Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-22 / 18. szám

Hammarskjöld kétkulacsos magatartására Tetett fényt kongói tanácsadó bizottságának pénteki ülése Hammarskjöld ENSZ-főtitkár „kongói tanácsadó bizottságá”-nak péntekre összehívott ülése két óra hosszat tanácskozott zárt ajtók mögött, jelenti az AP. Az ülés után az egyik részt­vevő ismertette a tanácskozás részleteit. Mint mondotta, a je­lenlévők „egyhangúlag megdöb­benéssel és utálattal nyilatkoz­tak arról a bánásmódról, amelyet Lumumbának, Kongó törvényes miniszterelnökének kellett elszen­vednie” új börtönőreitől, Csőmbe áruló bandájától. Közléséből kiderül, Hammarskjöld kénytelen volt elismerni, hogy megfelelnek a valóságnak azok a sajtóje­lentések, amelyek szerint az Elisabethvillebc, Csőmbe bör­tönébe hurcolt Lumumbát és rabtársait a repülőtéren a kongói árulók törekvéseit támogató Kaszavubu elnök­kel szövetkezet Csőmbe csendőrei embertelenül bán­talmazták. Hammarskjöld egyébként azzal kívánta eloszlatni a résztvevők aggodalmát, hogy közölte, „Lu­mumba érdekében” levelet inté­zett mind Kaszavubuhoz, mind pedig Csombéhoz, Lumumba el­hurcolásának két intézőjéhez. Az értesülés szerint India kül­dötte az ülésen sürgette Ham- marskjöldöt, tegyen lépéseket, hogy az ENSZ védelme alá vegye Lumumbát. Hammarskjöld azonban meg­elégszik azzal, hogy „Lu­mumba érdekében” levelez a rendet és törvényességet láb­bal tlpró kongói árulókkal, azzal utasította vissza a javasla­tot, hogy annak megvalósítása Lumumba „rabtartójává” tenné az ENSZ-et. Hruscsov eíviárs távirata Kennciiytiezi Moszkva, (TASZSZ): Nyikita j Hruscsov és Leonyid Brezsnyev! az alábbi üdvözlő táviratot! küldte John F. Kennedynek, az Egyesült Államok elnökének, hi- vatalbalépése alkalmából. „Tisztelt elnök úr! Üdvözöljük önt hivatalbalépése alkalmából. Megragadjuk az . alkalmat és ki­fejezzük azt a reményünket, hogy közös erőfeszítéssel sikerül gyö­keresen megjavítanunk az orszá­gaink közötti viszonyt és egész­ségesebbé tehetjük az egész nem­zetközi helyzetet. Meggyőződé­sünk, hogy lépésről-lépésre ha­ladva el lehet távolítani a jelen­leg még meglévő gyanakvást és bizalmatlanságot, s fel lehet ne­velni népeink barátságának és hasznos együttműködésének haj­tásait. A szovjet kormány mindenkor kész támogatni minden olyan jó kezdeményezést, amit ebben az irányban tesznek és kész meg­tenni minden tőle függőt, hogy létrejöjjön a tartós világbéke, s minden nép barátságban és ellen­ségeskedés nélkül éljen.” A moszkvai luftok közük Hruscsov e?vt*irs beszédét szédének első részét, Moszkva, (TASZSZ): Szomba­ton valamennyi moszkvai lap közölte Hruscsov elvtársnak az SZKP Központi Bizottsága, ja­nuár 17-i ülésén elmondott b?­A Pravda hat, a többi lap négy fejezetet közölt a beszédből, rövidítés nélkül. Támogatva a párt felhívását „Minden erővel a vinylon gyár j építéséért!” — a tudósok és a néphadsereg katonái vállalták a védnökséget a vinylon gyár épí­tése felett. A fényképen: Kim Rjon Von tudós és a néphadeserg katonái az építőkkel együtt megtárgyal­ják a további munkatervet. London, (MTI): Az angol köz­vélemény balsejtelemmel fogadja Strauss bonni hadügyminiszter hálanyilvánítását Anglia „nagy­lelkűségéért”, amelyet azzal ta­núsított, hogy gyakorlótereket és más kiképző berendezéseket aján­lott a nyugatnémet Bundeswehr- nek. Az angolok véleménye sze­rint ez az elismerés azt jelenti, hogy nem