Kelet-Magyarország, 1961. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-01 / 1. szám

'Böldo q ú j évet! imi XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM hrc 70 íil’cr 1961. JANUÄK 1. VASÁRNAP. MUNKA SE VEIN IÁ Búcsúzunk az óévtől. Búcsúzunk egy esztendő munkás hétköznapjaitól, amelyek nem múltak el nyomtalanul fe­lettünk. Az elmúlt év minden órájának, minden munká­jának eredménye velünk maradt, hogy gazdagítsa jelenün­ket. Hányszor csengett az acél, míg munkadarabként dol­gozott vele a munkás? Hányszor fordult a traktor, míg felhasogatta a teremni vágyó földet? Hányszor lendült a kőműves karja, míg épültek a falak? Hányszor csapott le a kapa a parasztember kezében? Ki tudja? Sokszor, vég­telen sokszor. S íme, nem volt hiába. Egy esztendővel gazdagabbak lettünk. Búcsúzunk az elmúlt évtől. Könnyű szívvel tesszük, mert az ember örökké a jelenben él. De minden újabb munkás nap szebbé és jobbá teszi jelenünket ebben a ha­zában, és mindenütt, ahol a dolgozó ember boldogságát tűzte ki célul a társadalom. Ahol a dolgozó emberek azon fáradoznak, hogy a jelen a népért szépüljön, minden új épületfal, minden munkamozdulat, minden tett a nép boldogulását szolgálja. Jó visszatekinteni a mi éveinkre. A jól végzett munka örömmel, büszkeséggel tölt el bennünket, s erőt ad, hogy elkövetett hibáinkat is javítsuk. Mert csak az nem hibázik, aki nem dolgozik — tartja a magyar közmondás, De az ilyen nagy summázáskor világosodik meg igazán, hogy hibáink eltörpülnek eredményeink mellett. S nem csak mi, hanem az egész világ is gazdagabb lelt az elmúlt esztendővel. S ez is a mi büszkeségünk, a szabad népek, a szocializmust építő népek büszkesége. Mert egymás­után alakulnak meg Földünkön az új államok, és a Szovjetunió az ENSZ idei ülésszakán végső döfést adott a halódó gyarmatosítás eszméjének. A szocialista országok vezetői­nek részvétele az ülésen, hatalmas súlyt adott a kimondott szónak, s a közelmúlt napokban született meg az ENSZ határozata a gyarmati rendszerek felszámolására. De ez évben került még jobban reflektorfénybe az imperialista hatalmak béke ellenes magatartása is. S ezt a reflektort is a szocializmus irányította, azért, hogy tisztán lásson az emberiség. És a béke jelentős nagy tette volt a világ 83 kommunista pártjának részvételével megtartott, moszkvai értekezlet is, amelynek felhívása behálózta már a földet. A rakétakísérletek ugyanakkor sikerrel közelebb hozták a jövő távlatát, a világűrbe kilépő ember többé nem álmok képzeménye, hanem a közvetlen jövő megvalósuló tette. És ez is a mi büszkeségünk. De lehetetlen számbavenni ilyen röviden csak a leg­nagyobb eredményeket is. Hazánkban, életünk berendezkedésében is történtek örömteli változások. Ez évben döntően, hatalmas átalaku­lás ment végbe mezőgazdaságunkban. Földjeink három­negyedén megindult a nagyüzemi gazdálkodás, a fejlettebb, többet és olcsóbban termelő munka. Iskoláinkban a reform új szellemében indult a tanítás, s népünk okos javaslatai­val, akaratával megszületett a jövő iskolájának alapzata. Üj lendülettel fogtak a tanuláshoz meglett, dolgozó emberek is. A gyárak, üzemek gondosan, de teljes erővel dolgoztak a hároméves terv utolsó évének sikeres teljesítésén, hogy előnnyel induljunk fontos ötéves tervünk kezdetén. S mindebben segített, utat mutatott a párt, amelynek hívó szava 15 