Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-05 / 4. szám
Á tiszatelekiek nagy tanácskozásáról A régi módi gazdálkodás kereteit Tiszatelek község dolgozó parasztjai is áttörték. Mindnyájan a szövetkezeti termelés mellett szavaztak. Azóta már a gyakorlatban is elkezdték a kollektív munkálkodást. Képeink a tisza- tcleki Vörös Október Tsz közgyűlésén készültek. egyhangúlag megszavazták szövetkezeti (elvételüket, elkezdődött a tanácskozás. A második képen: élénk figyelemmel hallgatja a tagság a következő teendőket rögzítő határozati javaslatot. Az alsó képen: az asszonyok és leányok már az első megbeszélésen hangoztatták, milyen nehezen várják már a munka indulását. Arra kérték a vezetőséget, mindenkor számoljanak képességeikkel, gondoskodjanak nekik megfelelő munkákról, mert sokat kívánnak segíteni közös gazdaságuk felvirágoztatásában. őmLéJk a nyáwáL . U író István és Maródi And- rás koccintásra emelték a poharukat. Az asztalt körbeülök mind Bíró felé mosolyogtunk, szívesen, őszintén, hiszen ritki volt névestéje, ő volt az ünnepelt. Csak Maródi arca merevedett feszessé, töprengővé s tekintete elveszett a szoba szegletében. „Nem érti?" — súgta felém a pohár mögül Bíró. — „Majd mindjárt elmagyarázom...” .... Mióta az eszemet tudom, Maródi András az egyik legjobb cimborám, embertársam volt. Együtt legénykedtünk, a háborút is együtt vészeltük át a fronton, hazajövet meg egy utcába nősültünk. Mondhatnám a szomszédba, hiszen a harmadik házban lakik. Jól megvoltunk egymással hosszú esztendőkön át. Mint a testvérek. A legutóbbi tavaszon mégis úgy tűnt, örök időkre haragosok leszünk. Jöttek a szervezők, felbolygatott lett az egész falu, két hét után mégis beláttuk, hogy jót akarnak nekünk. Igen, jól mondja, csoportot alakítottunk, jó nagyot, ahol mindenki dolgozhat, kedvére. De hogy a szavamat ne nyújtsam, gyorsan elmondom, hogy azon az áprilisi reggelen majdnem ölre mentein Maródi sógorral. Mi már csak így mondjuk, sógor, pedig sógorságról szó sincs, de ezt olyan jólesik kimondani... Reggelében, míg az asszony, meg Erzsi lányom készítették a tarisznyát, most is végigjártam az utcánkat, merthogy munkacsapatvezetőnek kiáltottak ki az első gyűlésen. Mentem, mondani az embereknek, gyerünk, mert messze van a Péter-tag, a munka meg sürget, ha késünk, a körmünkre ég. Maródi sógor egyszeriben csak azt mondta nekem: „Na nézd csak, milyen buzgólkodó lettél egyszeriben!" Hallgattam előbb, erre ő tovább toldta a szót: „Éppen úgy teszel, mintha örülnél a téeszcsének. Majd belebolondulsz, any- nyira igyekszel. Vagy ki tudja...?” Ott álltam a kisajtóban s abban a pillanatban úgy éreztem, elhagy minden erőm. Eszembe jutott mindenféle. Az, hogy nem aludtam éjszakákat... hogy azt hittem, a belépésivel a saját ítéletemet írom alá... hogy milyen nehezen indult a munka, mégis nekikezdtünk, becsülettel... hogy szépen mutatkozik a termés, a jobb gazdák is mind kinn vannak a határban.. Most már nem bánom, hogy azon a reggelen veszekedés helyett a kisajtót csaptatn be. majdcsak kiugrott a sarkából... Aratásig szót se váltottunk, úgy mentünk el egymás mellett, mint a vadidegenek. De amikor híre ment a premizálásnak, meg annak, hogy hány kiló jut egy egységre... Képzelheti, mit éreztem, ahogy a kisebbik Maródi fiú , beszaladt hozzánk: az apja kérdezteti, merre menje- I nek a kaszával? Akaratlanul is egy táblába kerültünk. Még alacsonyon mozgott a nyári nap, amikor kiporcióztuk a területet. Maródi sógor újból véres Szemmel nézett rám, mert magam is csak később vettem észre, hogy neki. a legsűrűbbje jutott, az is erősen dűlt darab. Mégis szó nélkül telt el a nap. Vagyis dehogy szó nélkül, hiszen az én Erzsi lányom, meg a Maródiék nagyobb fia... Hiszen tudja, a fiatalok olyan sokáig hozzák1 a lajttól a vizet... Estére aztán nagy dolog történt. Körbegyűl- tünk, beírni, ki mennyit dolgozott. Látta volna csak Maródi sógor arcát, ahogy számoltunk: dűlt búza, több a szorzó egység s ha nem is vágott olyan darabot, a sűrű terményből az ő családja csinálta a legtöb keresztet... Nem, akkor még nem ugrált örömében, csak falfehér lett az arca a meglepetéstől, később meg minden nap az elsők között jelent meg a gyülekező helyen... Most meg először lépte át újból a házam küszöbét. Vártam it. hiszen eddig még egyszer sem hiányzott ilyen alkalomkor. Érti már? Vagy nem? Milyen érdekes az élet, igaz? Na, markolja csak azt a kis gondűzőt... —angyal Egy taggyűlés tanulságai EGV ÄLLAMI GAZDASÁG szakosításának problémája, az ateista propaganda időszerű feladatai és módszerei mind megannyi fontos kérdések, méltán tarthatnak igényt vitákra egy-egy taggyűlésen. Az Apagyi Állami Gazdaság kommunistáinak egyik taggyűlésén nem volt