoz, ha látja, hogy akit megtanított az is teljesíti a normát és fizetéskor nem 800, hanem 1000—1200 forintot visz haza. A 8/A SZALAGBAN Garai Júüa mint betanított • munkás kezdett dolgozni, a keresete 7Q0—800 forint körül volt. Nyizs- nyik János megtanította élenjáró munkamódszerrel varrni, s a teljesítménye 100 százalék fölé emelkedett, a keresete pedig 1100 forintra. Azóta ez a lánv több reszortot is megtanult. Most már olyan nagy szaktudást igénylő munkát is tud végezni, mint a kabátokba az ujját bevan ni. Ez a nagyobb tudás havonta 300 forinttal növelte a keresetét, 1300—1400 forintot keres havonta. Györfi Arpádnőt is Nyizs- nyik tanította meg élenjáró munkamódszerrel dolgozni. Oláh Jutkát is, aki már épp úgy tud zsebezni, mint azok a szabók, akik 3—4 évig tanulták a szakmát. Anderkó Ilona, akit szintén szaktársai tanítottak meg a legjobb munkafogásokra, a norma rendszeres túlteljesítésére, most boldogan dicséri munkamódszer átadóit, akik hozzásegítették ahhoz, hogy elnyerte a szakma kiváló dolgozója kitüntetést. Az üzemben a gépeknek mintegy 20 százaléka speciális gép, amelyek különleges munkaműveleteket végeznek: gomblyukat kötnek, pikéi'ozr.ak, end űznek. Van olyan gép is, ami egyszerre varr és a varrást szét vasalja. Az új gépekkel rendszerint a műszaki vezető tanítja meg dolgozni a munkásokat. Riczó Imréné nemrég még sima gépen varrt, most pedig kitűnően teljesít egy speciális gépen. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE olyan tulajdonságokat fejleszt ki a dolgozókban, mint az elvtársi segítségnyújtás szellemét, az elmaradók támogatásának kötelességtudását. A közös cél, a szocializmus megvalósítása szüli ezt a mély elvtársiasságot, hogy felkarolja egyik munkás a másikat, és felemeli arra a színvonalra, amelyen ő van. Erre az elvtársi kötelességre a ruhagyár pártszervezete és szakszervezete minden szalagban rendszeresen felhívja a dolgozók figyelmét értekezleteken és a termelés közben is. Személyes elbeszélgetések alkalmával felhívják egy-egy kiváló dolgozó figyelmét arra, hogy kinek adjon segítséget. Az elvtársi segítségnyújtás a tervteljesítésben felemeli a lemaradókat a legjobbak színvonalára, és ezzel egyidejűleg több keresethez, jobb élethez vezeti. A gyár vezetősége gondoskodik arról, hogy ne csak a gyáron belüli legjobb munkamódszereket terjesszék el, hanem azokat is, amelyeket más ruhagyárakban alkalmaznak. Dósa István gyártásszervezési osztályvezető van megbízva ezzel a feladattal. A gyár filmfelvevő gépet kapott. Valamennyi ruhagyárat meglátogatnak és filmre veszik a legjobb munkafogásokat. A filmre vett munkamódszert aztán egyszerre egy egész üzem kollektívájának levetítik, s a munkamódszert így széleskörben elterjesztik. A levetített munkamódszert megfelelő magyarázó szöveg kíséri. TANÍTANI, FELEMELNI az elmaradókat, segíteni a gyengébbeket, — ez nem lehet kampány- feladat. Ezt mindennap végezni kell. Jó dolog, hogy a műszakiak meglátják a munkamódszerátadásban azt az eszközt, amely segíti megoldani a terv- teljesítést. a szakmunkásellátást, a gépek jobb kihasználását, a termelékenység növelését, és számos termelési problémát. A ruhagyárban sok ilyen műszaki dolgozik. Munkájuk gyümölcse meg fog mutatkozni a normát ma még nem teljesítő dolgozók számának csökkenésében, a havi és negyedévi tervek maradéktalan teljesítésében. O. A. SIPKAY BARNA: =AZ ISMERETLEN i •» ; •> biggs