Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-11 / 9. szám
Fiatalemberek — civilben és egyenruhában... (R&fL6q,ái fákída Hagyományos cigánybál a József Attila Művelődési Házban Egy pillantás volt az egész... iTalán csak azért villant fel a különben csinos, ízlésesen öltözött kislány szeméből, mert ezúttal egy katona kérte fel tán- ceolni. Sokmindent elárult ez a (pillantás: azt is, hogy nem szí- | résén táncol a fiúval, mert egyen- Iriíhát visel, „...mert katona...”, »nyilvánvaló, a kislány idegen- ifcédett új táncosától. ' De miért...? Miben különbözik egy civilruhás fiatalember a katonától — esetleg az utóbbi rovására...? Csak az egyenruha? Délutáni csúcsforgalom a postán. Az egyesített felvevőt, Su- ; nyovszky Máriát számtalan kérdéssel ostromolják. Nap, mint nap a legkülönbözőbb típusú emberekkel találkozik a felvevőablaknál. Vajon hogy vélekedik a fenti kérdésről? Ián hallgassunk meg valaki mást. — Sok katona vásárol nálunk — mondja Szűcs Anna, az Állami Áruház bőrdíszmű- osztályának eladója. — Hogy nincs-e valami panasz velük szemben...? Korántsem! Udvariasak, előzékenyek, s lényegesen türelmesebbek is. mint a legtöbb civil vásárló. A magánmondja a barnahajú Gabriella —, hiszen vőlegényem is most vonult be. Igaz, a Pistán kívül nem ismerek más katonát... — Akkor honnét tudod, hogy a többi milyen...? — szögezi hirtelen a kérdést barátnőjének László Kati, aztán mégiscsak ő válaszol. Véleménye mindenesetre megfontoltabb, mint Beszter- czi Gabrielláé. — Megmondom őszintén, én sem ismerem nagyon a katonákat, de azt tartom, hogy nagyon kell a fiúknak a katonáskodás. Más lesz a viselkedésük, gondolkodásuk, komolyabbak is lesz— Mi véleménye lehet az embernek...? — válaszol rövid gondolkodás után, aztán hirtelen hozzáteszi: — A katonát és a (Civilt az egyenruha különbözteti ‘meg. Szerintem legalábbis az... Hm! Az ember vállatvon, mert 1 véleménynek ez is vélemény, csak éppen nem kielégítő. Taéletben is ez a véleményem a katonákról. Nem adok igazat azoknak, akik csupán az egyenruhát, s nem az embert, a haza védel- ; mét szolgáló embert látják a j katonában. Merre billent a skála mutatója? j — Nálunk nem is lehet élesen ■ elhatárolni a civil embert a katonától — vélekedik Borók László, a Szabolcs-étterem felszolgálója. — Egyformán kedves vendég mindenki, aki betartja a társadalmi élet idevonatkozó szabályait. Persze, — hogy úgy mondjam —, a civilek sokkal kötetlenebbül viselkednek, a katonákat feszélyezteti az egyenruha. De ez nem is annyira feszé- lyezettség, mint fegyelem. Három éve a szakmában dolgozom, de botrányosan viselkedő katonával még nem találkoztam, fegyelmezettel és udvariassal annál gyakrabban. Beszterczi Gabriella és László Katalin a „Sport” eszpresszóban ülnek, egy-egy kis tányér krémes mellett. A kérdés váratlanul éri őket, de pillanatok alatt heves vitába bocsátkoznak a katona és a civil-ember közötti különbségről. — Csak a legjobb vélemény nyel lehetek a katonákról nek. Persze, ahogy a civil életben vannak kevésbé rendes emberek, a katonák között is találkozhatunk ilyenekkel. Viszont ezt nem lehet általánosítani. Egyáltalán nincs igaza annak, aki lekicsinylőleg nyilatkozik a katonákról, akár szórakozóhelyen, akár másutt... Merre billen hát a skála mutatója...? A válaszok mindenesetre azt igazolják, nem lehet egy meghatározott vonalat húzni, ami a civil embert elhatárolja a katonától. Különbség azért van — és ez nem az egyenruha, hanem mindig, minden helyzetben más — és más, attól függően, hogy az adott körülmények között milyen magatartást tanúsít az egyenruhás és á civil fiatalember. Vineze Jenó Foto: Sági István Rákóczi kedvencének, a szépséges Czinka Pannának, Bihari Jánosnak, Bem tábornok talpaalá indulót