Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-13 / 11. szám
Szépen berendezett szobákban laknak a kollégium növendékei. Mindenkinek külön ágya, asztala van. Esténként bizony 9—10 óráig is tanulnak mostanában, mert még több tárgyból hátra van a kollokvál ás. Madácsi Mária (a képen jobbra) az első év." ...n hallgatója Vincze Erzsébettel szorgalmasan készül kollokválásra ifjúsági és gyermekirodalomból. Mária filozófiából és lélektanból is ötösre vizsgázott. — Nem értettem meg egy vizsgatételt. A tanárnő szívesen megmagyarázta, hogy miről kell beszélni, ha azt a tételt húzom. Ötösre szeretnék vizsgázni minden tantárgyból. Ezt megígértem a Kölcsey-gim- náziumban Sasvári Lászlóné- nak. Klárika néninek és szüleimnek is. A félévi vizsgák eddigi eredményei arról tanúskodnak, hegy az iskola jól képzett, okos pedagógusokat i nevel, akikre nagy szükség van a megye iskoláiban. Szöveg: Orosz András Foto: Pál Miklós tanár. Űjér után, amikor az általános és középiskolások a téli szünidő örömeit élvezték, a Nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben ünneplő ruhába öltözött csinos lányok és fiúk sürögtek-forogtak a folyosókon. Pszichológiai és filozófiai viszgatételeket mormoltak. Ae egyik ajtó előtt többen is várakoztak, kíváncsian leske- lődtek a kulcslyukon. Drukkoltak azok nevében is, akik odabont számot adtak az első félévben ‘„múltakról. Kollokválnak a nvíiHi&'vliázi taiifltőképxősök alább négyessel szeretnék végezni, s majd Nyíregyházán vagy a környékén szeretnék tanítani. Kocsis Irén is boldogan sóhajtott a kollokváló s után, sikerült a vizsga, ö Napkcrra első és második osztályban, közülük 24 fiú, öt menyasz- szony, kettő asszony, egy vőlegény és természetes a többi vőlegény és menyasszonv- j elölt. Batár Imre tanárnál Pokol Pálma és Tomasovszkt Pál vizsgázott kitűnően, Csernyák Dr. Kiss Lajos tanítja a lélektant. Ez a négy csinos lány: (jobbról balra) Lengyel Éva, Kocsis Irén, Sasvári Teréz és Kócsi Magda tudja már, hogyan történik a kollokváló s, hiszen valamennyien másodikosok. A kihúzott tételt szorgalmasan körmölték, aztán Lengyel Sva jelentkezett elsőnek felelésre pszichológiából. — Négyesre feleltem! — mondta társainak Lengyel Éva, mikor kipirulva, megkönnyebbülve kijött a teremből. A lávalő, az édesapja földműveléssel foglalkozik. Csillogó szemmel válaszolt a hozzá intézett kérdésre: — Már gyermekkoromban az volt az álmom, hogy tanítónő leszek. A karácsony előtti héten otthon voltam. Meglátogattam Kiss Margitka nénit, aki engem megtanított a betűvetésre és olvasásra, ö a példaképem. Egy év múlva, ha elvégzem a tanítóképzőt, otthon szeretnék tanítani a falumban. Ez a fényképfelvétel a kollégium társalgójában, vagy, mint az ottani fiatalok mondják, zsibogójában készült. Ott vártak sekan a kollokválás eredményhirdetését. Közben kérdezgették egymást, kinek mi volt a tétele. — A szükségszerű és véletlen dialektikus kapcsolata — mondta Kapta Ibolya, (a fényképen jobbról a második), aki kiváló tanuló. — Könnyű tételem volt. Ekler tanár úr meg is dicsért, — Én az objektív és szubjektív ideológiáról