lázasan gondolkozott. „Uramisten, hát mit is csinálok én? Reggel bemegyek a kísérleti telepre, elfoglalom helyem az ólomkamra műszerasztalánál, cs figyelem az aíommaghasadás jelenségeit, Aztán hazamegyek. — Tehát úgy gondolja, hogy embereink eztán is nyomában maradjanak, és ö végezze tovább munkáját? — Igen. — És a másik? Az a fiatal? Az igazgató legyintett. — Hamarosan kidobjuk. Nem sck haszna van. — Hát ez gyönyörű! Biggs feléje kapott, hegy hallgasson, de azok semmit sem vettek észre, úgysem. Az államtitkár felállt. ' — Tehát bizonyos benne, hegy az eddigieknél soltszorosan hatékonyabb atombomba kulcsát találta meg az önök... — Biggs — segített az igazgató. — ... no, igen, az önök Biggs- sze. — Teljesen nyugodt lehet — biztosította az igazgató. — Biggs- féle atombomba ötszázezer emberi pusztít el egy szemvillanás alatt. — Elfújni őket, mint a legyeket — hessentett fehér kezével az államtitkár. sugárzás—— " — Mint a legyeket — bólintott az igazgató. — Nagyszerű — helyeselt a másik. Biggs úgy érezte, elájul. Atombomba? Hogy ő atombombán dolgozik? Dehát hiszen... csupán energlakérdés az a ni... igen, végeredményben... nem, ez nem igaz!.' Odaugrott az igazgatóhoz, és teljes erejéből pofon ütötte. De a tenyere átcsúszott az igazgató fején. — Rohadt disznók! Aljas bitangok! — Gondolom — folytatta az államtitkár. — jó lenne a Szaharában kipróbálni, mint a franciáknak. Az igazgató kétkedőn rázta a fejét. — Gyakorlatilag ez nagy veszéllyel járna a környező afrikai államoknak. — Teljes értékű próba lenne — vonta fel a vállát gúnyos mentegetőzéssel a hadügymi- niizter belső tanácsnoka. Aztán elköszöntek. Az igazgató visszaült asztalához és egy 'terjedelmes jelentés o, vasasába mélyedt. — Mit szólsz ehhez? — kérdezte elképedve Húg. Ajaki tudósítás Furcsa érzés markolja meg a bensőnket. Jön a nép, jön, jön, özönlik. Azok az emberek, akikkel egy hónapig cltiink egy községben, forradalmi közelségben, a viharzó nagy indulatok forgatagában __ Jönnek a sújtásos ünneplőbe öltözött gazdák, a szivárvány minden színében pompázó sokszoknyás fiatal lányok, a karral együtt járó sötétebb ruhában az idősebbek. Tele az iskola udvara. Az ajaki dolgozó parasztság gyűlésre. termelőszövetkezetet alakító ünnepi közgyűlésre jött össze, hogy a nagy vajúdások után egy emberként vegye kézbe a község életének, holnapjának az irányítását. Mi állunk és szavunk is alig van. Heteken keresztül mentünk bizakodóan, néha megcsappant reménnyel: Mcgértik-e az ajakiak, mit akarunk? Hagy7 a mi sorsunkról is döntenek, amikor a magukéban előre látnak? Megértették, valamennyi család, kivétel nélkül megértette! Olyan jóleső érzés nézni ezt a hatalmas tömeget. Korábban egyenként, most közösen döntenek. .. Választanak, szavaznak, határozatokat hoznak egyes kérdésekről — bölcsen, okosam mintha-... mintha nem is a tegnapi vajúdó emberek lennének itt, mintha, tudatuk alján már mind átélték volna korábban ezeket a perceket. A „rögös föld” elsimult s magába fogadta a magot —« Ajakon. Jó érzés elbúcsúzni innen, mert barátokként búcsúzunk, olyan barátként, akit szívesen \ issza-.