hiány hozzászólásokban, okos észrevételekben, hasznos javaslatokban, annak ellenére, hogy „konkrétum szegény” volt az elhangzott beszámoló. Talán az általános beszámoló, talán a gazdaság életének napi problémái voltak az okai, hogy az egyik felszólaló — nem törődve a napirendi pontokkal — pontosan címezve bírálni kezdett és nyomában pezsgő vita kerekedett egy olyan kérdésről, melyet pártszervezeteink egyelőre ritkán tűznek a taggyűlések napirendjére. Amit elmondott és amihez újabb tényeket soroltak, nem voltak egetvvő hiányosságok. mégis figyelmet érdemelnek, mert napjaink egyik fő. de eléggé elhanyagolt problémájára mutattak rá. Az Apagyi Állami Gazdaságban elmúlt évben Simazin gyomtalanító szerrel termelték a kukorica nagyobb részét. Pontos adatok ugyan nem álltak rendelkezésre, de előreláthatóan az új módszerrel termelt kukorica néhány kilogrammal kevesebb lesz, mint a hagyományos, kapálással termelt kukorica holdanként! átlaga. Ennek oka, hogy a gépre — figyelmeztetés ellenére — sem szerelték fel a nyomjelzőt. Így történt meg, hogy az egyes fordulók közötti több méteres sávok nem kaptak vegyszert. Ezeken a helyeken kukorica nem, de gyom annál jobban burjánzott. A mulasztás betetőzéseként nem is k^náltatták meg a kihagyott részeket. SZINTE HIHETETLEN, de megtörtént, hogy a feladott 23 mázsa alma a budapesti vásártelepen az ellenőrző mérlegeléskor 28 mázsára szaporodott, mert a szállításért felelős személy a gépkocsi állásidejének csökkentésére törekedve és arra hivatkozva, hogy rossz a mérleg — ,.sacra” szállította az almát. Előfordult, hogy az igazgatóhelyettes figyelmeztetett egy dolgozót, hogy a munkaidejét tíz perc késéssel kezdi Az illető ahelyett,. hogy megszívlelte volna a jóakaratú figyelmeztetést, másnap már tizenöt percet késett. Általában jellemző volt, hogy a gazdaság minden dolgozója 15—30 perccel kevesebbet dolgozott a megállapított munkaidőnél. PROBLÉMÁT OKOZOTT a megtermelt kukorica átvétele. Ezzel megbízott személy nem volt hajlandó mérlegelés alapján átvenni a terményt, mert félt, hogy apadás, esetleges lopás esetén felelősségre vonják. Ez volt a kényelmesebb megoldás, mert a sok bába között elveszett a felelős. A leltározó bizottság napokon keresztül nem tudott munkához látni, mert a gépek piszkosan és szana-széjjel hevertek a gazdaságban. Jóllehet az illetékes vezetőt előre figyelmeztették, hogy teremtsen rendet a portáján. Az igazság kedvéért tegyük hozzá: a sürgős időszerű munkák végzése, a kevés munk°»"é hátráltatta a gépek rendbeho7»c-;* ívfcTSÉGKlVL'L SOK IGAZSÁG van abban az érvelésben, hogy aki dolgozik, az tévedhet, hibázhat. Örvendetes jelenség viszont, hogy az Apagyi Állami Gazdaság kommunistái a munkák értékelésekor nem kizárólag ennek az élvnél talajáról nézik és magyarázzák hibáikat. Az apróbb hiányosságok felismerésének készsége, a bátor, személyre szóló bírálat, a szépítés nélküli önbírálat, az objektív nehézségek feltárása és ezek kiküszöbölésének igénye bíztató, de a spontán megnyilatkozások kivezető utak nélküli felvázolása korántsem megnyutató. Ném túlzás, hogy az állami és társadalmi tulajdon csaknem minden területén — évente és országos szinten — milliós értékek vesznek kárba. Egy-egy helyen talán nem számottevő a kár, csupán néhány száz vagy ezer forint, de „sok kicsi sokra megy” elvet vallva tetemes összegű termeléskiesés jelentkezik, jelentős értékek kallódnak el. S a laza munkafegyelem, hanyag kezelés, kényelmesség, egymás apró hibáinak kölcsönös elnézése, rossz szervezés stb. nemcsak anyagi, de erkölcsi és politikai károkat is okoz. A becsületes emberek joggal kedvetlenednek el, ha azt látják, hogy munkájuk eredményének egy részét egyesek büntetlenül elkótyavetyélik. A PARTSZERVEZETEK KOMMUNISTÁINAK kell élenjárni, nap-nap után megküzdeni ezzel a korántsem elszigetelt és jelentéktelen „kórtünettel”. A hiányosságok ne spontán kerüljenek szóba, hanem önálló és rendszeres problémaként szerepeljenek a vállalatok, üzemek, ktsz-ek, gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek pártszervezeteinek taggyűlésein. A nemtörődömség szervezett küzdelmet követel. Péter László, MOZI K MŰSORA. BÉKE MOZI: Ármány és szerelem. NDK film. (Csak ma.) Előadások kezdete: fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. DÓZSA MOZI: Egy kislány keresi az édesapját. Hajtóvadászat egy kislány után. Színes, magyarul beszélő szovjet film. Előadások kezdete: 4, 6 és 8 órakor. GORKIJ MOZI: Hüvelyk Matyi. Látványos, színes magyarul be«' széló amerikai film. Előadások kezdete: 4. 6 és 8 órakor. MÓRICZ ZSIGMOND MŰVELŐDÉSI HÄZ: Szünnap! ft Az első képen: Ludmán László, a tsz elnöke felolvassa ,a megjelentek előtt az új belépők névsorát. Miután