sokára amerikai gyárt­mányú, de német vaskereszt jel- vényes M—48 típusú harckocsik fognak koronkint kicserélendő nyugatnémet zászlóalj legénysé­gével és tisztjeivel a walesi dom­bok és a middlandi iparvidék kö­rül dübörögni. Egyesek emlékez­tetnek arra — amiről a lapok még nem írtak —, hogy e nagy stra­tégiai fontosságú terepen tartot­tak a világháború előtt egy nem­zetközi motorkerékpár-versenyt, amelyen német „versenyzők” is részt vettek, ezek a „versenyzők" térképvázlatokat és fényképfelvé­teleket készítettek, amelyek na­gyon értékesek voltak a háború­ban a német légi bombázók szá­mára, amint ez hadifoglyok val­lomásából elkésve kitudódott. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki és ebben kijelenti: „minden angol férfinak és nőnek, mindenkinek, aki sze­reti hazáját és békét kiván, most ezt kell követelnie: 1. nem tűrünk egyetlen német katonát sem angol területen: 2. ne adjanak atomfegyvereket Adenauernek; 3. ítéljük el a Tory árulókat; 4. álljunk ellent minden módon azoknak az erőfeszítéseknek, hogy német csapatokat, harckocsikat hozzanak ide és támaszpontokat adjanak a németeknek Angliád ban. Berlinből tartománya székhe­lyére, Llnzbe hajttatott és haza­érkezése után azonnal magához hivatta egyik legbizalmasabb be­osztottját és közölte vele, hogy Alt-Ausseeba kell utaznia. A feladat: várja meg Hitler meg­bízottját, aki majd átadja neki a Führer személyi levéltárát. A levéltár anyagát a legnagyobb gonddal helyezze el a helyi só­bányában. Hitler ekkor talán maga is el­hitte, hogy elküldi Eigrubernek személyi levelezéseit, de a levél­tár útbaindítását egyre halogat­ta. A naptár már 1945-öt muta­tott, de még mindig hitt a győ­zelemben, helyesebben nem hitié el, hogy Berlin a szov­jet seregek kezére kerül­het. A hadihelyzet napi ki­értékelésekor szemével láthatta az állandó orosz előretörést, de mégis bízott valamiben. Hogy miben, arról soha sem beszélt. Legbizalmasabb emberei előtt hallgatott és azok sem mertek érdeklődni. Márcsak azért sem, mert abban az időben gyako­riak voltak az, olyan esetek, hogy Hitler a legártatlanabb kérdésre is dühkitörést kapott. Ahogy eljött az április, ezek u dühkitörések állandónkká vál­tak. Hitler őrjöngve kiáltotta a közelében lévő tábornokok arcá­ba, hogy azért bukta el a há­borút, mert nem hajtják végre utasításait. A führerbunkerban élő Hitler közelében pokol volt az élet. A Kancellária alatt lé­vő Hitler szállására már csak az A „TITÁN" AMERIKAI INTERKONTINENTÁLIS RÁKÉT AKÍSÉRLET MÁSODIK KUDARCA A pénteken fellőtt harminc méteres rakéta második lépcsője felmondta a szolgálatot és a ra­kéta a tervezett ötezer mérföldes út helyett száz mérföldes repülés után az Atlanti-óceánba zuhant. Laosz 327 000 négyzetkilométernyi területű, 1,7 millió la­kosú ország Délkelet-Azsiában. Több évtizedes francia és japán uralom után 1954-ben nyerte el véglegesen független­ségét, amelyet a nagyhatalmak részvételével megtartott genfi értekezlet garantált. Laosz magáévá tette a békés egymás­melleit élés öt alapclvét, aktív semleges külpolitikát folytat, nem tagja semmilyen katonai szövetségnek. Az imperialis­ták több ízben megkísérelték lángba borítani az országot polgárháború segítségévéi, azonban ez a hazafias erők össze­fogása miatt eddig nem sikerült. 1960 utóbbi hónapjai óta ismét harcok folynak az országban, amelyek Souvanna Phouma törvényes kormányának megdöntésére irányulnak. A kormány elleni lázadók oldalán sorozatosan beavatkozik a harcokba Thaiföld és az Amerikai Egyesült Államok. térképünk az 1961 január közepéig kialakult helyzetnek megfelelően mutatja be a laoszi harcokat. V. A levélégető Iőszárnysegéd ment, akit hívtak, vagy el nem kerülhette. Április 22-én Hitler magához rendelte Keitel, Jodl, Bormann és Burgdorf tábornokot, hogy közösen értékeljék a napi hadi­helyzetét. A jelenlévők halkan,' rezignáltan beszéltek a nehéz ka­tonai helyzetről, kerültek minden olyan következtetést, amitől a Führer dühbe gurulhat. Egy ideig sikerült is megőrizni a megbeszélés csendes légkörét, ha­nem amikor Hitler rápillantott a vezérkar munkatérképére, amelyen már be voltak jelölve a Berlinbe behatolt szovjet egysé­gek állásai, őrjöngeni kezdett. — Tudják, Önök mi ez? — kérdezte üvöltve. — Ez árulás! — felelt saját kérdésére. — Önök a hátam megett szabotál­nak! A tábornokok ijedten és me­redten álltak a hajót tépő Vezér előtt. Közülük senkinek sem volt bátorsága tiltakozni a gyanúsítás ellen. —• Tudják Önök, hogy a há­borút emiatt elveszítjük? — kér­dezte tábornokai arcába hajolva. — Tudják, hogy Berlint semmi sem mentheti meg többé? Ha a tanácskozó náci vezetők közül egy is szólni mer, talán azt mondja: Tudtuk már előbb is, Vezérem, csak nem mértük mondani! Persze. hogy tudlak, hiszen egymás közt százszor el­mondták: Az ellenállásnak csak az a célja, hogy az angol—ame­rikai erők kezére játsszák Ber­lint és Németország minél na­gyobb részét. Ez a remény azon­ban Berlin körülzárásával szer­tefoszlott. — Távozzanak! — kiáltott rá­juk Hitler és ezzel a megbeszé­lés véget is ért. A négy tábornok alig ért szál­lására, a szobájába zárkózott Führer Julius Schaub táborno­kot hivatta. Schaub volt a leg­bizalmasabb, leghűbb embere, aki úgyszólván húsz éven keresz­tül el nem maradt tőle. Kísérte mindenüvé — a müncheni kocs­mák füstös hátsó helyiségeitől egészen a Birodalmi Kancellá­riáig. Schaub megdöbbenve látta, hogy vezére állapota percről percre romlik. Szemének, arcának ' kife­jezése egyre zavartabb, tartása roskatag és mintha iobban bi­cegne, mint egy órával előbb. Schaub, Schaub... megparan­csolom, hogy egész személyi le­véltáramat semmisítsd meg — mondta. . — Értettem, Vezérem! — felel­te Schaub. — Az életed árán is meg kell tenned, indulj! Schaub kézhez kapta Hitlertől a leveleket tartalmazó páncél­szekrények kulcsát, aztán enge­délyt kért a távozásra. Szédülve jött ki. Kint tudta csak felmér­ni, hogy mire kapott parancsot: a Führer leveleit őrző szekré­nyek szanaszét vannak az or­szágban. Néhány közülük a füh- rerbunkerben, néhány az erősen sérült Kancellária épületében Hitler hálószobájában, de vannak ilyen szekrények Hitler münche­ni lakosztályán, a Prinzregen- platz 16. alatt és a berchtesga- denl Berghofban. Ahogy a führerbunkerből ki­ért, letette a kezében- lévő irato­kat, amelyeket Hitler adott át neki, mint személyes levéltára egy részét. Egy ideig gondolko­zott, hol is, hogy is kezdjen hoz­zá a nagy munkához, aztán ma­gához szólított néhány SS tisz­tet és felment Hitler hálószobá- a. kinyitotta a szekrényeket és ,a leveleket levitette az udvar­ra egy bombatölcsér mélyére, az­tán meggyújtotta. (Folytatjuk.) a As angol nép balsejtelemtől eltelve várja u Bundestvehr-kaionákat JNagy-Britannia Kommunista Pártjának nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents