Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-12 / 10. szám
Qíijőldoati százalék alán QfL ifh'UacásiíO n Kié az Igazság? MOSTANÁBAN már — véleményem szerint — még egy 1*1 órát sem lehet falun anélkül beszélgetni, hogy szóba ne kerülne a szövetkezeti kérdés. Ezt tapasztaltam Nyírkárászon is a minap. Hogy mi lehet az oka, nem lehet tudni, de a szomszédos községek szeme ezen a községen függ most. Olyan híreket is lehet hallani, hogy a petne- háziak egyszerre belépnek, ha Nyírkárász termelőszövetkezeti község lesz. Nos, ha állni akarják a szavukat, már kezdhetik is, mert Nyírkárász túlvan a nyolcvan százalékon. HATALMAS rokonsági ágazatok vannak itt, mint a Leskü, a Szepesi, a Végső család. Ha nem is egyszerre léptek be ezek a nagy családok, azért mégiscsak figyelték egymást, ki mikor írja alá. így indultam el Végső Miklóshoz a legeltetési bizottság elnökéhez, aki húsz holdat vitt be a közösbe. Az egyik népnevelő, akivel mentem, azt kérdezi tőlem, hogy mégis mit mondjunk, mit akarunk, hogy kezdjük a beszélgetést. Majd kialakul az magától is, nem kell azt elkezdeni sehogy, tgy is történt. Csak bekapcsolódtam a beszélgetésbe, nem kellett elkezdeni. A tisztaságról folyt először a beszéd. Végső Milclósné csipkelődve mesélte, hogy az ura mennyire szeret sepregetni, nem túr meg egy szalmaszálat sem az udvaron. Mindjárt szóba is került a tsz. Egy téesz látogatásáról számolt be a gazda. Természetesen a külső renddel, tisztasággal ltapcsolat- ban került elő a téma. Mindjárt azt vette észre, hogy elhanyagolt az udvar, a gépek, szerszámok szanaszét hevernek az udvaron, az istállóban csak a lovak pókhálóznak a farkukkal, nem pedig azt, hogy 43 forintot fizetnek egy munlta- egységre, mert azt kívülről nem lehetett látni. MOSOLYOGVA beszélték, hogy voltak, akik azt mondták, hogy „ ha ti előbb beléptetek volna, már bent lenne az egész falu”, mások pedig éppen az ellenkezőjét »ha ti be nem léptek, talán már abba is hagyták volna az egész agi- tálást”. Amikor a kint lévőkről érdeklődtünk, hogy véleményük szerint komolyan gondolják-e, hogy egyéniek maradnak, Végső Miklós csak int a kezével. Benne van ebben a mozdulatban, az hogy „lehet ilyet komolyan is kérdezni?” — Maguk mégiscsak közvetlenebbül érintkeznek a még egyéniekkel. — Már akivel egyáltalán lehet találkozni — hangzik a hangos nevetéstől kisért lako- nikus válasz. A KÖVETKEZŐ történetet alig tudja elmondani, úgy mulat rajta az egész ház. Akkor történt még, amikor nem írta ő sem alá. A másik utcán lakik valaki — a nevét nem árulta el — alá azt mondta, amikor találkoztam vele, hogy csak kitartás Miklós bátyám, ha maguk kitartanak, mi is kitartunk. Azt kérdeztem tőle, hogy vol- tak-e már nálatok. Még nem, azt mondja. Ahogy a legelső alkalommal elmentek hozzá a népnevelők, alá is irta. Azóta nem is találkoztam vele, hogy megkérdezhessem, mi van a kitartással. Annyira nem tartották már nehéznek a kintiek beszervezését, hogy nem is foglalkoztak vele többet. A továbbiakban már úgy beszéltek, mintha ki lenne téve a tábla a falu végére. — Nem azzal törődnek már, akik beléptek, hanem azzal, hogy 'hogyan lesz, mint lesz. Hogyan kezdjék el az egészet, mit termeljenek, hogy műveljék, brigádban-e vagy családokra, tagokra lebontva. A 13 HOLDAS1 Szepesi Gusztávnál is a belépésről esik először szó, a kisvégről, meg a