Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-19 / 16. szám

Egy év alatt 35 millió forint került takarékbetétbe Közel 40 millió forint kölcsön csalaídihnz építésre és ára vásárlásokra Az Országoe Takarékpénztár egyre inkább a lakosság bank­jává válik. Ezt bizonyítja töb­bek között az is, hogy a betét­állomány évről-évre nő. Az el­lenforradalom idején a megye lakosságának takarékbetétállo­mánya lecsökkent 8 millió fo­rintra, de ahogy növekedett a bizalom a lakosság körében a párt és kormány politikája iránt, úgy nőtt a betétállomány is. 1957- ben már 29 millió, 1958- ban 51 millió, 1959-ben 85 millió, 1960-ban pedig 120 millió forint volt a ta­karékba tett összeg. F.yypi párhuzamosan nőtt a be­tétes ügyfelek száma: 1960-ban 10 ezerrel növekedett Figyelemre méltó a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak tagjai­nak növekedése is. 1959-ben 11 KST működött a megyében 9435 taggal, 1960-ban pedig 11 KST alakult s a taglétszám ezerhétszázzal emelkedett. Míg 1959-ben a havi betét­állomány a KST-Kben 600 ezer forint volt, addig 1969- ban ez az összeg közel 1 millió forintra emelkedett. Az iskolai tanulók 1959/60-ban összesen 4 millió forint takarék­bélyeget vásároltak, s azóta is­mét 2 millió forint került így takarékba, Igen szép eredményt mutatnak a megye takarékszö­vetkezetei is. I Több mint 8 millió forintot helyezett el a lakosság ta­karékszövetkezetekbe. A betétállomány növekedése: hozzájárul a különböző hitelek j folyósításához. Az OTP 1960-ban 729 csa­ládiház építéséhez 25 millió forint kölcsönt nyújtott és különböző áruvásárlásokra mintegy 5000 dolgozónak 11 millió forintot folyósított. A tanácsok által az OTP ren­delkezésére bocsátott telkekből 261 házhelyeit adott el a taka­rékpénztár 2 évi törlesztésre, így a különböző hitelek folyósí­tásának összege megközelíti a 40 millió forintot. Emlékezzünk csak vissza! Szinte mindannyiunkkal előfordult már, hogy szent haraggal rohantunk ki, az üzletből, s meg voltunk győződve róla, hogy az eladó egyedül minket „fogott ki”, egyedül velünk akart „kitolni”. Ha nem így lett volna, a vásárolt kiló al­ma között nem akadna olyan, amelyik törődött... Szóval bőven ta­láltunk kifogásokat, amiért az eladót kárhoztattuk. Mit mondanak vajon az eladók a vásárlókról? Nézzük csak meg, ők hogyan látják a vevőt a pult mögül? Akik stórakoznok Gyurcsán János már közel tíz éve, hogy megszakítás nélkül a Kossuth téri férfi ruházati bolt­ban árusít. Bizonyára jól ismer­heti a vevőket. Sokszor ránézés­ből kitalálja, hogy „mi lakik” a belépőben. — Ma már a vásárlók nagy többsége a szép, ízléses ruhát nézegeti és veszi meg, s a vevő bizalommal fordul hozzánk és megkér bennünket, hogy segít­sünk kiválasztani a neki leg­jobban illő ruhafélét. ía%yot lehel a nyíregyházi szél... Kiiltártaázat építettek a dalsozék a Körmendi tanyán A napokban folyik a befejező munkálat a Körmendi tanya kultúrháaának építésén. Talán fcultúrháznak mondani túlzás, hiszen egy régi épületet alakí­tottak át, de feltétlenül nagy haszna lesz a tanyán; Régen várják már az alkalmat, hogy nagy terem álljon a rendelke­zésükre a tanya lakóinak. Mert kulturális élet igen szépen fo­lyik, Tánccsoport, színjátszócso­port, bábcsoport működik, mo6t van alakulóban egy énekkar és egy zenekar is, amelynek hang­szereit a lakosság vásárolja meg. Aktivitásukra jellemző, hogy évente többször is új műsorokat tanulnak meg Csontos Antal pe­dagógus vezetésével, aki egyet­len tanító itt a tanyán, s min­den ilyen törekvés az ö nevé­hez fűződik, —- e ezeket a mű­sorokat más helyütt is előadják. Eddig az iskolai tantermet használták előadások, ismeretter­jesztések céljaira. Így előfordult, ogy egy-egy színdarabot egyet­len napon háromszor is elő kel­lett adniok a színjátszóknak, hogy mindenki végignézhesse. Érthető, hogy a kultúrteremre nagy szükségük van, s örömmel végezték a társadalmi munkát a Körmendi tanyaiak. Mínusz alá száll a hőmérő hi­ganyszála. Már a 4-es körül jár, s az