Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-13 / 11. szám

Ma i irodalmi est Mátészalkán Eredményekben gazdag két év Az MHS Sport lövész Klubjának taggyűléséről Érdekesnek ígérkező irodalmi cetre kerül ma sor — 18 órai kezdettel — a megyei könyvtár, a mátészalkai járási könyvtár, a Zalka Máté Kultúrház és a Máté­szalkán megjelenő Űj útakon szerkesztősége rendezésében Má­tészalkán, a járási kultúrház klubtermében. Megyénk és a ma­gyar irodalom helyzetéről elő­adást tart és a műsor összekötő szövegét elmondja Farkas Jó­A megy« egyik népszerű postása Több éve dolgozik már a má- riapócfii postahivatalnál Danku Ferenc postavezető. Azt, hogy népszerűségnek örvend, a köz­ség lakosságának a postával és a személyével szemben tanúsí­tott bizalma bizonyítja legjob­ban. Hogyan nyerte el Danku Fe­renc a lakosság bizalmát? Egy­szerű a felelet: saját maga har­colta ki ezt az igen megtiszte­lő jelzőt azáltal, hogy fáradsá­got nem kímélve munkaideje után családokat keresett fel, problémájukban segített, taná­csot adott és nem egy esetben ő maga intézte el a dolgozók ügyes-bajos dolgait. Nevelő munkát is végzett, olyan ne­velő munkát, amelynek a dol­gozók saját maguk látják hasz­nát. Ez a nevelő munka nem másra, mint a takarékosságra ▼aló nevelésre irányul. Hozzá kell tenni: tanácsai hasznosak és eredményesek. Több száz család igazolhatja, hogy ered­ményes nevelő munkát végzett. A községben már minden má­sodik család rendelkezik taka­rékbetétkönyvvel. Egy hónap alatt 130 családot nyert meg a takarékbetétnek és 100 ezer fo­rintot gyűjtött betétbe. A pos­tahivatalnál elhelyezett betét összege meghaladja a 800 ezer forintot. Az Országos Takarékpénztár Danku Ferenc postavezetőt ki­váló munkájának elismeréséül díszoklevélben részesítette. Nemes Gyula. zsef, majd ezt követően Angyal j Sándor, Asztalos Bálint és Szál­lási László — a három nagy- ecsedi író — szerzői estjére ke­rül sor. Minden érdeklődőt sze­retettel vár a rendezőség. Szerdán este tartotta meg ve­zetőségválasztó taggyűlését az MHS Sportlövész Klubja. A tag­gyűlésen értékelték az elmúlt két év alatt végzett munkát, s en­nek során Leviczky László be­számolója elsősorban a felmerült hiányosságról szólt. A klub mun­kájában hibaként az ifjúsággal, az utánpótlás nevelésével való foglalkozás említhető. A fiatalok kiképzése igen jói folyt addig, míg az elmé­leti oktatást végezték, de a lőtéren már gyakran elsik­kadt a tehetséges ifjúságiak­kal való foglalkozás. Ritkán jutottak hozzá a fiata­lok, hogy a ' gyakorlatban is al­kalmazzák a tanultakat, s így soknak elment a kedve a sport- lövészettől. A beszámoló egyben iavsslatot is tett, mely szerint a fiatalokkal egy-egy idősebb klubtag foglalkozna rendszeresen a jövőben. Ugyancsak hiányosságként em­líthető, hogy a klub eléggé el­hanyagolta a háromtusázókkal való foglalkozást. A vezetőség teljesen figyelmen kívül hagyta ezt a sportágat. A jövőben e sportágat is fel lehet lendíteni, hiszen elké­szült a sóstói uszoda, s meg­felelő számú pisztoly és egyéb felszerelés is rendelke­zésre áll. Hogy a háromtusa sportág fel­lendüljön, elsősorban a vezetőség pontos és jó munkáján fog múlni. A hiányosságok a klub ered­ményei mellett azonban lényege­sen eltörpülnek. 