muzsikáló Salamon Jánosnak, Dankó Pislának, Magyari Imrének és a többi híres cigánymuzsikusnak utódai adtak találkozót egymásnak hétfőn este a József Attila Művelődési Házban. A hagyományos cigánybálon a megye ét a szomszéd megyék elegáns cigánylányai Ígértek kellemes szórakozást, és jókedvet. A cigányság hagyományos évi találkozójának tarka forgatagában jól szórakoztak, tapsolták meg a műsort a megye ét a város vezetői. Nagynevű elődök méltó utódai Berki Ernő megnyitó szavai után kezdődött meg a műsor. Egy mondatban talán így lehetne jellemezni: megyénk népzenészei a magyarnótáktól kezdve, a tánc és opcrettdalo- kon keresztül a népdalig, minden műfajban méltó utódaik a nagynevű elődöknek. A népizenészek Horváth Elemér vezetésével (helyi szerző Papp Elemér): Brüsszeli nagy valcerét és Kiss József Palotását adták elő jó tolmácsolásban. A Szabolcs étterem zenekara Varga Jenő vezetésével Offenbach: Orfeusz az alvilágban című nyitányával aratott megérdemelt tapsokat, A közönség érdeklődéssel hallgatta a megyei zenészeit kilenc tagú tánczenekarának bemutatkozását. A klasszikus jazz megteremtőjét idézték. Es Gerswin: Kék rapszódiájának színvonalas tolmácsolása bizonyította: megyénk legjobb népzenészei nemcsak aa idősebb korosztály magyamóta, de a fiatalság tánczenei igényei kielégítésének is hivatott mesterei. Az énekesek közül Varga Zoltánt és a temperamentumos mátészalkai Horváth Máriát, a cigányegyüttes tagját illeti dicséret. Emetkedő hangulat A műsor után Bozsik Tamás és táncegyüttese, a megyei utánpótlás tehetséges fiataljainak táncszámaira rophatták a táncot az egyre vidámabb bá- lozók. Üde ruggója volt a hangulat emelkedésének a tehetséges és nagyon csinos Nagy Katalin, valamint Tömő István, akik jó érzékkel énekelték a legdivatosabb külföldi és magyar táncdalokat. Tömő István tehetségére felhívjuk az illetékesek figyelmét is! S a táncoló, hullámzó tömegben lehetetlen feladatra válalkozott a tudósító: a sok csinos lány között megtalálni a legszebbet. Sikerült! Hosszú barna haja, nedvesen-mosolygó ajka és csillogó barna szemei vannak Amadéi Erzsikének, a Malomipar tizennyolc éves gyors-és gépírónőjének. Ez élete első cigánybálja a hangulata, nyugodt öröme kedvesen ide illik ebbe a sok színű, embertarkaságba, önfeledten, már-már túláradó örömmel énekli: Talán egy perc alatt... Érzi, talán tudja is: ha ákarjat egy perc alatt vőlegénye lehet. Hajnali öt órakor hunyorogni kezdenek a bálterem égői. Vidám hangulatban búcSúzlMdnak a régi és új ismerősök: ki Ra- macsaházára, ki Hajdúnánásra, ki Sárospatakra. Viszontlátásra jövőre! 1 ' —Péter—i A gyerek és az újság A gyerek ötödik | általános iskolás, ■ Nagy kék szemű, gon- ' dolkodó típus. Osztálytársai között i akadnak bamaszemú- ek és feketék, de ugyancsak éles az eszük, mint az egész mai fiatalságnak. A gyerek beleolvas •az újságba is. A mama tiltja, mert akadhat olyasmi is, ami ilyen kisgyerek kezébe nem való. Persze, annál inkább belenézeget, ahol csak éri. A napokban a moszkvai nyilatkozat kihaj lőtt szövegén akadt meg a szeme. Aztán egészen belefeledkezett. A mama 99Községem jól j«r...4í Beszélgetés egy tanácselnökit el — Mi úgyis lefőzzük a kapitalistákat. De mama, azt magyarázd el nekem, hol van még a földön gyarmati ország, ahonnan még nem űzték ki az imperialistákat? A mama majdcsak leült a meglepetéstől. Dehát a kérdés kérdés, arra felelni kell. — Hol is... hol is... látod, még én sem tudom. Egyszercsak a gyerek a homlokára üt. — Algéria! Hogy hogy is nem jutott eszembe, pedig tegnap olvastam. S.