Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1961-01-25 / 20. szám
Készül a tizennyolc takarékszövetkezet mérlege A takarékszövetkezetek^ is számbaveszik a múlt esztendei munkájuk gyümölcsét. S ennek egyik legfontosabb módja: a mérlegkészítés. Egyes takarékok már össze is állították és biztatóak a számok. Például a* ibrányi takarékszövetkezet csaknem tizenegy és félezer forint nyereséget- ért el. Telik a szövetkezet közös alapjánál: növelésére és jut a tagok részjegyeik utáni visszatérítésére is. A szövetkezet elsősorban ;ó költséggazdálkodásának köszönheti — takarékszövetkezeti vonatkozásban jó — eredményét, mert a betétállománya még nem érte el a kívánt szintet. ' Már pedig akkor erős a takarékszövetkezet, ha legalább félmillió forint betétállománya van, s jut pénz a tagok kölcsönös megsegítésére és jól gazdálkodik a költségekre fordítható forintokkal. Bízunk abban, hogy az új esztendő mindezt valamennyi takarékszövetkezetnél meghozza és már a félévet jövedelemmel zárják. Kosét négyszáz helyen lellározluh Az 1960. év végi leltározások komoly gondot okoztak a szövetkezeti szerveknek. Azonban általában jól oldották meg és csak a MÉSZÖV szakellenőrei mintegy négyszáz leltárt vettek fel. S ami a legfontosabb, minden egység hiány nélkül számolt el. Csütörtökön ülésezik a MÉSZÖV Igazgatósága ketivesmenre* ekeié a közös méhészet kialakításához Havonként egyszer ül össze MÉSZÖV Igazgatósága, hogy megvitassa megyénk szövetkezeti mozgalmának legfontosabb problémáit, s megszabja a soronkövetkező feladatokat. Különösen sok szó esik majd a csütörtöki igazgatósági ülésen a zöldség és burgonya 1960,61. évi termelési szerződéskötés helyzetéről és a további teendőkről. A zöldségtermelési szerződéskötést még csak 87, a burgonyáét pedig 64 százalékra teljesítették. Igaz, az újburgonya szerződéskötését már jóval túlteljesítették, .s már a 110 százalékot meghaladtál:. Most már a vetőmag előkészítésén a sor. Az igazgatósági ülésen megtárgyalják az 1960. évi köz-küldött(Néhány falusi boltban a bol- tosok nem törődnek a renddel, a tisztasággal.) — Drága boltos kartárs, ez már a mi fogainknak is sok! gyűlést. Hiszen a szövetkezetéknek ezen kell számot adniuk a múlt évi gazdálkodásukról, a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében tett intézkedéseikről. A gyűlések megtartásához nemsokára hozzákezdenek és nem mindegy, hogyan van az előkészítve, milyenek a feltételek, körülmények. Az igazgatóság hasznos intézkedéseket, tanácsokat kíván adni a szövetkezetek választott vezetői számára, hogy e gyűléseken is tovább erősödjön a szövetkezetek tekintélye, tömegbefolyása. Nagy szükség van erre, mert a tagság erkölcsi és anyagi támogatása nélkül nincs szövetkezeti mozgalom. A mostani feladatok, melyekét a második ötéves terv ró a szövetkezetekre, parancsolólag meíVövetelik a tagok mind nagyobb bevonását a szövetkezeti életbe. Emellett szól az is, hogy a tagok közel egy- millióháromszázezer forint részjegyet fizettek be az előző esztendőben a szövetkezetek saját erejének növelésére. S az idén ettől még nagyobb eredményeket kell elérni. E feladat megoldásáról szintén szó lesz majd az igazgatósági ülésen. A méhészet sok ember kedves foglalkozása megyénkben. S ez a mesterség kezd gyökeret ereszteni a közös gazdaságokban is. Már harminc tsz-nek van méhészete. ' A tiszadobi „Táncsics" Tsz. méhészete országos hírre tett szert méreteiben és jövedelmezőségében egyaránt. Közel 120 méhcsaládot vettek számba a legutóbbi leltározás alkalmával. A méhek termésfokozó, virágtermékenyítő munkájának biztosítása érdekében fejleszteni kell a termelőszövetkezeti méhészetet. A termelőszövetkezetek új méhészetek létesítésére ez esztendőben méhcsaládokat, kaptárakat, méhészeti felszereléseket és műlépeket kapnak. Az akciót az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ bonyolítja le. Természetesen azok