emberek feltúrt kabátgallér­ral, fülig húzott sapkákkal, kala­pokkal sietnek hazafelé, a mele­get fújó kályhák mellé. A villa­mosmegállónál fázósan topognak a várakozók — s csodálatoskép­pen a kalauznak sem kell a pe ronról befelé invitálni az utaso­kat. Fúj a hideg, északi szél, piros­ra csipkézi a füleket. A mozi vá­rócsarnoka zsebkendők trombitá­jától hangos, irhabundák, vastag télikabátok tömege nyüzsög. S ekkor a bejárat felől betoppan egy őszes hajú, balorikabátos fér­fi, hajadonfőit. Megvetően néz körül a tüsszögő, köhögő, topogó tömegben, s csak ennyit mond a mellette álló nylonharisnyás lány­nak: — Pfü, de melegem van ebben a tömegben... ★ 4— Itt a tél, bereccsent a hideg — mondogatják az emberek, s három lapáttal több szenet pa­kolnak a kályhába. S mire a hi­deg a legbántóbb lesz, elnéptele­nednek a nyíregyházi utcák. Le­száll az éjszaka, s úgy fúj a szél. hogy a könnyet is kicsalja az el­késett sietők szeméből. Anyu meg­igazítja a paplant a gyerekeken, s maga. is a jó meleg ágyba búj­va hallgatja a rádiót. Forró feke­tét iszik egy férfi a Béke-cuk­rászdában, s élvezi a zenét, a me­leget. Csak a rendőr rója egyforma léptekkel a Kossuth-teret. Köpe- nye feltürve, sapkája a fülébe húzva. Néha megáll, s össze­csapkodja egymáshoz a bokái:. Ac étteremből két hangos, nótás- kedvű fiatalember jön a térre, i Odamegy hozzájuk, s barátságos szóval esitítja őket: — Késő van már, nem szabad kiabálni. Inkább igyekezzenek hazafelé, mert megfáznak... S rója tovább az útját, egész éjszaka. Otthon már lecsukták a rádiót, egyenletesen szuszog az egész család. Az ablakokat pedig megszállja a fagy opálos gyé­mántja... gy- i. gv­Ezzel kezdi, s nem hallgat azokról sem, akik úgynevezett örökös válogatók. Gyakran elő­fordul vidéki nénikékkel, hogy előhozatnak vagy harminc da­rabot, míg végül felkiáltanak: — Na lelkem, ez az! Ezt ke­restem! — Amikor fizetésre ke­rül a sor, kijelentik: — Majd akkor veszem meg, ha lesz pénzem! Csak meg akartam nézni, hogy lehet-e kapni ilyesmit. — Olyanok is gyakran akad­nák, akik minden vásárlószán­dék és egyetlen fillér nélkül jönnek be az üzletbe, válogat­nak, kritizálják az árut, lehe­tetlen dolgokat kérnek. Olyas­mit, amit egészen biztosan nem lehet kapni, s végül gúnyos megjegyzéseket is tesznek. Mi az ilyen „vevőktől” azt kérjük, hogy ne szórakozzanak vejünk, hiszen mi is dolgozunk, s ők is bizonnyal bosszankodnának, ha munkahelyükön hasonlóan bán­nának velük. S nekünk még an­nál is kényelmetlenebb a hely­zetünk, mert mindezekhez ud­variasan, jó képet kell vágnunk, pedig nagyon bántó az ilyesmi. A nehéz vevő Hodosi Béláné, a 13-as Női Konfekció Bolt eladója szerint a városi nők sokkal nehezebb vevőknek bizonyulnák, mint a vidékiek. No, nem azért, mint­ha különösebb baj lenne velük. Csupán, mert ők általában egy­szer kapnak fizetést, s így job­ban szemügyre veszik, hossza­sabban válogatják ki a kívánt darabot, mint a vidékiek, akik könnyebben kikérik az eladok véleményét és hamarabb is vá­sárolnak. A „legmelegebb” perceket azonban azok a vevők okozzák, akik bemennek vásárolni, de fo­galmuk sincs, hogy mit vegye­nek. Mert ilyenek is akadnak, s előfordul, hogy miután az összes kabátokat végignézegát- ték, megvesznek egy pulóvert. S egy dolgot, mely kétségkí­vül a nők igényét, ízlését di­cséri: a bolt dolgozói szerint ma már úgyszólván mindenki a mi­nőségi, vagy az osztályon felüli áruk iránt érdeklődik. Vigyázat törékeny ! * S A Nyírvíz-palota épületeden lévő porcelán-boltban Takács Irénke nyilatkozott a vevőkről. Az üzletben szinte teljesen tö­rékeny dolgokat árusítanak, a bizony a vevők is elég gyakran „törékenyek”. Előfordult, hogy délelőtt megvásárolt valaki egy tányért, s délután kettőkor visszavitte, hogy el volt törve. S a panaszkönyvbe is beírta végül a véleményét. Azt persze kihagyta, hogy a vásárlásnál a tányér nem volt törött... — A férfiak szerintünk hala­sabb vevők! — mondja. — Keve­sebbet válogatnak, bíznak ben­nünk, hogy segítsük az