— J anuár 4-i számunkban közöltük, hogy többek között Balsa dolgozó parasztsága is szakított az egyénieske- déssel és a nagyüzemi gazdálkodás mellett döntött. Ez alkalomból felkerestük Kulcsár László elvtársat, a községi tanács elnökét s néhány kérdést intéztünk hozzá. — Mint az államhatalom helyi szervének képviselője, milyen jelentőséget tulajdonít a község szövetkezeteivé válásának? — hangzott az első kérdés, — Minden esetre, a termelés növelésének egész sor lehetőségeivel együtt az életszínvonal emelkedése és általában a paraszti munka könnyebbé válása a fő cél itt helyi viszonylatban is. Hogy mindjárt példát mondjak: az elmúlt évben községünkben a már meglévő Petőfi Tsz általában 2—3 mázsával többet termelt szövetkezeti földjein, mint amennyit a szétszórt parcellák adtak. De az is valóság, hogy amíg egyéni termeléssel 25 mázsás hol- dankénti átlag volt tavaly a kisüzemi kukoricatermés, a termelőszövetkezetnek 38 mázsás átlaga lett. Könnyen ki lehet számítani, hogy — kerek számban mondva, — 500 holdon csak ebből az egy növényféle- séfiből is mit vesztett a község. Másrészt pedig, mind szarvasmarhából, mind sertésből és persze szárnyasokból is, földterületünkhöz viszonyítva jelentősen többet lehetne tartanunk. Most pedig majd, nagyüzemiig a többtermés a földeken, és a több jószágtartás utáni jövedelem lényegében a község dolgozóit fogja anyagilag erősíteni. Persze, arányban a közös gazdaság állandó szilárdításával. — A község szövetkezetivé válása milyen befolyással lehet az államhatalom helyi szervére? — Egyáltalán nem csökkenti feladatunkat. Sőt,, úgy érzem: tevékenységünket méginkább fokozza. Hogy miben? Gondoljunk csak a szervezeti megszilárdulásra, a munkák megszervezésére, a termelés helyes beindulására, a törvényesség betartására stb. ami a tanácsot egyáltalán nem hagyhatja érdektelenül, felelősségtelenül. — És hogyan segíthet mindezekben a tanács? — Ha csak úgy, szószerint a kérdésre akarnék felelni, akkor megadhatnám a választ így: a tanácsülésekkel és a különböző állandóbizottságok útján. De alapjában nem ilyen egyszerű ez. Mert amellett például, hogy egy-egy vb. ülésen foglalkozunk a különböző feladatokkal és határozatokat hozunk, ehhez még az is szükséges, hogy a község dolgozói tudomást szerezzenek ezekről az érdekükben történő határozatokról. Ehhez pedig az kell, hogy a vb. és tanácsülések határozatait maguk a tanácstagok tudatosítsák körzeteikben és egy-egy feladat minél eredményesebb megvalósítása érdekében mozgósítsák választóikat. Viszont ez is csak akkor jár eredménnyel, ha ugyanakkor kikérik a dolgozók véleményét is, amit a tanácsnak mindig ismerni kell. Hasonló a helyzet az állandóbizottság tekintetében is. Tehát, a dolgozókkal való állandó és bizalmas kapcsolatnak kell továbbra is maradni munkánk alapjának. És ez a munka az egyik segítség ahhoz, hogy szövetkezeti községünk egészségesen tovább fejlődhessen. — Van-e még más is? — Van, éspedig egyáltalán nem jelentéktelenebb. Ez pedig a szervezeti és a termelési dolgok ellenőrzése, jó irányba terelése. A tanács ugyanis ha hibát, hiányosságot tapasztal, köteles arra felhívni a tsz vezetőségét és egyúttal megtenni a maga javaslatát. Mert, községem feltétlen jól jár azzal, hogy jobbléte. könnyebb és gondtalanabb holnapja érdekében szövetkezett. De hogy mi, az államhatalom helyi szerve is tovább segíthessük a megkezdett úton, arra van szükségünk, hogy állandóan képezzük magunkat és tisztába legyünk felelősségünk tudatával. *~-A. 8.— 3 úgy találta meg, ráhasalva a heverőre, tenyere az újság másik lapján. —• Mit csinálsz megint? — szedte el előle az újságot. — Mit olvasol? Te nagy cg! — Add vissza, mama! — kérlelte a gyerek. — Elment az eszed, kisfiam? — ijedezett a mama, — hiszen ezt még nekem is nehéz megérteni! Mit akarsz te ettől? Háború, kapitalizmus, azt se tudod, eszik e vagy isszálc. — Hát azt még csak megértem — védekezett a gyerek.