a tsz-ek juthatnak hozzá a méhcsaládokhoz, akik megfelelő szakemberrel, illetve szakemberekkel és méhlegelőkkel rendelkeznek. Megyénk tsz-ei háromszáz méhcsaládot kaphatnak, s ebből már százat le is szerződtek. A kedvezményes hitelre kapott méhcsaládok átvételére szerződést kötnek a tsz-ek. .Milyen zöldségléiét termeljünk a háztáji gazdaságban Ha okosan gazdálkodunk, háztáji földjeinken olyan zöldségféléket termelünk, amelyek hasznosak a konyhára, jól jövedelmeznek s mindenütt keresettek a hazai és a külföldi piacokon egyaránt. Kora tavasszal ilyen keresett cikk például a saláta, retek, zöldhagyma, zöldborsó és a zöldbab is .Kétszáz négyszögöles területet íigyelembevéve salátából körülbelül 3000, retekből és zöldhagymából 2500, zöldborsóból 1600, zöldbabból pedig 1800 forintos jövedelemhez juthatunk. Ugyanakkor például a zöldborsó javítja a talajt, zöldje megmarad és takarmányozásra kiválóan alkalmas. Az említett zöldségféleségekre termelési szerződést, köthetnek a helyi földművesszövetkezatekkel a termelőszövetkezeti tagok. Ebben az esetben művelési előleget és 10 százalék szerződéses felárat is kapnak. A földművesszövetkezetek készpénzért veszik át a leszerződött mennyiséget a mindenkori felvásárlási áron. a (Néha! kényelmességből inkább „hiánycikknek” mondják a padláson raktározott árucikket, minthogy lehoznák a vevőnek.) ... nincs kérem. Tudja, hiánycikk ... inasok „alkonya“ A jó ügy szolgálatában szá- j mos szövetkezeti aktíva segíti a szövetkezeti vendéglátóipari egységek dolgozóinak munkáját. Azonban nemcsak a vendégek nevelésében segítenek, hanem szóváteszik a kiszolgálók magatartását is. Ennek eredménye lett az is, hogy a rápolti és fá- fábiánházai italbolt vezetőket fe- í gyelmiieg felelősségre vonta a szövetkezet vezetősége, mert ittas embereket szolgáltak ki. Hasonló sorsra jutnak mindazok a kiszolgálók, akik ezekhez hasonlóan cselekszenek. Tehát a szálkái járásban biztató az alkoholellenes mozgalom kibontakozása és reméljük, mind több sikerrel küzd meg a fejlődését gátló nehézségekkel. Rétközherencsi „elindítók“ 1 címben leírt elindítók szó egyáltalán nem riporteri önzés szüleménye. Azóta forog ez közszájon Rétközberencsen. hogy január 7. óta szövetkezeti lett a község, s az elment népnevelők után visszamaradt megszilárdítási brigád tagjait nevezték el így. Hogy ki mondta először e szót, ma már nehéz lenne megtalálni. De, hogy teljes rendben és fegyelemben mindjárt három nap múlva megtartották az alakuló és vezetőségválasztó közgyűlést, meghogy annak rendje-módja szerint megindult a leltározás, az elnevezés mindinkább népszerű lett. S mert a község 426 családja 2700 hold összeadásával Egyakarat néven most már ténylegesen elindulhatott a szövetkezeti úton, a megszilárdi- tási brigád tagjain valóban nem ok nélkül maradt az „elindítók” elnevezés. (Sértődöttség helyett mosolyognak rajta.) ★ ]Í4 o a berencsiek szerint „el~ * indítók" lettek, szinte óráról órára rá is kellett erre szolgálniuk. Mert mi történt mindjárt az első napokban, hogy megindult a. leltározás? Az egyik ilyen bizottság tagja ugyanis kissé idegesen nyitott be az „elindítókhoz.” — Kérem, elvtársak, izé...-éknél baj van az új szekérrel. Nem találjuk sehol az udvaron. Pedig tudjuk, hogy... újnak kell ott lenni. Egy százesztendős ócskaságot akarnak beadni. A jó meg... biztosan a padláson van szétszedve — mondta, harapdálva a szót. Egri Kálmán, a megszilárdító bizottsá- vezetője csaknem k’i órán át beszélt, érvelt, vitatkozott ifj. K. P.-éknél. Vé- gülis az döntötte el a kérdést, hogy jobb megkapni a jó szekérért a rendesen megbecsült C -t, minthogy a padláson álljon hasznavehetetlen. K. B.-éknál és F. 1.