1959-ben a klub csapata igen szép eredményt ért eh Az országos egyéni bajnok­ságban pedig Iván Imre, a klub tagja szerezte meg az elsőséget. Az 1959-es év eredményei alapján 1960-ban az Orszá­Ugye, furcsa ezt hallani janu­ár közepén, különösen a tegnapi hóesés után? • Csodálkozunk a híren annál is inkább, mert nem virágházi japánbirsröl és arany­esőről van S2Ó. ökörítófülpösön a leánynevelő gos Elnökség a szabóira! sportlövőket u első osztályú klubok versenyébe oszlottá be. Az erős mezőnyben csak az ben- szefogás és a lelkes, szorgalmas munka segítette a klub sportlö­vészeit ahhoz, hogy az ország legjobb 16 csapata között a nyol­cadik helyen végezzenek. S kü­lön örvendetes volt, hogy ai újonnan megalakított női és if­júsági sportpiszloly és sporlpus» ka csapatok Is jól megálltak he­lyüket. Egyénileg a klub taglal aa alábbi eredményeket érték et az elmúlt év folyamán: négy versenyző szerzett elsőosztályu, kilenc másodosztályú, öt pedig harmadosztályú minősítést. Sport­pisztolyban egy másodosztályú és négy harmadosztályú minősí­tést szereztek a versenyzők. Ha figyelembe vesszük, hogy a, klub létszáma 32 fő, úgy rögtön kitűnik, hogy nagyszerű ered­ményről ad számot az első két esztendő. A beszámoló után megválasc- tották az új vezetőséget. A klub elnökének Unatensa- ky Pált választották, titkárá­nak pedig Leviczky Lászlói A vezetőségben kaptak he­lyet még Török Pál, Iván Imre és Szabó István. Az új vezetőség az elkövetke­ző időkben egyik legfontosabb feladatának tartja — az eddigi eredmények megtartása mellett — a fiatalokkal való foglalko­zást, az utánpótlás biztosítása érdekében. intézet kertjében • község lakói­nak ámulatára virágbaborultal: a rózsaszín és plrosvirágú japán- birs bokrok és kiviritott teljes sárga pompával az aranyeső. Ilyen fogadtatása sem volt még megyénkben az első hónak! Egyre nő a gépjárművek száma, fokozott figyelemmel kerüljük a baleseti lehetőségeket! járművek száma országosan, de megyénkben is nagymértékben emelkedett, s emelkedni fog a jövőben is. A most induló 5 éves terv végén a tehergépjár­művek száma 30—35 százalékkal, a személygépjárművek száma 20—25 százalékkal, míg a motor- kerékpárok száma kb. 40—50 szá­zalékkal emelkedik, t többszörö­sére nő a vontatók és munka­gépek száma is. A járművek számbeli emelke­dése nem jelentheti azonban a közlekedési balesetek számának emelkedését. Ugyanis az eddi­giek során megállapítást nyert, hogy nagyobb forgalmú városok belterületén alig történnek közlekedési balesetek, míg lakatlan területen ezek szá­ma emelkedik. A feladat tehát, hogy a jármű­vek számbeli emelkedése mellett csökkentsük a közlekedési balese­tek számát. A tavalyi közlekedési balesetek számát, alakulását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 1959-hez viszonyítva ezen a téren'' nincs javulás. Ez annak tudható be, hogy a közúti forgalomban részt­vevő járművezetők és gyalo­gosok nem tartották be a rájuk vonatkozó közlekedési szabályokat. Az elmúlt évben a legtöbb közlekedési baleset gondatlan és ittas vezetésből, szabálytalan előzésből és sza­bálytalan kanyarodásból kö­vetkezett be. Sok közlekedési baleset tör­tént az elmúlt évben a gyalogo­sok hibájából