nagyvégről. Aztán az alakuló gyűlés kerül napirendre, mintha már holnap meg kellene tartani. — Legalább két napig kellene annak tartani, ha mindenki elmondaná, mit akar, mit javasol. — Sokféle nép van itt, sokféle a felfogás — szól közbe a feleség is. — Sokféle, de akkor nem szólnak, mikor kellene, csak majd utána, amikor már késő, egymás közt. Pedig nagyon fontos dolgokról kell majd ott dönteni. Jól meg kell azt rágni. A további teendőket azzal kezdi, hogy „volna már itt kitől tanulni, de tudja olyan szeme van ennek a karászi népnek, hogy csak a más szemében látja meg a szálkát”. A KÖZÖS MUNKA megszervezésével kapcsolatban előkerül egy jelenleg „kényes” kérdés is; egyik-másik családban csak az asszony írja alá a nyilatkozatot. Szepesi Gusztáv szinte felháborodva beszél ezekről, hogy hogyan képzelik azt el! Meg kell majd ezt vitatni a közgyűlésen. Az egész falu találhat majd munkát atéeszben. — Egyébként én az állattenyésztést tartom a közös gazdaság alapjának. Először ki kell választani a takarmánynak egy alkalmas talajt és legalább 50—60 holdat vetni. Anélkül nincs állattartás. Nagyon silánynak tartja általában a határt, de ugyanakkor kiaknázatlan kincsesbányának is. Sok erdősítésre — és csak erre alkalmas — terület van a határban és ezt még az idén be kellene telepíteni. Legalább száz holdon kellene gyümölcsöst létesíteni. — BESZÉLGETTÜNK már mi erről egymás között, csak az a véleményem, hogy elég sürgősek már ezek a dolgok és jó lenne, ha valamilyen előkészítő bizottság foglalkozna már ezekkel a dolgokkal a közgyűlésig is. A trágya hordást már meg kellene kezdeni. Egyszóval a belépettek már előre tekintenek, tervezgetnek. Vannak azonban szép számmal olyanok is, körülbelül a belépettek húsz százaléka, akik a régi Május 1 Tsz-be kérték felvételüket. Ezek közé tartozik Dudás Miklós és Fettete Sándor is. Mit mondanak ezek az emberek? — Ha már nősülünk, olyan lányt vegyünk el, akiknek van is valamije. VAN IS EBBEN valami igazság. A Május 1 Tsz oszthatatlan vagyonának az értéke ma már nem kevesebb mint 12 millió forint. 97 fiókos dohánypajta, csomózó helyiség, két sertésfiaztató, ötszáz férőhelyes sertés szabadszállás, baromfiól, almatároló és magtár helyiség, két gépkocsi, két Zetor a hozzátartozó munkagépekkel, rendsodró, műtrágyaszóró, motoros permetező, két mélyfúrású kút és ki tudná mind felsorolni, mi minden. Gyümölcsös telepítéssel sincs már gondjuk. Eredetileg 24 holdjuk volt csak, most már 2S6 hold a gyümölcsösük, ebből 124 termő. Húsz hold szőlőjük is terem már. Talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy „van azért valamije annak a menyasszonynak.” Gál Béla A Csemegében este hat és hét között, pontosan a csúcsforgalom idején történt. Mindkét pénztár előtt egymás mögött sorakoztak az emberek. A sor végén egy kisfiú szoron- j gáttá kezében a még fizetel- jlen blokkot, s várta türelmesen, hogy ő következzen. Ez nem történt meg minden baj ’ nélkül, mert egy termetes férfi 1 érkezett a sorakozókhoz, s mintha a kisfiú ott sem lenne a sor végén — pocakjának segítségével a világ legtermé- 1 szetesebb módján e'-ébe állt a gyereknek. Az bátortalan hangon szólt: ' — Bácsi kérem, én jöttem előbb! Látni kellett volna a termetes férfiút. Mikor Rózsa Sándor legnagyobb haragjában összevonta a szemöldökét, sem lehetett olyan ijesztő, amilyen ő lett