árnak. A népnevelő csoport nevébe»; Va?;-a Károly Tudni valók; a Ibc-s liele^elt megsegítéséről szóló kormányrendeletről A 42/1960. számú kormány- rendelet lehetőséget ad arra, hogy a biztosított tbc-s beteg gyógykezelése alatt gyógyulása elősegítése érdekében anyagi és családi viszonyaitól függően az állam terhére anyagi támogatásban részesíthető legyen. Ez a támogatás lehet rendszeres, vagy rendkívüli. Rendszeres támogatásban részesül a fekvőbeteg, gyógyintézetben ápolt beteg, ha eltartásra szoruló családtagja van és kórházi ápolása idejére járó táppénze a napi 60 forintot nem éri el. Ilyen esetben az anyagi támogatás összege legfeljebb napi 8 forint lehet. Ha a betegnek eltartásra szoruló családtagja nincs és a kórházi ápolás idejére járó táppénze a napi 30 forintot nem éri el, ilyen esetben napi 6 forint megsegítésben részesülhet. Ez a különbözeti táppénz azokra a napokra jár, amelyekre a dolgozónak egyébként is járna táppénz. Ezt a rendszeres anyagi támogatást az SZTK; illetve az üzemi kifizetőhely folyósítja. Rendkívüli anyagi támogatást indokolt esetben az a tbc-s beteg kaphat, aki keresőképtelen, táppénzre nem jogosult biztosított; tsz-tag. -— ha kórházban ápolják, vagy intézetben gyógj - kezelik. A rendkívüli támogatásra a TBC gondozó intézet vezetője, vagy a kórház igazgatója tesz javaslatot az SZTK-nak. Kórházi ápolásra 1961, január 1-től a tbc-s dolgozók, családtagok korlátozás nélkül jogosultak. Ilyen esetben sem a kifizetőhelynek. sem az alközpontnak nyilatkozatot kiadni nem kell. — A legnagyobb aljasság! Elvetemült aljasság! — dühöngött Biggs, és iszonyú ütéseket mért az igazgató fejére. De hasztalan. — Ne fogyaszd az energiádat! — figyelmeztette jóakarattal a társa. — Ne feledd, hogy most már csak egy adott energiahal- maz vagyunk, s nem pótlódunk. Takarékoskodnunk kell önmagunkkal. — Igazad van — csendesedett le Biggs. — Erre még nem gondoltam. Hogy a csudába jutott az eszedbe? És még téged akartak kidobni! Több eszed van, mint itt az egész vacaknak. — fiát, nem mondom... — egyezett bele Húg. — De tanácslom, hogy menjünk. Biggs undorral nézte a csinos igazgatót. — — Kár, hogy nem tudok köpni. Hogy nem tudom a kitüntetésemet a pofájába vágni. „Az emberiség jótevője vagy!” Ezt merte nekem mondani. Amikor a mellemre tűzte azt a bilétát. És az emberiség gyilkosa lennék, ha nem ér bennünket ez a baleset. — Menjünk — sürgette Húg. Elindultak. Akkor robbant be az ajtón llanli. —• Riadó! — kiáltotta. Az igazgató halálsápadtan felpattant. — Biggs és Huggerty megsemmisültek, Mc Kansy meghalt! Ismeretlen sugárzás a kamrában! — Lehetetlen! — hebegte az igazgató. — Ez maga a pokol! Nem ismerjük a sugarat! Játszunk e halállal! Reszketve álltak mindketten Biggs felkacapott. — Hát bíz ennek befüstöltek! Húg nógatta. — Hagyd már a fenébe. Menjünk haza. Utálok rájuk nézni. Biggs: — Én is. Menjünk haza. És most már tényleg elindultak. Biggs megjegyezte: — Most már nyugodtan mehetünk toronyiránt. Ügy lényegesen rövidebb az út. Nyugodtan nekilendült a falnak. Valami villant, és rettenetesen fejbevágta. — De Peter Biggs! — hallotta a felesége hangját. — Miért akarod a fejeddel átütni az ágy deszkáját? Biggs felült. Ámultán nézett a feleségére. Azután megtapogatta a karját. Semmi kétség, van és létezik. — Mondd. Sally, ki vagyok én? — Peter Bigss vagy és számtantanár — felelte Sally dühösen, és oldalra fordulva befúrta a fejét párnájába. — Nem tudom, miért éppen hajnali háromkor kell ezt megkérdezni tőlem. — Többet nem olvasok este újságot — sóhajtott boldogan Biggs és lefeküdt ő is. De azért kíváncsi vagyok, hogy Húgnak fáj e a foga, vagy sem? Sally nem szólt semmit. Megvolt a véleménye • '• ege.) 5