esztendővel ezelőtt hangzott el először felszaba­dult hazánkban. Romok fölött hangzott. S tizenöt évre rá: ma, a tizenhatodik év -kezdetén, meleg lakásokba, boldog emberek csendítik össze poharaikat a még jobb, gondtala­nabb, gazdagabb új év bizakodásával. Mert ez nem remény, ez sokkal több már annál. Mi tudjuk, hogy amit célul kitűz­tünk, azt el is érhetjük. És elérjük! S lehet erre nem büszkén gondolni? Mi minden történt ez elmúlt évben megyénkben is! Falvaink nagyrésze megindult a nyugodtabb, gazdagabb élet útján, hatalmas táblák születtek határainkon, s forró kezek kapcsolódtak egybe. Üj iskolákban zendült fel a gyermekkacaj, színházunkban először nyílt szét a függöny... Új lakótelepek magasodnak Nyíregyházán és másutt is... és mennyi, mennyi új! Tessék csak átlapozni újságunk évi példányait! És mennyi, mennyi új az otthonokban. Könyv a szek­rényben, bútor a házban, háztartási kisgépek a konyhában, mindaz, ami együtt jár életünkkel. Félretett pénzel; soka­sodtak, családok gazdagabban terveznek jövőre, mind több televíziós antenna kerül a tetőkre a falukon is... De mind­ezért dolgozni kellett, megérdemelten van mindez. Hát nem büszkeség? Az eredmények mind velünk maradnak. Mitől búcsú­zunk hát? Egy számtól: 1960? Nem, nem is búcsú ez. Az ember a megtett úttól nem búcsúzik. Csak visszapillant rá, s felméri, mennyi volt? Szép út volt. S most, hogy poharat emelünk az új évre, ne tagad­junk meg az elmúlt évtől sem egy koccintást. Szép, jó voltál, 1960! De 1961, te még szebb, jobb leszel! V. d!in de a kedves olvasónknak hold* (j új évet ki vámmk DOBI ISTVÁN ElVTÁKS ÚJÉVI UVÉU elvtársak: barátaim: Betegségemből gyógyulóban, de dolgaim végzésében még mindig korlátozottan, ezúttal levélben fordulok újév alkalmából dolgozó né­pünkhöz, szocialista építésünk munkásaihoz, minden honfitársamhoz. Az esztendő fordulója a számadásnak és a feladatok felmérésének ideje az emberi élet­ben. Visszatekintünk végzett munkánkra, örü­lünk a sikereknek, megpróbálunk tanulságokat levonni tévedéseinkből és gondos gazda mód­ján terveket készítünk a jövőre. Mindnyájunk öröme, hogy az 1980-as évről jó zárszámadást készíthetünk és 1961-re a lehetőségeknek az eddiginél is szélesebb távlatai álinak nyitva előttünk. Hazánkban tovább erősödött a munkás­paraszt hatalom. Közéletünkben széleskörű politikai bizalom uralkodik. Népünk munkájá­val és állásfoglalásával támogatja a pártot, a kormányt, a közigazgatást, részt vesz a hata­lom gyakorlásában. A menetközben adódott nehézségeket a tömegek együttműködésével győztük le. Népünk szorgalmának és a belső egységnek köszönhetjük, hogy 1960-ra, mint a lendületes szocialista fejlődés évére, mint a hároméves terv sikerekben gazdag befejező esztendejére tekinthetünk vissza. A világ, az emberiség előre halad. 1980-ban tovább nőtt a Szovjetunió hatalma, a szocia­lista tábor ereje, tovább növekedett minden szocialista ország, közöttük a Magyar Népköz- társaság tekintélye a világon. Az esztendő nemzetközi politikáját a leszerelésre, a béke biztosítására, a gyarmati rendszer felszámolá­sára irányuló szovjet kezdeményezések hatá­rozták meg. A kommunista pártok történelmi jelentőségű moszkvai értekezlete elvi és gya­korlati irányításával új lendületet adott a szocializmus világméretű győzelméért folytatott küzdelemnek és a néptömegek harcának a tar­tós