most. — Mit jártatod a szád? Azt hiszed én is ráérek ácsorogni. mint te? Kis szemtelen! Erre nevelnek az iskolában, hogy az idősebbekkel neveletienkedj? A kisfiú megszeppent, s végül a férfi előbb a pénztárhoz jutott! A hétköznapok eme kisebb incidenséhez a sorok írójának — ki szem és füllanúja volt az esetnek — csak annyi megjegyezni valója van, hogy a „termetes” minden bizonnyal bölcsebb marad, ha nem emlegeti a gyerek iskolai nevelését. Már csak azért sem, mert ő maga szolgált volna rá egy kis nevelésre. És befejezésként talán nem árt még megjegyezni, hogy a rettenetesen sürgős dolgú „termetes” az eset után jó óra hosszáig trécselt ismerőseivel az áruház előtt! S nem kétlem, hogy ez az ember az, aki oly szívesen emlegeti: „bezzeg az én időmben másként neveltek » tanítók”. Látjuk „Burgonya - szanatórium“ A kisvárdai növénynemesítő gazdaságban ilyenkor, télen sincs pihenés: a laboratóriumokban, magvizsgáló termekben teljes a „műszak”. Tanulmányozzák az elmúlt esztendő kísérleti eredményeit. zése biztat igen kedvező eredménnyel. A más klímaviszonyok között előállított szovjet Krasz- nodári fajta a keresztezés során átadta jó tulajdonságait a hazai fajtáknak. Míg a Kisvárdai fajta olajtartalma 32 százalék volt, addig a keresztezésből származó utódok egyes típusai a 38—40 százalékos olajtartalmat is elérik. A homoki lucerna szaporítása nem okoz semmi nehézséget — hiszen sok gazdaságban már üzemi termesztésbe is vették. Azonban a különféle helyeken megtermelt magot minden évben tüzetes vizsgálatnak vetik alá, hogy ellenőrizzék; nem keveredett-e közé más fajtájú, vagy típusú mag, nincsen-e a szaporító anyag megfertőzve. A rozsnemesítés egyik célkitűzése, hogy a Kisvárdai rozsfajta különböző törzsei közül kiválogassák azokat, amelyek a téli fagyoknak a legjobban ellenállnak. A sok apró parcellába elvetett törzseket többször ellenőrzik. Megszámlálják a töveket fagyok előtt, majd tavasszal a fagyok után s azokkal kísérleteznek tovább, amelyek a legfagyállóbbak. Forgó Sándor tudományos munkatárs refraktométerrel vizsgálja a keresztezett napraforgó olajtartalmát. Teichmann Vilmos vezető kutató legszívesebben a „burgonyaszanatóriumba” viszi el a látogatót, ahol a zöldellő burgonya palántákon az avatatlan nem vesz észre semmi különöset, azonban a kutatók „röntgenszeme” hamar meglátja melyik a beteg és melyik az egészséges növény. — A burgonyabetegségek megakadályozása terén eddig kifejtett munkásságomnak a hasznát teljes egészében most látom kibontakozni a nagyüzemi gazdálkodás széleskörű megvalósulásával — mondja Teichmann Vilmos, a burgonyák tudós „doktora”. — Az idén a kisvárdai járásban már tizenegy ts2-község- be tudtunk juttatni minőségi vetőgumót, tíz—tíz holdra, ahol a termelőszövetkezetek ebből az anyagból maguk állítják elő a mi szakmai segítségünkkel a szükséges szaporító anyagot. A kedvenc burgonya kísérletek mellett egyéb, igen nagy jelentőségű kísérletek is folynak itt. Ezek közül is kiemelkedik a napraforgó keresztezéses nemesítése, az egyre híresebbé váló homoki lucerna szaporító anyagának termelése és a rozsnemesítés. A napraforgónál a Krasznodá- ri és Kisvárdai fajták kereszteSzidor Katalin és Teicmann Elfrida a homoki lucernamag tisztaságát vizsgálja. Illés Jánosné és Kócsák Éva tőszámlálást végeznek a kísérleti rozsparcellákon. Hammel J.—Samu A, 3