is. Gyakran elő­fordult, hogy a közúti forgalom­ban a gyalogosok a járdáról le­lépve, nem tekintettek szét, az úttesten szabálytalanul haladtak keresztül, s ezáltal életüket vesztették, vagy egész életükre nyomorékká váltak. Baleseteket okozott az is, hogy a lovasfogat hajtők, vagy ke­rékpárosok balra kanyarodó szándékukat időben nem jelez­ték és emiatt egy előző gépjár­mű elütötte őket. Különösen s vontatók, teher­gépkocsik és motorkerékpá­rok okoztak sok közlekedési balesetet az elmúlt évben megyénk területén. Mindezekből megállapíthatjuk, hogy mit jelent, amikor a köz­úti forgalomban résztvevők nem tartják be a szabályokat, s nem gondolnak arra, hogy ebből bal­eset áldozatává lehetnek, fel­mérhetetlen kárt okoznak saját maguknak, családjuknak és nem utolsó sorban népgazdaságunk­nak. A közlekedési balesetek meg­előzése minden járművezető és gyalogos saját érdeke. A közle­kedési baleseteket emberek okoz­zák. Azt a hibát, amit emberek előidéznek, ugyanakkor az em­berek meg is szüntethetik. Ehhez csupán az szükséges, hogy min­denki betartsa a közlekedési sza­bályokat. (b. I.> 1 él va^y tavasz ? Virág háborúit a japánbirs és as aranyesö /V em valami tágas, fényes *7 helyiség, de emberek be­szélgetnek benne. A meleg pe­dig egyenesen barátságos és • kinti, csípős szélről belépőt Icellemesen simogatja körül. S a következő ,Jlohát hogymeg- oannak?” nagyon is sablonosán hangzó kérdésre az egyik hat­van körüli, barna, nyírott baj- szú, vastag szemöldökű benn- lerő szippant egy hirtelent a Kossuth-ból és felel: — A jegenye se nő mindjárt ser égbe. Egy éves korában mégcsak gally az. Hanem ha megindul... Jelképes beszéd, érteni kell belőle. S ha már „megindulf’ az a bizonyos jegenye, meg kell lenni a kézfogásnak íj. De hogy az miért van meg és miért éppen most, az elég jó növésű, csak kissé sovány, de­res hajú könyvelő, Balta Ist­ván zsörtölődik, jy em éppen a legmegfele- ' lőbb idő ez a velem va­ló beszélgetésre. A zárszám­adáshoz az utolsó simításoltat kell elvégezni. Nagy figyelem, alapos körültekintés kell hoz­zá Hiszen... — Éppen erről lenne szó. Bizonyára ilyenkor látják csak a szövetkezetben, hogy a köny­velő mennyire fontos ember. Igaz-e? — Nem egészen így. Én pél­dául másfél éve vagyok itt — gyógyszertárból jöttem ide v~, de mondhatom, mindig éreztem a megbecsülésemet. Másrészt pedig, meg vagyok elégedve a keresetemmel. Együttesen elég rendes havi fix jön ki belőle — feleli és köz­ben figyelmesen rakosgatja az asztal lapját teljesen elborító irathalmazokat, amelyek közül akarunk mi a mezőgazdaság­gal? Ki javára akarjuk a vi­rágzó mezőgazdaságot? Az or­szág nem minden dolgozója ér­dekelt ebben? Ügy kell ide a tanult ember kérem, mini akár­melyik gyárba, üzembe, hiva­talba... Az még nem elég, Egy „tükör“ gazdájánál néhányról tisztán olvasható a bélyegző-lenyomat: Szabadság Mg. Termelőszövetkezet Sza­bolcs. L ’ ddig október végével zár- tak a téeszek, most újabban pedig december végé­vel. Melyik a gazdaságosabb, a reálisabb? — Csakis ez a mostani. Év­végével tisztázódnak általában a dolgok: befejeződik a termé­nyek betakarítása, a különbö­ző szállítások, jószágeladások... Megbízhatóbb számvetést lehet csinálni. — És... szereti ezt