-éknél is hasonlóan kellett segíteni az „elindítóknak”. * A fiatalok meg mindjárt ”más „gondot” adtak. Kezdetben mégcsak azzal áll- * elő: mivel községük szövetkezeti lett, egy jó bállal szeretnék azt megünnepelni. Majd pedig, — hogy erre valóban érdemesek, — az egyik délután Csomós Máriával és Sebők Máriával élükön, egy hattagú küldöttségük másik határozott szándékkal kereste fel a megszilárdítási brigád vezetőjét. — Kálmán bácsi, az lenne a kérésünk, hogy... szövetkezetünkben egy leányokból álló ifjúsági roh'-—csapatot is alakítsanak — mondta a csinos arm, geszte^'icbarna-hajú Csomós Mária Egri Kálmánnak. Az „elindítók” vezetője csodálkozva bámult a csapat leányra. — Miféle rohambrigádot? Mit akartok... megrohamozni? — A munkát! Amik lesznek, — kuncogtak a lányok. — Hogy minket a vezetőség oda irányítson majd, ahol legsürgősebb a munka. Mert... értünk mi a mezőn mindenféléhez, a trágyaszóráshoz, dohánymunkához, szénagyűjtéshez, Izapálás- hoz... Ami csak előadhatja magát. Vannak még barátnőink, akik csatlakoznak hozzánk. Leszünk vagy tizen-tizenketterl, — Ahá, értem — felelte gyorsan Egri Kálmán. — Nocsak legyetek nyugodtan. Kívánságotok máris olyan, mintha teljesítve lenne. ft n e egy másik leltározó bi- zottság meg a kovácsmá- hellyel nem boldogult. Nem azért, mintha a furcsa nlvű, de azt nagy tisztességgel viselő Hurka Ferenc akadékoskodott volna. Sőt kezdettől fogva megértéssel volt ő a szövetkezés iránt. Hanem a paraszti foglalkozású leltározók nem voltak abban járatosak, hogyan vegyék sorra cs miként száza- lékolják a szerszámokat, vasru- dakat és minden egyéb készletet. Kik segíthettek? Csakis az „elindítók!” S amikor teljes megértésben itt is befejeződött a leltározás, a hatalmas bajusza, de még csal: most deresedé, hetven évei Hurka Ferenc a többiekre nézve szilárd hangon jelentette ki: — Csak legalább harminc évig üthetném még ezt az üllőt! Az ekkora kívánalom hallattára csodálkozva néztek egymásra a jelenlévők. — Mert... nahalljátok, ha már kíván az ember. Hanem az „elindítók” azt mindjárt megígérték, hogy a nagybajszú és nagykívánalmú kovácsmester akár holnap is megkezdheti ismét az üllő verését. Téli vasalás kell a lovakra, hogy mielőbb elkezdődhessen a határ első közös trágyázása. ft /y em múlik el óra, hogy L * * valami ne történjen. K. Sz. C.-éknál, bár az anyós — mint eddig — egy háztartásban él a szövetkezetbe lépett családdal, mégis külön húzta- _ jit kérnek a részére. Túl lehet nézni a törvényen? Akkor, csak hirtelen számoldj után jó húsz holddal kevesebbedett volttá már eddig is a közös művelésű terület. Két szomszéd ösz- szeszólalkozott? A megszilárdi- tási bizottság tagjai mindenről tudnak. S ahol kell, azonnal ott vannak és szép szóval, vaskos érvekkel, példák tucatjával segítenek az eligazodásban. Egy embernek, egy családnak épp úgy. mint a választott vezetőségnek. Estékbe meghívókat kttpnak, olyan helyekről, amelyeket egyáltalán nem ők szervezlek. De elvárják őket az ilyen alkalmakra, mikoris 6—8 csalód gyűl össze egy kis hasznos estézésre. Aztán, mint valami nekiszabadult ár, rájuk zúdul a kérdések özöne. „Nem volna helyesebb elmenni az iparba dolgozni?” „Elveszik az istállót?” „Lesz vajon elég kenyér? Nem halunk tán éhen?” „Mi < igaz abból, hogy a háztájiban nem tarthatunk jószágot?” „Ho-, gyis van az az öregségi járulék, meg az a nyugdíj?” „Igaz. hogy a családtagoknak nem járt SZTK?” „Hát a családi segély hogy jár, meg kinek?” Lámcsak, a belépések megtörténtek már, a szándékok jóra, együvé igyekszenek, mégis, mennyi a kérdés! Bár nagyrészt hallottak ezekről már a népnevelőktől, de akkor az- volt a főprobléma: be, vagy nem. Most igyekszik aztán mindenki az ilyesmiket szinte egyszerre megtanulni. (Jól lehet, hogy a már régebbi szövetke-1 zeti községekben mosolyognak több ilyen megjegyzésen. Idő-' vei persze ezeket sem riogat ják majd hasonlók.) S az „eligazítok” feljegyzettek’ minden kérdést, majd csendet j kérnek és ők beszélnek. Éjfél> tájig elhallgatják őket. De. egyszer mégis csak le kell feküdni. Reggel megint virrad. Asztalos BVint. 5’