feleltem Csernyák tanár úrnál — mondta Pásztor Judit. Az egyik lány szomorkodott. Nem sikerült a vizsgája. Alföldi Erzsiké a KlSZ-szerve- zet csúcstitkára odament hozzá és vigasztalta. Megbeszélték, hogy majd ketten is fognak neki segíteni, hogy sikerüljön kijavítani a rossz jegyet. Beszámoltak a fiatalok arról, hogy 114-en tanulnak az Lászlónál Sebők Sára. Pánylsz- kó Ilona, Sasvári Teréz és Somogyi Kati. Ekler Györgynél Alföldi Erzsébet, Gönczi Mária, Hajdú József, Herczeg Sándor és Kapta Ibolya. Megéljenezték a kiválókat. nyok közrefogták s kikérdezték a felelésről. Sikerült vele pár szót váltani. Elmondta, hogy Nyíregyházán lakik, édesapja a gépjavító vállalatnál dolgozik. ■— Boldog vagyok, hogy sikerült a feleletem. Leg%r év alatt 102 ezer forint újítási díjat fisettek ki a Nyírbogűáttyi höoiajtpuri Vállalatnál Jó eredményt hozott az újítási mozgalom 1960-ban a Nyirbogdá- ayi Kőolajipari Vállalatnál. Az év folyamán a tapasztalatcserére javasolt újítási javaslatok és üzemi újítások száma 126 volt, ebből elfogadtak ötvenötöt. Nagy gondot fordítottak az újítások bevezetésére. A jelentősebb újítások közűi is kiemelkedik az „alumínium kötélkenőcs új technológiával való gyártása”, az „atmoszférikus riesztilláció és sótalanító üzem sorbakapcsolása” valamint a nyersolaj feldolgozási kapacitás növelését szolgáló újítás. Az újítások gazdasági eredménye több, mint hatmillió forint. Az újítóknak kifizetett újítási díj összege meghaladta a 10? ezer forintot. 2 — Persze, — morogta. — Hiszen csupán energiák vagyunk. — Esetleg diktáljuk majd a számításainkat. Üj szerűen kezdtek gondolkozni. De nagyon nehezen ment. mert nem láttak semmit önmagukból. Pokoli lesz, ha odakint megszólalnak — ez jutott eszébe Eiggsnek és elmosolyodott: mit szól majd Sally, ha hazamegy? Hirtelen vágya támadt, hogy itthagyja az atomkísérleti telepet, de tudta, hogy még hat órája van a munlzaidőből. Szórakozottan le akart ülni. A lendülettői azonban becsúszott a padlóba, pedig ott ölnyi vastag volt az ólom. — Ilát ez fantasztikus! — ugrott talpra és nagy zavarral folytatta: — Azt hiszem, nyugodtan hazamehetünk, hiszen igy képtelenség dolgozni. Egyszerűen nem tudjuk megfogni az anyagot. — Menjünk haza — egyezett, bele Húg, aki nemrég nősült. Odaálltak az ajtó elé és Biggs megnyomta a piros gombot. De a gomb meg se mozdult. Óránként ellenőrzés jött, Biggs most erre célzott, amikor keserűen megjegyezte: — Persze, az ajtót se tudjuk kinyitni. Most várhatjuk, amíg Mc Kansy idedugja a képét. Unalmas óra volt. Égte!: a türelmetlenségtől, hogy mielőbb beszámolhassanak energia-mivolsugarzas tűkről. Végre Mc Kansy szőrös majomábrázata jelent meg a vastag ólom nyílásában. A fekete szemöldökrengeteg alatt álmos szemek pislogtak. Aztán kerekrenyíltak, a duzzadt ajkak megremegtek és Mc Kansy felnyögött. ■ — Semmi baj! — szólt ró vidáman Biggs. De Mc Kansy úgy tett, mintha nem hallotta volna. Egy pillanatig még némán rámeredt a földr ehullott ruhadarabokra, aztán kiugrott. És a nagy ólom- ajtó becsapódott. — Mc Kansy! — üvöltöttek fel. — Ne csukj be minket!! Kétségbeesve nyomultak a falnale. S minden erőlködés nélkül egy szeresek ktnt voltak a folyosón. Biggs megkönnyebbülten mosolygott. — Hát persze. Minek is vártunk ennyit? — Hát ez pompás! — örült Húg is. — Menjünk, de időnként figyelmeztessük egymást, nehogy eúűnjünk egymás elöl. — Helyes. Hangia.anul jutottak át a biztosító ajtókon, élvezve a könyr nyedséget. Szinte repülve értek j cl. az irodai folyosókra. Hank, régi kollégájuk közeledett. — Ezt mcgtréfáljúk — súgta oda Húgnak Biggs. Pedig soha életében még nem tréfált meg senkit. — Álljunk meg. Hank egészen hozzájuk ért. Biggs elébe terpeszkedett es teljes tüdővel rákiáltott: Huuuú! Hank nyugodtan átsietett rajta, akár a ködön, még a szempillája se rebbent meg. Biggs rémülten bámult útónná, Hank félrehajtott, gondolkodó fejét célozgatva pillantásával. — Te Húg, mondd, én nem kiáltottam? Húg is odavolt a csolálkozás- tói. — Majd berepedt a dobhártyám. — Lehetséges, hogy Hank mégsem hallotta meg? — Nem tudom — Húgnak remegett a hangja. — Pedig nem hallotta, annyi szent! — Borzasztó! — nyögte Biggs és arra gondolt, hogy akkor a felesége se hall majd semmit. — Azt hiszem, ami jelenségünk páratlan az emberiség történetében. Állandó hívogató szavakkal siettek egymás mellett, be az igazgatóhoz. Ezen a helyzeten változtatni kell! Ez rosszabb a halálnál! Tudni, látni és hallani és mégis levegőként élni az emberek között! Egyelőre nem merték tovább gondolni sorsukat. I aiami utolsó reményük szólította őket az igazgatóhoz, aki nyugodt mosolyával már annyi kétségén keresztül vezette az intézet allcaimazottait, Az igazgató éppen a hadügyi áhamtukárral tartott megbeszélést. — Igazgató úr! — kezdte tiszteletlenül Biggs, mivel nem volt módjában, hogy »meg is mutassa magát. | Az igazgató sovány, csinos ar- | ca ragyogó mosollyal tapadt az :államtitkárra. Szépzengésű, mély ! hangját mindnyájan szerették, — I most nevetett. • — Ugyan, államtitkár uraml | Biggsnek fogalma sincs arról. j Halvány fogalma sincs arrólé hogy tulajdonképpen mit csinál! Az atomfizikus megmerevedett. Hogy ő? Hogy ő nem tudja, mit csinál? Mit mondanak róla? Jól hallotta? Szerencse, hogy a diri nem hallja az ő hangját. Beszéljenek csak tovább! Az államtitkár elegáns Clark Gable bajusza diszkréten őszült, s ezzel olyan kitünően lehetett mosolyogni. — Hát azt semmiesetre se i vette észre, hogy tíz éve minden ! lépését figyelték embereink. Pe- i dig sokszor még ott is aludtak, a saját lakásán, a másik szobá- \ ban, amíg ö családi életét élte... ! közbevetve jegyzem meg, való- ! ságos humor, ahogyan az a | Biggs él... heti egyszer színház, egyszer fürdő, és egyszer a hitvesi ágy... Jóízűen Icacagtak. Biggs elhűlt és a vér a fejébe szökött. Ezek itt csakugyan róla beszélnek. És hogyan!! És bemocskolják legszentebb családi titkait! És hogyan jutottak hozzá?! És kik kísérik tíz éve az ö lépteit?! Hát rablógyilkos ö, vagy fegyenc? — A legjobb, uram, — vetette közbe az igazgató, — ha Biggs nem tud semmit. Túlságosan együgyű ahhoz, semmint eszébe jutna, hogy tulajdonképpen mit is csinál. (Folytatjuk.) 4