békéért. Az elnyomott népek egymás után rázzák le magukról a szolgaság láncait és keresik a szabad élet, a felemelkedés, a társadalmi igaz­ság útját. A népek zsarnokok okozta szenvedé­seit látva, még értékesebbnek és drágábbnak érezzük a magunk elnyert szabadságát. Az erő» szocialista táborban élve népünk békességben! biztonságban és nyugodt, alkotó munkában töltötte az esztendőt. Örvendetes, hogy már nemcsak a magunk boldogulásán tudunk telje» biztonságban és félelmek nélkül dolgozni, ha­nem hozzá tudunk járulni azokhoz a világot átfogó mozgalmakhoz, amelyekre a most fel­szabaduló népek új életük megalapozásában é» védelmében támaszkodni tudnak. Az új. esztendő küszöbén előre tekintünk: 1961-ben új tervek megvalósítása vár reánk. Iparunkkal szemben a növekvő belső fogyasz­tás és az ország külkereskedelmi mérlege nö­vekvő igényeket támaszt. Fontos, hogy a ter­melékenység növelésével, a gyártás fejleszté­sével, az önköltség csökkentésével, takarékos­sággal 1961-ben még tovább gazdagítsuk, erő­sítsük népgazdaságunkat. Mezőgazdaságunkban befejezéshez közele­dik a szocialista átalakulás. Egymásba kapcso­lódva jelentkeznek a szövetkezeti nagyüzemek megszervezésének és megszilárdításának, az új szövetkezeti tagokkal való széleskörű beszélge­téseknek, a szakmai és politikai tájékoztatás­nak, a szövetkezeti demokrácia kialakításának különböző problémái. Ezekkel már a legköze­lebbi hetekben komolyan szembe kell néznünk. Szocialista építésünkben mindnyájunkra nagy feladatok várnak az 1961-es esztendőben, de érdemes vállalni minden fáradságot és áldó-» zatos munkát. Jó reménnyel nézünk előre, mindenki önmagáért, családjáért, népünk bol­dog szocialista jövőjéért dolgozik, azt építi minden alkotó tett ma az országban. E nagy­szerű munkához sok sikert, jó egészséget kívá­nok mindenkinek. Boldog új esztendőt kívánok minden ma­gyar munkásnak, parasztnak, értelmiséginek, a haza minden hű fiának és leányának. Budapest, 1960. december 31. DOBI ISTVÁN., Az SZU!T újévi köszöntője a megve szervezett dolgozóihoz Munkások, mérnökök, techni­kusok, agrondmusok. Értelmisé­gi, egészség ügyi, kereskedelmi dolgosok! Lezártul; az 1960. évet, mely hazánk és megyénk életében is kincsetérő volt. Reális alapot teremtettünk további fejlődé­sünkhöz. A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa elnöksége ezúton mond köszönetét a jó munkáért, minden sikerért, mely hozzájá­rult hároméves tervünk eredmé­nyes befejezéséhez és alapot adott második ötéves tervünk beindításához. Az 1961-es év .második ötéves tervünk első esztendeje. Ez év- sikeres munkája lényegesen hoz­zájárul tervünk határidő előtti teljesítéséhez, a szocializmus megvalósításához. Kérjük, hogy a célnak megfelelő szocialista munkaversennyel segítsétek elő a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését, a ter­vek túl teljesítését. Ezzel hozzá­járultok boldogabb életünk formálásához. Szakszervezeti aktivistáinké Sokkal következetesebben har­coljatok a munkakörülmények állandó javításáért! Elnöksé­günknek meggyőződése, hogy a haza, a nép javára eredménye­sen valósítjátok meg az 1961 év feladatait. Ehhez a munkához kívánunk minden szervezet* munkásnak erőt, egészséglet, sze­mélyes boldogságot és eredmé­nyekben gazdag, boldog új esz­tendőt! A Szakszervezetek Megyei T«» nácsának Elnöksége.

Next

/
Thumbnails
Contents