a mun­kát? — intek fejemmel a pa­pírhegyeket tartó asztalra. J7 lőbb néz rám, mintha nem értene. Homlokát ráncolja. — Senki sem kényszerűéit, hogy ide jöjjek. Dehát... mit hogy a paraszt szövetkezetben van. Tudnia is kell, hogy mi­ért van ott. Hát ezt mutatja meg neki a könyvelés. — Aztán mégis, lényegileg mit? 1/f inden esetre először azt, hogy mi és mennyi a kö­zös vagyon. Másodszor: mit és lehetőleg mennyi munkaráfor­dítással kell elvégezni. Mit és mennyiért lehet venni, mit és mennyiért lehet építeni. Majd pedig a megtermelt áruk érté­kéből milyen öszegekben mi történhet; az elvégzett munká­ja után ki miből és mennyi­ben részesülhet. S ezt a kör­forgást pontos nyilvántartás és könyvelés nélkül lehetetlen biztosítani. És a könyvelésnek olyan tükörnek kell lenni, ame­lyik mindig mindent hűen megmutat, ami... végeredmény­ben a tagság munkáját, közös előrehaladását segíti. A z oldalt beszélgetők most ** elcsitulnak, mivel kijött annak lehetősége, hogy az el­múlt évi két előlegosztás he­lyett az idén már minden hó­napban tudnak osztani. Mint megvitatták, erre a jószágállo­mány jelentős növelése és a megvalósítandó tizenkét hbldas kertészet fogja adni a nagyobb lehetőséget. S e kérdést így tisztázva, a beszélgetők közül most kilép az elnök Bodnár Ferenc, aki szőke, csontos ar­cú, negyvenöt körüli jó beszé­des ember és leül a tükör gaz­dája melletti üres székre. — Mi szükséges ahhoz, hogy egy szövetkezet tükre valóban jól mutasson — eresztem meg újabb kérdésemet. A z, hogy a szabály, a tör­vényesség mindén vonat­kozásban be legyén tartva. Ugyanakkor nekem tudnom kell mindenről; folyamatosan megbeszélni a vezetőséggel a lehetőségeket, feladatokat. Vagyis: az egyetértés. — Sikerül ez mindig? — Ügy igyekszünk — feleli gyorsan a deres hajú köny­velő, és megint az iratokat ra­kosgatja, de úgy, mintha már­is sajnálná a feleslegesen el­röppenő perceket. L1 ngedd meg, Pista bácsi, hogy itt én is beleszól­jak — húzza közelebb székét a jóhangú, eleven mozgású el­nök. — Ügy van az, elviért, ban én is szövetkezeti lettem — mert akkor lett szövetkezeti ez a mi kis községünk —> ét megválasztottak elnöknek, több olyan dolgot akartam, amit most már tudom, hogy nem le­hetett. De akkor még úgy gon­doltam, hogy szövetkezeti va­gyok, elnök vagyok, aztán no, gyerünk csak így, meg így, nj- kem nem dirigál senki. Pista bácsi meg szólott, hogy ezt nem lehet, amazt viszont lehet, de csak igy vagy úgy. Morogtam emiatt. Később aztán beláttam, hogy tényleg nem lehet vak- iába menni. Azóta nincs is komolyabb baj az egyetértés­sel. Csak... nem tudom, harag­szik-e még rám Pista bátyám? TJ gyan miért haragudnék — néz az elnökre Balta István. — Hogy a múlt tavasszal többször incselkedtem, mond­va: úgy ül itt benn mindig, mint valami kukac. Olyan csendben. — Na hallod. Hagyjad már ezt a fenébe. Nem ide való. Különben... megadtam rá neked a választ. Hogy írni, számolni nem lehet fütyölve, dalolva. Vagy számolok, vagy dalolok. De ha az utóbbit tenném, jő? néznétek ki — nyomja meg a szavakat egyáltalán nem sér­tődötten a tükör gazdája. Nevetnek. A könyvelő az el­nök vállára csap. Az meg vi­szont rám hunyorgat addig. Asztalos Bálint 3

Next

/
Thumbnails
Contents