ízléseseb­bet, szebbet kiválasztani. Az asz- szonyok, nők igyekeznek min­denben hibát találni. Ezt persze megértjük, hiszen ők a „pénz­ügyminiszterek” — s a pénzü­ket bizony nagyon be kell osz­taniuk. — S még csak annyit: higp- jék el a vásárlók, hogy mi nem akarunk senkinek sem törött árut eladni! Ezt csak azért jegy­zem meg — fejezte be nevetve, — mert nálunk gyakran okon problémát, hogy itt minden tö­rékeny ... íme, három eladó véleménye a vásárlókróll Mindhárman elmodták — amit a végére hagytunk —. hogy a vásárlók többsége elnéző, türelmes és ezzel segíti az eladók munkáját. Szándékosan azokat emeltük ki, melyek bizony kicsit bennünket is vádolnak, s ráébreszthetnek, hogy azért mi sem va­gyunk egészen angyalok. &' mivel fejezhetnénk be a riportot? Azzal, hogy legalább any- nyi türelmet és tiszteletet tanúsítsunk irántuk, amennyit tőlük saját magunknak megkövetelünk. (Bézijf­h á ra (ihat a ti a nu l Fagyot lehel a szél a nyíregyházi éjszakában. Nagyobb felelősséget ! • • • A kisvárdai járási tanács végrehajtó bizottsága január 17-én ülést tartott s egyik na­pirendi pontként a jékei Sza­bad Föld Tsz tervteljesítésé­nek értékelésével foglalkozott. A járási vb. határozatában fel­hívta a jékei tanács figyel­mét, hogy nagyobb felelőssé­get érezzen a tsz termelési tervének teljesítéséért. „Nem elég ugyanis az — állapítja meg a határozat, — hogy a község) tanács az elmúlt év­ben háromszor tárgyalta ugyan a tsz heljzetót, de a tárgyaláson túl egyéb konkrét segítséget nem igen nyújtott”. A határozat szerint felelősség­teljesebben kellett volna segí­teni a termelőszövetkezetnek például abban is, hogy meg­szűnjön a munkaegység-hígítás és az alapszabályellenes, jog­talan premizálás. Erre vonat­kozóan javaslatokat kellett volna tennie a községi tanács­nak, amit elmulasztott. De kü­lönösen fel kellett volna hív­nia a községi vb-nek a tsz ve­zetősége figyelmét arra, hogy jobban, bátrabban támaszkod­jon a közgyűlésekre. Súlyosabb hiba ugyan nem történt a jékei Szabad Föld Tsz-ben az elmúlt évben, de a kisvárdai járási tanács vb. határozata intő példa arra, hogy a községek tanácsainak és elsősorban a függetlenített tanácsi vezetőknek fokozottabb felelősséget kell érezni közsé­gük termelőszövetkezeteinek megszilárdulása és termelési terveinek valóra váltása érde­kében. Nyíregyházán, a L ' Sóstói úton, a volt Bencs-villában 36 t'oc-s gyermeket gyógyítanak most, akik a megye külön­böző területéről ke­rültek oda. Nagyré­szük mostoha körül­mények között élő ! szülők gyermeke, akiknek betegségét csak később kezdték komolyan venni, s már elhanyagolt, rossz állapotban vit­ték orvoshoz, gyógyí­tani. Az osztály vezetője 1 Dr. Loós Tibor főor- ^ vos. A gyermekek be- ’ tegségének gyógyitá- \ sán túl igyekszik, . mint jó apa gondos­kodni róluk, s a napi egyhangú életükbe vidámságot, derűt vinni. Késő éjszaká­ba nyúlik az ő mun­kanapja. MunJzatár- saitól megköveteli a legnagyobb' gondos- leadást, azt, hogy úgy bánjanak a beteg gyerekekkel, mintha saját gyermekükkel bánnának. A főorvos asztalán lévő apró fényképek. levélkék arról tanúskodnak, hogy a gyerekek sze­retik a „doktor bá­csit”. Ezek az ő aján­dékaik, amelyeket a doktor bácsi megőriz. A kis Domonkos Irénke magas lázzal feküdt, s a főorvos akkor éjszaka nem hányta le szemét, csak akkor, amikor a gyerek állapota ja­vult. Karjaiban ba­busgatta a gyereket és nagyon örült, hogy sikerült megmentenie a kicsi életét. A főorvos munka­társai úgy jellemziIt Dr. Loós Tibort, mint a gyerekek nagy ba­rátját. Ezt azzal is magyarázzák, hogy sokszor játszik velük és nemrég Csehszlo­vákiából hozatott ne­kik felfújható gumi­játékokat, hogy na­gyobb legyen az örö­mük. Ez a hivatását nagyon szerető ember nemcsak mondja munkatársainak, be­osztottainak, hogy legfőbb érték az em­ber, hanem cselelx- deteivel is kifejezi ennek igazságát. Dol­gozik, gyógyít fárad* hatatlanul. X Vevőkről — a p 1» 1 I in ö g ü I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents